Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-18 / 295. szám

(Folytatás az 1-oldalról.) . tikai harcostársa és személyes barátja volt Antall József édes­apjának. Az Alkotmánybíróság, a honvédelem tisztikara, a bel­ügyi tábornoki kar és a fegyve­res testületek vezetői szintén elbúcsúztak Antall Józseftől. A ravatalhoz járultak a magyar egyházi vezetők, köztük Paskai László bíboros, esztergomi ér­ísek. Lerótta kegyeletét számos társadalmi szervezet vezetése, főt hajtott köztük Nagy Sán­dor, az MSZOSZ elnöke. A magyar szellemi élet jeles képviselői után a Köztársasági Őrezred tagjai, valamint Antall József személyi testőrei bú­csúztak a miniszterelnöktől. Eljöttek az egykori, Toldy gimnáziumi tanítványok és el­búcsúztak azok a volt munka­társak, akikkel a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban dolgozott együtt Antall József. Ezt követően a Magyaror­szágon működő mintegy nyolc­van nagykövetség és miszszió vezetője, illetve képviselője ­Angelo Acerbi apostoli nunci­ussal, a diplomáciai testület doyenjével az élen - tisztelgett Antall József ravatalánál. A kör­nyező országok külképvisele­Göncz Árpád Antall József ravatalánál. (MTI - Telefotó) teinek vezetői mellett végső búcsút vett a magyar kormány­főtől többek között Charles Thomas, az Amerikai Egyesült Államok; Ivan Aboimov, az Oroszországi Föderáció és Dá­vid Kraus Izrael nagykövete, valamint Hans Beck, az Euró­pai Közösségek Bizottságának magyarországi nagykövete. A déli órákra szinte teljesen el­lepte a Kossuth teret a részvét­nyilvánításra egybegyűlt pol­gárok tömege. Röviddel 12 óra után megnyílt a Parlament ka­puja az ország lakossága előtt, hogy a ravatalnál végső búcsút vehessen az első szabadon Gyulay Endre megyés püspök a szegedi gyászmisén. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ma temetik a kormányfőt A pénteki parlamenti bú­csúztatást követően ma, szom­baton helyezik végső nyughe­lyére Antall József kormányfőt a Kerepesi temetőben, a Deák­mauzóleum közelében. Ezt megelőzően reggel gyászmisét tartanak a Duna­parti Piarista Kápolnában az elhunyt miniszterelnök család­ja és szűkebb baráti köre jelen­létében. Tíz órától a Magyar Demokrata Fórum tisztségvise­lői és a párt parlamenti képvi­selőcsoportjának tagjai tiszte­legnek Antall József ravatalá­nál, az Országház Kupolacsar­nokában. A külföldi delegáci­ók kondoleálását 11 órától fo­gadja a koporsó mellett a kor­mányfő családja, valamint Bo­ross Péter ügyvezető miniszter­elnök és Lezsák Sándor, az MDF ügyvezető elnöke. A gyászszertartás déli 12 órakor veszi kezdetét, amikor a harangszóra elhelyezik Antall József koporsóját a Kossuth té­ren, a Parlament homlokzatá­nál felállított ravatalon. A Himnusz elhangzása után Sza­bad György, az Országgyűlés elnöke, majd a világ magyarsá­ga nevében Sütő András író búcsúzik a miniszterelnöktől. Az egyházi szertartást követő­en megindul a gyászmenet a Kossuth térről a Kerepesi te­metőbe, ahol a Nemzeti Pante­onban kerül sor a gyászszertar­tásra. A sír beszentelése után helyezik végső nyugalomra Antall József földi maradvá­nyait. választott Országgyűlés kor­mányának miniszterelnökétől. A gyászolók, mielőtt felha­ladtak a Kupolacsarnokba've­zető, piros szőnyeggel bontott főlépcsőn, bejegyezhették ne­vüket a tiszteletadók "könyvé­be. Majd Antall József végaka­ratát követve koszorú helyett egy-egy szál virágot helyeztek el a ravatal mellett. Emlékeze­tes, hogy a kormányfő úgy kí­vánta: tisztelői azt az összeget, amit koszorúra szántak volna, juttassák el a Batthyány Lajos Alapítvány számlájára. Az ado­mányokat a kuratórium jóté­kony célokra fordítja. Távozáskor a gyászolók em­léklapot vehettek át, amelyen Antall József arcképe alatt egy idézet áll az 1990. őszi taxis­blokád idején, első kórházi ke­zelése alatt adott emlékezetes nyilatkozatából: ,Jin szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nem­zetnek haszna van belőle. Te­szem, amíg tudom." Mivel a vártnál is sokkal többen gyülekeztek az Ország­ház előtt, hogy végső búcsút vehessenek az elhunyt minisz­terelnöktől, a Parlament az elő­zetesen tervezett este nyolc óra után is nyitva állt azok előtt, akik tisztelegni kívántak Antall József ravatalánál. Kohl kancellár a ravatalnál Pénteken este rótta le kegye­letét Antall József ravatalánál Helmut Kohl német kancellár, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem tud részt venni a szombati gyászszertartáson. Kohl kan­cellár koszorút helyezett el az elhunyt kormányfő koporsójá­nál, majd részvétét nyilvánítot­ta Antall József özvegyének és két fiának. Ezt követően Helmut Kohl rövid tárgyalást folytatott Bo­ross Péter ügyvezető miniszter­elnökkel. Gyász ,Nem kívánt fényleni, de tudott világítani." wm ecember 13. Hétfő, délelőtt 11 óra. A világ már érte­V sült a magyar miniszterelnök haláláról. Egyik ham­burgi szálloda portáján érdeklődöm, tájékoztatást kérek a közlekedési lehetőségekről.. Amikor a mellettem várakozó férfi megtudja, hogy magyar vagyok, hozzám lép, elnézést kér és megszorítja a kezem. Részvétét fejezi ki. „Jeles em­ber volt", mondja. Zavartan állok előtte, meghatódom és valami köszönet-félét rebegek. Azután elgondolkodom az eseten. Merthogy ez a spon­tán megnyilvánulás többet mond talán a hangzatos hír­ügynökségi szalagcímeknél is. Többet a protokollnál, töb­bet a szükségesnél. Az emberi, az emocionális oldalát mu­tatja az együttérzésnek, a mindannyiunk gyásza iránt ér­zett tiszteletnek, a néhai kormányfő munkája, immár törté­nelmi müve megbecsülésének. Mert Antall József minisz­terelnöki ténykedése, sajnos, már a múlté, már csak törté­nelem. A magyar kormányfő halála kapcsán honi és külföldi jeles emberek nyilatkoztak a sajtónak, rádiónak, televízió­nak. Ki szebben, ki kevésbé frappánsan tudta megfogal­mazni az elhunyt miniszterelnökről alkotott véleményét. Engedtessék meg nekem ezúttal, hogy idézzek egyet, amely szerintem kifejezi mindazt, amiért Antall József valóban mindent megtett, s talán éppen sebezhető egészsége miatt az életét is adta. Cathrine iMlumiére asszony, az Európa Tanács főtikára mondta:,, Olyan meggyőződésű ember­ként fogok rá emlékezni, mint aki hivatali ideje alatt Ma­gyarország kormányának élén országa visszatérését támo­gatta az európai demokráciák nagy családjába." Ebben nyilván egyetértenek pártbeli társai, de politikai ellenfelei is. S liogy ez mennyire igaz, mennyire való, azt ma is ta­pasztalni fogjuk. Ma, amikor az elhunyt miniszterelnököt a minden élők utolsó útjára kisérik, családtagjain, munka­társain, az ország közéletének jeles személyiségein kívül ott lesznek külföldi barátai, tisztelői is. Állam- és kor­mányfők, diplomaták, tudások, művészek, idegenbe sza­kadt magyar honfitársaink. A gyász pillanataiban, óráiban nehéz arról értekezni, hogy mi volt és mi lesz. Talán, vagy igazán, nem is illik ide. A néhai miniszterelnökről egyik méltatója azt mondta, hogy: nem kívánt fényleni, de tudott világítani! Meg kel­lene ezt jegyezni, s meg is érteni. Tudniillik, az ö szerény­ségéből, ugyanakkor hatalmas tenniakarásából, önzetlen­ségéből igazán tanulhatnánk, példát vehetnénk róla. M gyász görcsbe rándítja a szívet, homályossá válik a II tekintet, végigpörög az arcon egy-egy árulkodó könnycsepp. Gyászol az ország. Egyként, egységesen. Ki imádkozva, ki sírva, ki magába fojtva érzelmeit. Jó lenne, most, amikor a fohász óráiban az elhunytért mondunk imát, azt is megfogadnánk, hogy a következő időszakban, akkor, amikor ránkköszönnek a gondokkal teli hétközna­pok, ugyanilyen egységesek leszünk. Csak az a nemzet erős, amely összefog... Ő is ezt akarta. , Emlékkiállítás Antall Józsefre, a történe­lemtanárra. a történészre, az ál­lamférfira emlékezve nyílt ka­maratárlat pénteken, a Néprajzi Múzeum aulájában. Kósa Fe­renc festőművész állította ki a Magyar történelem képekben, a mondavilágtól Szarajevóig cí­mű sorozatát. Raffay Ernő or­szággyűlési képviselő megnyi­tójában hangsúlyozta: Antall Józsefet sokan szólították osz­tályfőnök úrnak, tanítványai emlékezetében tovább él a ki­váló pedagógus. A tanárból ké­sőbb történész lett, aki a ma­gyar történelem eseményeit mindig - államférfiként is - az európai folyamatokba ágyazva vizsgálta és értékelte. Kósa Fe­renc tisztelgő tárlata szomba­ton 10-16 óra között tekinthető meg. SZOMBAT, 1993. DEC. 18. BELÜGYEINK 3 Életrajzolat • ..Egész politikai gondolko­dásomra, emberi magatartá­somra apám volt a legna­gyobb hatással" - mondta 1989 októberében Antall Jó­zsef a HVG-nek. Apja. idősb Antall József belügyminiszté­riumi tanácsos, majd 1939-től menekültügyi kormánybiztos - közben az ellenzéki kisgaz­dapárt tagja - tevékenységét jól jellemzi, hogy nevét Jeru­zsálemben emléktábla, Varsó­ban utca őrzi. 1945 után előbb államtitkár, majd újjáépítési miniszter volt, 1947-től pedig a kisgazdapárt pártigazgatója. Lakásukon is sűrűn tartottak politikai megbeszéléseket, a kor vezető polgári politikusai rendszeres vendégei voltak az Antall családnak. Ebben a po­litikától „átitatott" környezet­ben nőtt fel az 1932. április 8­án, Budapesten született An­tall József. Politikai szemléletének ki­alakításában az otthonról ka­pott indíttatás mellett a buda­pesti Piarista Gimnázium (ahova 1942 és 1950 között járt), illetve az ott tanító Gál István játszott szerepet. Ott fordult érdeklődése a történe­lem felé (egyik diákkori tanul­mányát nemrégen közlésre ér­demesítette a Magyar Szemle című folyóirat). 1950-től az ELTE Bölcsészettudományi Karára járt, magyar-történe­lem szakos középiskolai taná­ri diplomát szerzett. (Később ezt még levéltárosi, könyvtá­rosi, muzeológusi diplomával egészítette ki.) 1956-ban, az Eötvös József Gimnáziumban megválasztot­ták az iskolai forradalmi bi­zottság elnökének. Tar Pállal, a jelenlegi washingtoni ma­gyar nagykövettel, fegyveres csoportot szervezett a kisgaz­da székház védelmére. Egyik alapítója a-Piarista Gimnázi­um fizikaszertárában megala­kult Keresztény Ifjúsági Szö­vetségnek. 1956. november 4. után a Kisgazdapárt elnöké­nek, Kovács Bélának (aki ak­kor az Antall családnál lakott) készített politikai tervezete­ket, egyebek mellett annak Kádár Jánossal folytatandó tárgy álásához. 1957 és 1959 között a Tol­dy Ferenc Gimnázium tanára volt, majd az oktatástól való eltiltása után, 1960 és 1962 között könyvtáros a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. Ekkor kezdett el szócikkeket írni orvosokról a Magyar Élet­rajzi Lexikonba. Az 1964-ben alakult Semmelweis Orvostör­téneti Múzeumban tudomá­nyos főmunkatárs lett, 1974­től megbízott főigazgató, de e poszton csak 1984-ben végle­gesítették. Több szakmai ki­tüntetés mellett 1982-ben a Munka Érdemrend arany fo­kozatát is megkapta. 1988-ban kezdett ismét ak­tívan politizálni, először még a kisgazdák mellett. 1988 szep­temberétől az MDF tagja (el­mondása szerint az első laki­teleki találkozón, 1987-ben külföldi útja miatt nem vett részt). 1988-ban a kisgazdák, 1989-ben a kereszténydemok­raták is felkérték főtitkárnak. Bár az MDF szellemisége 1988-1989-ben még távol állt az általa ideálnak tekintett német és olasz keresztényde­mokrata pártokétól - azt még a népi-nemzeti irányultságú mozgalmárok dominálták -, ő az MDF-ben maradt: úgy gon­dolta, az új politikai struktúrá­ban kisebb társadalmi támo­gatottságra számíthat akár egy réteg-, akár egy világnézeti párt. 1989 októberében - mi­után egész évben a mozgalom párttá szervezésén dolgozott ­őt választották az MDF elnö­kévé. Az 1990-es választáso­kon az MDF budapesti listájá­nak első helyéről, a párt mi­niszterelnök-jelöltjeként került a parlamentbe; az ál­lamfő május 3-án kérte fel kormányalakításra, május 23­án pedig koalíciós kabinetjé­vel együtt letette az esküt a parlament előtt. (A HVG nyomán.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom