Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-11 / 289. szám

SZOMBAT, 1993. DEC. 11. HAZAI TÜKÖR 5 • Részletek dr. Lippai Pál pol­gármester, vagyonkezelő iro­dához írt 1993. november 5-i leveléből: „... a közgyűlés 1992 őszén egy különbizottságot jelölt ki az önkormányzati tulajdonú lakások elidegenítésével kap­csolatos eljárás előkészítésére. Korábban ugyanis két ízben eredménytelenül kíséreltem meg a közgyűlést rávenni arra, hogy rendelje el az elidege­nítés folytatását, és eddig sikerült mindössze eljutni. ... a lakások elidegenítésre történő kijelölését a jelenleg érvényes jogszabályok alapján folyamatosan folytatni kell. Ennek fontosságát az is alá­támasztja, hogy az új lakásjog­szabály hatálybalépése az Al­kotmánybíróság kérése miatt bizonytalanná vált, és a lakos­ságot az elidegenítéssel kap­csolatban nem lehet bizony­talanságban tartani. Mindezek alapján kérem, hogy az iroda megfelelő rész­lege haladéktalanul folytassa tovább a vizsgálatot, állapítsa meg a már kijelölt ingatlano­kon kívül, melyek azok az in­gatlanok, melyek a közgyűlés által fölállított megtartási kritériumoknak nem felelnek meg, tehát elidegenítésük le­hetséges. Nyomatékosan sze­retném hangsúlyozni, hogy ezen vizsgálatnak a város egész területére, tehát a Belvá­rosra is ki kell terjednie. Ugyancsak hangsúlyozom, hogy ezen további vizsgálatra Tegnapi lapszámunkban már foglalkoztunk a szegedi la­kásfelújítási jegyzékkel. Olvasóink most megismerhetik, hogy igazából mire megy ki a játék. Az üzlet az igazi üzlet semmiféle kihatással nincs a közgyűlésnek azon határozata, amely a felújítandó ingatlanok listáját fogadta el, ugyanis amennyiben az ingatlan elide­geníthető lakásonként (tehát nem esik a korábban meghatá­rozott elidegenítést kizáró kritériumok körébe) úgyis el­idegeníthető az ingatlan, hogy még a tényleges és a közgyűlés által elrendelt felújításra nem kerül sor." „Patyomkin Szeged" Báló László már említette, hogy a bérlakások egy jelentős része csak ráfizetés a város számára. Ezt erősíti meg az IKV igazgatója, Tóth Dezső is. - A bérlakások fenntartási költsége két részből áll. Egy­részt az üzemeltetésből (vilá­gítás, kéményseprés, szemét­szállítás) - amire éppen hogy elég a lakók által fizetett díj. Másrészt ugyanennyi kellene a fenntartásra, karbantartásra, renoválásra. Az elmúlt negy­ven év alatt erre nem képeztek amortizációs alapot. Azaz, a Fotó: Somogyi Károlyné • Packáznak a polgárokkal • Szegedi lakás csiki-csuki lakbéreket most a duplájára kellene emelni, ami ugye kép­telenség. Ki lehet számolni, hogy egy lakásban ez mennyit jelentene, ha csak az üzemel­tetés 30 forint négyzetméte­renként. Ne felejtse el, hogy sok épületre a Patyomkin jel­zőt lehetne illeszteni. Utcai jy őségesen lehetne Európára hivatkozni, ÍJ aliolis a műemlékek, belvárosi üzletek nagy része magántulajdonban van. Mert egyértelmű, hogy az ingatlanvagyont is a magántőke képes a legjobban működtetni. De szép számmal akadnak hazai példák is. Elegendő körülnézni Pécsett, Egerben vagy Sopronban, amely településeken a bel­városok épületeinek jókora hányada magán­kézben van. Ott megmozdult az ingatlan­piac, a szegedihez képest messze jobban vi­rágzik az üzleti élet. Mert azért azt is jó tudni, hogy egy üzlettulajdonos hatszor is meggondolja, mennyit fektet egy bérelt helyiségbe, bizonytalan és sok szempontbál kiszolgáltatott helyzetben lévén. Az pedig más kérdés, hogy a város sokkal biztosabb és kiadásokkal is kevésbé terhelt bevételre tehet szert, ha nem tulajdonosként próbál bérleti dijakat srófolgatni, hanem