Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-27 / 301. szám

2 1! SPORTJA 1993. december 27. lennék, ha a dobogón végez­nénk. - Majdhogynem még játé­koskorban van, 39 éves, s már szakvezetőként is eredményes. - De nem egyedül értem el az idei sikereket sem! Kellett ugyebár hozzá egy olyan vá­logatott, amely csak az arany­éremmel elégedett, egy törek­vő, jó szellemű társaság, sokra hivatott emberekkel. Továbbá köszönet illeti a közvetlen se­gítőimet, Godova Gábort, Duhecz Józsefet, a válogatott orvosát, dr. Pavlik Gábort, a gyúró Újvári Lászlót. Ők is részesei az eredményeknek, akárcsak a szövetség vezetése, alkalmazottjai, akik a feltéte­leket biztosították. És benne vannak a sikerekben az OB I­es edzők is, munkájuknak köszönhetően nőtt a színvonal, s nagy szó, hogy négy klub­csapatunk is ott van az európai kupákban a legjobb nyolcak között. Végül, s korántsem utolsó sorban köszönet illeti Princz Gábort és a Postabankot azért a támogatásért, segítsé­gért, amelyet a magyar vízi­labdának nyújtott, enélkül nem valószínű, hogy itt lehetnénk, ahol most vagyunk. fi „vizesek" uralták az évet Az év férfisportolója Kovács Antal; női sportolója Egerszegi Krisztina; edzője Kiss László; csapata a vízilabda-válogatott vízilabdában 6-7 olyan csapat is van, amelyek közül gya­korlatilag bármelyik világbaj­nokságot nyerhet. Az olaszok és a spanyolok a többieknél is jobbak, ők kiemelkednek, de mögöttük a harmadik helyre bejöhetünk, sőt, mivel alapve­tően mindig maximalista vol­tam, azt mondom, nem a négy közé jutást kell feladatként kitűzni, hanem az első hely a cél. Ügy kell készülni minden meccsre, hogy nyerjünk, de más kérdés, ez nem mindig sikerül. Mindenesetre boldog Horkai György a csapatgyőzelemre büszkébb A magyar sportújságírók • először 1958-ban választották meg az év „legjeit". Első alka­lommal a csapatok között a férfi vízilabda válogatott lett a győztes. A pólósok 1993-ban ismét - a választások történeté­ben nyolcadszor - felértek a csúcsra, legalábbis az újság­íróknál, akik a Világ Kupában, s az Európa-bajnokságon szer­zett ezüstérmet első helyet érő teljesítményként ismertek el. A válogatott szövetségi kapitá­nyát, dr. Horkai Györgyöt pedig Kiss László mögé, a második helyre voksolták. Horkai, az egykori kiváló já­tékos aktív vfzilabdásként a férfi egyéni kategóriában há­romszor lett első a hetvenes években, most első ízben ért révbe csapatával szakvezető­ként is. - A válogatott győzelmére sokkal büszkébb vagyok, mint saját korábbi elsőségeimre ­mondta az olimpiai bajnokból lett szövetségi kapitány. - Az én játékos korszakomban az volt a természetes, ha nyer­tünk, míg a nagy számot, a meglepetést olykori veresé­günk jelentette. Ma bizony, csaknem fordított a helyzet. De azért is jelentős a mostani csa­patsiker, mert azt mutatja, hogy a labdajátékok változat­lanul a kedvencek közé tartoz­nak, s ha van eredmény, ez azonnal jelentkezik például egy ilyen szavazáskor. Nagy öröm ez, hiszen az újságírók azt ismerték el döntésükkel, ér­tékelik, milyen nagy utat jár­tunk be viszonylag rövid idő alatt, hogy a gödörből gyorsan ki tudtunk mászni. Sajnálom a kardozókat, akik most mögöt­tünk végeztek, de látni kell, az igazi csapatsport a miénk, s a labdajátékok sorában őrzi nép­szerűségét a vízilabda, amit a mostani választás is megerő­sített. És persze kötelez is ben­nünket a hasonlóan jó, vagy még jobb folytatásra, az ered­ményes nemzetközi szerep­lésre. - Mit jelent az eredményes­ség? - Mindenek előtt azt, hogy 1994-ben kivívjuk az atlantai olimpiai részvétel jogát, vagyis a kvalifikációnak számító római világbajnokságon ott le­gyünk az első hat között. Nem lesz könnyű, hadd tegyem azonnal hozzá, hiszen a mai A kormányzó vándorserlege Mára csak heten maradtak... Fái évszázados móravárosi síkor Labdarúgás Szeged Kupa Aki csak felületesen ismeri Szeged évszázados labdarú­gását, a Rajcsányi név annak is ismerősen cseng fülébe. Bandi bácsi nyugdíjas és hatvannyolc éves. Szépen Ívelő futballkarrierjét az akkori munkásnegyedet kép­viselő Móravárosban kezdte, szerepelt a Szegedi Dózsában és a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár focicsapatában. Edzőként is bizonyított volt csapataiban, hiszen min­denütt az utánpótlásért volt felelős. Keze alatt bontogatta itenáldotta tehetségét Kun Lajos, Szabó Gyula, Magyar György. A grund volt az ő világa. A tehetségeket egy zörgő konzerves dobozra le­adott kapáslövésből is felis­merte... A napokban féltve őrzött kincsével, egy ötven éve készült fotóval a kezében keresett meg. - Rajcsúnyi úr, hol készült ez a megsárgult fénykép, s mire emlékezteti önt az eltelt „emberöltőnyi" idő? - Az amatőr fotós 1943-ban örökítette meg a Móravárosi TE focicsapatát a szegedi Vasutas-pályán, ahol a csapat elnyerte a Horthy Miklós kor­mányzóról elnevezett vándor­kupát, melyet az akkori DLASZ (Dél-magyarországi Labdarúgó Szövetség) írt ki. Nem kisebb csapatot győztünk le. ha kis szerencsével is, mint az NB II. akkori sikercsapatát, a Kecskeméti TE-t. Mire em­lékeztet a fotó? Kérem, tizen­nyolc éves voltam, tele ener­giával, optimizmussal, akkor fejeztem be a Szent István kereskedelmi iskolát, ezen a mérkőzésen lettem kezdő ember imádott csapatomban, talán csak egy dolog szomo­rított, hogy a háború árnyéka egyre nagyobb felületet szakí­tott ki a zöld gyepből. Elha­tároztam, felkutatom a fénykép alapján egykori sporttársaimat. Már csak heten vagyunk... - Hogyan emlékszik a döntőre? - Kérem, azt nem lehet elfelejteni. Mintegy félezer ember gyűlt össze, hogy biz­tasson egy alacsonyabb osztá­lyú csapatot a győzelemre. Az esély egyértelműen a kecske­métiek mellett szólt, de a szív, az akarás, az tudja, csodákra képes. Taktikai hibából szer­zett vezetést a vendégcsapat, melyet nem sokkal a lefújás előtt Tombácz Feri egalizált. Hiába „haltunk" meg, a pályán már nem tudtunk több gólt szerezni. - Következett a hosszab­bítás? - Nem, kérem. A kiírás értelmében pénzfeldobás kö­vetkezett az öltöző folyosóján. - Számomra, ez kissé furcsa... - Nem volt ebben semmi furcsaság. A kiírás így szólt. A bíró meg tette dolgát. Először egy néző hátáról került padlóra az érme, melyet ismétlés kö­vetett. Másodszor már nekünk segített Fortuna. Csillogó sze­mekkel borultunk egy ku­pacba... - Mint említette, már csak heten vannak az élők sorában. A baráti vacsorán csak hatan jelentek meg, mert Ménesi Mihály betegsége miatt nem lehetett jelen. Hogyan zajlott le a meghitt ünnepség? - Főhajtással adóztunk el­hunyt sporttársaink emléke előtt, felelevenítettük a régi emlékeket, a számtalan emlé­kezetes összecsapásokat, az emberi gyengeségeket, az eré­nyeket, a rúgott és a kapott gólokat, a magánéletünket, a szerelmeket... - Rajcsányi úr, a csapatról mondana valamit? - Igen kérem. A Móraváros egyik legjobb feláilítású csa­pata volt ez, hiszen a háború után a Sándor gyerek is be­szállt (Sándor Károlyról, azaz Csikarról van szó), s sokáig nem találtunk legyőzőre a környékben. Említeném önnek a Szabó Jóskát, aki felkerült Budapestre, s 1962-ben teke világbajnokságot nyert egyé­niben, csapatban ezüstérmes lett. A csapat húzóemberei közé tartozott Kerekes, Laczi, Korom, Kodlacsek, s én sem az utolsó voltam a jobb szélen. A mindenki egyért, egy minden­kiért elv alapján rúgtuk a bőrt, s nem pénzért, hanem a foci szeretetéért, s kérem, még említse meg, hogy megem­lékeztünk Dobó Sándor sport­köri elnökről, Sándor Lajos in­tézőről, Ördögh László játé­kosedzőről, Korányi Lajosról, s nem utolsósorban a most 65 éves Csikarról. - Engedje meg Rajcsányi úr, hogy magam s az olvasók nevében mind a hetüknek jó egészséget kívánjak, s boldog nyugdíjas éveket szeretteik körében. BOKOR BÉLA Az elmúlt hét végén 1 1 csapat részvételével rendezték meg Szegeden, a tarjáni „pi­ros" iskolában a Szeged Kupa kispályás labdarúgótornát. A rendezvényen olyan csa­patok is részt vettek, amelyek balszerencse folytán (jobb volt az ellenfél) korábbi kispályás kupaküzdelmekben alulmarad­tak, de akadtak olyan együt­tesek is, amelyek most muto­gatták először oroszlánkörmei­ket. A két négyes és egy hármas csoportban nagy küzdelem alakult ki a két-két továbbjutó helyért. Az „A" csoportból a külföl­di Média és a Pellini elneve­zésű csapatok, a „B" csoport­ból az Elektronic és a Nevető Hullamosók, a „C" csoportból pedig a Pázsit SE és a Csaba­gyöngye jutotta legjobb hat közé, ahol kieséses rendszer­ben folytatódtak a küzdelmek. Meglepetésre, közönségcsa­logató mérkőzésen, itt az esélytelenebbnek tűnő Nevető Hullamosók (főleg ifjúsági korú játékosokból álló) csapa­ta, nagy harcban, végül hetes rúgásokkal búcsúztatta a sztá­rokat felvonultató külföldi Mé­dia gárdáját, míg a másik két mérkőzésen, esélyeshez méltó­an, a döntőbe jutott a Pellini és az Elektronic. Az addig lel­kesen küzdő fiataloknak meg kellett hajolniuk a nagyobb tudás előtt, és viszonylag sima vereségeket szenvedtek. Franz Beckenbauer, aki az 1990-es olaszországi világbaj­nokságon aranyéremre vezette a német labdarugó válogatot­tat, kijelentette, hogy a jövő évi vb első számú favoritja is a német nemzeti tizenegy. - A német válogatott az abszolút esélyes, nem is em­lékszem világbajnokságra, ahol ilyen egyértelmű lett volna az elsőség kérdése. A többi fut­ballnagyhatalom betegeskedik, amint azt a selejtezők ered­ményei is mutatták Olaszor­szág, Hollandia. Brazília és Argentína esetében. A háromszoros világbajnok Pelé is esélylatolgatásra vál­lalkozott egy brazil lapnak adott nyilatkozatában. A min­den idők legjobb labdarugó­jának tartott brazil csatár Né­Ezt követően játszották a döntő összecsapást, meiyen a Váczit. Dávidházit, Vadászit és Hegyest (alias „Gamót") is felvonultató Elektronic csapa­tának már a döntetlen ered­mény is elég lett volna a kupa elnyeréséhez. Nem így gondolta azonban a Pellini csapata, amely Sahin, Kubát, Dézsi és Rácz vezérle­tével fokozatosan felőrölte az Elektronic erejét. Hiába ját­szott kitűnően Váczi Béla (ha így küzdene a füves pályán is, akkor sok évig a szurkolók kedvence lehetne Szege •en),ez most kevés volt a győ .elem­hezt. A kisméretű játéktéren a mérkőzéseket vezető Molnár, Kun-Szabó, Csóti, illetve Kner­czér sporttársaknak néh • halált megvető bátorsággal ^ellett éberkedniük a pálya szélén, mert a nagy erővel megrúgott, palánkról visszapattanó labda olykor őket vette célba. Miután reflexeik kitűnően működtek, így mindenki megelégedésére fújhatták a sípot. A győzteseknek és a helye­zetteknek a pénzjutalmat átadó Balázs Imre, a rendezvény szervezője elmondta, - a csa­patok kérésére - a jól .ikerült tornát februárban szeretnék ismét megrendezni. SERFŐZŐ ZS< LT metország mellett Braz-iát és Hollandiát Ítélte esélyesnek a végső győzelemre. Pelé /érint az A-csoport élén Kolumbia és az Egyesült Államok a B­csoportban Kamerun t Bra­zília, a C-ben Németország és Spanyolország, a D-ben Ar­gentína és Bulgária, az E-ben Olaszország és Mexikó az F­csoportban pedig Belg:um és Hollandia végez az eiső két helyen. Az 53 éves Pelé egy ,'bként várhatóan új szerepkörben fog tevékenykedni egykori együt­tesénél, a Santosnál.- liguel Kódja Neto, a klub möke ugyanis felkérte, hogy les yen a Santos menedzsere. Pe'é fel­adata szponzorok kt esése lesz. A Horthv-kupa győztes Móravárosi TE csapata 1943-ban a Vasutas-stadionban. Balról jobbra. Álló sor: Sánta József intéző, Szabó József, Kerekes Sándor, Tombácz Ferenc, Szántó Sándor, Laczi Ferenc, Kodlacsek Emil, Rajcsányi András, Wittman Ferenc. Guggol: Dobó Vince, Gönczi István, Korom Sándor, Lukács Ernő, Ménesi Mihály fi németek az esélyesek

Next

/
Oldalképek
Tartalom