Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-08 / 286. szám

SZERDA, 1993. DEC. 8. Egy jótékonysági koncert margójára KAPCSOLATOK 15 Mint már az újságban több­ször is megjelent, december 3­án a felsővárosi templomban jótékonysági koncert volt a sérült gyermekek javára. A színvonalas rendezvény nagy örömömre szolgált, de elszomorított a tény, hogy igen kevesen értünk rá ezen a pén­tek estén. Miközben gyönyör­ködtem a szebbnél szebb dal­lamokban - köszönet érte az előadóknak - arra gondoltam, hogy bezzeg Nyugaton a jóté­konysági koncettermeket zsú­folásig töltik. Manapság oly sok mindenben követjük az irigyelt nyugatot, vajon pont ebben miért nem? A minap kezembe került egy amerikai fémpénz, melyen a következő felirat olvasható: Bízunk Isten­ben. Fontos, meghatározó gon­dolat lehet ez számunkra, ha nap mint nap, miközben meg­adják a „császárnak ami a csá­száré", Istenben bízva teszik ezt. Remélem, hogy ez a hiten alapuló bizalom bennünk is elmélyül, és akkor nem fontol­gatjuk, hogy a belépőjegy árát (háromszáz forint volt) tudjuk­e nélkülözni a hétvégi bevá­sárlásnál, illetve tudunk-e szakítani a drága időnkből. Hiszen jót tenni öröm, s egy ilyen koncert nemcsak fizi­kailag gyönyörködtet, hanem lelki épülésünket is szolgálja. Bozsó Istvánné Picardiából jöttünk... A Kardos Pál Női Kar franciaországi hangversenykörútjáról Az észak-francia tartomány, Picardia nevét a magyar mu­zsikusok főként a zeneelmélet órákról ismerik. A „pikardiai terc" a 18. században a moll hangnemű darabok (akkorra már elavultnak érzett) nagyter­ces záróakkordjának ironikus neve. Használata tovább élt az egyházi zenében, mint a világi darabokban, „következéskép­pen Pikardiában is, ahol nagy­számú olyan katedrális és egyéb templom van, amelyben muzsikálnak." (J. J. Rousseau). Valóban a gótikus templomok látványa az utazó meghatározó élménye. A tartomány főváro­sának, Amiens-nek látképét is a gótikus katedrális uralja. Világhírű szülöttéről, Jules Verne-ről nevezték el a tarto­mányi egyetemet, amelynek több mint huszonötezer hall­gatója van. Az Amiens-i egye­tem irodalmi fakultásának dé­kánja, Jacquline Lévi-Valensi professzorasszony és a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Fő­iskola magyar irodalom tan­székének vezetője. Sebéné Ma­dácsi Piroska irodalomtör­ténész kezdeményezése nyo­mán szakmai együttműködési és kulturális csereprogramot dolgoztak ki. Ennek keretében hívta meg a Kardos Pál Női Kart két Amiens-i hangver­senyre Bemard Galtier pro­fesszor, az egyetem nemzet­OLVASÓSZOLGÁLAT IS LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Nincs pozitív Az AIDS világnapja alkalmából rendezett ingyenes szűrési akció remélem, már figyelemfelkeltő szerepével is hozzájárult az emberek egészségügyi kultúrájának ja­vításához. Ezúton mondunk köszönetet a médiák, köztük a Dél­magyarország által lehetővé tett propagandáért; a labortech­nikai hátteret biztosító Biotron INT Kft.-nek és az INNO­CORD Bt.-nek, a programok helyszínét rendelkezésünkre bocsátó ifjúsági háznak és a rendezvényt anyagilag támoga­tó cégeknek, melyek a következők voltak: Pick Szeged Rt., Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, Tisza Füszért Rt„ Florin Rt. Szeged, Szegedi Sütödék Kft., Eliker Rt. Szeged, Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. A szűrés alkalmával 410 embert vizsgáltunk meg és po­zitivitást nem igazoltunk. A „Medikusok a középiskoásokért" alapítvány nevében tisztelettel: Nacsa János közi kapcsolatainak kulturális referense, aki egy éve, a sze­gedi dómban rendezett hang­vetsenyen figyelt fel az együt­tesre. A kórus, élve a földrajzi közelség adta lehetőséggel, egyben eleget tett egy korábbi meghívásnak is, a normandiai Caenban. A Caen-i egyetemi kórus vezetője, Didier Horry további két hangversenyt szer­vezett számukra. Még jófor­mán ki sem alhatták a kétnapos buszozás fáradalmait a vasár­nap délelőtti misén már bemu­tatkozott a szegedi főiskolás kórus. A régi, 13.-14. század óta álló gótikus templomok nemes akusztikája minden fáradtságot feledtető élményt adott. A templomi hangverse­nyek műsorát Kodály és Bár­dos, valamint Brahms, Faúré és Mendelssohn műveiből állították össze, a kíséretes da­rabokban Csanádi László orgonaművész és Kővári Réka főiskolai hallgató működött közre. A világi hangverse­nyeken Maczelka Noémi zon­goraművész játéka gazdagí­totta a műsort, s nagy sikert aratott Kodály: Marosszéki táncok és Liszt: VI. magyar rapszódia című darabjaival. A megérkezést követő felké­réseknek engedve végül hat nap alatt öt önálló hangver­senyt adott, és két szentmisén énekelt a szegedi együttes. Bár a szoros koncert-program miatt városnézésre, kirándulásra kevés idő maradt, a vendéglátó családoknak, kórustagoknak köszönhetően nemcsak azok­ban a városokban, ahol a kon­certeket rendezték (Granville, Caen, Amiens, Beauvais), ha­nem Bayeux-ben és a Mont Sa­int-Michelen is részesültek a francia táj és épített környezet szépségéből, útközben pedig Párizsban és Rheimsben cso­dálhatták meg a gótika em­lékeit. Az utolsó, nagy sikerű hangversenyen részt vett Ber­nard Nemitz professzor, az Amiens-i egyetem rektora kí­séretében dr. Szalay István fő­igazgató is, aki viszontlátoga­tásra hívta meg az Amiens-i egyetemi kórust. A Kardos Pál Női Kar fran­ciaországi hangversenykörútját a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hallgatói önkormány­zata és a szegedi kulturális alap támogatta, amiért őszinte kö­szönetet mond valamennyi kó­rustag nevében Ordasi Péter karnagy Vigyázat, sávos! Érdeklődéssel olvastam a DM november 18-i számában megjelent fenti című írást, és szerzője felháborodásával tel­jes mértékben egyetértek. Az ő háborgását folytatom tovább. Pénzügyi tekintetben az­ország két részre oszlik: az egyik szeretne minél alacso­nyabb kamatlábbal hitelhez jutni, a másik szeretné pénze értékét az infláció aszaló hatá­sától minél jobban megvédeni, ezért a magasabb kamatlábat keresi. Kamatlábkutatókká váltunk. A hiteligények kielégítésé­1. Szerződés. Észrevételeim szemlélhetőbbé tételéért fel­használom az egyik bank idősávos hirdetését. A banknak semmiféle kapcsolata nincs a sérelmezett esettel, ezért elné­zését kérem, hogy ajánlatára hivatkozom. A rövid lejáratú akció keretében legfeljebb 5 hónapra fogad el a bank betéte­ket, havi bontásban más-más kamatlábbal. A havi bontások között semmiféle jogi kapcso­lat nincs, mindegyik sávja önálló üzleti ajánlat, pusztán a hirdetés célszerűsége kapcsolja őket egybe. Közülük a letevő választhat egyet, többet, akár valamennyit is. A szerződés megkötésekor az összegen kívül csak a lekö­tés időtartamát kell meghatá­rozni, a kamatláb adott. Ezt a szerződési ajánlat világosan megmondja: „A vásárlást kö­vető naptól a lekötési idő sáv­jának megfelelő kamatlábbal a beváltás napjáig kamatozik." 2. Csalás. Csalni mindig lehet. Esetünkben az egymás­tól független idősávokat kell összekapcsolni. a) A betevő leköti pénzét 5 hónapra, minden hónapban 24 százalék kamatot kell kapnia. Akkora összeget helyez el, hogy a havi kamat 2400 Ft le­gyen. Az 5. hónap végén 12 000 Ft kamatot kell kapnia. b) A bankár sávosan gon­dolkodik: a kamat havonta változik, eszerint 800, 1400, 2000, 2200 és 2400 Ft=8800 Ft. Gondolom, a sérelmezett' esetben az a) esetről és a b) számítási módról van szó, különben a panasz jogtalan. Jogtalan a panasz, ha pl. 1 hónapra köti le pénzét és az 5. hónap végén veszi fel. Ekkor a bankár még a sávos kama­tozásra sem köteles, mint aho­gyan más bankok a lejárati idő után nem fizetnek egy fillér kamatot sem. 3. Verseny. A bankok keres­kedők, versenyben állnak egy­mással. Azok jutnak több be­téthez, amelyek nagyobb ka­matot fizetnek. Nagy az előnye annak, amelyik 24 százalékot ígér, de csak 17,6 százalékot fizet. Ez a csaláson kívül tisz­tességtelen verseny is. A 17,6 százalékos összeget át lehet váltani a magasabb kamato­zású kincstárjegyre, így lán­colni is lehet vele. Mindhárom cselekmény tilos, ezért a kincstár képvise­lőjének, a bankoknak a saját, a betevők, a hitelrendszer, a bí­rósági perek elkerülése, a tisz­tességtelen bankok tisztességes alkalmazottai érdekében lép­niök kellene. A Versenybí­róság nem szívbajos a bírság kiszabásakor, s alig járna di­cséret a Bankfelügyelettől. 4. Látszólag nem, a valóság­ban idetartozik a hitelfelvevők rossz újsághirdetése. A kincs­tárjegyet szinte naponta hir­dettek egész- vagy féloldalas szöveggel, a kamatlábnak mégsem jutott hely, a Postata­karék milliókat fizet a tv-nek, a néző az unalomtól már lefordul székéről, mégsem tudja meg mennyi az a kétszerkettő. A kötvények vevőjét csak két adat érdekli: a lekötés ideje és a kamatláb nagysága. A szöveget elengedi. Dr. Nagy Sándor Találkozás a szponzorokkal hez a nagyobb betétekkel ren­delkezők pénze nem elég, vi­szont a háztartásokban a ki­sebb és nagyobb vállalatokban rengeteg olyan pénz halmo­zódik fel, amelyet egy vagy néhány hónapon belül nem költenek el. Ezeket a rövid ide­ig elfekvő, heverő pénzeket is igyekeznek a bankok rövid határidőre magukhoz vonni, és tisztességes nagyságú kamattal díjazni. E tevékenységükkel nemcsak maguknak, hanem a letevőnek, az országnak, a hitelkeresőnek is hasznára válnak. A lap hasábjain köszönjük meg az ország minden részéből pályázó gyerekek, az Odessza II. Sz. Altalános Iskola és a DROID SF. csapat nevében a Szeged Megyei Jogú Város Közoktatási és Közművelődési Irodának. Kiss János kerami­kusnak, Csányi Katalin szob­rászművésznek. Koromné Tóth Kati keramikusnak, a Mini­Mai Diszkontnak, a Schilling Casinónak, a Szukits Könyv­kiadó és Antikváriumnak, a Bartók Béla Művelődési Köz­pontnak. a Printker Kft.-nek. a Gulliver Játéknagykernek, Erdődi Károlynak, a Szegedi Sütödék Kft.-nek, a Bajor Pékségnek, a Kincskereső gyermekfolyóiratnak, a Délma­gyarország és a Reggeli Délvi­lág című napilapnak, a Móricz Zsigmond Művelődési Köz­ponlnak Mihálytelekről, a Százszorszép Gyermekháznak és a Szegedi Rádiónak, hogy az Odessza II. Sz. Általános is­kolában működő DROID tudo­mányos-fantasztikus gyermek­csapat által meghirdetett Koz­mikus találkozások című iro­dalmi pályázatot szponzorálta, felajánlott ajándékaival, külön­díjaival és termékeivel lehető­vé tette a díjátadó ünnepség si­keres lebonyolítását. További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kíván: Botos István igazgató Györkey László csapatvezető Egy „magyar" Afrika-kutató Ki más volna ő. mint - természetesen - Magyar László. 175 évvel ezelőtt született Szombathelyen. Atyja. Magyar Imre. a Festetics grófok keszthelyi uradalmá­nak jószágkormányzója volt. Közben arra is volt lehe­tősége, hogy magánvagyonát is gyarapítsa. Ottömösön vásárolta meg azt a földbirtokot, amelyről nemesi elő­nevét is vette. László fia egy Horváth Anna nevű szol­gálótól született, aki a szülés után három héttel gyer­mekágyi lázban meghalt. Fia, anyja neve után a Hor­váth vezetéknevet viselte egészen 16 éves koráig, arni­koris apja saját nevére vette. Három évvel fia születése után Magyar Imre megházasodott. Mostohaanyja nem tűrte maga mellett a fiút, az apát is ellene hangolta. A fiú egész életében sokat szenvedett a szülői szeretet hi­ánya miatt. Apja a dunaföldvári „nemzeti oskolába" (elemi) Íratta be fiát, aki a kalocsai piarista gimnázium­ban, majd Szabadkán folytatta középiskolai tanulmá­nyait. Végig kitűnő tanuló volt! • Iskolai tanulmányai befe­jeztével László gyakornok volt apja mellett, ekkor már a báró Orczy család jankováci (ma: Jánoshalma) uradalmá­ban. Az apa fiából is gazdál­kodót szeretett volna nevelni. A rideg családi légkör ta­szította a szülői háztól. Világ­gá akart menni, valami „nagy kalanddal" bizonyítani, hogy méltó a Magyar névre. 1842-ben Nemeskéri Kiss Pál. fiumei kormányzó, felhí­vást intézett az ifjúsághoz: „Jöjjetek a fiumei tengerészeti iskolába!" (Ez az intézmény később a Tengerészeti Akadé­mia lett!) László ekkor már betöltötte a 21. évét és elsők között jelentkezett. Nemeskéri Kiss Pál szerint: „az iskolát a legjobbak között végezte." Szolgálatát egy osztrák posta­hajón kezdte, mint tengerész­kadét (tisztjelölt). Ez a hajó Dél-Amerikába tartott. Hama­rosan kilép azonban az oszt­rák szolgálatból és egy spa­nyol kereskedelmi hajón Ku­bába utazik, majd innét a Tá­vol-Keletre hajózik. Bejárja Kelet-Indiát, Szumátrát, Jávát, majd visszafelé egy francia hadihajón eljut a Jóremény­ség-fokra. Innét tovább ha­józik Dél-Amerikába és éppen akkor érkezik ide, amikor a La Plata és Uruguay államok között javában dúl a háború. Beáll a La Plata-i hadseregbe, de elfogják és halálra ítélik. Egy francia tiszt közben­járásának köszönhette, hogy megmenekült a kivégzéstől. Dél-Amerika belsejét sze­rette volna fölkutatni, majd innen a Kordillerákon (An­dok) keresztül az inkák orszá­gába eljutni. Ehhez azonban pénzre lett volna szüksége, ezt pedig a Magyar Tudós Társa­ságtól (Akadémia) remélte megszerezni. Tervét nem ki­sebb ember, mint Széchenyi István, pártolólag terjesztette a Magyar Tudományos Akadé­mia elé. László személye azonban ismeretlen volt az Akadémia tagsága előtt. Kü­lönben is nagyon csekélyke összeg volt az Akadémia kasszájában (mint mindig). László visszatér Délnyugat­Afrikába. Ha az akadémiától nem is kapott támogatást, a kalahári néger királytól vi­szont bőkezűen. Ő adta vissza Magyar Lászlónak a felfedezé­sek iránti hitét és elhatározá­sát. Nemcsak munkaadója, hanem igaz barátja és kezde­ményezője lett egy, a Kongó alsó folyására kiterjedő expe­díciónak. így jött létre a fe­hérek és a feketék között az első tudományos együttmű­ködés Afrika feltárására. A Kongó és számos mellékfo­lyója Angola - ekkor már 400 éve portugál gyarmat - terüle­tére esik. A mindennapos esők vidéke ez, és magas a levegő páratartalma. Magyar nem bírta ezt - az európaiak szá­mára szokatlan klímát, sárga­lázt kapott, amiből csak na­gyon nehezen tudott meggyó­gyulni. Kénytelen volt 15 szé­lességi fokkal délebbre ha­józni. Ekkor jutott el a bihéi fennsíkra. Itt ismerkedett meg a helyi néger fejedelemmel, akitől további kutatásaihoz támogatást remélt. Ennek viszont ára is volt: feleségül vette a fejedelem leányát. Ez természetesen nem szerelmi házasság volt. De az uralkodó családjával létesült rokoni kapcsolat előnyösnek bizo­nyult további utazásaihoz. A Kongó után átkutatta a Délre tartó Kunene és Kuban­go folyók vidékét. Jó megfi­gyelőnek bizonyult, nemcsak a földrajz, hanem a néprajz terén is. Leírta - sok más mellett - a „rejtőző népek", a kilombók életmódját, szokásaikat. Magyar László magányos vagy inkább magára hagyatott felfedező volt. Anyagi támo­gatásra otthonról nem számít­hatott. Utolsó éveiben azonban mégis volt némi örömben ré­sze. A Magyar Tudományos Akadémián Hunfalvy János volt a fő pártfogója. Ö adta ki Magyar László 3 kötetre terve­zett művének első kötetét: „Magyar László dél-afrikai utazásai 1849-1857 években" címmel. Sajnos, a 2. és 3. kötet kézirata nem érkezett meg Magyarországra. Az akkori postai szállítási viszonyok bi­zonytalanságában elvesztek. megsemmisültek. Nagy kárára a magyar földrajz- és néprajz­tudománynak! A fárasztó utazások, a tör­zsek közötti villongások és az egészségtelen klima nemcsak testi, de lelki erejét is megtör­ték. Viszonylag fiatalon, 46 éves korában halt meg. De még megérte, hogy - bár há­rom évi késéssel értesült róla ­a Magyar Tudományos Aka­démia levelező, a Bécsi Csá­szári és Királyi Geographiai Társaság rendes tagjává vá­lasztotta. Kézhez kapta egyút­tal az 1856-ban írott köny­vének első kötetét. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a XIX. század nagy Af­rika-kutatóinak sorában - ide értve Livingstonet és Stanleyt is - megkülönböztetett helyet foglal el. Ottömösön az apa. Magyar Imre, sírjának közelében egy kopjafa jelképezi a felfedező fiú sehol nem található sír­helyét. Az Öttömösi Általános Is­kola Magyar László nevét vet­te föl. Közelében áll Mészáros Mihály szobrászművész Ma­gyar László portré mellszobra. Di. Máriaföldy Márton

Next

/
Oldalképek
Tartalom