Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-12 / 9. szám

SZERDA, 1994. JAN. 12. SPORT 7 Irigylem? Hagy mégsem? Irigylem Nyári Sándor edző idegrendszerét és szivét. Más halandó lélek, ugyanis a pillanat törtrésze alatt kiborult volna olyan szituációban, mint amibe ő került az első és a második szettben. Az egyik játszmában öt, a másikban pedig négy pontos hátrány után egyenlített a Papíron SC röplabdacsapata hétfőn a Szuper Liga mérkőzésen. S amikor már mindenki azt gondolta, hogy megállíthatatlan a szegedi gárda, akkor a kaposváriak egymásután találtak helyet az ellenfél térfelén. Pedig a legjobb magyar férfi röplabdás. Kántor Sándor - az első játszma kivételével - a támadásoknál passzívabb volt, ütéseit a legtöbb esetben blokkolták a rákészülő szegediek, akik azonban nem tudtak mit kezdeni a többi kaposvári játékossal, akik ezúttal félelmetesen mezőnyöztek. Tulajdonképpen Demeter Györgynek, a kaposvári edzőnek a kilencven perces találkozón egyetlen egyszer kellett igazán felemelni hangját, ez azonban elegendő is volt. Elegendő, mert Kántort elöl kitűnően helyettesítette Chtchelikov, aki ha kellett ejtett, ha pedig villámgyors közbeütés hozhatta a pontot, akkor azt sem hibázta el. Persze ehhez kellettek a társak is, akik küzdöttek egymásért, s ebből olyan egység kerekedett, amivel a Papíron SC hétfőn este nem tudott mit kezdeni. Csapat volt az egyik oldalon, míg a másikon a játékosok érthetetlenül nem találták az összhangot. Nyári Sándor nem is lelkendezett az örömtől a meccs végén, s mialatt elhagyta a küzdőteret ezt mondta: „Most megyek az öltözőbe és rendet teszek..." Gyanítom, nem a kaposváriakhoz igyekezett, s mégcsak nem is a szennyest akarta összecsomagolni... Szóval, ekkor már nem is irigyeltem olyan nagyon Nyári Sándort. Cs. Gát László Horgászhír A „Maros" Ponty HE január 14-én, pénteken 16.30-kor ­Deszken a mozi épületében ­közgyűlést tart. Az egyesület vezetősége kéri a tagokat, hogy a napi­rendek fontossága miatt meg­jelenni szíveskedjenek. • - Jó lenne végre tudomásul venni irigyeimnek, engem nemcsak akkor keresnek meg az újságírók, amikor sikereket ér el a társaság - utalt dohogva a mérkőzés utáni „szakvéle­ményekre" a Papíron szakve­zetője. - A vereségeket köve­tően, amikor nem megy a csa­patnak, akkor sem a szurkoló­nak és a játékosnak, hanem nekem kell számot adnom a kudarcokról, mert mint röplab­dást, legtöbben engem ismer­nek Szegeden! Nem panaszko­dom, mert annak a bizonyos tortának a habjából nekem is jut bőven, de ez soha nem a zsebbe tett pénz, hanem erköl­csi elismerés már évek óta... • Régen láttalak ilyen „nyugodtnak"... - Csodálkozol rajta? Egy ilyen, 3:0-ás vereség után, lehet indokolni és reményked­ni, hogy tévedés, csupán kisik­lás volt a fiaskó. A második kudarc után viszont magyaráz­kodni több, mint kényelmetlen. • Ma, 18 órakor: Papíron SC-Chelmelec Walbrzych Fiúk, ti ennél többet tudtok! Aludt már egyet a gyorsan felejtendő, ám tanulságait megszívlelendő hétfői csúfos vereségre Nyári Sándor, mégis megviselt, „gyűrött''' ember benyomását keltette tegnap délutáni beszélgetésünkkor. Nem éppen rózsás hangulatát nagyon is megértem, hiszen nem arra számított, ami történt a kaposváriak ellen, főként arra nem gondolt, hogy - a játszmák számszerű eredménye ellenére - ilyen simán, 3:0-ra nyer vendégként a nagy rivális. Különösen akkor, amikor ne­gyedik vereségünket szenved­tük el sorozatban, úgy, hogy játszmát sem nyertünk! A fene egye meg, nagyon nem bán­nám, ha mások, azok fejére is hullna a „dicséret", akik ebből élnek, ez a kenyerük, még ha kicsi is az a szelet, ami jut nekik. • Gondolom, ez az „inte­lem" a játékosoknak, azok­nak a röplabdásoknak szól, akiknek szerdán feledtetni illene a hétfő estét... - Meglátásom, a lengyel ku­pagyőztes ellen egyetlen lehe­tősége van a csapatomnak, mégpedig az, hogy becsülete­sen, megszállottként küzdjön! Mindettől függetlenül így is pattanhat rosszul nekünk lab­da, de játékosaimnak ideje lenne tudomásul venniük, hogy mostanában nem a fehér Mi­kasában van a hiba. Ezért mondtam nekik, amit most is elismétlek: „Fiúk, térjetek végre észhez, hiszen a muta­tottaknál többet, jóval többet tudtok! " Gy. E. • A mérkőzés - Tarom és Lotan (izraeliek) vezetik ­ma 18 órakor kezdődik az új­szegedi Sportcsarnokban. Kavesnyikov nem nyilatkozott Tunsgram SE-Pick Szeged 21-21 (12-11) Nagykanizsa, 500 néző. Vezet­te: Balogh, Heiter. Magyar Kupa férfi kézilabda­mérkőzés a nyolc közé jutásért. Tungsram: Mészáros - Rado­vics 2, Kuzmicsov 8, Ojtó 3, Ro­dek 3, Becskei 1, Kurusta 2. Csere: Kálőczi (kapus), Pjelov 2, Hung­ler. Edző: Nyikolaj Kavesnyikov. Pick Szeged: Fekete - Osz­lánczi 1, Borsodi, Mezei 5, Grőber 3. Bajusz, Avar 2. Csere: Nagy (kapus), Sándor 9, Szemics 1, Ördögh. Edző: Kővári Árpád. Jó iramú mérkőzésnek lehettek szemtanúi a nézők, felváltva estek a gólok, úgyhogy az izgalmakra nem lehetett panasz. Kuzmicsov ezúttal is nagyszerűen játszott, ám mindez kevés volt, hisz a szege­diek remekül tartották magukat, így egygólos hazai vezetéssel zá­rult a félidő. A fordulás után Sándor ismét egyenlített, ám ezután - ami ezen a találkozón ritka volt - kétgólos előnyre tett szert a Tungsram SE (14-12). Nem sokkal később úgy tűnt, végleg eldőlt a mérkőzés, hisz Kuzmicsov mellé Pjelov is felsora­kozott remek játékával, így a 21. percben már 20-16-ra vezettek a kanizsaiak. A Pick viszont ekkor sem adta fel, érkezett Mezei, majd nem sokkal később Sándor s a 28. percben ismét döntetlent (20-20) mutatott az eredményjelző. A kanizsaiak hozhatták a labdát, Kuzmicsov pedig nem hibázott, ám az utolsó támadását a Szeged hasonlóképp fejezte be, így dön­tetlennel végződött a találkozó. Nyikolaj Kavesnyikov nem nyilatkozott. Kővári Árpád: - Rengeteg eladott labda jellemezte a mér­kőzést, mi nem tudtunk feljavulni; a Tunsgram visszaesett a szintünkre, így született meg a döntetlen. m A Magyar Kupa-mérkőzés visszavágóját csütörtökön játsz­szák az újszegedi Sportcsar­nokban délután 4 órakor. Itt eldől, hogy melyik csapat jut a legjobb nyolc közé. • Világ- és országos csúcstartók Műhelymunka, rossz műhelyben Ha a Szegedi VSE atlétiká­ját tesszük górcső alá, akkor annak eredményeként az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Nevet, mert a vasutasok az eddigi eredményeik alapján megkapták az országos szövet­ségtől az „ atlétikai műhely" címet. Világ- és országos csúcstartok neve fémjelzi a szakosztályban folyó kitűnő szakmai munkát. Továbbá az elmúlt esztendőben is számta­lan országos bajnoki címet, do­bogós és pontszerző helyezé­seket szereztek atlétáik. Amiért pedig sír a másik szemünk az az, hogy a hasonló sikereket elérő klubok között a legrosz­szabb pályával rendelkeznek. A tavaly összeszedett sérülések egy része is ennek tudható be. - A magasugró hely felújítá­sát már három éve ígérik. Állapota mára annyira lerom­lott, hogy balesetveszélyessé vált. Egyébként is úgy érezzük, hogy az eredményeinkkel messze nincs arányban az egyesületen belül a velünk való törődés - mondja kicsit keserű hangon Antal Andor vezetőedző. - Szakosztályunk eredményességi mutatója a létszámhoz viszonyítva igen magas. Az egy pontra eső költ­ség messze az országos átlag alatt marad. Ez a két megál­lapítás pedig mindent elárul. • Ha az eredményességi mutatókat vizsgáljuk mi­lyen minősítést kapunk a vezetőedzőtől? - Egyértelműen jobb 1993, mint 1992 volt. Igaz, hogy a bajnoki címek tekintetében hárommal kevesebbet szerez­tünk, de a további helyezések száma ugyanakkor több, mint korábban bármikor volt. • Legalább az országos bajnokaik nevét sorolja fel. - Nagyon szívesen teszem, hiszen joggal vagyunk rájuk büszkék. Dudás Gyula, Bondor Csaba, Papp László, Pesti Mónika, Szászi Beáta, Szekeres Anita, Szentgyörgyi Katalin, a Dudás, Ozsváth, Csobán fel­nőtt férfi-, a Csobán, Börcsök, Ozsváth junior férfi, a Pap, Kéri Ferenc edző egyik legjobb tanítványa a válogatott Szászi Beáta. (Fotó: Gyenes Kálmán) Kulik, Zsiga serdülő B fiú gya­loglócsapata és a Kiss, Szászi, Korom összeállítású junior le­ány félmaraton gárda állt a dobogó legmagasabb fokán. Verenyzóink 13-13 második és harmadik helyet szereztek még. - Tudom, minden verseny­zőjükre nagyon büszkék — joggal -, de azt hiszem két atlétájukat mégis a többiek elé lehet helyezni. - Egyetértünk! Sipos István a New York-i Sri Chinmoy szupermaratoni futáson 1300 mérföldön és a 2000 km-es futásban világcsúcsot ért el. Országos csúcsot állított fel Dudás Gyula a 20 km-es gya­loglásban és Sipos István 1000 mérföldön, 1000 km-en és a hat napos futásban. - Eddig minden esztendő­ben előrébb tudtak végezni a szakosztályok rangsorá­ban. Most is így lesz? - Egyértelmű! A bajnoki pontjaink száma 1624 lett, igaz ez 110-zel kevesebb, mint-egy évvel korábban, de a minősí­tések számát majdnem meghá­romszoroztuk, a magyar baj­noki pontból 13-mal többet kasszíroztunk, a nemzetközi pontjaink számát megdupláz­tuk. Az összesített pontokból pedig az 1992-es 2503-hoz viszonyítva most 3839-et szed­tünk össze. Ez pedig érzésem szerint a 12-13. helyhez lesz elegendő - egy évvel ezelőtt 15. volt az SZVSE. • A gyaloglók vitték most is a prímet? - A szakági versenyben a mi gyaloglóink lettek az or­szágban a legjobbak. A kitűnő eredményeink nagy részét a serdülő B-korosztály szerezte, amiből ugye arra következ­tethetünk, hogy sokáig biztosí­tott lehet a szakosztályunk eredményessége. Sajnos, a fel­nőtt korosztály fogyását nem tudtuk megállítani. Sőt, még az edzői és versenyzői gárda tekintetében is gyengültünk. Balog István a tehetséges csoportjával átigazolt a Szeged TE-be. Az „elvitt" 10 verseny­ző egy része aranyjelvényes minősítésű és ifjúsági váloga­tott volt. Ezek a kitűnőségek a jövőben nagyon hiányoznak majd nekünk, de még jobb munkával 2-3 éven belül pó­tolni tudjuk kiválásukat. Most is rendelkeztünk olyan atléták­kal, akik berobbantak korosz­tályuk élvonalába. Ennek kap­csán említeném Benkő Attila, Börcsök Zoltán, Papp László gyaloglók, Kiss László közép­távfutó, Szabó Tibor, rövidtáv­futó és Kürti Anikó magasugró nevét. • Több Vasutas-versenyző magára ölthette a címeres mezt. - Atlétáink a nemzetközi porondon is megállták a helyü­ket. Legelőször említeném is­mét Sipos Istvánt, aki világra­szóló teljesítményt nyújtott. A már említett 1300 mérföldes futáson kívül hatodik lett a 48 órás futás világbajnokságán. Rajta kívül 11-en szerepeltek a különböző válogatottakban. Dudás Gyula négyszer, Szászi Beáta pedig egyszer képviselte a magyar színeket a felnőttek között. Az utánpótlásváloga­tottnak egyszer volt a tagja Csobán László és Oszváth Gá­bor, Pesti Mónika háromszor. Vass Edina, Kószó Szilvia, Bondor Csaba, Lengyel Gábor egyszer indult az ifjúsági vá­logatottban. A serdülőváloga­tottban pedig Szekeres Anita, Lehotai Győző képviselte a magyar színeket. • Csak félve merem meg­kérdezni: hogyan állnak pénz dolgában? - Eléggé csehül. A költség­vetésünk csak azt tette lehető­vé, hogy a tervezett versenye­ken - részben önköltségesen ­részt tudtunk venni. A leg­eredményesebb versenyzőinket alkalmanként szereléssel ­csak cipővel - el tudtuk látni. A szakosztály egységes mez­ben való megjelenése továbbra is csak álom marad... • Az előbbi eredmények minősítik az SZVSE-ben tevékenykedő szakemberek munkáját is. - A 133 versenyzővel ket­ten. Kéri Ferenc és jómagam, fő-, valamint ugyanennyien mellékállásban, György Sán­dor és Tihanyi Béla, foglal­kozunk. A tovább fiatalodott szakosztályunkhoz elkelne legalább még egy szakember. Egyébként minden edző el­kezdte tanítványaival az új versenyidényre a felkészülést. Remélve, hogy egy év múlva még az eddigi eredményeinket is sikerül túlszárnyalni ­mondta Antal Andor. Süli József • Ma a fővárosban női kézilabda Magyar Kupa Ismét a pályán a Szegedi ESK Olyan régen látták a pályán a szegedi szurkolók a Szegedi ESK női kézilabdacsapatát, hogy lassan már el is felejtik. Virincsikék utoljára november 7-én játszottak tétmérkőzést, akkor a pozsonyi visszavágón szerepeltek a City Kupában. Ma a Kóér utcában ismét kupa - Magyar Kupa - összecsapás vár a Tisza-partiakra. Az öszi bajnokin a Bp. Spartacus nyert - igaz mind­össze két góllal bizonyult jobb­nak az ESK-nál. Vajon most milyen eséllyel lépnek pályára a szegediek? - kérdeztem tegnap Barna József szakosz­tályvezetőtől. - Mindössze Gajdácsi játéka a bizonytalan, a többiek na­gyon lelkesen és odaadóan készültek. Úgy érzem a fő­városban minimum egy dön­tetlenre jó a csapat. Vasárnap, 16.30 órától, itthon, a vissza­vágón, pedig a továbbjutást is kiharcolhatjuk. Jól szeretnénk szerepelni úgy a hazai, mint a nemzetközi kupában. - A Spartacus elleni MK tulajdonképpen a rijekai mér­kőzés főpróbája lesz... - Éppen ezért várjuk nagyon kíváncsian a szerdai össze­csapást, majd az újszegedi visszavágót. Egy sikeres MK­szereplés bizonyára megtenné a hatását a horvát együttes ellen is. Egyébként a rijekai összecsapásra Dobó Károly edző meghívta a Caolához igazolt Utasi Ágotát is. Ugyan­is a válogatott jobbszélsőjének régi csapatában való szerep­lésére a szabályok lehetőséget adnak, valamint a zalaeger­szegiekkel kötött szerződésé­ben is benne foglaltatik. S. J. Indul a teremfoci Csütörtöktől hétfőig hét helyszínen zajlanak le a Nem­zeti Sport-Szaknévsor-Liga teremlabdarúgó-bajnokság selejtezői. A hét csoportban 35 (a Haladás és Siófok kétszer szerepel!) első- és másodosz­tályú csapat lép pályára. A cso­portelsők január 23-án a Kör­csarnokban mérkőznek a dön­tőbe jutásért. A finálét és a 3. helyért sorra kerülő találkozót január 24-én hétfőn a Budapest Sportcsarnokban rendezik meg. Ezt az eseményt a tele­vízió is közvetíti. A kupáról a Nemzeti Sport, a pénzdíjról pe­dig a Szaknévsor gondoskodik. A 2x25 perces összecsapá­sokon egy kapus és öt mezőny­játékos szerepelhet egyszerre egy csapatban. A kapuk mérete 2x5 méter, minden helyszínen kötelező az oldalpalánk felállí­tása. A tornához később kap­csolódott a győri PannonGlo­bus Kupa, így a Haladás VSE és a Siófok egyaránt játszik a zálai és a győri csoportban. Amennyiben a két együttes közül ugyanaz nyerné mindkét tornát, akkor csak hat gárda részvételével rendezik meg az elődöntőket. A rendezők tervei szerint a mostani teremfutball-bajnok­sághagyományteremtő, és a következőben decembertől januárig az összes NB l-es és NB Il-es csapat szerepel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom