Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-08 / 286. szám

6 HANGSÚLY DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1993. DEC. 8. AZ EXPO MELLETT „Egy ezeréves nemzet történetét írjuk9' Születésnapi beszélgetés Benda Kálmánnal • Alighanem a tudatlan­ságomat szégyelltem, ezért sose mertem még megkér­dezni senkitől: professzor urat tulajdonképpen miért szálltja mindenki Marci bá­csinak? - E tárgyban több elmélet van forgalomban, egyik épp­olyan jogosulatlan és igazolha­tatlan, mint a másik. Még az elemi iskolában neveztek el így. ki tudja miért, talán mert olyan marcis voltam. Az egye­temen már oda sem figyeltem, ha valaki véletlenül Kálmán­nak szólított. Van egy elmélet, miszerint úgy élek, mint Marci Hevesen; egy másik szerint azért lettem Marci, mert mi Marcinfalvárói származunk, ami Abaújban van - de szerin­tem előbb neveztek el. mint­sem ezt valaki kinyomozta... Egyesek szerint ez történész szokás: több kollégám volt és van, akiknek a születésükkor adtak egy becsületes kereszt­nevet, s aztán később kiderült, hogy sokkal jobban illik rájuk egy másik név. Csak a szüleim és a testvéreim hfvtak Kálmán­nak. Amikor az első fiunk megszületett, azt mondta a fe­leségem. kereszteljük Márton­nak, mert úgyis mindenki Kis­maréinak fogja htvni. Úgy lett. Ám amint kezdett cseperedni, láttuk, hogy ennek a gyereknek olyan Dani-képe van, (gy hát Daninak hívjuk... Ezt tudom mondani az érdeklődésére ked­ves - ugye maga volt az. aki egyszer a történeti grafológiá­ról kérdezett? Igen? Nos, szó­lítson nyugodtan Marci bácsi­nak. • Elmondaná, miért csak 1974-ben kezdhetett taníta­ni? - A Teleki Intézetben dol­goztam 1948-ban; felszámol­ták. megszűnt és mivel én úgy­nevezett X-es származású voltam - az apám katonatiszt volt -, továbbá mert Franciaor­szágban végeztem a tanulmá­nyaim egy részét, vagyis felte­Fotó: Révész Róbert Tegnap iinnepi tudományos ülés volt a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán Benda Kálmán akadémikus tisz­teletére és részvételével; a történész professzor 80. szüle­tésnapját ünnepelték fg.v, annak a tanszéknek a volt és jelenlegi oktatói és hallgatói, amely tanszéken a ma köz­tiszteletben álló, tudományos rangokkal, megtisztelő megbízatásokkal és funkciókkal elhalmozott tudós éle­tében először katedrához jutott. Úgy húsz évvel ezelőtt, amikor minden más felsőoktatási intézmény kapuja zár­va volt előtte. Azóta nincs olyan év, hogy legalább egy­szer össze ne gyűlnének a szegedi főiskola Történettudo­mányi Tanszékén az „érdekeltek": Marci bácsi tanítvá­nyai, tisztelői, kollégái. hetően imperialista ként is le­hettem, nem kaptam állást. Négy, vagy öt évi állástalanság után a Református Egyház al­kalmazott levéltárosnak. 1956­ban visszavittek a Történettu­dományi Intézetbe, igazgató­helyettesnek. De ez nem so­káig tartott; azért ott maradhat­tam, mint kutató. Az egyetlen hely, ahova meghívtak tanítani, a szegedi főiskola történelem tanszéke volt - 1974-ben; há­rom évig tartottam itt elő­adásokat. Kaptam egy cím­zetes főiskolai tanári titulust és a mai napig ki van írva a ne­vem az akkori tanszéki szobám ajtajára. Sehova máshova be nem tehettem a lábam, mint tanár, pedig mindig is tanítani szerettem volna. 1980-ban kö­zölték velem az Intézetben, hogy most már én is első osz­tályú állampolgár leszek; en­nek igazolására vállaljak el egy osztályvezetőséget, mondták, úgyhogy három évig osztály­vezető voltam, onnan mentem nyugdíjba. Maradtam a Ráday református gyűjtemény igazga­tója, '90-ben akadémiai leve­lező tagnak választottak , egy év múlva rendes tag lettem. Most osztályelnök vagyok az Akadémián, a Magyar Törté­nettudrihiányi Bizottságnak az elnöke, a Magyar Történészek Világszövetségének elnöke, az idén indult Károlyi Gáspár Re­formátus Egyetem rektora. Jö­vőre megpályázom a római pá­pai méltóságot - de ezt ne írja meg, túl frivol... Szerencsére jól bírom magam, csak az időm nem elég, két-három éve a saját munkáimmal abszolút nem tudok foglalkozni. Néha eszembe jut, milyen szép idők voltak azok, amikor reggel be­ültem az Országos Levéltárba és este nyolcig a kutya se kér­dezte, hogy a világon vagyok­e. • Mi most a történész dolga? - A történésznek mindenkor az a dolga, hogy a nemzet múltját a valóságnak megfele­lően feltárja és bemutassa ­nem a húsz kollégája számára, hanem lehetőleg minden ér­deklődő magyarnak. • Mennyien lehetnek most a történelmi múlt iránt érdeklődők? - Igen nagy számban van­nak, a történeti irodalom iránti közönségérdeklődés az utóbbi években megnőtt. Ez érthető, hiszen hosszú időn keresztül az emberek úgy voltak vele: mi­nek olvassam, úgyse igaz, amit mondanak. Most megnőtt a történészek hitele. A régmúlt és a közelmúlt egyaránt érdekli az embereket, de az érdeklődés iránya megváltozott: a politi­katörténet helyett, a királyok és az ő tetteik helyett az került középpontba, hogyan éltek a hétköznapi emberek, a nem kormányzó népesség. A törté­neti antropológián belül is egyre erősödik a mentalitás­történet, a régiek gondolkodás­módját, a világhoz való vi­szonyát vizsgáló történeti iro­dalom iránti érdeklődés. Ez világjelenség. Mivel nálunk bi­zonyos késettséggel kezdődött mindennek a tanulmányozása, itt az újdonság vonzása is erős. • Akadnak, akik ezt meg­nyergelve minden korábbi történetírást hazugnak bé­lyegeznek. - Nem sok szót érdemel az a gondolkodási séma. mely sze­rint most mindennek az ellen­kezője lenne igaz, mint amit korábban igaznak állítottak. Természetesen a közelmúl­tunkról nagyon sok mindent csak most tudhatunk meg és az is tény, hogy változott a tör­ténetírói szemlélet, amennyi­ben egy ezeréves nemzet törté­netét írjuk és nem pusztán az osztályok harcának történetét. Sulyok Erzsébet • .tegnap óta ugyanis van miből levegőt venni. Bánfi György alezredes, a Szeged városi tűzoltóság parancsnoka tegnap vehette át azt a vadona­túj Poseidon-kompresszort, amelynek köszönhetően bár hol. percek alatt újratölthetők a tűzoltók légpalackjai. Ezekre akkor van nagy szükség, ha füstben, vagy mérgező gázok­ban kell végezni az oltást. A „közérdekű kötelezettség­vállalásból" megvásárolt gép ára 2.4 millió forint, s ezt a pénzt - miként a forrás meg­jelölése is mutatja - intéz­mények, gazdálkodó egységek és magánszemélyek támoga­tásával sikerült összegyűjteni. A parancsnok úr a sajtó nyilvá­nossága előtt is köszöni ál­dozatvállalásukat. Persze eddig sem voltak „levegő nélkül" a tűzoltók, csakhogy mostanáig Algyőre kellett kijárniuk, hogy a hal literes, hordozható palackokat újratöltsék. Az egyszerre négy palack feltöltésére alkalmas új gép viszont mozgatható, gép­kocsival rövid időn belül a helyszínre szállítható, s így nemcsak Szegeden, hanem a dél-magyarországi régióban is segíthet, ha a szükség úgy hozza. Az osztrák Poseidon cég Bouster CB-135 típusú komp­resszorát maga az igazgató úr, Friedrich Bős tervezte, aki ma­A tűzoltók föllélegezhetnek... Töltik a légpalackokat (a képen berendezéseit Magyarországon ga is jelen volt a tegnapi át­adásnál. Az esemény jelentősé­gét ugyanis még az is fokozta, hogy Magyarországon elsőként éppen Szeged jutott ilyen géphez. Béres Molnár Istvánné, a Posedion magyarországi kép­viseletét ellátó Comp-Trade balról áll Friedrich Bös, mellette Gáti Gyula, a Poseidon ccg szervizelő Buda-Kapocs Kft. ügyvezető igazgatója) ügyvezető igazgatója - össze­vetve más városokkal - igen jónak ítélte meg a szegedi pa­rancsnokság technikai ellátott­ságát, s jelezte, hogy december 9-én, Budapesten tűzvédelmi szimpóziumot és konferenciát rendeznek, amelyen tűzoltó gépjárművekről és fölszerelé­sekről. légzésvédelmi komp­resszorokról, s a mentésnél ugyancsak nélkülözhetetlen hidraulikus vágó-, feszítő- és emelőeszközökről esik majd szó. Ny. P. |gy osztrák cég közvélemény­kutatást végzett a fővárosban: jó dolog-e, hogy Budapesten világ­kiállítást tartanak. A megkérdezet­tek 77százaléka jónak vagy nagyon jónak mondta, 9 százaléka kifeje­zetten ellenezte az Expo 96 megrendezését. ^ A fizikai dolgozók 91 százaléka úgy véli, hogy az Expo ösztön­zést ad a magyar gazdaságnak. ^ A diákok 87 százalékának véle­ménye szerint a világkiállítás új munkaalkalmakat teremt. ^ A megkérdezett pincérek, szál­lodai alkalmazottak és taxi­sofőrök 98 százaléka úgy véli, hogy a világkiállítás miatt nő majd az idegenforgalom. ^ A nyugdíjasok 40 százaléka attól tart, hogy a kiállítás ide­jén közlekedési dugók lesznek a fővárosban. P A budapesti IX. és XI. kerület lakosainak 82 százaléka úgy gondolja, hogy az Expo elő­segíti az úthálózat és a tömeg­közlekedés fejlődését. És Ön mit gondol az Expóról? Kérjük, írja meg! Világkiállítási Programiroda 1054 Budapest lúkory u. 3. B U D

Next

/
Oldalképek
Tartalom