Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

• A polgármester üzenete • Ki mit vár az idei évtől? Béküljünk ki önmagunkkal! H onfitársaim, Barátaim, ­határainkon innét és túl élő magyarok: közös hazánk magukat más nemzet fiainak valló polgárai; s mindazok, akiket háború vihara vetett ki otthonukból, s most nálunk ta­láltak menedéket - engedjék meg, hogy meleg szeretettel köszöntsem Önöket az új esz­tendő küszöbén. Egy nehéz esztendő végeztével, és - bár cáfolna rám az idő! - egy ne­héznek ígérkező év első per­ceiben. Amikor négy évtized múltán felborult a félelem egyensúlya, s a világ a közösen elveszített hidegháború keser­ves árát fizeti; amikor nagy, közös pátriánk - Európa - szo­rongató gondjai közt a politi­kai-gazdasági egységéhez ve­zető keskeny ösvényt keresi; amikor szűkebb térségünk, Ke­let-Közép-Európa újonnan visszanyert szabadsága birto­kában elavult gazdasága, el­gyötört társadalma megújításá­nak emberfölötti feladatával birkózik. Sokan köszöntjük ma és sokféleképpen köszöntjük az új esztendőt: néhányan dúsgazdá­gon, sokan szerényen vagy épp szorongató szegénységben. De egy biztos: valamennyien bé­kességre kiéhezve. B ékességre: a bennünket környező tágabb és szű­kebb világgal, de mindenek­előtt önmagunkkal, mert csak ha a magunk belső békéjét visszanyertük, vagyunk ké­pesek a világgal is megbékélni. A társadalom élő emlékeze­te két nemzedéknyire nyúlik vissza. Az idő óta ezrével ván­doroltak ki innét magyarok. S ezrével menekültek a szülő­földjükről ide be is. Az idő óta gyilkos kézre adtak itt zsidót, cigányt, mert zsidónak, cigány­nak született. S kikergettek in­Göncz Árpád újévi köszöntője nét németet, mert német, s az otthonából kiűztek délszlávot, mert délszláv. Ezerszám üldöz­tek munkást, parasztot, urat, arisztokratát, mert másként szemlélte a világot, mert mun­kás volt, paraszt, úr, vagy arisztokrata. Az idő óta üldöz­tek itt volt üldözőket, s üldöz­ték egymást új üldözők. S ezerszám kívánták meg, s vet­ték el a más házát és mezejét. Ezrek hittek, s tették, amit a hitük diktál, ha rossz is; száz­ezrek tettek úgy, mintha hittek volna, s tették, amit elvártak tőlük. Mert féltek. S mind­eközben éltek és túléltek: elte­mették a szüleiket, elvesztettek egy világháborút, gyermekeket nemzettek és szültek, fölnevel­ték őket, harckocsik széttapos­ták a forradalmukat, ők végez­ték a dolgukat, fölhúzták a há­zat, fát ültettek, építették-szé­pítették a közös hazát, betegek voltak és gyógyítottak, tanul­tak és tanítottak, s mikor nagy­sokára megnyílt a nagyvilág, kimentek és nyitott szemmel körülnéztek. Ők, a mindenkori „ügyeletes" többség. Mindeközben észben tartot­ták a maguk sebeit, de alig gondoltak a másokéval, amit talán épp ők ütöttek, ha mással, nem hát részvétlenséggel vagy kárörömmel. Igen: voltak és vannak köz­tünk - mi közöttünk! - csillag­szemű nők, akik ha telefüstölt szobába lépnek, magától kinyí­lik az ablak, s beárad rajta a tiszta levegő. És vannak sugár­zóan igazmondó, igazságtudó férfiak. A mindennapok hősei és szentjei, akiket arról lehet fölismerni, hogy tartósan bé­kében élnek önmagukkal. Róluk senki nem vezet lis­tát, nem tömörülnek szövetség­be, nem igazolják egymás múltbeli tetteit, nincs mit tit­kolniuk, feledtetniük vagy túl­teljesíteniük. M ert tudják - ők tudják! -, amit mindenkinek tud­nia kéne: hogy minden társada­lomban állandó a jó és a rossz egyensúlya. Ha megbillen a kettő mérlege, az idő helyrebil­lenti. Törvényszerűen. Bosszú­val, ami bosszút szül. kár az idő dolgát késleltetni. Meg azt, hogy az embernek egyetlen java van, amit ha két kézzel szór szét. magának lesz annál többje belőle: a szeretet. Ma éjjel — egy vagy több? ­nehéz év küszöbén mind­annyiunknak azt javaslom: bé­küljünk ki önmagunkkal, fo­gadjuk el, hogy magunk is, mint bárki más, esendő embe­rek vagyunk. Sem jobbak, sem rosszabbak, sem többek, sem kevesebbek. Ha püspökök, ha kéményseprők. Ebben a ne­künk rendelt kis hazánkban magunkért, egymásért - egy­más sebeiért és azok gyógyul­táért! - egyetemlegesen fele­lősek. Kössünk hát ma éjjel békét - ki tudja, hátha tartósnak bi­zonyul? Mindannyiunknak boldog új évet kívánok! DOBJON ÖSSZE EGY TWINGÓT! 1 KERESSEN, MERT 1 ! DUPLÁN NYERHET! A JANUÁR 28-ig V TARTÓ, A SZEGEDI RENAULT RENAULT SZALONNAL KÖZÖS NYEREMÉNYJÁTÉKUNKON! 5. heti különdíj: ^^ egy aranygyűrű! A nyertes nevét a szokásostól eltérően keddi (jan. 4-i) számunkban közöljük. Mai mellékletünk: ISPDRTJA Három kilométer a Belvárosban. (Fotó: Nagy László) Az óév utolsó napján rendezték meg a Belvárosban a ha­gyományos utcai futó- és pincérversenyt. Mintegy 230-an vágtak neki a háromkilométeres távnak. A csaknem félezer nézó't vonzó látványos, show-elemekkel tarkított „örömfutás" jelszava mi más is lehetett volna, mint: „Kezdjünk új életet!". Részletek a Dél Sportjában. Halálos késszúrás Csongrád megyei Rendőr­főkapitányság eljárást indított egy 56 éves kunszentmártoni férfi ellen, mivel Csongrádon január l-jén kora délután mun­kaadójuk házának melléképü­letében - szóváltást követően ­késsel mellbe szúrta 45 éves munkatársát. A szerencsétlen férfi a helyszínen meghalt. így búcsúztattuk az óévet és így kezdtük az újat Éjfélkor a Kárász utcán. (Fotó: Nagy László) Kint vagyunk a vízből? (Fotó: Schmidt Andrea)

Next

/
Oldalképek
Tartalom