Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-22 / 298. szám

SZERDA, 1993. DEC. 22. HAZAI TÜKÖR 5 Tizenketten vették át a Magyar Művészetért Díjat Tizenkét művésznek ad­ták át a Magyar Művészetért Díjat kedden, a budapesti Nemzeti Színházban tartott ünnepségen. Az elisme­réseket - a százezer forintos pénzjutalmat és az ala­pítvány szimbólumát jelké­pező erdélyi tűzzománc plakettet - Gubcsi Lajos, a díj alapítója nyújtotta át Sü­tő András: Az ugató madár című darabjának előadása előtt. A Magyar Művészetért Alapítvány 1993. évi dí­jazottak Buda Ferenc költő, Czimer József dramaturg, Dresch Dudás Mihály mu­zsikus, Finta József építész, Földi Péter festőművész, Kallós Zoltán erdélyi nép­rajzkutató, Kányádi Sándor erdélyi költő, Kardos István filmrendező-forgatókönyv­író, Kozák András színmű­vész, Melocco Miklós szob­rászművész, Nagy-Kálózy Eszter színművész, Szoko­lay Sándor zeneszerző. Ket­ten - Hervay Gizella költő és Havasi István, a Gyulai Várszínház egykori igazga­tója - posztumusz részesül­tek a Magyar Művészetért Díjban. • A jövő esztendőre viszik át Maradék „képződött" a Szolidaritási Alapban A munkanélküliek el­látását szolgáló Szolida­ritási Alap bevétele ok­tóber végéig több mint 76 milliárd forint volt ­adták a tájékoztatást tegnap a Munkaügyi Minisztériumban. A be­vétel legnagyobb tétele ­csaknem 48 milliárd forint - a munkaadók, munkavállalók által be­fizetett járulék. Az ál­lamkassza a költségveté­si intézmények munka­adói járulékára 17,5 milliárd forintot, illetve az esetleges hiányok pótlására 9 milliárd forintot utalt át. Az idei év nyitó egyenlege 1,8 milliárd forint volt. A munkanélküliek ellátására a társadalombiztosítási kifize­tésekkel együtt október végéig 66,2 milliárd forintot használ­tak fel. A járadékok, segélyek, átképzési támogatások és más kifizetések tb-járuléka ezen belül igen magas összeg, több mint 22 milliárd forint. A mun­kaügyi központok működteté­sére 4,2 milliárd forint jutott. Novemberben és december­ben a számítások szerint még mintegy 11 milliárd forintra van szükség a munkanélküliek ellátására, illetve 1 milliárd forintra a munkaügyi intéz­ményrendszer kiadásainak fe­dezetére. Az egész évi felhasz­nálás tehát összességében körülbelül 83 milliárd forintot tesz ki. Az egész évre számí­tott bevételek ezt meghaladják, így bizonyos összeg átcsopor­tosítható a képzéseket, átkép­zéseket, az új munkahelyek létrehozását és más aktív esz­közöket támogató jövő évi Foglalkoztatási Alapba. Az 1994-es költségvetés 13,5 milliárd forintot hagyott jóvá privatizációs bevételekből a Foglalkoztatási Alap részére. A kormányzati javaslat szerint ezt az összeget 7,9 milliárd fo­rinttal kellene kiegészíteni a Szolidaritási Alap idei marad­ványából. így teljesíthető lenne a Foglalkoztaási Alap 1994-es 21,4 milliárd forintos előirány­zata. A 7,9 milliárd forint át­csoportosításáról a tervek sze­rint a szerdán megtartandó ülésén dönt az Érdekegyeztető Tanács munkaerőpiaci bizott­sága. • A minisztérium 1993-ban válságkezelésre rendezkedett be, többek között ennek is köszönhető, hogy a munkanél­küliség - ha csak kismértékben is, de - csökkent. Az iparban foglalkoztatottak száma január óta így is 10 százalékkal csök­kent, szeptember végén több mint 860 ezren dolgoztak az iparban. Továbbra is neuralgi­kus pont viszont az ózdi és a diósgyőri térség: két acélgyár­tósorra nem lesz szüksége Ma­gyarországnak, s bár a tárcának kész tervei vannak a reorgani­zációra, csak a piac dönheti majd el a magyar nehézipar sorsát. Gulácsi Gábor helyettes ál­lamtitkár adott számot a kül­földi működőtőke 1993-as „be­jöveteléről": szeptemberig 1,2 milliárd dollár áramlott be a hazai iparvállalatokba és keres­kedőházakba. Ha a Matáv privatizációját is hozzáadjuk ehhez az összeghez, akkor 1993-ban rekordot döntünk a külföldi tőke „beszívásában". - A kiskereskedelmi forga­lom 3 százalékos csökkenése már jónak mondható a tavalyi 8 százalékos zuhanórepüléshez képest - állapította meg Schag­rin Tamás helyettes államtit­kár. A kiskereskedelem forgal­ma az év végére várhatóan megközelíti az 1900 milliárd forintot. Pozitív előjelként értékelték a szakemberek, hogy az iparcikkek forgalma nőtt - ez ugyanis világten­dencia. • lövőre spanyol csizmát kapnak az utcai kereskedők? Az olaj már „tiszta" minden benzinkútnál - mondja az ipari miniszter - Az ipari termelés az év eleje óta folyamatosan min­den hónapban meghaladta az elmúlt évit, s így szep­tember végére több mint 4 százalékkal bővül - jelentette be tegnap, kedden délelőtt Budapesten az Ipari és Ke­reskedelmi Minisztériumban Latorcai János miniszter. Hozzátette azt is, hogy az ipari ágazatok összes termelése kilenc hónap alatt 2,3 százalékkal nőtt. A növekmény elsősorban a feldolgozóipar termelésében mutatkozik, ugyanakkor a bányászatban, az energetikai iparágakban továbbra is termeléscsökkenés tapasztalható. Schagrin Tamás kérdésre válaszolva elmondta, hogy a minisztérium is érzi, miiyen károkat okoznak a közterü­leteken, sokszor illegálisan áruló „kereskedők". Jövőre határozottan fel fognak lépni az utcai árusítás ellen. A jog­szabály már elkészült, s csak néhány kivételt engedélyez: a jövőben elsősorban újságokat, virágot, zöldséget-gyümölcsöt lehet majd árulni a közterü­leteken. Radikálisan szeretne fellépni a minisztérium az utcai árusok ellen, hiszen csak ezzel tudja megvédeni a hazai kereskedőtársadalmat. Igaz, azt is hozzátette az államtitkár­helyettes, hogy az önkormány­zatok rövid távú érdekei sok esetben ez ellen hatnak. A nemzetgazgazdaság ener­giaellátásáért felelős illetékes államtitkár elmondta: a hazai felhasználás közel azonos a tavalyival, miközben az év végi készletek magasabbak az előző évinél. Hosszabb távon elkerülhetetlennek ítélte meg az energiahordozók árának emelését. Nem ült el még teljesen az idei gázolajbotrány szele sem. Kérdésre válaszolva elmondta az államtitkár, hogy a benzinkutakon már minde­nütt „tiszták" az olajak, a „fe­kete" készletek egy részét azonban eldugták a maffiák ­most ezek felkutatásán fárado­zik a minisztérium. A gazdaság képét összessé­gében úgy ítéli meg a tárca ve­zetése, hogy az iparban ­elsősorban a feldolgozóiparban - már mutatkoznak a pozitív elmozdulás jelei. Jövőre ismét 3-5 százalékos termelésnö­vekedésre számítanak, ennek feltétele azonban az, hogy a költségvetés mérsékelje „éhsé­gét": a növekvő hiány miatt ne szívja ki teljes egészében a vállalkozások modernizálá­sához szükséges forrásokat. Rafai Gábor Tánc az élet Kezemben egy könyv, amelyről szólni kell, de való­jában csak látszatra könnyű a dolog, mert olyasmit taglal a kötet, amiről beszélni elég nehéz. Folklór és néptánc művészet, népi gyökerekkel eredeztetett táncszínház, mind csak esetleges megjelölés, miről is beszél a könyv, Eszéki Erzsébet: Tánc az élet című kötete. „A nyolcvanas-kilenc­venes évek táncregényét tartod a kezedben " - kínálja a művet a pajzsos kiadó, Zrínyi. Valójában nehéz tisztázni, hogy milyen művet ad ke­zünkbe az alkotó: riportok füzérével, tényszerűségre tö­rekvő önvallomásokkal, nyílt­színi gyónásokkal, problé­mafeltáró tépelődésekkel. Mindannyiszor a táncról szól­va, közelebbről is a Honvéd táncegyüttes legújabbkori történetéről, a magyar táncmű­vészetet megújító törekvések­ről, sikerekről és kudarcokról, folytonosságról és folyvást megszakadó táncos életpályák­ról. Eszéki Erzsébet probléma­érzékeny, hittel és szenve­déllyel írott kötete egyvala­miben nagyon következetes: Nóvák Ferenc koreográfus, néptánc-apostol és színházte­remtő életpályájának követésé­ben. Igaz ugyan, hogy a könyv a Honvéd Művészeti Együt­tesről, elsőül és maradék­talanul annak tánckaráról szól, de elválaszthatatlanul az immáron Kossuth-díjas „Tata" működésétől. Érdekes olvas­mány, kortörténet és elemző táncművészeti szemelvény­gyűjtemény kínálkozik égyi­dőben a kötettel. Bármit kira­gadni belőle, önkényes és céltalan lenne. Ha a Bihari ( amatőr ?! ) táncegyüttes sors­formáló létét említeném, mint a táncszínház megújításának forrásvidékét, egymagában nem állná helyét a kiemelés. Ha csak a már sikeres színpadi táncos produktumok címét ­Kőmíves Kelementől, A helység kalapácsáig, a Magyar Electraig, a Forrószegiekig ­és „keletkezéstörténetét" emlí­tem, akkor is csak félig szól­tam a könyv tartalmáról. Eszé­ki Erzsébet könyve élettörté­net, Nóvák Tata alkotói-emberi históriája és a magyar tánc felnőttkorának elemzése. Ri­porteri bravúr és egy ízig-vérig táncos lélek szépírói megnyil­vánulása. B. P. Tévés irányelvek a választásokra A Magyar Televízió meghí­vásának eleget tett parlamenti pártok jelenlétében Nahlik Gá­bor alelnök és Mlinarcsik Jó­zsef, az Új Képújság ügyve­zető igazgatója kedden aláírta az MTV - pártok bevonásával elkészített - választási irány­elveit. E dokumentumban az aláírók üdvözlik és tudomásul veszik az elkészült „anyagot", s remélik, hogy a televízió dolgozói kötelezőnek tekintik azt, és a benne foglaltakat munkájukban érvényesítik. Az emlékeztetőt az MDF," a KDNP, a Fidesz; az MSZP és az FKGP képviselői látták el kézjegyükkel. A dokumentum mostantól kötelező a Magyar Televízióra és az Új Képúj­ságra a választási időszakban. • Hogyan kerül efféle téma közelébe egy magyar pszi­chiáter? Nem azért kérde­zem, mintha itt nem lenne okunk a traumákra, de nagy természeti vagy embe­rek okozta, hirtelen kataszt­rófák utóhatását vizsgálni nemigen volt alkalom er­refelé. - Három éve benyújtottuk programunkat a gyermekpszi­chiátria oktatását segítő Tem­pus pályázatra, amelyet, az előírásoknak megfelelően, két nyugati egyetemmel társulva, megnyertünk. A glasgow-i és a würzburgi csoporttal együtt­működési szerződést kötöt­tünk, így több hónapon át is­merkedhettünk egymás mun­kájával. A glasgow-i William % Ll. Parry-Jones gyermekpszi­chiáter professzor által végzett munka keltette föl érdeklődé­semet e téma iránt. • Eddig is tudtuk, hogy a szörnyűségek lelkileg meg­viselik az embert. Laikus­ként azt mondanám: termé­szetes, hogy így reagálunk a borzalmakra, hisz nem vagyunk fából... - Valóban: Hippokrates óta ismerjük ezt a jelenséget, be­szél róla Freud, hatása nyil­vánvalóvá vált a holocaustot követően. Mivel azonban nap­• Katonák, frontok m Trauma után megrokkanhat a Betegség, mely megelőzhető jainkban is egyre gyakrabban találkozunk a trauma utáni stresszreakcióval, ez a szakmát is egyre több tudományos vizsgálatra készteti. • Miféle konkrét esemé­nyek válthatják ki ezt a be­tegséget? - Természeti katasztrófák: földrengés, hurrikán, amikor sokan meghalnak. De a vélet­len és az ember okozta tragé­diáknak a látványa - mint a há­ború, az erőszak, a gyilkosság, a baleset - is következménye lehet. • Melyek a tünetei? - Az illető alvászavarokkal küszködik, ideges, feszült, in­gerlékeny, fél a sötétben, a gyerekek mintha visszaesné­nek a fejlődésben: ismét bepi­silnek, szopják az ujjukat, nem mernek emberek közé menni, szétszóródik a figyelmük. A megélt látványtól nem tudnak szabadulni: a félelmetes él­mény űjra és újra visszatér képzeletükben. Ha időben nem A Vietnamban, Afganisztánban harcolt katonák túl­élőként is áldozatok. Többségük számára ugyanis akkora sokkot okozott az ott átélt borzalom, hogy mindazt érzel­mileg képtelenek földolgozni. Sokan ma sem tudtak visszatérni a polgári életbe, lelki rokkantként tengetik napjaikat. Többen hasonló sorsra jutottak azok közül is, akik a Lockerbie fölött lezuhant, három részre tört Pan - Ara gép tragédiájának szemtanúi voltak. Az egyre gya­rapodó nemzetközi szakirodalomban arra is van példa, hogy egy szörnyű katasztrófa után valóságos öngyilkos­sági hullám indult el a rendőrség alkalmazottai között. Amint a kutatások kiderítették: mindez nem az állomány gyengeségét, emberi alkalmatlanságát bizonyította. Úgy­nevezett poszttraumás stresszreakcióról van szó, amelyet 1980-ban mint külön kórformát be is jegyeztek, előbb a fölnőttek, majd a gyermekek betegségosztályozási rend­szerébe. A trauma utáni betegség hazai veszélyeiről, a kezelés lehetőségeiről dr. Csík Vera pszichiéterrel, a SzOTE ideg-elme klinikájának adjunktusával beszélget­tem. kezelik őket, megeshet, hogy fölnőttként nem tudnak dol­gozni: rokkantnyugdíjba kény­szerülnek. • Miféle kezelésben ré­szesítik az ilyen betegeket az ön nyugati tapasztalatai szerint? - Mielőbbi beszélgetésekkel igyekeznek megértetni a beteg­gel, mi is történt valójában, érzelmileg ki kell fejeznie, föl kell dolgoznia ezt a megterhelő élményt. Különben súlya egy életen át nyomja a lelkét. • A hangsúly itt talán a mielőbbi beszélgetéseken van. Elképzelhető, hogy a mentőkkel együtt azonnal megérkezik a helyszínre egy lelki elsősegélyt nyújtó „alakulat" is? - Valóban: a mentők, tűzol­tók után „odaáramlanak" a mentálhigiénés szakemeberek is, és ők is rögtön kezelésbe veszik a sokkhatás alatt álló lelki sérülteket. • Ezt a feladatot egy ki­épített, jót szervezett hálózat képes ellátni. - A legtöbb nyugati ország­ban működik egy mentálhigié­nés preventív hálózat, amely a centrumokban állomásozó, jól képzett szakembereit, riasztás­ra, azonnal a helyszínre küldi, ahol rögtön hozzálátnak a ke­zeléshez. • Tudomásom szerint ha­zánkban ehhez hasonló fel­adatot adott esetben a pol­gári védelem láthatna el. Képzett egészségügyi szak­embereknek azonban, gya­nítom, híján vagyunk. - Meggyőződésem, hogy hazánkban is szükség lenne egy ilyen hálózat kiépítésére,' hiszen nálunk is igény az efféle tragédiák utáni kezelés. A csongrádi és a nagyatádi mene­külttáborban végzett vizsgála­taink is igazolták: ez a térség sem mentes ettől a betegségtől. Ebben erősített meg bennünket a sajnálatos békásmegyeri és pörbölyi katasztrófa is. Mun­kacsoportot hoztunk léire, amely elsődleges feladatának tartja a szakképzés megszerve­zését. • Ha megfelelően képzett szakembereink lesznek, mit várhatunk tőlük? - A különböző szinteken elsajátítható különböző fo­kozatú tudásanyag birtokában megelőzhetnék emberi életek hosszadalmas beszűkülését. A családi orvosok, a szociális munkások, a mentálhigiénés képzésben részesült pedagó­gusok, egyéb szakemberek az alapellátástól a szakellátáson át a speciális, harmadik szintig foglalkoznának a lelki traumá­val küszködő betegekkel. A gyakran hosszadalmas keze­léssel azonban elérhető, hogy a legnagyobb megrázkódta­tásokat kiheverve visszatér­jenek megszokott hétköznap­jaikba. Hogy megtalálják el­veszettnek hitt emberi kapcso­lataikat, s élvezzék a családjuk, munkájuk adta örömöket is. Chikán Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom