Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-29 / 303. szám

SZERDA, 1993. DEC. 29. HAZAI TÜKÖR 5 Papírbetlehem egyszeruseg rr r tennköltség Cigányzenészek a régi Szegeden • A Móra Ferenc Múzeumban található papírbetlehem a 900­as évek elején készülhetett. Ez a reprodukció vezeti be a Sze­ged decemberi számának ün­nepi összeállítását. Pál József a szegedi katolikus szervezetek, egyesületek szociális tevé­kenységének sorából ezúttal a Szent József akció munkálko­dását tárja az olvasók elé. A karácsony táji népszokásokat Turi Márta veszi csokorba, az ünnepi asztalról szóló szegedi hagyományokat Szabó Mag­dolna közli. Ehhez kapcsoló­dik még Enyedi Zoltán fotó­összeállítása az alsóvárosi templom 18. századi szentség­tartójáról. Kopasz Márta grafi­kusművész pályaképét Laczó Katalin rajzolja meg, s a mű­vész linómetszetei díszítik a decemberi lapszámot. A szegedi akadémikusok sorában ezúttal Bartók Mihály­lyal beszélget Sulyok Erzsébet. Kiss Lajos területi főépítész a világkiállítások seregszemléit tekinti végig, Tamasi Mihály a polgárosodás motívumait gyűj­tötte egybe. Ebben az évben ünnepli Szeged városa Naszy Viktor 90. születésnapját. Az emlékező írás nyilatkozatai tükrében vázolja fel a város kiváló muzsikusának arcélét. Apró Ferenc új sorozatot indít Cigányzenészek a régi Szege­den címmel. Elsőként az Ame­rikát megjárt muzsikus, ifj. Erdélyi Náci életét kíséri nyo­mon. Százötven éve született a szegedi szalámis dinasztia alapítója, Pick Márk. akinek családfájáról Bányai Jenő írt. Két cikk is szól a népfőisko­lákról, Kötő József tanulmány­ban összegzi a népfőiskolák szerepét a civil társadalmak építésében, Horváth Dezső pedig riportot írt a zsombói népfőiskoláról. A Szeged decemberi számát a Sajtóház portáján vásárolhat­ják meg, január 3-tól pedig az Oskola utcai Sík Sándor és a Kárász utcai Móra könyves­boltban kaphatják meg. • Nálunk nagyobb országok, mint például Ukrajna vagy Oroszország hadseregének nem tudnánk ellenállni, legfel­jebb ideig-óráig utóvédharco­kat folytatnánk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Magyar­ország egy ilyen helyzetben teljesen kiszolgáltatott. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa természetesen rögtön összeül­ne, és összehívnák a NATO vezérkarát is az 1991 novem­berében elfogadott római jegy­zőkönyv értelmében. Ez utóbbi kimondja, hogy a volt Varsói Szerződés tagálla­maira az 1949. évi washingtoni szerződés negyedik paragra­fusa érvényes, mely ilyen eset­ben előírja az egyeztető tanács­kozást. Más azonban nem tör­ténne, mert az ötös pont, vagy­is az azonnali beavatkozás lehetősége csak a NATO tag­államokra terjed ki. Katonai szövetségünk egyetlen ország­gal sincs, csupán fegyverek vá­sárlására korlátozódnak a kap­csolataink. Tehát segítséget se­honnan sem várhatunk. Bíztató azonban a szintén 1991 novemberében létrejött párizsi megállapodás, mely kimondja, hogy a hagyomá­nyos fegyverzetet oly mérték­ben kell lecsökkenteni, hogy ezáltal lehetetlenné váljon egy sikeres támadás. A kiskapu ott van, hogy a fegyverzetet az illető állam területe és lakos­sága arányában szorítják visz­sza, így Ukrajna és Oroszor­szág a létszámleépítés után is sokkal nagyobb hadipotenciál­lal fog rendelkezni, mint a térségben élő kis államok. A programról annyit: az volt a célja, hogy megismerjék az átlagember véleményét az európai biztonságról, illetve a nemzetbiztonsági kérdésekről. Ezeket a véleményeket hason­lították össze a külpolitikai szakértők állásfoglalásával. A kutatást amerikai alapítványok támogatták, a Brown egyetem kezdeményezésére. A kutatás­ban hét európai ország (Né­metország, Lengyelország, Cseh Köztársaság, Szlovák Köztársaság, Magyarország, Oroszország és Ukrajna) vett részt. A közvéleménykutatók és a szakértők azt remélik, hogy munkájuk áttanulmányo­zása hatással lesz a politikusok gondolkodására, és döntéseik­ben figyelembe veszik majd a külpolitikai kérdésekben mos­tanáig laikusnak tartott „kisem­berek" elképzeléseit is. A beszélgetések során kide­rült (a felmérésben résztvevő személyekkel nem kérdőíveket töltettek ki, hanem kis csopor­tokban elbeszélgettek velük), hogy a közvélemény számára a • Mi történne, ha... Konfliktus-forgatókönyvek A felmérések sorún kiderült, hogy a magyar közvéle­mény nem tart külső támadástól.. A szakértők egyébként is kételkednek egy ilyen támadás elháríthatóságában. „Magyarország csak hozzá hasonló kis ország had­seregét tudná eredményesen feltartóztatni egy esetleges katonai támadás esetén" - fejtette ki dr. Matus János az Atlantic Sajtószolgálat munkatársának kérdésére válaszolva. bizonytalanság nem elsősorban külső veszélyt jelent. Inkább gondolnak a belső feszültsé­gekre, a társadalmi és gazda­sági problémákra, környezeti ártalmakra, a nemzetiségekkel és a menekültekkel kapcsolatos veszélyekre. Meglepően jól látják az em­berek, hogy a fenyegetettség gyökere a szomszédos orszá­gok gazdasági gondjaiban és az ezzel párhuzamosan felerő­södő szélsőséges mozgalmak térhódításában keresendő. Jó­zanabbak egyes politikusoknál, mert egyetlen közép-európai országban sem akarják a hatá­rok megváltoztatását. A cse­hek, a lengyelek és a szlová­kok álmukban sem gondolnak idegen támadásra. A magyarok is csak a volt Jugoszlávia te­rületén folyó háború miatt ér­zik egy árnyalattal erősebben a veszélyt, de nem tartanak való­színűnek háborús konfliktust a térségben. A megkérdezettek és a szak­értők egyetértenek abban, hogy a legnagyobb veszélyforrás Ukrajna és Oroszország, illetve a köztük fennálló feszült vi­szony. Központi kérdés, hogy mi lesz a nukleáris fegyve­rekkel? Köztudomású, hogy ezeket négy tagállam területére telepítették annak idején. Oroszország a volt Szovjetunió utódának tekinti magát, így kötik a nemzetközi szerző­dések, köztük az atomstop egyezmény is, mely tiltja a kísérleti nukleáris robbantáso­kat. Belorusszia és Kazahsztán átadják atomfegyvereiket Oroszországnak. Ukrajnában viszont három politikai elkép­zelés él a rendezést illetően. Vannak, akik azt mondják, feltétel nélkül át kell adni az atomfegyvereket Oroszország­nak. Mások szerint az oroszok­nak fizetniük kell az arzenálért. A harmadik vélemény, hogy meg kell tartani őket. Matus JánoS megemlítette: a magyar tévéhíradó december 21-i adásából úgy tűnt, mintha az ukránok leszerelték volna az atomfejeket interkontinentális rakétáikról. Ugyanis 176 ra­kétájuk van, és ezekből csak 17-et tettek nukleáris szem­pontból ártalmatlanná. Ráadá­sul az ukránok közül már nem mindenki vallja a határok meg­változtathatatlanságát. Tarta­nak az orosz expanziótól, a bi­rodalmi orosz elképzelésektől. Magyarország biztonsági hely­zetén sokat javítana, ha a NATO Oroszországgal kötne egy megnemtámadási szerző­dést - állítja dr. Matus János. „Akkor megnyugodnának, és akár a NATO-ba, akár a Part­nerség a Békéért szervezetbe is könnyebben beengednének bennünket." Gáspái Feienc Szilveszter előtti tévé- és videovásár! Funai, Philips és Elekta videók vására, és ITT Nokia televíziók '93-as, szezonzáró árengedménnyel, nagy választékban még az idén, a Szőregi Gazdaboltban Szőreg, Hősök tere 10. T.: 405-428 1 Öt helyett három évre Uj intézetigazgatók az SZBK-ban A korábbi vezetők közül egyedül Dudits Dénes akadé­mikust nevezték ki újabb há­rom évre a Növényélettani • Intézet igazgatójának; 1989. január 1 -tői tölti be ezt a posz­tot. Az SZBK