Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-04 / 2. szám

6 PANORÁMA DÉLMAGYARORSZÁG — c. KEDD, 1994. JAN. 4. • Infarktus-megelőzés Segít az alkohol? Nagyba mérög, kicsibe orvosság W Amerikai tudósok egy cso­portja újabb „erős" bizonyíté­kokkal állt elő, amelyek azt ta­núsítják, hogy rendszeres, kis­mértékű alkoholfogyasztással csökkenteni lehet a szívinfarktus kockázatát. A hazai egészségügyi fel­világosításban többször elkezd­ték már népszerűsíteni a mér­téktartó borfogyasztást a súlyos egészségkárosodással fenyegető égetett szeszesital-vedeléssel szemben. Ezek a kampányszerű próbálkozások azonban többnyi­re nem érik el céljukat. A szo­kások makacssága, vagy az érvrendszer gyengesége lehet az oka, hogy az emberek nem figyelnek eléggé az intelmekre. Ugyanígy nem kapott eddig elegendő figyelmet hazánkban az alkohol szívbetegség-meg­előző hatása sem. Pedig italo­zást szokásaink alakításában ennek a körülménynek is lehet­ne szerepe. A gondolat, miszerint érde­mes naponta meginni egy kevés alkoholt, mert ez segtt a szív­infarktus megelőzésében, már korábban felmerült, de sem itthon, sem külföldön nem ka­pott még elegendő teret a köz­tudátban. A koronális megbe­tegedések egyes kutatói húsz éve bizonygatják, hogy egy po­hár bor, egy-két pohár sör, vagy bármilyen egyéb mérsékelt, de rendszeres alkoholfogyasztás megelőző hatású. Egy most befejezett vizsgálat anyaga jelentős mértékben igazolni látszik ezt a feltevést. A Newsweek című amerikai hetilap tavalyi utolsó számában idézi a New England Journal of Medicine című folyóiratban megjelent tanulmányt, mely szerint a Harvard Egyetem és egy bostoni kórház kutatói 340 nemrégiben szívinfarktuson átesett beteg alkoholfogyasztási szokásait vizsgálták meg, és vetették össze hasonló korú és nemű egészséges emberek szo­kásaival. Az eredmény egyértel­mű és mondhatni döbbenetes volt. Kiderült ugyanis; azok, akik naponta rendszeresen meg­isznak egy-két pohárral vagy pohárkával, kétszer akkora eséllyel számíthatnak arra, hogy elkerülhetik a szívinfarktust, mint azok, akik egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt. „A védelem bástyája", mely az alkoholból termelődik, az úgynevezett „jó koleszterol". Minden jel szerint arról van szó, hogy az alkohol növeli a vérben a nagysűrűségű lipoproteinok, más néven HDLS-anyag, vagy jó koleszterol szintjét. Erről pe­dig eddig is tudták, hogy bizo­nyos védelmet nyújt infarktus ellen, ellentétben a hagyomá­nyos koleszterollal, melynek magas szintje viszont a legna­gyobb kockázati tényezők közé tartozik. A következő kérdés: javasol­ják-e az orvosok a mérsékelt, de napi rendszerességű alkoholfo­gyasztást szívbetegeknek? Né­hány szakorvos megteszi, a többség azonban ódzkodik ettől. Túl nagy a kockázat. Mi a mér­sékelt fogyasztás? Hogyan véd­jék ki a magas vérnyomást, a le­hetséges májkárosodást, az akár­csak enyhén alkoholizált sze­mély agresszivitását, az ittas ve­zetés elkerülhetetlen következ­ményeit? Nem beszélve azokról a kutatási eredményekről, me­lyek szerint a mérsékelt szeszes­ital-fogyasztás is növeli bizo­nyos rákbetegségek kialakulásá­nak valószínűségét. Ezeket a kí­nos kérdéáefcet csak további vizsgálatokkal lehet majd tisz­tázni, s még akkor is kétséges, hogy a jövőben a szívbetegek receptre kapják az innivalót. Bár még ez is előfordulhat. Minden attól függ, sikerül-e bebizonyí­tani, hogy valamelyik kockázat lényegesen nagyobb a többinél. A.P. • Az utóbbi időkben inkább konyakot, likőröket és más égetett szeszeket iszik a ma­gyar. Bor helyett pedig seritalt. A bor is, meg a pálinka is „pa­rasztital"(?) lett. Pedig - az orvosok a megmondhatói: a bor és a pálinka - persze mód­jával! - inkább hasznára van a szervezetnek, semmint ártana annak. Mégis az égetett tömény és a sör a menő ital, és nem egy helyen roskadásig megrakott asztalok mellett „pusztul tűle a magyar". Ha bort nem is, de pálinkát még a legszegényebb családok is tar­tottak otthon. A kamrában egy cserépbutykos, másutt úgyne­vezett állóbutélla szolgált a tárolására. Sok helyen bekötet­len demizsonüvegben tartották, ám ez esetben sok gyümölcsöt is tettek bele. Föltétlen tettek aszalt szilvát, aszalt almát, zöld diót, meggy-, illetve cse­reszszemeket, ánizsmagot, sze­recsent, és más illatos fűsze­reket, és természetesen fahéj szeleteket. Akik különösen jó ízt akartak, azok tettek bele mazsolát, nem aszalt szőlősze­meket, illetve frissen szeletelt, jó ízű körtét, almát, sőt, cit­romot és narancsot is. Ennek a különleges, ránézésre is kívá­natos italnak ágyaspálinka a neve. Merthogy nem a múlté mindenütt ez az „orvosság". Gyomor- és bélbántalmakra jó írként nyeltek belőle éhomra egy kis kanálnyit. Ha pedig va­laki nagyon megfázott, annak egy kis stampedlivel adtak, de mielőtt megitta volna, áztattak bele csípős paprikacsumát. Ágyaspálinkának vétek jó pálinkát használni. Megtette a gyöngébb is, hiszen a belé rakott gyümölcsök az ízeken túl egyfajta erőt is vittek bele. Az ilyen pálinkával sohasem koccintgattak. Nem azért, mert nem illett volna, hanem, mert csak ritkán kínálgatták meg vele a vendéget. Ha mégis, ak­kor csak egy kis kupicával, mert az ágyaspálinka elsősor­ban valóban gyógyszerként szolgált. „Nagyba ugvé, mérög az is." A parasztemberek egyéb­ként sem ültek neki soha a pá­linkázásnak. Oktalan egészség­rontásnak vélték. Ám disznó­vágások idején, vagy korai földmunkára induláskor le­legurítottak egy kis pohárká­val, vagy csak egyszerűen szá­jon csókolták a kis butykost. „Röndös gazdaasszony mindég tött a szatyor fenekire égy kis butélka pálinkát, ha aratni, be­takarítani möntek. Möghúzta az embör, de ű maga is, de a gyerököknek csak röggeli előtt adtak égy-égy szöm, pálinkával lécsöpögtetett kockacúkort." A kubikosok, a sommások, és más „messziembörök" saját butellában vitték az erősítőnek, melegítőnek szánt pálinkát. Sokuknak névvel ellátott butel­lája volt, amelyre intő szöveget vésettek a fazekassal. „Ki ez butéllának szorul lopására, ké­vánom, hogy jusson oly nagy uraságra: budai, vagy sz.entösi tajicska tolására. " És szel­lemes igazat is: „Szép butélla az én nevem, mikor pálinka van bennem. Hogyha nincs pálinka bennem, röttön cserép az én nevem." iq. Lele József tanúéi l-jétől Iparűzési adó Rúzsán A helyi adók köre Rúzsa község illetékességi területén január elsejétől újabb helyi adóval bővült: a képviselőtes­tület decemberben alkotott ren­delete értelmében 1994 január elsejétől hatályba lépett a helyi iparűzési adó kötelezettsége. A rendelet hatálya kiterjed a te­lepülés területén jövedelem­szerzésre irányuló iparűzési te­vékenységet végzőkre: vállal­kozói igazolvánnyal rendelke­ző magánszemélyekre, a jog­szabályok alapján kisiparos­nak, magánkereskedőnek mi­nősülő magánszemélyekre, va­lamint jogi személyek részle­gét szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemélyekre, az egyes tevékenységek gya­korlásáról szóló jogszabályok alapján vállalkozói igazolvány­hoz nem kötött tevékenységet folytató magánszemélyekre, továbbá a jogi személyekre és egyéb szervezetekre. A mező­gazdasági termelést és szolgál­tatást végző vállalkozók és ma­gánszemélyek adómentességet kaptak. Adómentes a vállalkozó (magánszemély) abban az év­ben, amelyet megelőző évben folytatott tevékenységéből a nettó árbevétel nem érte el a 4 millió forintot. A helyi iparű­zési adó mértéke az éves nettó árbevétel 4 ezreléke. A magán­személyek és vállalkozók kom­munális adója, mint helyi adó továbbra is fennáll: A magán­személyek a belterületi ingat­lan után évi 1200 ft-ot, külterü­leti ingatlan után évi 600 ft-ot fizetnek. A magánvállalkozók alkalmazottanként 1 ezer, a jo­gi személy vállalkozók (közü­letek) alkalmazottanként 2 ezer forintot fizetnek, a már ko­rábban alkotott helyi adó ren­delet értelmében. B. P. Vérszomjas házőrző oroszlánok Halálra marcangoltak egy namíbiai állatkertbe bemászott gyümölcstolvajt az oroszlánok - jelentette a Reuter hírügy­nökség. Joe Bradley, az Ekongoro állatkert ápolója elmondta: az oroszlánokat éjszakára kien­gedték ketreceikből, hogy az intézmény kerítésétől távol tartsák az estleg rosszban sán­tíkáiókat. A húszéves Lucas Tileni azonban az éj leple alatt megmászta a negyedfél méter magas dupla kerítést és átjutott a vizesárkon is, hogy hozzáfér­hessen az állatkert gyümölcs­készletéhez. A fiatalember holttestére s a mellette üldögélő oroszlánokra reggel akadtak rá az állatkert őrei. A vadállatok „oly szelídek voltak, mint egy kiskutya " ­állította Bradley. A helyi rendőrség még nem határozott arról, hogy miképp játjanak el az oroszlánokkal, il­letve az állatkert vezetőivel szemben - írta a Reuter. (Folytatás az 1. oldalról.) Még a decemberi vászónföl­húzáskor találkoztam Lipowicz Henryk úrral, a körkép fölú­jltását végző Ars Antiqua len­gyel restaurátor-csoport iroda­igazgatójával. Amíg a csörlő­gép beindulására várakoztunk, Lipowicz úr - aki magyarul és lengyelül egyaránt kiválóan beszél - készségesen lerajzolta jegyzetfüzetembe azt a hiper­boloid-formát (leginkkább talán egy homorú oldalú hen­gerre hasonlít), amelyhez a festmény is igazodik, s amely a körkép személője számára a térbeliség érzését adja. Mint a sebészek... Megtudtam, hogy a hiper­boloid-formára igazított tartó­vásznat darabokra szeletelték, ezekre erősítették a festmény darabjait, s ezután ismét össze­varrják az egészet. A munka rendkívü'i pontosságot igé­nyel: az illesztéskor legföljebb milliméternyi eltérés lehetsé­ges, a lenvászon szálainak ta­lálkozniuk kell. Úgy dolgoz­nak, mint a sebészek... A varrás még az ünnepek előtt megkezdődött, s a napok­ban várják vissza az Ars An­tiqua szakembereit, akik azon­nal folytatják a munkát. Növényminta Ukiajnébél A festmény adta illúziót a vászon és a néző közötti dio­ráma teszi teljesebbé. A kép három dimenzióban „folyta­tódik": a csatatér üszkös ge­rendái, az eldobált fegyverek szinte a nézők lába előtt hever­nek majd. Már készen is áll a festmény előterét tartó váz, s az első habbeton „földdarabokat" is fölrakták. Lipwicz úr elme­sélte, hogy egyenesen az „ere­deti helyszínről", a mostani • Összevarrás után festés u Korzó az emeleten Feszty, panoptikum, promenád Ukrajna területéről hoztak kő-, növény- és földmintát, hogy minél valóságosabban építhes­sék meg a diorámát. Ugyanígy tett annak idején Feszty Árpád is. Természetesen minden csak utánzat, hiszen szerves anyag nem kerülhet a festmény kö­zelébe: a vászon „fő ellensége" a baktérium, a gomba... Dr. Trogmayer Ottó megyei múzeumigazgató ugyancsak a helyszínen mondta el, hogy nincs veszélyben a körkép res­taurálásának befejezése, meg­van a hozzá szükséges pénz. A fölújítás teljes költsége 270 millió forint. Az ezerhétszáz négyzetmé­ternyi felületű festményből éppen-a figurális részek marad­tak meg, mert a tűz fölülről pusztította a képet, s inkább csak az égboltot ábrázoló dara­bok hiányoznak, ezeket kell újra megfesteni. Panoptikum az emeleten Szabó G. László, a Feszty­körkép Alapítvány kuratóriu­mának titkára kérdésünkre vá­laszolva elmondta, hogy a két ünnep között jártak Szegeden az „ 1100 Év Alapítvány" kép­viselői, akik a körkép kiállító­csarnokába tervezett panteon ügyében jöttek.'A tervek sze­rint ugyanis áz épület második és harmadik szintjén azoknak a magyaroknak állttanának emléket, akik a legtöbbet tették a nemzet szellemiségének gazdagításáért. A tervezett kiállítás legin­kább egy panoptikumhoz ha­sonlítana; létrehozásává: ezért bízták meg Köllő Miklóst - őt korábban pantomim-művész­ként ismertük -, aki a kultu­rális programok tervezésével foglalkozó Vitai Kft-t vezeti (ók készítették el a „B trokk éve Magyarországon' ese­ménysorozat helyszíni terveit is). A csarnok első emeletén ugyancsak látványos kiállítás állna - ha sikerül rá pénzt sze­rezni. „Promenád - :896" címmel a múlt század végének korzóját mutatnák be. Vitri­nekben „sétáló" urak és höl­gyek, korhű háttér előtt... Re­méljük. sikerül megválód ani. Ami viszont már bizt >s: le­bontották a vászon elé -Tlított munkaállványt, és elké 'ült a körkép különleges vilá; tóbe­rendezése. Nyilas ''éter

Next

/
Oldalképek
Tartalom