Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-14 / 291. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1993. DEC. 14. IS OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEKON: 481-460 Kübekházi ünneplés Nem a legjobb fekvésű köz­ség Kübekháza. Kint van a „végeken", ahogy mondani szokták. Innen már nem vezet út tovább. Az itt elzártan élő emberek azonban nem adják föl a harcot. Kesergés helyett próbálkoznak, tesznek, vállal­koznak ki-ki a maga módján. Nemrég a kübekházi asszony­kórust kapta fel szárnyaira a hfr, most pedig a sport terüle­tén mutatkoznak babérok. A község egyik lakója Filó Andor. 22 éves fiatalember aranyérmet nyert a november 28-án Budapesten megrende­zett 9. full-contact kick-box vi­lágbajnokságon. A kis faluban gyorsan szállt a hír. Gratulá­ciók, figyelmesség, meleg kéz­szorítások, fölfokozott érdeklő­dés kísérte az újdonsült világ­bajokot, ahogy ez. már lenni szokott. Az. általános iskola pedagó­gusai felismerték az eleven példával való nevelés lehetősé­gét, azt, hogy egy ilyen ese­mény hatásosabb száz osztály­főnöki óránál is. Beszélgetésre invitálták volt tanítványukat, hogy egy kis rögtönzött ünne­pélyen gratuláljanak az. ered­ményhez. Lelkes taps és éljenzés fo­gadta az ifjú bajnokot, amint az éremmel és serleggel kilé­pett a nevelői szoba ajtaján. A szemek felcsillantak, a szívek megdobbantak. Különösen a nyolcadikos lányok körében volt nagy az élénkség. A kö­szöntő szavak után szerény ajándékot adtak a falu büszke­ségének, és egy nemzeti színű szalaggal átkötött papírteker­cset (díszoklevél), amely az el­ismerő szavakon kívül tartal­mazta az iskola minden tanuló­jának és tanárának aláírását. A faluban a lelkesedés ak­kora, hogy azóta már a kick­box tanfolyamok szervezésénél tartanak, amelynek oktatója természetesen az új világbaj­nok lenne. Filó Andor esete azt példáz­za, hogy (miként azt már a 6:3­as angol-magyar mérkőzés idején is láttuk) az eredmé­nyesség előfeltétele nem feltét­lenül a pénz, a jó anyagi ellá­tottság, hanem a rendszeres, kitartó munka, az emberi ösz­szeszedettség és célratörés. Egy tornaterem nélküli kis faluból is kerülhet ki világ­bajnok, ha megvan hozzá a megfelelő hit. önbizalom és akaraterő. Hallottam, hogy Magyaror­szágon soha nem épült annyi tornaterem, mint az utóbbi há­rom évben. Örömmel üdvö­zölhetjük ezt a sikert, de nem­csak az egészségre nevelés mi­att. A sport a legjobb jellem­nevelő. Természeténél fogva kevesebb lehetőséget ad pro­tekcióra, részrehajlásra, rá­szoktat minket a szabályok tiszteletére és a vereségek mél­tósággal való elviselésére. A sport egyik eszköze lehet az évtizedek óta dúló erkölcsi válság leküzdésének. Ezért támogassuk a sportot anyagiakkal és megfelelő szemléletváltással, hogy emberebb emberré váljon öreg s fiatal. Kübekháza pedig le­gyen büszke, arra, hogy most már nemcsak egy Bordán Irén­je van (a színésznő a község szülötte), hanem egy Filó An­dorja is. Kövér Károly I És hol vannak a katonák? - kérdezi a Marlene Dietrich által énekelt sanzon. Magyar viszonylatban nemcsak a doni 2. hadsereg katonáiról van szó. hanem a magyarországi harcokban fogságba esett honvédek tízezreiről is. A Honvédelmi Minisztériumnak van egy névsora vagy tízezer és még valamennyi meghalt honvédről, ami csak töredéke a 2. hadsereg 120 ezer halott­jának, valamint az itthonról hadifogságba hurcolt és ott rossz bánásmód, nélkülözés, járványok miatt meghaltak számának. Ezenfelül még vagy százezer (vagy Isten tud­ja mennyi) civil állampol­gárunkat is deportálták „ma­lenki robot"-ra, férfiakat, nő­ket (lányokat, asszonyokat) egyaránt. Összességében az elhurcolt katonák és civilek száma nagyságrendileg közel akkora lehet, mint a nácik ál­tal koncentrációs táborokba hurcoltaké, a meghaltak szá­mát tekintve is. Terjed az a dicséretes szo­kás, hogy az I. és a II. viklág­háború halottainak közös Hova lett a sok virág? emlékmüvet avatnak, feltün­tetve rajta nemcsak a kato­nák, hanem a deportáltak ne­veit is. Vajon felírják ezekre a gulágokban elpusztult civil állampolgárainkat is? A múlt történéseire tényszerűen és lehetőleg elfogultság nélkül emlékezni ajiemzeti öntudat­hoz tartozik. De lehetne-e va­lamivel még többet is tenni? A közelmúltban hallottam, hogy a 60-as években két ­halottnak hitt - férfi tért haza Nagyszalontára. A háború vége felé estek szovjet fogság­ba és mintegy 20 évet töltöt­tek egy szibériai táborban a kínai határ mellett. A szov­jet-kínai határvillongások során a kínaiak elfoglalták a tábort és őket mint román ál­lampolgárokat hazaküldték. Jó két éve a magyar tévé készített riportot egy idős fér­fivel, aki a II. világháborúban került fogságba és vagy öt­ször próbált megszökni, de mindannyiszor elfogták és visszavitték. A Szovjetunió összeomlása után végre haza­kerülhetett, ma Nyíregyházán él. Elképzelhető, hogy nem mindenki volt ilyen szeren­csés, és ha a lágerből ki is engedték, de olyan eldugott helyre száműzték, hogy a ha­zatérés már legfeljebb álmai­ban él. A KDNP szegedi szerveze­tének az a véleménye (és ezzel bizonyára sokan egyetérten­ek), hogy ha egyetlen ilyen magyar élne csupán ő is meg­érdemelné, hogy végre-vala­hára hazajusson. De az is le­hetséges, hogy többen is élet­ben vanak még. Hazasegíté­sük első feltétele, hogy tud­junk róluk. A hivatalos út hosszas és körülményes, de elkerülhetetlen. Gyorsítani le­hetne a dolgot, ha a FA K mé­diákban (rádió .tévé, orszá­gos sajtó) megjelenhetne egy felhívás (többször is), hogy aki környezetében magyar emberről tud, közölje ottani külképviseletünkkel, és ha a hír igaznak bizonyul, juta­lomban részesül. A Honvéd Hagyományőrző Egyesület tiszteletreméltó te­vékenységét (a hősi halottak emlékezetének ápolása) is ki lehetne bővíteni a - sajnos már biztosan nem sok - még élő segítésével. De a nemes cél nem lehet érdektelen a volt politikai foglyok és poli­tikai üldözöttek szervezetei számára sem. De az is remél­hető, hogy a volt Szovjetunió utódállamaiban (pl. Ukrajna, Kazahsztán) élő magyarok is közreműködnek, amiben tud­nak. Ehhez persze az ottani követségek közreműködése nélkülözhetetlen, de szüksé­ges némi pénz is (hirdetés, ju­talom, hazautazás stb.). A költségek fedezése alapítvány által megoldható; amelyet az egyik elhurcolt felesége azzal a reménnyel hozott létre, hogy e nemes cél nemcsak az érintettek, hanem a hazai és nyugati magyarság körében egyaránt támogatásra talál. Dr. Szabó Rezső Köszönjük, Mikulás! Balogh Sándor vállalkozó (Szeged, Fürj utca 13.) rendez­vényeinken zenével szórakoz­tatja - ellenszolgáltatás nélkül - otthonlakóinkat. Balogh úr évek óta teszi ezt, amit a Va­kok Otthona lakói szeretettel és örömmel fogadnak. Ezúton köszönöm meg fáradozásait in­tézetünk nevében: Lázár Sádorné igazgató A Lady-Line Bt. ezúton mond köszönetet a december 5-én, a nagycsaládosoknak megrendezett Mikulás-nap ünnepség támogatóinak: a Sze­gedi Fonalfedolgozó Vállalat­nak. a Westel Rádiótelefon Kft.-nek, a Szeged Nagyáru­háznak, a Szegedi Távközlési Igazgatóságnak, a Florin Rt.­nek, az Első Magyar Kender­fonó Rt.-nek, a Szőregi Virág és Dísznövény Afésznek, a Dél-Tisza menti Afésznek, a Bessy Kft.-nek, a Mars üz­letháznak, a Merlin Alföld Kft.-nek, a Chio Szegedi kép­viseletének. a Hatos Rétes boltnak, a Szerencsjáték Rt.­nek és a Talent Centernek. A Gyermekgyógyászati Kli­nika dolgozóiként úgy érezzük, az újság hasábjaira kívánkozik az a köszönetnyilvánítás, me­lyet a szegedi Béke Utcai Álta­lános Iskola lelkes tanulóinak és tanárainak szeretnénk ki­fejezni, már hatodik éve tartó ­Harmados Mária és Nagy Lászlóné pedagógusok vezeté­sével - végaett munkájukért. Hívó szavunkra egy-egy mese­játékkal, bábdarabbal, apró, maguk készítette ajándékokkal mindig készek örömet szerezni a „kis pizsamásoknak" Télapó­ra, gyermeknapra, ahogy ez az idei Mikulás ncpon is megtör­tént. Minden kis betegünk ne­vében köszönjük ezt a szeretet­teli segítséget. Szí- élyes üdvözlettel: Prof. dr. Pintér Sándor tanszékvezető egyetemi tanár Kegyeletsértés Szerettük, és nem felejtjük. Betegségével együtt éltünk. O volt a Ferike. Váratlanul bekö­vetkezett a tragédia. Méltóság­teljes utolsó búcsút szerettünk volna, de felelőtlen emberek ­a Makói Rekviem Temetkezési Vállalat - munkatársai kegye­letsértő módon jártak el, annak ellenére, hogy anyagi feltéte­leiket messzemenően teljesí­tettük. A ravatalozóban a koporsó mellett csonkig égett gyertyák voltak. A koporsót lezáró csa­varok elhelyezése sem történt meg hiánytalanul. Testvérün­ket a sírig egy lyukas kerekű kocsin vitték. A koporsót le­eresztés közben fölborították, mert az iroda erre megbízott dolgozói a szertartás közben eltávoztak. A gyászolók segít­ségével tudtuk halottunkat a sírba helyezni. Behantolni sem lehetett tisztességesen, mert törött nyelű, csorba lapáttal nehezen lehet dolgozni. Tény, hogy Deszken más család is hasonló körülmények között volt kénytelen elbúcsúz­ni szerettétől. Az iroda által vállalt szol­gáltatás becstelen teljesítését nem tudjuk megbocsátani. Dr. Juhász Erzsébet és Juhász Éva • A Széchenyi téri bazár - „Csillagszóró show" - megnyi­tásának kora estjén végigsétáltam a pavilonsoron. A karácsonyi vásár képe megkapó: a hullámzó nyüzsgő sokaságnak a kis színes égők fűzére ad ünnepélyes keretet. Az első benyomásom szerint a nyitányon a kíváncsiságból bámészkodók voltak többen - velem együtt -, mint a vásárlók. Forgalmasabb pa­vilonoknak azok bizonyultak, ahol az ínyencségekkel és a forralt borral melegséget is nyújtottak az elárusítók. Magam otthon melegedtem fel, s melengettem gondolataimat a fagyos decemberi napok ellentmondásairól: fények-árnyak, örö­mök-gondok. Értelemszerű elemzésemet az adventről és karácsonyról ki­egészítem érzelmeim tükröződésével, beleértve magam mások meglátásába is, bár nem nehéz körvonalazni, hogy kinek mit nyújt december, a várakozás időszaka. - A karácsony a család, a gyermekek ajándékozási ünnepe. - A karácsony a keresztény vallású emberek számára Jézus Krisztus születésének évfor­dulója, emlékünnepe, a Jeruzsálem melletti betlehemi jászollal, az angyalok örömhírével. - Karácsony este (szent este), karácsony előestjén hazánkban (is) jellemző a családi együttlét, egymás megajándékozása, hangulatos virág, ünnepi vacsora netán karácsonyi pulykával. Alig-alig akad család, ahol elma­radt hat) a karácsonyfa állítása vagy zöld fenyőgally kitűzése, összességében a karácsony a vallásos ünneplés mellett a béke és a szeretet ünnepe - zárom a sort, közben azon töprengek, hogy a karácsony miként lehetne az elesett egyedülállók, a rászorulók és a hajléktalanok meghitt ünnepe is. Hogy milyen népszokások előzik meg és kísérik a karácsonyt, azt az újságok, különböző folyóiratok ismertető írásaiból is megtudhatjuk. így ezúton a személyes véleményem alapján egészítem ki azokat. A; adventi koszorú otthoni készítése vagy vásárlása újra divatos szokássá vált az utóbbi időben. Tapasz­talásom. hogy több iskolában (sőt olyanról is tudok, ahol osz­tályonként) ott díszeleg és meggyújtják a gyertyákat. Azt viszont nem tudom, hogy ezekben a semleges világnézetű iskolákban mit tudnak meg a gyerekek az advent jelentéséről. A latin eredetű nemzetközi szó ugyanis anynyi, mint „eljövetel", „meg­Adventben élni érkezés ", Krisztus várása, előkészítő időszak Jézus születésének megünneplésére, vagyis a keresztény hitben Krisztus viszajöveteleként értelmezhető. Adventben élni az Isten eljö­vetele utáni újbóli vágyódást és a megtérést érzékelteti, a vasárnaponkénti gyertyagyújtással a sötétség felszakadozik és lesz mind világosabb az Isten közeledésével. Babonás nem lévén december 13-án nem fogtam hozzá a ki­lenc különféle fából összeálló lucaszék készítéséhez, s így kimaradok abból az élményből, hogy az éjféli misén fel­ismerném a templomban tartózkodó boszorkányokat. Ehelyett arra gondolok, hogy egyes tájegységekben mily nagy tisztelettel ápolják a Jézus születésének történetét bemutató keretjátékokat, a sokféle betlehemes játék szép hagyományait. Szívesen cserél­ném fel városi napjaimat az apró falvak életével, ahol a ka­rácsony a család, a rokonság ünnepén túl az egész falu összetartozását jelenti. A gyerekek, ifjak házról házra járó já­téka, éneke nemcsak a lakások légterét tölti be, hanem az ottlakókat szeretettel is feltölti. Egyes szokások alól én (a családom) sem lehet kivétel, helye van a karácsonyfának, fenyőgallyaknak. Átérzem ugyanis az európai néphit sugallatát, miszerint a pusztító hideggel dacoló örökzöld gallyak, fák életerejüket áramoltatják a ház lakóira, a környezetre, és bőséget, áldást hozva minden bajt elhárítanak felőlük. A karácsony lélektani jelentőségét is elfogadom, hiszen az ajándékozással az érkezés elején gondoskodunk sze­retteinkről, hogy az új évben mindenük meglegyen, semmijük se hiányozzon, hogy ajándékainkkal is gazdagodjanak. A felsoroltakat örömünkre kiegészíti a csodás természet két ajándéka is: a lakásban novembertől virágzó piros fellevelű mikulásvirág és a karácsony táján - ciklámen színpompában ­virágba boruló karácsonyi kaktusz­December hava - a bronz, ezüst és aranyvasárnapokkal - a nagy vásárlások ideje. „Nem mindenkinek telik sok és értékes ajándékra" - a szöveg ismerős a tévéből. Elmondható mégis, hogy a szűkös 1993-ban is a karácsony hónapja. A pénzszűke ellenére várható a vásárlók forgataga. A postai kézbesítők táskái ezúttal is megnehezednek a karácsonyi lapok áradatától, és napokkal előtte úton-útfélen mondjuk, hallhatjuk: Kellemes ünnepeket kívánok! A szavak olykori darálását felülértékeli a szívünk belsejéből feltörő óhaj. Szeretve akarjuk, hogy áldassék meg azok karácsonya, akik Jézus Krisztus születését örvendezik az Istent dicsőítve, de áldassék meg mindazon jóakaratú emberek karácsonya is, akik a földön békességet akarnak. A közös összefogással elképzelhető, hogy egyszer majd olyan világban élünk, amikor a kőszíveket összetöri a szeretet ereje. Hadd higygyük, lesznek még olyan karácsonyaink, amikor az értelem és a szív nem gyűlölködik, kihull a kézből a gyilkoló fegyver. Az idén még aggodalommal és szomorúsággal éljük meg környező világunk nyomorúságát, mert szeretetünk a félelem árnyékában lapul. Ha sokaknál el is marad a bőség, legalább az örökzöld ágak adják át különös életerejükkel számukra a maradandót: hitet. A hitet, hogy legyen erőnk - jó jellel - a bőség élvezetéhez eljutni. Az adventra is illő szólást - (Hadd) legyen (egyszer) neki (is) ka­rácsonya - pedig módosítotton kívánhatjuk: nemcsak "neki", hanem mindenkinek és nemcsak egyszer, de mindig legyen bol­dog karácsonyunk. Most és mindenkor az adventi koszorúk gyertyáinak fénye világosítsa meg a karácsony igaz szellemével a lelkünket. E gondolataim megfogalmazása után érdeklődéssel és nagy tisztelettel olvastam el a megyés püspök úr adventi jegyzetét. Úgy vélem, hogy polgári személyként és az ökumenikusság ápolásával magam is (sokakkal együtt) hasonló hullámhosszon kívánom az advent beteljesülését. Adventben élni? Ki Krisztus várásában, fogadásában, ki a béke és a szeretet megérkezé­sének reményében, hogy az mielőbb eljön, megérkezik. Pleskó András

Next

/
Oldalképek
Tartalom