Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-13 / 10. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. JAN. 13. A VÁROS 11 Pengeváltás a lakásprivatizációról Rousseau és a szegedi önkormányzat minden kormány/orma közül termeszeiénél fogva a legjobb az, amely leginkább kötődik a közakarathoz - tehát az, amelynek tagjai a legkevesebb olyan személyes érdekkel bírnak, mely a népérdekkel ellentétes. Az érdekek ezen kettőssége esetén ugyanis elkerülhetetlen, hogy a vezetőkben olyan partikuláris akarat alakuljon ki, mely a közügyek intézésében gyakran elnyomja az általános akaratot... Ha egy nép boldogsága vezetői becsvágyának akadályává lesz, ez a nép nem kecsegtetheti magát azzal, hogy valaha is boldog lehet." (Rousseau) A „valaha" talán túlzás - ki­váltképp, ha négyévenként új vezetőket választhatunk de egyéb tekintetben Rousseau­nak igaza van. Ajánlom ezt fi­gyelmébe minden olvasónak, de a szegedieknek különösen, mert immár Szeged népe is azon népek közé tartozik, amely nem kecsegtetheti magát - nem lehetnek illúzió vezetői­vel szemben. E vezetők ugyan­is bizonyították, hogy szemé­lyes érdekeik érvényesítésében a legkevésbé sem zavartatják magukat a közérdek miatt. Az önkormányzati ügyekben jára­tosak láthatták ezt már eddig is, de olyan kézzelfogható, nyilvánvaló (és (gy arcátlan) megnyilvánulása ennek még­sem volt eddig, mint most: az önkormányzati lakásállomány felújítási listájának ügye. Mipt ismeretes, az Ország­gyűlés tavaly nyáron rendel­kezett arról, hogy az önkor­mányzati tulajdonú bérlaká­sokat - a felújítási listán sze­replő lakások kivételével - a bérlőknek megvételre fel kell ajánlani. Szeged vezetői, hogy a törvény szellemét áthágják és betűjét megkerüljék, amint neszét vették, hogy a Parla­ment hozzálát a téma tárgyalá­sához, sebtében maguk is ren­deletet alkottak: az eddig el­adási tilalmi listán szereplő la­kásokat, ahogy mondani szok­ták, egyetlen tollvonással fel­újítási listára tették. A több ezer ember elemi és immár törvényes érdekeit sértő ren­delet bizonyítja, hogy a július 15-én elfogadott lista olyan la­kásokat is tartalmaz, amelyek felújítása a rendelet megho­zatala előtt néhány hónappal fejeződött be, vagyis a listának semmi köze a lakások tény­leges állapotához. A malőr per­sze ráfogható a sietségre, de hát mi indokolja a sietséget? Szinte látom, ahogyan a pol­gármester a képébe mosolyog a hoppon maradt bérlőknek: „a határozat meghozatala a soron következő széptemberi ülésig az ügy természeténél fogva nem volt halasztható". (Mert­hogy interpellációmra adott válaszában a polgármester úr ezt írta szó szerint...) A szabály (törvény) áthágása maga is szabálytalanul történt: a július 15-én előterjesztett listát nem véleményeztették az illetékes szakbizottságokkal, holott az adott témában ezt a közgyűlés szervezeti és működési sza­bályzata kifejezetten előíija. Ám mielőtt bárki abban kezdene reménykedni, hogy az így hozott határozat érvényte­len, s ez majd orvosolja a ra­finált jogtiprás előidézte hely­zetet, ki kell ábrándítanom a kedves olvasót: a város veze­tőinek gyakorlatában az a leg­kevésbé érdekes, hogy a hozott határozatok a maguk alkotta rendeletet sértik. Miért is lenne az, hiszen nem okoz itt zavart a törvények vagy akár az Alkot­mány megsértése sem. íme egy példa: a város közgyűlése szeptember 16-án rendeletet alkotott az önkormányzati tu­lajdonú, nem lakás céljára szolgáló helyiségek albérletbe adásáról. Az alig egyoldalas, mindössze három szakaszból álló rendelet nekifutásból öt, magasabb szintű jogszabályba, közöttük az Alkotmányba üt­közik. Idézhetnénk Rousseau-t megint: „A törvényeket olyan­nyira megsokszorozták, hogy senki sem volt képes mindet betartani". S ez mentségül szolgálhatna bármely állam­polgár számára..., na de Sze­ged Megyei Jogú Város képvi­selő-testülete számára is? Mit csinál ott a jegyző, és miért van a jogi bizottság? Mario­nettfigurák a város vezetőinek kezében? Hogy a jogi végzett­ségű polgármesterről ne is be­széljünk. Mert érdemes-e a polgár­mester jogi végzettségét emlí­teni, ha az nem sokat ér, ha nem párosul a jog iránti ér­zékkel, illetve a jog iránti tisz­telettel. Az iménti rendelet tör­ténetének pikantériája ugyanis nem maga a rendelet törvény­sértő volta. (Ez az önkormány­zat tevékenységében nem rend­kívüli esemény.) Az igazán érdekes és megdöbbentő a folytatás. A köztársasági megbízott november 10-én kelt leiratában hívta fel a (jogi végzettségű ­most már csak zárójelben) polgármester figyelmét a ren­delet jogsértő voltára. Képzel­hetik meglepetésemet, amikor december 23-i keltezéssel, ka­rácsonyi ajándékként levelet kaptam az IKV-tól. amelyben a cégem által bérelt üzlethe­lyiségek bérleti jogviszonyát ­az önkormányzat felhívása alapján - felmondja az iménti - rám egyébként nem vonatko­zó —, többszörösen törvénysér­tő rendelkezésre való hivatko­zással! Először azt hittem, va­lami személyem elleni, a lakás­felújítási listák ügyében tett interpellációm és a vétkes iro­davezető elleni fegyelmi javas­lat miatti büntetésképpen foga­natosított intézkedésről van szó (hátha én sem igazodom el a jogszabály-dzsungelben, és szó nélkül kiköltözöm, ha meg nem költözöm ki, akkor sincs semmi). Még inkább megle­pődtem tehát, amikor az IKV igazgatójától megtudtam, hogy nem egy ellenem irányuló, bosszú jellegű lépésről van szó, azonos tartalmú levelet 43 (azaz negyvenhárom) bérlőnek küldtek ki. Akik megkapták a felszólító levelet - vélemé­nyem szerint természetesen ne költözzenek ki -, hanem idé­zem az IKV igazgatóját: „fel­lebbezze meg, biztosan nem indítunk pert - legfeljebb csak utasításra mert valószínűleg pervesztesek lennénk". Közügyről van tehát szó. Arról, hogy a (jogi végzett­ségű) feledékeny polgármester elmulasztotta időben értesíteni az illetékeseket, a közgyűlést, emfgyen tudatlanságban tart­Ma (rendhagyó) est a Hágiban... Lakásprivatizáció Szegeden - ez a ma esti be­szélgetés tárgya. Megvásárolhatók-e a szegedi laká­sok, s ha nem, miért nem? Kik és miért döntöttek erről, mennyiben lehet nyilvánosságra hozni indokaikat? Milyen további lépéseket terveznek a lakások privatizációja érdekében? A kérdések megválaszolására elfogadta a meghívást dr. Lippai Pál polgármester, dr. Tóth László jegyző, dr. Petri Ildikó és dr. Szilvásy László képviselők, valamint Tóth Dezső, az IKV igazgatója. A házigazda Tráser László. Gondolatébresztőként az alábbiakban Csapó Balázs független önkormányzati képviselő e témáról szóló cikkét és a szegedi polgármesteri hivatal válaszát közöljük. ván, hbgy a rendelet, amely alapján a kiköltöztetést foga­natosítanák, nem alkalmazható és nem alkalmazandó. így aztán törvénysértő eljárások sorozata indult szegedi polgá­rok ellen. Felesleges zaklatás! Vajon kinek az érdeke ez? Kecsegtethetik-e magukat ezek a polgárok azzal, hogy itt (va­laha is) boldogulhatnak? Bíz­hatnak-e abban, hogy a jog ér­vényesíthető? Ilyen mértékű mulasztásért a polgármester ki előtt felel? Büntetőjogilag senkinek! S emígyen visszakanyarod­va Rousseau-hoz, álljon itt még egy idézet: „Valahányszor az uralkodó Fotó: Nagy László hatalom egy valóságos csele­kedetéről van szó, mely csupán az általános akarat kinyilvání­tása, a népnek nem lehetnek képviselői, mivel lehetetlen annak biztosítása, hogy a kép­viselők akarata ne helyettesítse a nép akaratát, s hogy ne kény­szerítsék arra az egyes embert, hogy olyan, a nép nevében adott parancsoknak engedel­meskedjék, amelyeket nem a nép adott, s amelyeket a nép nem is akart adni. Ez a népfel­. ség megsértésének bűne, amely­től igen kevés kormányzat mentes." A szegedi önkor­mányzat sem. A jelenlegi. Dr. Csapó Balázs önkormányzati képviselő A hivatal válasza „Mindenütt és minden időben sok volt az elégedetlenség a kormányokkal, törvényekkel és közintézményekkel; nagyrészt azonban csak azért, mert az ember mindig kész nekik róni fel hibául azt a nyomort, amely magához az emberi léthez tartozik elválaszthatatlanul" (Schopenhauer). Tisztelt Képviselő Ur! „A Rousseau és a Szegedi Önkormányzat" címmel közzé­tett tájékoztatója, a közgyűlé­sen elhangzott interpellációi ­amelyekre közvetlenül is vá­laszt adtunk a képviselő úrnak -, a nyilvánossághoz való for­dulása indokolja, hogy tájékoz­tatóját kiegészítsük, s nyilat­kozzunk az Ön által felvetett kérdésekre. Kik hozzák a döntéseket, milyen felelősség terheli az apparátust a döntések előkészí­téséért? Ön előtt is ismert az Ön­kormányzat és Szervei Szer­vezeti és Működési Szabályza­táról szóló 10/1992. (IV. 29.) Kgy sz. rendelet. Az önkor­mányzati hatáskör címzettje a közgyűlés. A közgyűlés azon­ban jogosult egyes hatásköreit a polgármesterre, a bizottsá­gaira átruházni, s e hatáskör gyakorlásához utasítást adhat vagy a hatáskört visszavon­hatja. így nem vitatható az a joga, hogy előterjesztést napi­rendre tűzzön és megtárgyaljon külön bizottsági véleményezés nélkül. Mielőtt a közgyűlés július 15-én napirendjére tűzte volna az önkormányzati tulajdonban lévő lakóépületek felújítási címjegyzékének jóváhagyását, elfogadta Szeged Megyei Jogú Város hosszú távú városfej­lesztési koncepcióját. E kon­cepció két fontos rendelkezé­sére kell képviselő úr figyel­mét felhívni. A koncepció rög­zíti, hogy „reális veszély, hogy az erkölcsileg és fizikailag is avult belvárosi épület- és la­kásállomány elszegényedő ré­tegek lakóhelyévé váiik, ugyan­akkor az utcafronton felfutó vállalkozások - bankok, ke­reskedők, vendéglátók - magas színvonalú környezetet hoznak létre, miközben a slumos tömbbelső változatlan marad. Az ellentmondás egyensúlyra törekvő önkormányzati beavat­kozással oldandó fel." Ugyan­csak a hosszú távú koncepció említi, hogy a lakáshiány növe­kedésének állandó forrása a jelenlegi gazdasági helyzet, melyet a város saját erejéből nem képes megoldani. A kon­cepció feltételezte, hogy rövid időn belül olyan országos la­káspolitikához igazodhatunk, amely a helyi lehetőségek messzemenő felhasználásával az ezredfordulóra a lakásigény­lők számának és a várakozási időnek nagyságrendekkel tör­ténő csökkenését eredményez­heti. Mindannyiunk előtt ismert, hogy ilyen lakáspolitika jelen­leg nem létezik. Ahhoz, hogy a város saját erejéből hozzáfogjon a város­részeket, utcákat, tömböket magában foglaló rekonstruk­cióhoz, biztosítani kellett an­nak anyagi, technikai felté­teleit. A testület már korábbi döntésével gondoskodott a la­kásgazdálkodási alap létreho­zásáról, s készül a belvárosi tömbrekonstrukciós program, melyhez kapcsolódik az 1993. július 15-én elfogadott felújí­tási címjegyzék. A képviselő úr felvetése szerint ez az intézkedés az el­idegenítési kötelezettség vég­rehajtásának megakadályozását szolgálta. Ezzel kapcsolatban szükséges néhány tájékoztató adatot közölni. 1969-től 1990. év végéig 3003 lakás került értékesítésre. 1992. év végéig az értékesítés további 2750 lakással növekedett. Napjain­kig 6013 lakás került át a bér­lők tulajdonába, és 3629 lakás van az értékesítést lebonyolító szervezeteknél. Jelenleg az illetékes szakbizottságok to­vábbi 985 lakás elidegení­tésének előkészítésével foglal­koznak. A felújítási címjegyzék jó­váhagyásával a munka nem fejeződött be. A közgyűlés 1993. október 21-én hozott határozatával kötelezte a Vá­rosüzemeltetési és Műszaki Iroda vezetőjét, valamint az ingatlankezelő Vállalatot, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő ingatlanok felújítási tervét 12 éves időtartamra készítse el, és azt 1994. március 31-ig terjessze a közgyűlés elé. A munka folyamatosságá­nak biztosítása érdedében jó­váhagyta az 1_994. évi lakóház­felújítás tervezési, kivitelezési és bontási címjegyzékét, elő­irányozva azok pénzügyi fe­dezetét. A felújítási címjegy­zéket egyébként a jelenlévő képviselők egyetlen tartózko­dás mellett fogadták el. Képviselő úr, amint a köz­gyűlésen elhangzott interpel­lációjában is felvetette, tör­vénysértőnek tartja az önkor­mányzati tulajdonban lévő, nem lakás céljára szolgáló he­lyiségek albérletbe adásáról szóló önkormányzati rende­letet. Az egyes állami tulaj­donban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. tv. I. §-a alapján 1991. szeptember 1. napjával kerültek .önkormányzatunk tulajdonába az Ingatlankezeő Vállalat által kezelt, bérbeadás útján hasznosftott, nem lakás céljára szolgáló épületek, va­lamint a lakó- és vegyes ren­deltetésű épületekben ievú, nem lakás céljára szolgáló he­lyiségek is. A jogalkotó azonban a tulaj­donba adással egyidejűleg nem teremtette meg a tulajdonjog alkotmányos gyakorlásához szükséges feltételeket, mivel hatályában fenntartotta a helyi­séggazdálkodásról szóló 19/1984. (IV. 15.) Mt. sz. rendeletet, valamint az annak végrehajtására kiadott 8/1984. (IV. 15.) ÉVM sz. rendeletet. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a tulajdonos önkor­mányzat a jogi személyek ese­tében korlátozás nélkül, ma­gánszemélyek esetében pedig meghatározott feltételek fenn­állása esetén volt köteles en­gedélyezni a helyiségek albér­letbe adását. Az Alkotmánybíróság 29/ 1993. (V. 6.) AB sz. határoza­tával megállapította, hogy a fenti jogszabályok, valamint alkalmazásuk elrendelése egy­aránt alkotmányellenes, ezért azok 1993. december 31. nap­jával történő megsemmisí­téséről rendelkezett. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásával rámu­tat arra, hogy az Alkotmány Magyarország gazdaságát pi­acgazdaságként deklarálja, amely a vállalkozás jogának és a gazdasági verseny szabad­ságának alkotmányi biztosítá­sát is magával vonja. A kötött helyiséggazdálkodásra vonat­kozó szabályozás az önkor­mányzati tulajdonra vonatko­zóan is szükségtelen és arány­talan korlátozást tart fenn, és ezzel sérti az önkormányzati tulajdonhoz, mint alapjoghoz való jogot és a tulajdon sza­badságát. A 34/1993. (X. 8.) Kgy sz. rendelet tehát az Alkotmány­bíróság határozatának szelle­mében készült, s mintegy át­meneti szabályozás az Alkot­mánybíróság által megsem­misített és az új, a lakások és helyiségek bérletére vonatkozó törvényi rendelkezések alkal­mazása között. Az önkormány­zat 1993. december 31. napja előtt történt rendelet alkotása nem eredményezett jogbizony­talanságot, vagy az állampol­gárokra hátrányos jogkövet­kezményeket. Végezetül képviselő úr Rousseau-idézeteihez kapcso­lódva legyen szabad megje­gyezni, hogy Rousseau a kép­viseleti rendszert általában ösz­szeegyeztethetetlennek tartotta a népszuverenitás eszméivel. A főhatalmat szerinte sem kép­viselni, sem elidegeníteni nem lehet. Minden törvényt magá­nak a népnek kell hoznia. A törvény egyetlen megjelenési formáját ezért a népgyűlésben látja, a kormányzással, tehát a végrehajtó funkcióval szerinte a képviselőket lehet és kell megbízni. Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal

Next

/
Oldalképek
Tartalom