főigazgatója, Keszthelyi Lajos akadémikus vezette eddig - 1975 óta - a Biofizikai Intézetet, a feladatot most munkatársa és eddigi helyettese. Ormos Pál veszi át. Venetianer Pál akadémikus irányította a Biokémiai Intézet munkáját, az új igazgató: Vígh László. Alföldi Lajos akadémi­kust (aki 1988-ig az SZBK fő­igazgatója is volt) Raskó Ist­ván követi a Genetikai Intézet élén. Az év utolsó napján lejár a Szegcdi Biológiai Központ vezetőinek, a főigazgatónak cs az intézeti igazgatóknak a megbízatása. A főigazgatói pályázat majd csak január 3­án zárul, az intézeti igazgatói pályázatok eredményei azonban már ismertek: az új vezetők a napokban vették át kinevezési okmányaikat a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkárától, Keviczky Lászlótól. Az új megbízatá­sok három évre szólnak. Hogy a fönt ismertetett ki­nevezések az eddig szokásos öt helyett három évre szólnak, ar­ra utal, hogy a kinevező tekin­tetbe vette a készülő, elfogadás előtt álló akadémaiai törvény várható előírásait. Az új jog­szabály ugyanis a kinevezések Minden kedves vásárlójának kellemes ünnepeket és boldog új esztendőt kíván az M+M BT. |W Szeged, Tiszavirág u. 2. T.: 62/431-671 x ^J ^ Makó, Velnök u. 2/A. Hódmezővásárhely, Szölá u. 16. új rendjét is magába foglalja. Mint írtuk, a főigazgatói pá­lyázat csak január 3-án zárul; arról van információnk, hogy a jelenlegi főigazgató, Keszthe­lyi Lajos akadémikus nem nyújtott be pályázatot. A Szegedi Biológiai Központ az ország egyik legeredménye­sebb. s a nemzetközi tudomá­nyos életben is rangot szerzett akadémiai kutatóhelye; törté­netét jórészt azok a kiváló tu­dós személyiségek alakították, akik most a fiatalabb nemzedék jeleseinek adják át vezetői helyüket. Es persze Straub F. Brúnó akadémikus, az SZBK alapító főigazgatója, akinek tiszteletére, 80. születésnapja alkalmából éppen az új év első napjaiban rendeznek ünnepi tudományos ülést. A január 4­től 7-ig tartó előadássorozat egyben a hagyományos, SZBK Napok elnevezésű rendezvény­sorozat, amely minden évben frappáns bizonyítéka az immár legendás, jó kutatói légkörnek és intézményi demokráciának: ezeken a napokon a fiatal ku­tatók kapnak előadói pulpitust, a „Nagyok" tanítványai, akik az SZBK-ban mindig is egy­szersmind egyenrangú munka­társai voltak a mindenkori „főnököknek", a nemzetközi rangú tudósoknak. Ez az égyéb kutatóhelyeken nem mindig természetes légkör a szegedi intézet legtöbb munkatársa szerint annak a hagyománynak köszönhető, amelyet Straub F. Brúnó teremtett, s amelyet a vezetői posztokról éppen most leköszönő kollégái megőriztek. Az újonnan kinevezettek név­sora pedig arra garancia, hogy az akadémai intézet életében a készülő törvény szabta változá­sok mellett az értékteremtő fo­lyamatosság töretlen lesz. S. E. Uj film Nagy durranás 2. [ A A M m • Főszereplők: Charlie Sheen, Valéria Golino, Lloyd Brid­ges Rendezte: Jim Abrahams A hülyeségnek (más néven komédiának, vígjátéknak) min­dig is nagy keletje volt itt ke­leten, és ezt, ahogyan lassan megszokjuk, az utóbbi évek­ben Jim Abrahamstól kapjuk, úgy is, mint Csupasz pisztoly. A Nagy durranás 2-ben ugyanaz a vérvonal, mint az 1­ben, ezúttal viszont annyi po­ént halmoznak (nincs elegendő hatásszünet), hogy sokszor keresztülröhögi a néző a rá­következő poént. Ami, önma­gában, még nem lenne baj, hisz nevetni jöttünk, nem temetni. De: egy új vígjátékot az minő­sít igazán, az állíthat mértéket, hogy mennyi benne az igazán eredeti, eddig még nem látott, nem hallott humor. Ebben az esetben közel fele-fele. Azaz vígjáték kategóriában egy ren­desen közepes filmet hozott össze a rendező, ami: nem a mi hibánk. P. Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom