Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-31 / 305. szám

PÉNTEK, 1993. DEC. 31. SZILVESZTER'93 5 Podmaniczky Szilárd Több Dolina Jó vóna dudát rakni a párnád alá, ahogy amikor lefekszel legalább halljam a dudám azt tudom, ahogy a tüdőd sípol és köhögsz is nyaranta csak azt halljad nekem ahogy az utolsó pofont nem az élet a fal adja • Jó vóna dugót rakni a párnád alá, ahogy amikor lefekszel halljad a roppanást amit a dugóval éjszaka csöndben nyelek el • Jó vóna tobzoskát rakni a párnád alá, akkor jobban hallanám ahogy elnyel mindent dudát, dugót, tobzoskát Frank György Miért nem veszik fel velünk a kapcsolatot az Idegenek? Sokan kétségbe vonják intelligens fajok létét a Kozmoszban. Ebben a kérdésben a legfőbb érv az, hogy eddig - kétséget kizáróan - még soha, egyetleneggyel sem találkoztunk. Se délen se északon se nyugaton mondhatom - itt,*a közép-kelletlen Európában. Kissé elmagyarkodott az a könnyelvű elképzelés, hogy miközben kínkeservesen próbálunk csatlakozni Európához, majd mindjárt megnyílik nekünk a Világűr is. Bár ha azt vesszük, minden újdonság először a „fejben" jelenik meg. Az sem lehet véletlen, hogy amikor, lógó nyelvvel, becsaptuk mögöttünk Ázsia kapuját, már fehérek közt európai Mannusokként üdvözölhettük magunkat: Nézzük csak meg egy pillanatra - fehéren feketén - a fehér színárnyalat eurázsiai szinonimáit, illetve azokat a szavakat, amelyek utalhatnak rá! Japánul a fehér: bej, a szláv nyelvekben: „bélij, bjelo"; a fehér ló viszont: pej. Nem kacsa, de például, a magyar nyelvben használatos „tej" iráni eredetű (ez egyeseknek újság, másoknak egyszerű sajtó-termék") - innen a „fej" ige, s az „iránt" sincs kétség, hogy e „tejékenység" tönnyire a fehérnép, vagyis a nej, munkája volt. Lám az őstudást az anyafejjel szívtuk magunkba, s ez valószínűleg fejér „egy-ettemmel" - innen a sok „ételtapasztalatunk", amit annyira megcsordálnak a white-fülű angol hercegek (nejeikkel egyetemben). Az ő szemükben még mindig nő a magyar (talán mert állandó hungry). E kis matt-riarchátus (oroszul matyriarchátus) után mielőtt kiderülne, hogy a kalandozások közben, a Gágogok és Magógok fiainak izgága gúnáradata volt a ludas a gall libák csinálásában is - térjünk vissza eredeti gondolatunkhoz! A kora-középkori Európa - a minta-Libanon - szerencséjére Augsburgnái még időben megkopasztották a folyvást kőtözködő madarokat. Utána már nemigen „rucantunk" ki sehová, s Emese végül is „hápf'enddel fejeződött be. Más dolog, hogy aztán meg egymástól fejeződtünk le - miképp a többi nép. Sztálin, az agg-resszor, például nemcsak az agresszort győzte le „A-dolf'-háborúban, saját népét is sikerült leigáznia. Úgy látszik a bajusz nagysága irtózatosan meghatározó, de össze lehet kötni az anyagával is, hiszen akiken végigsöpört, igencsak „szaru" érezték magukat. És nincs vége soha, hiába keltettek a vandálok, a tatárok, a Rákosik, a Mussolinik Benitó félelmet, újabb bal-kánok patkolják a lólábat. Még ha csak emiatt kellene könnyeket ejteni! Javában folyik a „könnyezett-szennyezés" is: könnyezHáy János Tandori Dezső: Kezd feláldozni a csillagom Bányász /. István Majd én vezetek 2 (visszatérés a szakmához) Kávé Kávéra még futotta, kávé - igen - azt még sikerült, pedig virágot is kellett volna, virágot - mindenképpen, de sosem azt veszem, ami kéne tőlem, sohanem. Kávé, az igen, a szív meg ver tőle, hja, az meg ver. Van úgy, hogy az ember élete hosszú ideig annyira egy nyomon jár, hogy az már csupasz unalom. Aztán egyszer csak, de váratlanul fordul akkorát, hogy az ember csak leverten bámul, hogy onnan nézve semmi nem az, ami volt. Én is évekig és elégedetten tekertem a pedált, mint jóravaló falusi postás, Juli nénik kedvenceként, és azoknak a rühös kutyáknak zsenge prédájaként. Mert ami réteseket gondosan bedézsmáltam a jótékony néniknél, azt lehajtották rólam azok az átkozott ebek, így esetemben elhízásról szó sem lehetett. Aztán egy szép napon, mely nap nem is igazán volt szép, de valahogy ezt a mondatot is el kellett kezdeni, szóval egy napon kerek harminc résztvevős komplex karambolt sikerült okoznom az én faluszerte Lüktető Paripaként emlegetett biciklimmel, ami egyben levélhordói szolgálatom csúfos végét is magába foglalta. Láttam én ezt mindjárt, búcsút intettem hát az arasznyi meggyes réteseknek; még lemérgeztem a helység három legvérmesebb kutyáját, s mivel hű társam és kerékpárom szomorú maradványa a több autót is magának tulajdonító roncskupac csöndes alján pihent, gyalog indultam a Megyei Munkaközvetítő Irodába. Ott nagyon rendesen fogadtak, majd szakmai életrajzom alapján és rövid tanakodás után úgy döntöttünk, én és az iroda, hogy legalkalmasabb lesz felkeresnem a közeli téesz járműtelepét, ahol sofőri állásba kerestek jelentkezőt. A helyszínen Gábor Gejza bácsi főkormányfő, későbbi tanítóm, mesterem és atyai pártfogóm fogadott nagybani lelkesedéssel és száraz torokkal. Mi tagadás, magam is különle-" gesen megszomjaztam a hoszszú gyaloglásban, tehát az adminisztratív ügyeket a büfében rendeztük. - Hát ez többet ért egy taliga pofonnál - tette le a zsírpacás asztalra Gejza bácsi az immár üres korsót, ami a benne nagy hirtelenséggel támadt légüres tér hatására diszkréten ropogni kezdett, majd kis idő elteltével összezsugorodott, mint kánikulában szemétdombra hajított dinnyehéj. - Talán ha egyszer megpróbálna lassabban inni, Gejza bátyám, mint az emberek - morgott a büfés, s az aszalt korsót lapáttal a kukába lökte. Gejza bácsi persze rá se hederített, mert ekkor már a mindennapi sofőrséghez szükséges bölcs tanácsaival dresszírozott. - Először is vésd jól az agyadba az autó legfontosabb részeit: a duda, a fénykürt, a gázpedál, az öklöd, amit rázni lehet, és a lassú, tagolt beszéd, ami azért fontos, hogy egy másik kocsiban ülő le tudja olvasni a szélvédőkön keresztül is a szádról azt a jelzőkkel sűrűn tűzdelt üzenetet, amit neki szánsz. A többi elhanyagolható, tehát nem is foglalkozunk velük. De legyél udvarias. Ha valakinek valami baja van veled és ráddudál, esetleg valamit integet vagy villog, barátságosan viszonozni kell. És ha egy busz ki akar állni a megállóból, add át a lehetőséget a mögötted jövőnek, hogy kiengedhesse. A gyalogosokra nagyon kell vigyázni. Érzékenyek, törékenyek, könnyen kár esik bennük. Viszont a zebra se a világ közepe, és ezt folyamatosan tudatosítani kell bennük, különben a fejedre nőnek. Ha valaki olyat előzöl, aki valamiért nem szimpatikus, nyugodtan kapcsolj vissza rögtön két sebességet, hadd ereszkedjen rá fekete felhő, de ve, bűntudattal de azért szaporán szennyezünk - és nemcsak staniclikkel, ám „zacskókból" is, hogy minél többen pusztulhassunk bele civilizációnk civ i 1 izálatl anságába! Szóval, az emberi agy - a tört-én-elem - fél szemével, mint lúdanyó, nem csoda, hogy az égre les, hátha meg tud kopaszkodni valamiben. Ma már persze nem az a főtéma: van-e Isten; mert ezzel a Vanvagynincsistennel - mint eddig is látható volt - nem sokra mentünk. Legföljebb a halál elviseléséhez ad valamilyen képzeletbeli vigaszt, de nincs az az isten, amelyik a bűnök elkövetésétől visszatartaná az embert! (Még az a vörösnél is színesebb legújabb isten sem, Kedves Tóth Árpád, amelyet „Vi-deo" névre keresztelt az analfabéta, gombnyomogató világ.) Nos, lassan a pokoltól sem félünk már, mert kezdjük megszokni. Törvényszerű tehát, hogy az elsötétedett arcú felvilágosult ember, a különböző keresztek és csillagok mítosza után, a sci-fi oltárához borítja lelkét, azzal a nem is irreális hátsógondolattal, hogy bárki vagy bármi, ami a galaktikák mélységeiből földre szállhat, rosszabb, gonoszabb, őrültebb és öngyilkosabb nem lehet nálunknál. Ezt akár egy napszámos is könnyen beláthatja. Mivel aki számos nap kaszál, esthajnaltól esthajnalig, s mire a gabonakör végére ér már csillagokat lát, mégis alig kasszál, az már csak a Kaszásban bízik. Ám amíg a szegény vén úszik a verejtékben, csak a forró