Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-18 / 14. szám

KEDD, 1994. JAN. 18. Kongresszust tartottak a közalkalmazottak KAPCSOLATOK U Január 15-én a Közalkalmazottak Szakszervezete rendkívüli kongresszusát tartotta Budapesten. Elöljáróban meg kell említenem, hogy a köztudat korábban közalkalmazottként tartotta számon a közigazgatás valamennyi munkavállalóját. Azonban a munkajogi szabályozás változása két külön kategórába sorolta őket. A közigazgatásban dolgozók köztisztviselők lettek, az oktatási, művelődési, egészségügyi intézmények dolgozói pedig közalkalmazottak. Éppen ezért a KSZ IV. kongresszusa két napirendi pontot tűzött maga elé: 1. a szakszervezet nevének megváltoztatása, 2. állásfoglalás szakmapolitikai kérdésekről, érdekképviseleti, érdekvédelmi munkáról. Az elnevezés komoly gondokat okozott a partner kapcsolatokban, valamint a működési terület meghatározásánál (a tagság 2/3-a köztisztviselő, 1/3-a közalkalmazott). Elkerülhetetlenné vált a név megváltoztatása. A kongreszszus döntött erről, s január 15étől a szakszervzet neve Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete (MKKSZ). Ezzel egyidejűleg a szakszervezet emblémáját is meghatározták, mely fehér alapon nyitott könyvlap, közepét paragrafus metszi, melyet egy lúdtoll sziluettje keresztez, alatta a szakszervezet neve, melyet nemzetiszínű szalag zár le. A kongresszus fő témája az volt, hogy a közeljövőben milyen álláspontot képviseljen a szakszervezet a választások, a jogalkotás, a bér- és kereseti helyzet, valamint a szociális ellátó rendszerek működésének kérdésében. A felszólalók - melyek között olyan neves személyiségek is szót kértek, mint dr. Verebélyi Imre BM-államtitkár, dr. Köllner Ferenc, a KIÉT munkaadói oldalának tagja, az önkormázati szövetségek képviseletében dr. Magyar Levente, dr. Fogarasi József, a Magyar Közigazgatási Kamara elnöke, dr. Szabó Endre, a KSZSZ és a SZÉF elnöke megelégedései nyugtázták, hogy a szakaszervezet továbbra is pártsemleges marad. Tevékenységében változatlanul a nyitottság és az együttműködési készség lesz a jellemző mindazon szervezetek iránya-^ ban, amelyek támogatják a köztisztviselők és a közalkalmazottak érdekvédelmét. Az 1994. évi parlamenti, valamint a helyi önkormányzati választásokon nem indít és közvetlenül nem támogat jelölteket. Alapvető fontosságúnak tartja a munkavállalói érdekek hiteles és eredményes parlamenti képviseletét, de annak megvalósulását nemcsak a szakszervezeti vezetők parlamenti mandátumhoz való jutásától reméli. A szakszervezet a köztisztviselő és közalkalmazott munkavállalók érdekvédelmében elsőrendű követleménynek tekinti a bér- és kereseti viszonyok lényeges javítását, a foglalkoztatási biztonság erősítését, a közszolgálati dolgozók társadalmi presztízsének növelését. A köztisztviselők és közalkalmazottak reálbérkeresete az utóbbi három évben közel 30 OLVASÓSZOLGÁLAT Ki százalékkal csökkent. Az állam a költségvetési gondokat elsősorban a közszolgálat személyi és dologi kiadásainak csökkentésével igyekezett enyhíteni. Az államháztartási reform elmaradt, s bizonytalan az állami kötelezettségvállalás köre. Ellentmondásos és aránytalan a kormány és az önkormányzatok közötti munkamegosztás és teherviselés. A szakszervezet igényli, hogy a közalkalmazottak és köztisztviselők bérének teljes fedezetét minden évben nevesítetten tartalmazza a költségvetés, a béren kívüli juttatások rendszere egységes legyen. A közalkalmazottak esetében a törvény garantálja, hogy az A/l fokozat mértéke ne legyen kevesebb, mint a mindenkori országos minimálbér. Az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján a szakszervezet határozottan igényli az új munkajogi törvények átfogó felülvizsgálatát és azok módosítását. Elfogadhatatlannak tartja, hogy a módosított kormányrendeletek hátrányosabbak a közalkalmazottakra, mint az eredeti törvény és kormányrendelet. A szakszervezet határozottan követeli az állami szerepvállalás pontos és hosszú távra szóló meghatározását. A költségvetési intézmények kiegyensúlyozott és biztonságos működése alapfeltételének tekinti az államháztartási reform következetes végrehajtását. Olyan reformot támogat, amely biztosítja a költségvetési területeken dolgozó munkavállalók foglalkoztatását, a takarékos gazdálkodás követelménye mellett lehetővé teszi az intézményi gazdálkodás rugalmasságát. Indokolt a helyi önkormányzatokról szóló törvény mósosításának napirendre tűzése és átfogó felülvizsgálata. Egyértelműbben kell megfogalmazni, hogy az önkormányzatok kötelező feladataik megoldásához telejes mértékű állami támogatásra jogosultak. A középszint (megye) vizsgálata kapjon kiemelkedő helyet a törvény módosítására irányuló munkálatokban. A megyei önkormányzatok a jelenleginél szélesebb körű feladatok ellátására nemcsak alkalmasak, hanem azt a települési és kormányzati érdekek egyaránt igánylik. A szakszervezet sürgeti a kultúra szerepének és rangjának helyreállítását. Tűrhetetlennek tartja a művelődési intézmények és közgyűjtemények pénzügyi ellehetetlenülését, az érintett munkavállalók egzisztenciális bizonytalanságát. Harcol azért, hogy a kulturális intézmények tevékenységét alapellátásnak ismerjék el. A szakszervezet az országos érdekképviselet szintjén a jövőben azt tekinti alapfeladatának, hogy - a munkavállalók számára előnyös módon - közreműködjön a jogalkotásban, makroszinten befolyásolja a bér- és kereseti helyzetet, részt vegyen a szociális ellátó rendszerek működésének ellenőrzésében. Nagyon fontos a települési érdekegyeztetés, a munkahelyeken pedig az érdekvédelmi feladatok megoldása. Mcnesi Lajosnc MKKSZ Művelődési oszt. elnöke LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF,: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Ingyenes napközi? A lap hasábjain keresztül szeretném hálámat kifejezni az önkormányzatnak az úgynevezett ingyenes napközidíjért, amely állítólag azoknak járna - ha igaz lenne, - akiknél az egy főre eső jövedelem kb. 10.000 forint alatt van. (A pontos jövedelemhatárt nem ismerem). Ezzel az ígérettel sok egyedülálló szülőt hoztak olyan helyzetbe, hogy október hónapban 3000, vagy 4000 forintból nyomorogjanak gyermekeikkel együtt. Az ügyintézés lassúsága vagy inkább az okmányok késői bek.efcSC és a rossz szervezés - miatt a kiskeresetű szülők kéthavi napközidíjjal fogják a gyermekintézményeket támogatni, mert a befizetett összeget az iskolák és óvodák egy része nem fogja a szülőknek viszszatéríteni. A beiskolázási segélyekre is várhatunk, holott a tanév szeptember elején kezdődött. Nem magam miatt aggódom. Én el tudom két gyermekemet napi 100 forintból is tartani. De mi lesz azokkal és gyermekeikkel, akik még nem tanulták meg beosztani a pénzt? Kérem, hogy lakcímem ne közöljék, ugyanis a szegénység azok számára a legnagyobb szégyen, akik reggeltől estig dolgoznak. (Név és cím a szerkesztőségben.) Ha jól hallottam... A városi televízióban 1993. december 23-án inteijút adott a polgármesteri hivatal három vezetője. Ha jól hallottam, a polgármester úr azt mondta, hogy kétmillió forintot fizettek azért a közlekedési koncepcióért, aminek eddig első szakaszát vezették be, a másodikról beszélni sem mert. Most a műegyetemet bízták meg a felülbírálattal, nem tudni, mennyiért. /Tényleg kár, hogy a 35 százalék nem 50 százalék, mennyi koncepciót lehetne akkor készíteni!/ A pestiek talán jobban tudják, miként kell megoldani a közlekedési problémákat Szegeden, mint például a hivatal szakemberei, akiknek feladatkörébe az engedélyezés is tartozik. Többször hallottuk, hogy a villamos és a trolibusz környezetkímélő. A koncepció ennek ismeretében bevezette a gépkocsiforgalmat például a Kelemen-Zrínyi utcába, abba a keskeny utcába, amely az uralkodó széliránynak sem kedvező, nehezen öblítődik át a levegő. „Öröm" látni a gépkocsik duzzadó erejét, ami nagy füstfelhőben nyilvánul meg, amikor a Virág Cukrászdánál a villamos után elindul a kocsisor, egészen a Somogyi utcáig. Ott újra füstölögnek, majd kitörnek egészen - a száz méterre lévő - következő megállóig. A Belváros forgalmát akkor lehet majd csökkenteni számottevően, ha a régi vasúti híd helyén elkészül az új közúti híd. Addig a forgalom nagy része rákényszerül a régi hídra, míg ki nem bontják alóluk. Persze, a Belvárosba akkor is bejön a forgalom a hivatalos ügyek intézése, vásárlás okán. Mi akkor a megoldás? Szerintem: a legrövidebb úton, a legkevesebb megállási kényszerrel átengedni a forgalmat a Belvároson, lehetőleg ne a legkeskenyebb utcákban. Hajói hallottam, azt mondta a polgármester úr, hogy addig nem adták ki a szabadtéri nézőtér bontási engedélyét, míg a Nyugat-Dunántúlon össze nem állították az új nézőteret. Ez önmagában elismerésre méltó, csakhogy 1993. október 28-án azt írta a Délmagyarország című napilap, hogy a nézőtérre a szerződést csak akkor tudják aláírni, ha a japán Obayashi cég banki referenciája megérkezik. Nem tudom, megérkezett-e, illetve mikor érkezett meg a banki garancia, annak megnyugtató-e a tartalma, vagyis mikor vált lehetővé a nézőtér készítésére a szerződés aláírása. Gondolom, novemberben vagy esetleg december elején. Felmerül ennek kapcsán a kérdés, hogy a Compack Bau Kft. a gyártásban ennyire gyors, vagy egymilliós alaptőkéjéből netán több nézőteret készletez raktáron, hogy már december 2-án a Délmagyarország hírd adhatott a bontásról, vagyis akkor már állt valahol a szegediek által Rogyina névre keresztelt szerkezet. /Érdemes néha visszalapozni a Délmagyarban!/ 1993. október 25-én azt írta a Délmagyar, hogy a kft. 10 év garanciát vállalt, arról azonban nem olvastam híradást, hány év szerelést vállalt. Mert probléma esetén a műegyetem is igazolta, hogy a szerkezet jó, akkor pedig csak a szerelés lehet az esetleges baj okozója. Ezek után nem tudhatni, mi az olcsóbb - gyenge vigaszként - .csak azt, ki szavazott - Délmagyar július 8. a karcsú, kecses szerkezetre. Ha jól hallottam, a iakásvagyont védeni kell a lakosság érdekében. Emlékszem a Hágiban arra a közéleti kávéházi estére, amikor Tűhegyi alpolgármester úr ezt úgy fogalmazta meg, hogy nem lehet elkótyavetyélni az önkormányzat vagyonát, meg kell várni azt a rendeletet, amikor drágábban Icheí eladni majd a lakásokat. A lakáseladaás leállt, a rendelet meg nem jött, ami jött, az nem illett a koncepcióba, a felújítási trükkhöz kellett folyamodni a lakosság érdekében. Ez idő alatt pedig tovább halmozódott a lakásfenntartás terén a ráfizetés, ami már megtakarítható lenne. Ha meg tényleg felújítanák, az mekkora ráfizetést eredményezne. A panelépületeket például bennlakás esetén nem lehet felújítani, és már a ki- és visszaköltöztetés költsége is tetemes. Ha jól hallottam, az oktatásés az egészségügy célkitűzése jól halad, a gyógyszerárak emelésével ez jól is érzékelhető. Ha jól hallottam, Tűhegyi alpolgármester úrnak még mindig vannak jó külföldi ajánlatai az önkormányzati közüzemi vállalatok eladására, tőkéjük növelésére. Jó lenne, ha ebben a pár hónapban az itthoni tennivalókat tartaná fontosabbnak, és nem bonyolódna olyan külföldi ügyletekbe, amelynek helyrehozása a választások utáni vezetőségnek nagy nehézséget okoznának. Ezt nem a választási kampány keretében jegyzem meg, hiszen párton kívüli, de a pártok áldásos tevékenysége alatt élő honpolgár vagyok. T. K. a Délmagyarország szorgalmas olvasója (Teljes név és cím a szerkesztőségben.) Veszélyben a szatymazi közbiztonság 1993. december 29-e óta, szinte még mindig „szilveszteri hangulat" van Szatymazon, a délutáni óráktól a késő estig. Ez mellé, bandába verődve dobálják a petárdákat udvarokba, (ami szilveszter és új év éjszakáján elviselhetetlen méreteket öltött) rémítve a lakosságot és az állatokat egyaránt, szívbetegeket és kutyásokat sem kímélve. Ez egy kb. 8-10 tagú „suhanc" - iskolából kimaradt és iskolás 13-14 évesekből álló „galeri". Ha valaki szólni mer nekik, nyomdafestéket nem tűrő drasztikus, szidalmazó, becsmérlő szavakat ordítoznak befelé a sértettek lakásai előtt, szomszédok hírével, hogy fél utcasor hallja. Január 8-án, pénteken, fél 5 óra körül iskolából hazamenet randalíroztak, becsmérlő ordítozással, annak ellenére, hogy nem is ismernek bennünket közelebbről. Sőt, a drasztikus kifejezés mellett még angyonveréssel is fenyegetőztek (bár nem félünk tőlük, de azért így viselkedni mégsem lehet), letegeznek, megvető hangnemben bármilyen korosztályt. Gyerekeket tettlegesen bántalmaznak. Ha a szüleikkel próbál az ember szót váltani „konzultálni", teljesen lehetetlen szót érteni velük, mert szinte betegesen védik „elfajzott kicsinyeiket". Nem hiába mondja a közmondás: „Nem esik messze alma a fájától". A körzeti megbízott, sajnos, szükség esetén nem elérhető, a pár évvel ezelőtti biztonság teljesen felbomlott, félő, hogy olyan méretet ölt, hogy megállíthatatlanná válik az erőszakos magaviselet megnyilvánulása. Szatymazon korlátlan mennyiségben árulták a petárdákat, melyből, úgy látszik az üzletelők igen nagy haszonra tettek szert, abból kiindulva, hogy a felvásárolt készletekből még mind a mai napig is hallani lehet „pukkanásokat" illetve „durranásokat". Egyébként e kelendő áru forgalmi értéke 13 forint/ darab. Bízunk abban, hogy ez áz áldatlan állapot meg fog szűnni Szatymazon, az illetékesek fel fognak figyelni rá, s lépéseket tesznek, hogy felszámlják addig, míg nem késő! (Név és cím a szerkesztőségben.) Tisztelt „Fekete pont"! Azért választottam véleményem közlésének ezen módját, mert csak így tudom megőrizni inkognitómat. Ne vegye ezt rossz, néven, a békesség érdekében történik. Mottóm: Nem az az érdekes, ki mondja, hanem az, hogy mit. Szeged útjait járva, de főképpen járdáit, az Izabellahídtól a Stefániáig, Alsóvárostól Petőfitelepig, mindenütt csak kisebb-nagyobb bemélyedéseket, kátyúkat, útburkolati hibákat talál az ember. Ez nem újság. De ami az utolsó két-három évben történő útfelbontásokat illeti, az már tetemes. Hála Istennek, látja az ember, Kátyúvilág hogy az a sok felemelt díj, adó stb. valahol visszatérül: a telefonnal, a gázzal, a villannyal, a vízzel kapcsolatos beruházásokban. Haladunk!? A közművesítés a járdákat, utakat tönkre teszi még akkor is, ha most már viszonylag gyorsan .Jielyreállítják". Levelem témája a „helyreállítás". Hiányosságok tömegei jelentek meg, s újra forgalomképessé tételük - véleményem szerint - szakszerűtlen. Ha közvetlenül a gödör fölött van a hézag, a betonon és az aszfalton a terhelés hatására - a föld ülepedése révén - benyomódik. De ott, ahol ez nincs is így, az aszfaltburkolaton repedés keletkezik. Ezt pedig úgy lehet megszüntetni, hogy aszfaltozáskor bitumenkenést kell alkalmazni. Ez szinte mindenhol elmaradt. Hogy miért? A bitumen igen drága, külön melegíteni kell, hogy kenni lehessen, viszonylag kis mennyiség kell, babra munka. De nélküle a kötés szinte lehetetlen. Tudomásom szerint ez is benne van a foltozás egységárában. Ki is szokták fizetni a kivitelezőnek ezt az el nem végzett munkát. Levelem, véleményem szerint nem bagatell értékre hívja fel a figyelmet, mert a Belváros, Szeged útjait három-négy év múlva „mozaikburkolat" borítja majd, s ennek javítási, újraépítési költségei igen tetemesek lehetnek. Megelőzhetőek. Ha nem, marad a hézag, melybe oly „örömmel" botlik bele a Szegedet látni akaró turista is, nem szólva a mindennapi járókelőkről. A Tisza-parti sétányon ezek a volt hézagok már a 4-5 centimétert is elérik. Nem lennének ott, ha a város pénzét komolyabban kezelték volna. Tisztelettel, de nem rosszindulattal: K. K. (Név és cím a szerkesztőségben.)