Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-14 / 11. szám

PÉNTEK, 1994. JAN. 14. JH RIPORT 7 m A házon kis tabla: „Tiszta udvar, rendes ház" • A főkisgazda szerint a bolsevizmus takarta el tőlünk a kurvákat Hatvani úr csattanója Isten, család, nyoszolya Szűcs László polgármester: „A helyszínen jól láthatók azok az elhasznált termékek." (Fotó: Schmidt Andrea) ­• Az ön tanyája Szatymaz mellett, azon a területen fekszik, ahol az 5-ös út szé­lén álló prostituáltak is „dolgoznak" Állítólag a ta­nya melletti erdőben szok­ták a lányok lebonyolítani a fuvarokat. Ön látott ilyet? - Hogyne, itt szoktak el­menni a tanya előtt az autók, naponta többször is. • Talán személyesen is is­meri a lányokat? - Névről nem ismerem őket, de látásból mind a kettőt. Többször szóltam nekik, hogy legalább a tanyától menjenek távolabb, mert tavaly, amikor az első osztályos kisunokám nálunk nyaralt, szinte úgy kel­lett fogni a fiú kezét, hogy ne tudjon utánuk menni. Egy fiú azért csak kíváncsi és ott jár­kált körülöttük. Akkor meg­ígérték, hogy továbbmennek. • Több kutyája is van, gon­dolom, mikor elmennek az autók, nincs nagy csönd a ház körül... - Az még hagyján, ha el­mennek! Akkor csak addig ugat a kutya, amíg hallja a ko­csi hangját, de volt olyan is, amikor itt álltak meg a tanya mögött, ott intézték el a dolgo­kat. Akkor addig ugatott a ku­tya, amíg ők ott voltak. Hogy is mondjam..., férfiember lé­temre volt annyi önérzet ben­nem, hogy nem mentem oda szólni nekik, hanem megvár­tam, amíg befejezik. Viszont utána hiába integettem, meg kiabáltam nekik, hogy álljanak meg mert beszédem lenne ve­lük, csak nem álltak meg. Úgy kellett aztán kisétálnom az út mellé és megmagyaráznom a lánynak, hogy máskor légy szí­ves, menj arrébb legalább 3-^(00 métert. • Most, hogy beállt a rossz idő, nem akadtak el az au­tók? - Történt ilyen, nem is egy­szer. Volt, hogy úgy kellett ki­tolnom őket! mert nem tudtak továbbmenni. Segítettem ne­kik. hogy legalább ne ugassa­nak annyira a kutyák. • Úgy tűnik, elég szívélyes viszonyban van velük. - Nem haragszom rájuk. Mindenkinek meg kell vala­hogy élni, ők így élnek meg. • Azt akarja mondani, hogy nem zavarja az egész? - Zavar, de így megy ez már három éve. Azt nem tehetem meg, hogy kiteszek egy sorom­pót, mert ez közút. Most mondja meg, mint egy egysze­rű állampolgár, mit tehetek? • Azon kívül, hogy bele­nyugszik ebbe, mást nem tud lenni? - Ezen kívül, szerintem, egyebet nem lehet tenni. • • Szűcs László szatymazi polgármesternek milyen le­hetősége van arra, hogy fel­lépjen az ellen, ami az út menti erdőkben folyik? Egyáltalán, a falu, az ott élők igényelnék ezt? - Igényelné a falu. hiszen az, amit az erdőben művelnek, rettentő visszatetsző az ott la­kók szemében. En abban látom a nagy veszélyt, hogy ha ez megszokottá, elfogadottá válik, hogy ezek a lányok ily módon keresik meg a súlyos ezreket, akkor a felnövekvő nemzedék számára már nem lesz érdemes kapálni, barackot termelni, be­csületesen dolgozni, mert íme, itt a boldogulás útja. De a lehe­tőségeink rendkívül korlátozot­tak, hogy fellépjünk ez ellen a tevékenység ellen. Egyrészt azért, mert a prostitúció ebben a formájában nem büntetendő cselekmény, csak a szobáztatá­sos fajtáját lehet büntetni. Más­részt ez az út egy országos fő­útvonal, hiába fut át a falun, mégis országos hatáskörbe tar­tozik. Tehát országos, vagy legalább megyei szinten és nem csupán a hét és fél kilo­méter hosszú szatymazi szaka­szon, hanem az 5-ös út teljes hosszában kellene az út menti nagytakarítást elvégezni. • Úgy tudom, ön személye­sen is érintve van ebben az ügyben... - Igen, ott lakom abban a körzetben. Igen zavaró, mert velem egy portán lakik a fiam is a családjával és a menyem nem tudja a gyerekeket sétál­tatni úgy, hogy bele ne akadjon ilyen fuvarokat bonyolító lá­nyokba. Igen élénk a forgalom az erdőben, van mikor félórán­ként jönnek a kocsik, elsősor­ban márkás autók. Az erdő azon részében, ahol dolgoznak, a helyszínen jól láthatók is azok az elhasznált termékek, melyeket ott szétdobálnak. Kü­lönben nincsenek ezek a lá­nyok túlöltözve, a ruhájukat ott hagyják az útmenti büfében, a 155-ös kilométerkő mellett. • Az a melegedőjük? - Úgy gondolom, mert tör­tént ott egy betörés és a büfé tulajdonosa jelentette, hogy tá­vollétében - hozzáteszem: az egy nem lakott épület - jócs­kán kifosztották a büfét. Akkor mondta, hogy még a lányok kabátját is elvitték. Erre hatá­rozottan emlékszem, hogy így mondta: még a lányok kabátját is... • Ön ismeri a büfé tulajdo­nosát? - Hogyne, személyesen is­merem Hatvani Zoltán képvi­selő urat. Igaz, nem ő üzemel­teti a büfét, ki van adva bérlő­nek. • Úgy gondolom, ha az a büfé nem üzemelne, akkor a lányok se/n ott lennének és önöknek is kevesebb kel­lemetlenségük lenne. Ön is így látja? - Ez így van, hiszen a büfé­ben a lányok jelentik a jelentős forgalmat, tehát van összefüg­gés a lányok ott-tartózkodása és a büfé működése között. Én ezt többször is észrevételeztem Hatvani úrnak, de ő azt vála­szolta, hogy nem válogathatja meg, hogy a bérlője oda kit en­ged be. Tehát mereven elzár­kózik attól, hogy ezt a tevé­kenységet radikálisan leállítsa, úgy látszik, ragaszkodik a for­galomhoz. • Ön szerint összefér-e a politikusi közszereplés az­zal, hogy egy képviselő, je­len esetben Hatvani Zoltán neve a prostitúcióval akár­milyen módon is kapcso­latba hozható legyen? - Egyértelműen nemmel tu­dok válaszolni. Sőt, én úgy tu­dom, hogy ő kisgazda képvi­selő, és a kisgazdáknak van egy hármas jelszavuk: Isten, Haza, Család. Ezt vetettem fel neki is, amire ő azt válaszolta, hogy ó ettől függetlenül kis­gazda, de nem korlátozhatja a bérlője üzleti tevékenységét. Ő a jog alapján, ha szigorúan csak a jogot vesszük, nem ma­rasztalható el. Erkölcsileg vi­szont igen. • • Hatvani úr, ön hogyan tartja összeegyeztethetőnek a közéleti szereplését azzal, hogy a birtokában lévő tel­ken egy olyan büfé üzemel, amely a prostituáltak mele­gedőhelyeként ismert? Sze­rintem ez a két dolog össze­férhetetlen. - Ezen az alapon, ahogy a tisztelt újságíró úr engem meg­vádolt azzal, hogy támogatom a prostitúciót, ezen az alapon meg lehet vádolni a KPM-et, mert az építette a parkolót, meg lehet vádolni a gyógysze­részt, aki az óvszert árusítja nekik... • Ön tud olyan gyógysze­részről, aki helyben óvszert árusít nekik? - ... azt nem tudom, hogy helyben van-e, de ott van, ahol veszik. Sót, ilyen alapon meg lehet gyanúsítani az újságírót is, mert megírta az újságcikket, hiszen ő ezután kapja a hono­ráriumot. Ebből következik, hogy ha a lányok is vásárolnak újságot, akkor ők az újságírót támogatják. Szóval ne viccel­jünk, vicc az egész, felejtsük el... • Azért szerintem nem ilyen egyszerű a dolog. Ha az ön telkén nincs büfé, ak­kor valószínű, hogy lányok sincsenek azon a részen, és nem zavarnák a helybélie­ket. - Először is nem a büfé mi­att állnak a lányok azon a ré­szen, hanem mert az egy igen forgalmas hely és arra járnak a kuncsaftok, másrészt meg fo­gok én önnek egy csattanót mondani, de ezt még nem aka­rom előrebocsátani. Itt egy ál­prüdériáról van szó, ez az em­bereknek egy teljesen új dolog. Amikor valaki hozzámegy egy jó partihoz, egy pénzes pacák­hoz, akkor arra senki sem mondja, hogy prostituált, pedig szerintem az is ugyanolyan prostituált. Ezek a lányok vi­szont, akik mindezt üzemsze­rűen és üzletszerűen végzik, óriási felháborodást keltenek. Uram bocsá', meg kell nézni a fejlettebb országokat, ahol adóznak, saját szakszervezetük van, a franciáknál például tün­tetnek a jogaikért. Amióta az ember ember, ez az ősi mes­terség létezik, csak nálunk ezt a bolsevizmus megpróbálta el­takargatni. Most már ez nincs így, az persze más kérdés, hogy én egyetértek-e, vagy nem értek vele egyet. Nyilván­való, hogy az ilyen kamionpar­kolós módszerrel nem értek egyet semmi szín alatt, azonkí­vül, mint keresztény ember, azt mondom, amit Jézus: az dobja rám az első követ, aki nem bűntelen. Én ezt szintén fölem­lítem bárkinek. • Nem igazán értem önt. Ön valamikor kisgazda programmal került be a szegedi kép viselő-testületbe, bár most nem tudom melyik kisgazdapártban van jelen. de az Isten, Haza, Család jelszóval szerintem nehezen összeegyeztethető az, hogy ön eltűri, hogy a lányok oda bejárjanak mosakodni, melegedni. Szerintem ezzel ön közvetett módon támo­gatja őket. - Próbáljuk már megérteni, kérem, hogy azt ki lehet írni, hogy ittas személyt nem szol­gálunk ki. de ha én egy táblát kitennék oda, hogy kérem, kur­vákat nem szolgálunk ki, akkor az köznevetség tárgya lenne. Másrészt meg nem kérhetek erkölcsi bizonyítványt azoktól, akik oda betérnek. A rendőrség ott cirkál naponta legalább há­romszor-négyszer; soha kivet­nivalót ebben a tevékenység­ben nem találtak, hát akkor mi­ért keresnek a politikai ellen­feleim ebben kivetnivalót? • Talán azért, mert sokak számára, és számomra is furcsa az, ha egy önkor­mányzati képviselő neve összefüggésbe hozható a prostitúcióval, akármilyen módon is... - Cicciolinát is a nép vá­lasztotta, mégsem botránkozik meg rajta senki. • Ön tehát összeegyeztet­hetőnek tartja ezt a két dol­got? - Először is nekem van egy saját véleményem. Mint ke­resztény ember elítélem magát a prostitúciót, legalábbis ezt a