Vénusz úszik fönn az égen. Fölkaszálódik mégis, bár tudja: otthon nem egy Vénusz várja. Ettől aztán jobb kedvre derül s „búján" arra gondol: addig míg mi toszunk, nem baj ha nincs mítoszunk! Csakhogy a sors nem így akarta. Kárnak számított arra, hogy a numberone majd tárt karokkal várja, már csak azt látta: a kapuban, tárt karókkal, egy zsémbes némbör van. Akkorára, bezzeg, hiába szabadkozott, hogy ő nem ivott, csak a Tejútról ábrándozott - már szállt is az étkészlet első darabja. - Nicsak, egy repülő csészealj ! A fejéhez kapott: Uff, ó, én bolond... És akkor értette meg, miért késnek a csodák. Az űri embörök látják azt vala, hogy itt nem úri embörök élnek, hanem csak zűri embörök, akik ma még: inkább hominidák, mint humanoidok. Ezért hunyja be szemét az ég, ezért hun a nőid, mikor a repülő csészealjak és a világító tölcsérgomba-fejek világa mellett suhan el végtelen, szomorú társkereső útja. olyan sötét, hogy fel kelljen kapcsolnia a fényszóróit. Minden cselekedetedet az a nézet irányítsa, miszerint neked dolgod van, mindenki más ráér. A kétüteműek meg azért vannak, hogy megelőzzék őket. Ha a nagy forgalom nem engedi balról, akkor jobbról, szántóföldön, töltésoldalban, mindegy. Mert fiatal vagy, vigyáznod kell magadra, és minden slukk Trabant egy darab koporsószög. És most lássuk az autódat, a többire úgyis magadtól jössz majd rá. Kint állt az udvar gyepén, a középen, szerényen és kéken. Az IFA embléma mint drága ékszer, úgy csillogott-villogott a napsütésben. Rögtön beleszerettem duci kerekeibe, csodálatos felépítményébe, meg abba az utánozhatatlanul egyedi hűtőrácsába. Elérzékenyültem ennyi szépség láttán, s magamban gondolkodás nélkül neveztem el Lüktető Paripa kettőnek. - Még nem is láttam a jogosítványodat - pöckölt el egy legyet Gejza bácsi a fülcimpájáról. - Mert nincs is - vidámkodtam én, na de az előző hivatalomban is elvoltam nélküle, itt is majdcsak megleszek valahogy, s zsebkendőmmel némely szemtelen porszemet távolítottam el életem és gyönyörűségem emblémájáról. És azóta járom az utakat, hol erre vet a jószerencse, hol arra a balsors, attól függően, hogy te merre autózol, kedves barátom, de ne aggódj semmit, előbb vagy utóbb úgyis találkozunk. Apró hibák - sajtón kívül Lángossütőnek átalakított bernáthegyi kiskutyámat tanácsira cserélném. • Saját bontásból boríték eladó. • Arcpakolást vállalnak finomkezű rakodómunkások. Jelige: „Sábeszdekli". • -Vadonatúj pingpongasztal 12 darabra fűrészelve eladó. • Minimum 200 ezer forinttal csendestársat keresek. Jelige: „Süketnéma". • A múlt hét elején a Kárász utcán elhagytam egy háromrészes ülőgarnitúrát és egy hamuszínű gázkazánt. Kérem a megtalálót, hogy, bár az előbb nem említettem, de a hegesztődinamót is hozza vissza. Cím az ülőgarnitúra aljára csavarozott aranylemezbe vésve. • Eladnám két és fél szobás családi házamat, de sajnos már tavaly lebontottam. Akit így is érdekel, az ajándékba kap egy 14 collos keveset használt lábcintányért. • Szájsebészeti tanácsadás minden pénteken és vasárnap a Dugonics téren. Jelszó: Fogatlan prókátor. • Magányos, kétbalkezes nő vagyok, szeretem a természetjárást és a síugrást. Annak a férfinek a fényképes levelét várom, aki megfejti a fagyaibokorhoz láncolt kerékpárom kódszámát. • Utánafutós disznópörzsölőt veszek. Jelige: „Én mán' elfáradtam". • Eladó rántani való csirke madzaggal. • Ajtók vasalásához bejárónőt keresek. • Egy kéthónapos kuvaszkölyök megharapta a 240 literes Gorenje hűtőládámat. Kérem a szemtanúkat, hogy tegyenek rajzos tanúvallomást a legtávolabbi rendőrőrsön, vagy a magányosok klubjában. • Daciát veszek nyolcéves korig. Sürgős! Most hét és fél éves vagyok. • Szilveszterre kék krém perzsacica eladó. Jelige: „Kenyérre kenhető". • Újszeged legszebb helyén megnyitottam a gázcsapot. Kórházi látogatás hétközben 2-től 4-ig. • Aszont keresek a háhóz, moson is, fözön is, takariccson is. Gyerekorombó viszamaratt kis hejessírási hibám van. (manczy)