városi adót szed a privatizált üzlethelyiségek tulajdonosaitól. Ismeretlen földink Nagy Ernő hetvenötödik születésnapjára Hamarosan elveszítette szü­leit. átkerült rokonokhoz Sza­badkára, majd vissza Erdélybe, Brassóba. Ott járt iskolába. A harmadik gimnázium után ki­maradt, mert anyagiak hiányá­ban nem tudta folytatni tanul­mányait. Kitanulta a vaseszter­gályos szakmát, és Bukarest­ben vállalt munkát. Hamarosan bekapcsolódott a szociálde­mokrata munkásmozgalomba. A bécsi döntés után, 1940-ben Budapestre települt át, és az Orion, majd a Philips gyár laboratóriumában dolgozott. Rákosszentmihályon, ahol lakott, rögtön beiratkozott a Magyarországi Szociáldemok­rata Párt helyi szervezetébe. 1944-ben részt vett az ellenál­lási mozgalomban. A Belügy­minisztériumból kicsempészett űrlapokkal üldözöttek életét mentette meg. Tagja lett a Baj­csy-Zsilinszky Endre és Kiss János altábornagy vezette nyi­lasellenes szervezkedésnek. Az lett volna a föladata, hogy a háborúból való kiugrás esetén a Philips mérőállomását rádió­adóvá alakítsa: el ne némuljon a rádió, ha a németek a laki­hegyi adót elfoglalnák vagy elpusztítanák. Kiss Jánost, Nagy Jenőt, Tartsay Vilmost kivégezték. Nagy Ernőt nyila­sok várták a HÉV állomásán, de ő egy megállóval előbb leszállt cigarettát venni - e vé­letlen szerencse mentette meg az életét. A német és nyilas uralom alóli fölszabadulás után Nagy Ernő Esztergom megyében a földosztás miniszteri biztosa lett. Utána az MSZDP Fejér megyei titkára, egyszersmind a megyei Nemzeti Bizottság el­nöke volt. 1947-ben pártja föl akarta vinni a fővárosba, de ő Véletlenül született Szegeden: szülei Erdélyből mene­kültek a román betörés után; máig sem tudja, miért kerültek éppen Szegedre. már látta, hogy a kommunisták rátelepszenek a szociáldemok­ratákra, s inkább visszament a szakmájába, esztergályosnak. 1953-ban önállósította megát, kisiparos lett, vérnyomásmé­rőket gyártott. 1955-ben a bu­dapesti kisiparosok szerveze­tük titkárává, 1956-ban forra­dalmi bizottságuk elnökévé választották. A Nagy Imre-kor­mány - mint a Magyar Szabad­ság november 1-jei száma közölte - kisipari minisztérium fölállítását tervezte: ő lett vol­na kiszemelt vezetője. November 18-án este meg­bízható, jó barátja telefonon értesítette, hogy rajta van a hajnalban letartóztatandók jegyzékén. Azonnal hátizsákot ragadott, és családjával - négy gyermekével - nekivágott Nyugatnak. Franciául egy szót sem tu­dott, mégis valahogy Francia­országba keveredett. Besan­conban óragyárban kapott munkát. Nem csak órát gyár­tottak itt. A Nagy Ernő készí­tette első robotműkart, amely­lyel sugárfertőzött helyen lehet dolgozni, kiállították Genfben Az atom a békéért címmel rendezett kiállításon. 1959-ben ismét önállósította magát. Giromagnyban alapít­ott vállalata mára virágzó, modern finommechanikai gyárrá nőtt. Ma már fia vezeti. A komputer- és gázturbina­alkatrészeket gyártó vállalata mellé 1982-ben nyomdát is létesített, hogy az emigráció frontjuk kifestve, belül viszont tákolmány. • Az önkormányzat tulaj­donában lévő épületek árá­ból hány új otthont lehetne építeni Szegeden? - A teljes mennyiségből közel ezret nem lehetne eladni, ezek műemlék jellegű épüle­tek, házfelügyelői és átmeneti szállásul szolgáló lakások. A többi kiárusításával 3—4 ezer lakást lehetne felépíteni. Vagy nekikezdhetnénk a Belváros rehabilitációjának. • Az október 25-i közgyű­lésen többen szóvá tették, hogy 8400 lakást nem lehet egyszerűen csak úgy egy­szerre felújítási listára he­lyezni. Ön mennyit tartana reálisnak? - Ahhoz, hogy egy épület megfelelő műszaki állapotban maradjon, ahhoz tízévenként fel kell újítani. Ebbe a prog­ramba a fél város belefér. A teljes renoválás 30 évenként szükséges, ide minden ház besorolható. Egész Szeged. • De erre a bizonyos lis­tára olyan házak is felke­rültek, amelyeken még alig száradt meg a vakolat. A Petőfi sugárút 7. számú há­zon például tavaly cserélték ki a födémet! - Régen nem a bérlakások eladásáról szól ez a történet, ezt mindenki tudja. Hanem azokról az üzlethelyiségekről, amelyek a házak földszintjén találhatók. Azok bérleti díja az igazi tét az önkormányzat számára. • Részlet dr. Szilvásy László képviselő október 25-i közgyű­lési hozzászólásából.' „Már többen céloztak rá, de mondják ki nyíltan, hogy a nyáron elfogadott felújítási címjegyzék más célt nem szol­gált, mint a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény kijátszását. Nevezetesen, hogy ne kelljen elidegeníteni egyet­len ingatlant sem, ezért került minden ingatlan felújítási cím­jegyzékre, azok is, amelyeket a közelmúltban újítottak fel. El kel! dönteni, hogy akarnak-e megtartani bérlakásokat, ame­lyek fenntartásához hozzá kell járulnia az önkormányzatnak. De ilyen vonatkozásban felme­rül a kérdés, hogy olyan va­gyont, amely több kiadással jár, mint amennyi hasznot hoz, meg kell-e tartani. De ezekben az ingatlanokban vannak nem lakás céljára szolgáló helyisé­gek is, amelyek bérleti dijából nagyobb bevétele származik az önkormányzatnak, és ezért esetleg érdemes megtartani." A kutya esete az üzletekkel És alighanem itt van a kutya elásva! Ha ugyanis a bérlaká­sokat eladják, az egyszeri nagy bevételt jelent a városnak, s ez a mai pénzszűkében megfon­tolandó szempont. De ez eset­ben az üzlethelyiségek is ma­gánkézbe kerülnének. Miért ódzkodik ettől az ön­kormányzat? Egyrészt kifolyna a kezéből a hosszú távon biztos bevételt jelentő bérleti díj. Másrészt nem maradna a tulaj­donában olyan vagyontárgy, amit jól lehetne „spájzolni" szűkösebb időkre. (Arra már gondolni sem merek, hogy emiatt nem lehetne a bérleti díjakat tetszés szerint emel­ni...). Valószínűleg ezért nem fogadta el a képviselő-testület Balogh László és dr. Berekné dr. Petri Ildikó javaslatát arról, hogy legalább a közelmúltban felújított épületeket vegyék le a tilalmi listáról. • Nem a bérlakások eladásá­ról van tehát szó. Az igazi üz­letet az üzletek jelentik. Emiatt kapják a lakók az elutasító határozatokat, ha netán vételi szándékkal jelentkeznek. Ezt persze nem értik és nem is magyarázza el számukra senki, hogy mi a tét. Hallgat az önkormányzat is. Csak néhányan „verik a do­bot". Ők felismerték: a város érdeke nem lehet polgárai ellenére. Az Alkotmánybíróság állás­foglalása a lakástörvényről a napokban várható. Talán csak ettől függene a képviselők hozzáállása? Ki önt majd tiszta vizet a szegedi önkormányzat poha­rába? Vass István Péter magyar kiadványait, elsősor­ban a párizsi Irodalmi Újságot, amelyet anyagilag már koráb­ban támogatott, gazdaságosan lehessen előállítani. 1986-tól megszűnéséig ő volt az Irodal­mi Újság kiadója. Legnagyobb vállalkozása az 1956-i forradalmi újságok ha­sonmásainak gyűjteményes kiadása volt. Több mint hat­vanezer kilométert utazott a nagyvilágban, hogy teljessé tegye a Rajk-temetéstól a Nagy Imréék kivégzéséig terjedő időszak fontos újságoldalaiból válogatott kötetét. Első kiadása 1983-ban. a második 1984­ben, a harmadik 1986-ban Gi­romagnyban, a negyedik már itthon, Budapesten 1989-ben jelent meg. Én a harmadik ki­adás fénymásolatát (!) kaptam - még titkolandó - baráti aján­dékként Martinovics János fő­orvostól. Nagy Ernő kezdeményezé­sére jött létre Nagy Imréék kivégzésének harmincadik év­fordulóján a párizsi Pere Lachaise temetőben 56 mártír­jainak emlékműve. Fölirata így szól: 1958-1988 Legyen ez a francia föld jelképes sírhelye Nagy Imrének Losonczy Gézának Maiéter Pálnak Szilágyi Józsefnek Gimes Miklósnak s az 1956-os magyar forra­dalom minden kivégzettjének kiknek saját hazájukban nincs sírjuk Az emberi jogok magyar ligája Párizs 1988 Itthon csak egy évvel ké­sőbb jött el a nagy temetés ideje. Nagy Ernő azonban tovább munkálkodott a forradalmi hagyományok ébrentartásában. Megszervezte a Nagy Imre­kormány államminiszterének. ENSZ-beli képviselőjének, Kéthly Annának (1889-1976) hamvai hazahozatalát Belgi­umból. Szeged egykori szoci­áldemokrata országgyűlési képviselőjének (1931-35, 1945—49) földi maradványait 1990. november 3-án helyezték örök nyugalomra Budapesten. Magyarországon még nincs szobra Nagy Imrének. Am idén október 2-án Nagy Ernő váro­sában, az emigráció szellemi központjában, Giromagnyban fölavatták a forradalom már­tírjának emlékművét: márvány­oszlopra helyezett dombor­művű arcmását, a Párizsban élő Gál András szobrászmű­vész alkotását. A város polgár­mestere, Lorant Mozer mon­dott ünnepi beszédet. Ő és Nagy Erzsébet leplezte le az emlékművet. Nagy Ernőt a magyar kormány ez alkalom­mal a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjével tüntette ki. „Hogy hetvenötéves korom­ban ne bnatkozzak, így meg­hívtak az Ipari és a Pénzügy­minisztérium tanácsadó kollé­giumába" - írta szeptember 27-ei levelében Nagy Ernő. Szeged szülöttének, a példát mutató vállalkozónak és áldozatos közéleti harcosnak e jeles napon azt kívánjuk, hogy sokáig lássa el jó tanácsokkal a hazai gazdaságpolitika irányí­tóit. Megnyitották Molnár-C. Pál kiállítását A battonyai születésű neves művész 1918 után Svájcban itt rendezi első kiállítását is -, Pá­rizsban, majd Rómában dolgo­zott. 1929-ben a monzai Nem­zetközi Egyházművészeti Kiál­lításon aranyérmet nyert angyali üdvözlet című illusztrációjával, két év múlva Padovában ugyan­ezen a fesztiválon a festészet díját kapja. Több mint 28 nem­zetközi és hazai kitüntetése és aramyérme volt, többek között az 1937-es Párizsi Világkiállítás Nagydíja és XII. Pius pápa aranykeresztje. Itthon Molnár-C. Pál több templomi oltárképet és freskót festett. A szegedi múze­um kiállítása hagyatékából, me­lyet a battonyai emlékházban Molnár-C. Pál <1894­198! festőművész, famet­sző, grafikus és könyv­művész festményeiből, grafikáiból nyflt emlék­kiállítás tegn. p délután a Móra Ferenc Múzeum II. emeleti kiállítótermében. helyeztek el és magángyűjtők képeiből jött létre. A tárlatot, mely része a jövő évi cente­náriumi ünnepségsorozatnak, Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök nyitotta meg és január 23-ig látható. • Vajon ki az 1993-as év szegedi embere? • Talán a nemzetközi diákverseny győztese? • Vagy az új kötetével jelentkező költő? • Netán a helyi televízió sztárriportere? • Vagy valaki más? el együtt! Olvasóink segítségével keressük az év szegedi emberét. Kérjük, nevezze meg azt a személyt, akit Ön az év szegedi emberének tart. E szelvényt december 13-ig, Luca napján dé­lig juttassa el postán vagy személyesen szerkesztőségünk címére: 6740 Szeged, Stefánia 10. A beérkezett szavazatokat Luca napján számoljuk össze, s másnap hozzuk nyilvánosságra. Az első három helyezettel exkluzív interjút olvashatnak lapunk szilveszteri számában. Ki legyen hát az év szegedi embere? Döntsük Péter László

Next

/
Oldalképek
Tartalom