formáját. A nyilvánosházak visszaállítása mellett foglalok állást, mert ott volt orvos, ott tisztálkodhattak. De ehhez, ami ott van, nekem a világon sem­mi közöm, az a büfé már öt éve ott van, a lányok meg két éve járnak oda. • Mondta, hogy van egy magánvéleménye. Ez gon­dolom a köznek szánt véle­ménye volt. Mi a magánvé­leménye? - Magánvéleményem? Elő­ször is ebből a szempontból li­berális vagyok, a testével min­denki azt csinál, amit akar. És mint keresztény ember elíté­lem, de most ez nem tartozik ide, szerintem. • Ön szerint mennyiben választható szét a politika és a magánélet? Mert úgy tűnik, mint magánember elítéli, mint politikus pedig nagyon toleránsán, szerin­tem túlzottan is toleránsán ítéli meg ezt a jelenséget. - A választók többféle em­berekből tevődnek össze. És néha a kisebbség akaratát is fi­gyelembe kell venni. • Említette, hogy lesz en­nek a beszélgetésnek egy csattanója. Hadd halljam! - Hát ez a csattanó a követ­kező: itt kijelentem, nekem semmiféle büfém nincs az 5-ös út mellett. • Büféje hincs, csak a te­rület az öné. - A terület sem az enyém. • Akkor mi köze van ehhez a büféhez? Úgy beszélt fo­lyamatosan, mint aki birto­kon belül van. - Nem hiszem, hogy úgy beszéltem, lehet, hogy úgy tű­nik, de én nem beszéltem így. Csak tisztázni akartam egy-két dolgot ezzel kapcsolatban. • A szatymazi polgármes­ter is önnel tárgyalt, a lá­nyok is azt mondták, hogy ön jelent ott meg, tehát va­lamilyen köze csak van eh­hez a területhez, nem? - Lehet, hogy megjelentem, de más ügyben is meg lehet je­lenni egy bizonyos területen, nem csak úgy, mint tulajdonos. Be szoktam egy égőt csavarni, vagy egy csöpögő csapot meg­javítani. Hangsúlyozom, ne­kem nincs ott tulajdonom. Aki nem hiszi, az menjen be a nyil­vántartóba és nézze meg, hogy Hatvani Zoltánnak van-e az 5­ös út mellett bármiféle ingat­lana. • Most akkor nekem is lesz egy csattanóm. En ezt meg­tettem és valóban tény: nem az ön nevén van ez a birtok. Hanem a felesége nevén. - Teljesen mindegy ebből a szempontból. • De nem mondhatja, hogy nincsen hozzá semmi köze! Ez családon belüli vállalko­zás. - Lényeg az, hogy ezt bér­lik. És minden ottani cseleke­detért, tevékenységért a bérlő felel. Az más kérdés, hogy ezek után meg fogom tárgyalni a bérlővel, hogy mitévők le­gyünk. De hangsúlyozom, ha százszor és ezerszer is kell, hogy mondjam: én ezeket a lá­nyokat csak úgy láttam, amikor Pestre utaztam. Azonkívül én soha, semmiféle kapcsolatban ezekkel a lányokkal nem vol­tam, és nekem soha nem fizet­tek egy fillért sem. Pikó Andiás Csörög a Westel rova­tunk tegnap reggeli első hí­vója Hatvani Zoltán sze­gedi önkormányzati képvi­selő volt, aki az alábbiakat közölte: „Hallgattam a rá­dióműsort. Felhatalmaz­tam ügyvédemet, dr. Bálint Csabát, hogy a személye­met ért rágalmak miatt in­dítson pert az „ügyet" ki­robbantó újságíró (tehát nem Pikó András - a szerk.) ellen, melynek so­rán 1 000 000 (egymillió) forint kártérítést követelek. Ezen összeget, szándékaim szerint, Szeged város sze­gényei között fogom kiosz­tani. "

Next

/
Oldalképek
Tartalom