Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-05 / 258. szám

PÉNTEK, 1993. NOV. 5. Olasz diákok a Tömörkényben Az elmúlt héten zajosabb volt a Tömörkény gimnázium a megszokottnál: 16 olasz diák és 2 tanár jött el Centóból, hogy viszonozza az iskola di­ákjainak és tanárainak látoga­tását. Ez év áprilisában a Tö­mörkény gimnázium 18 ola­szul tanuló diákja dr. Kamarás Gáborné és Rigóné Hargitai Csilla olasztanárok vezetésével tíz csodálatos napot töltött a Ferrarától 30 kilométerre lévő Cento gimnáziumának vendé­geként. A vendéglátók meg­mutatták Ferrara. Modena, Bo­logna, Firenze és Velence ne­vezetességeit - kellemes közös és családi programokkal tették emlékezetessé a másfél hetet. Az októberi cserelátogatás budapesti városnézéssel kezdő­dött, majd Szegeddel, Kecs­keméttel, Vásárhellyel ismer­kedtek meg az olasz diákok. Ők is jól érezték magukat, elő­ítéletük Magyarországgal szemben szertefoszlott, mely­ben nagy szerepe volt az érde­kes és változatos programok­nak (lovaglás, rajzfilmstúdió­látogatás, színházi előadás, tréfás vetélkedő, olasz-magyar focimeccs stb.). Az ünnepélyes búcsúebéden dr. Kühn János igazgató el­mondta, hogy szeretné, ha az olasz kapcsolat tovább folyta­tódnak és hagyománnyá válna, csakúgy mint a holland és a német iskolákkal való folya­matos együttműködés. Miért maradt el Kobayashi tegnap esti koncertje Szegeden? A japán karmester, hirtelen jött betegsége ellenére, szerdán még úgy érezte, eleget tehet a Tisza-parti meghívásnak. Az Állami Hangversenyzenekar tegnap délelőtt teljes készenlét­ben várta a jó hírt, de orvosi „parancsra" a dirigensnek ágy­ban kellett maradnia. Az el­maradt koncertet a Nemzeti Filharmónia az évad folyamán pótolni fogja. • Kansas City és Seattle kö­zött göröngyesek voltak a fel­hők, így kissé rázott az út. Se­baj, egy hétre való hazai újsá­got olvastam el, s már-már tel­jesen hazaképzeltem magam, mígnem a helybéli utaskísérő (nem légikisasszony, mert er­refelé ugyanannyi a férfi mint a nő stewardess) visszatérített a nyugati partra. Már sötétbe burkolózott a város, amikor a repülőtérről az öböl fölé ka­nyarodtunk, s a kivilágított, hatvanemeletes toronyházak látványa olyan erővel hatott, hogy megszólalni sem bírtam. Azt gondoltam, hogy ez egy King Kong méretű város. Nem is érezhettem mást, mert a szálloda tizenötödik emeletén rám osztott szobában az ablaknak álcázott, panorá­más mozivásznon is ugyanezt láttam: az egymásra halmozott toronyházak között kivilágított uszályoktól ragyogott az óce­án. Persze, hogy kíváncsi let­tem a részletekre. A városba betüremkedik a Kanadát a dél­keleti partvidékkel összekötő autópálya-hálózat, aminek tompa zajától egész nap zúg az öböl. A tömött sztrádák kikö­tők, üzemek és utcák fölött ka­nyarognak, lent pedig meredek szakaszokon kapaszkodnak az autók és az emberek. A város ékessége az öböl, tele üzlettel és étteremmel, facölöpös mó­lóval, lenge ételszaggal. Itt, a kanadai határon, októ­ber első napján, délben 23 fo­kot mértek. Az öbölben turis­ták andalogtak, s a hosszan el­nyújtott, szobrokkal és padok­kal megrakott, partmenti park­ban egymást érték a napozók és a kocogok. Ez a park ott bársony lik a második számú helyi napilap, a 220 000-es példányszámú Seattle Post-Intelligencer mo­dern épülete előtt is. Fönt a füstüvegfal mögött - gyönyörű a látvány -, óceánra néző iro­dákban zajlik a munka. Alan Boyle, a hírszerkesztő­ség vezetője avatott be a kiadó nem mindennapi életébe. A különös itt az, hogy a konku­rens és nagyobb példányszámú lapnak, a Seattle Times-nak a nyomdájában készül a Pl, sőt vasárnaponként 120 oldalas, közös számot adnak ki. S ha már összefogtak, akkor leg­alább félmillió példányban. Az egyik ilyenben a szerkesztő­ségi oldalakon túl 16, színes hirdetési mellékletet számol­tam meg. A jelentős bevételen a közös költségek levonása után 65:35 % arányban osz­toznak, a Times javára. A város ázsiai negyedében MMMMMNMMÜ • Hiányzik a médiatörvény „Nem maradhattam csendben" - mondja Bagi Ádám - A bizottság abban maradt, hogy állásfoglalását csak a következő ülésünk után, de­cember 14-én juttatja el a tévé elnökéhez, és az Országgyűlés Kulturális Bizottsága elnö­kéhez. Véleményem szerint azonban a tévé körül zajló ese­mények már annyira a közvé­lemény figyelmének közép­pontjába kerültek, hogy ilyen körülmények között a Magyar Televízió Felügyelő Bizottsága nem maradhat csendben. Nos, én hiszek a jószolgálat lehe­tőségében, és ezért tettem köz­zé nyilatkozatomat. Egyetlen indíttatásom, hogy nyugalmat és kiegyensúlyozott műsorké­szítést kívánok a televízióban. A néző nem azokat a megnyil­vánulásokat várja el, amelyek egyes műsorokban személyes­kedés, uszítás és üzengetés formájában megjelennek. • Hol látja az személyes­kedések gyökerét? - Én ugyan még laikusnak számítok a dologban, de azt mint tévénéző látom, hogy itt két nagy küzdelem zajlik. Az egyik a politikai pártoké, ame­lyek a tévéműsorban való rész­vételért, a saját programjuk népszerűsítéséért csatáznak. Tegyék. Ezt természetesnek tartom, de csak akkor, ha a do­log kiegyensúlyozott. Kiegyen­súlyozottá pedig csakis úgy válhat, ha a pártok és a televízió viszonyát médiatör­vény szabályozza. Nincs, ami ennél fontosabb lenne. Úgy érzem, enélkül bármikor elő­állhat az a másik küzdelem, ami jelenleg is a televízión belül a műsorkészítők, egyé­nek vagy csoportok között zaj­lik. Ha ezt szakmai versengés­nek nevezzük, akkor is csak addig természetes, míg a nézőt szolgálja. De amikor a dolog már kiszorítósdiba, lejáratásra vált - arra én, mint előfizető, nem adtam megbízást. Jelenleg a belső törekvések nagyon is összecsengenek a külső, poli­tikai törekvésekkel. Kell tehát Fotó: Révész Róbert Bagi Ádám. a Magyar Televízió Felügyelő' Bizottsá­gának szegedi tagja a bizottság novemberi ülése után egyéni nyilatkozatot tett közzé a televíziós tájékoztatás pártatlanságában tapasztalható hiányosságokról. Nyilat­kozatában sürgeti a médiatörvény mielőbbi előterjesz­tését, és kifejezi aggályát, hogy a törvény hiánya keltette űrt és szabályzattalanságot a bizottság munkája nem tudja kitölteni és helyettesíteni. Bagi Ádám munkajogi kérdésnek tartja az Egyenleg főszerkesztőjének felfüg­gesztését, de tiltakozik a hírműsor felszámolása ellen; egyben azt tartja kívánatosnak, hogy a műsor élére olyan személy kerüljön, aki nemcsak a tévéelnök, de a szer­kesztőség bizalmát is élvezi. Véleménye szerint a pártat­lan tájékoztatás akkor valósul meg, ha „a választási kampány jellegű műsorok (mint például a Parabola) átalakulnak vagy megszűnnek, mert az ilyen műsorok éltetik azt az igényt, amit a tévé nézőinek egy jelentős része vár az Esti Egyenlegtől és más műsoroktól". A felügyelő bizottság decemberi ülésére halasztotta a közös nyilatkozat elfogadását - Bagi Ádám ezzel szemben úgy vélte: tisztségének felelősségéből kiindulva szóvá kell tennie véleményét. médiatörvény, ami ezt meg­akadályozza. • Ön állást foglalt az Egyenleg felszámolása el­len, ugyanakkor elégedet­len a hírműsorok pártatlan­ságával... - Úgy gondolom, a magyar tévében olyan helyzet alakult ki, ami Európában mindenütt szokatlan. Egy közszolgálati tévén belül kétféle politikai szemléletű hírműsor van, vagy volt. Csakis úgy lehet egymás­hoz közelíteni őket, ha a szél­sőségnek útját álljuk. A ripor­ter kérdéseiből, a műsorvezető kommentárjából nem szabad, hogy kitudódjék: ő melyik párttal rokonszenvezik. Én ezt várom el. És akkor a külön­böző szakmai felfogásban kivitelezett hírműsorok egy alapvető vonásban hasonlítani fognak egymásra: pártatlanok lesznek. • Mondana példát a nem pártatlan műsorokra? - Nem szívesen példálózom, mert meglehet, hogy önkénye­sen kiragadott akár az Egyen­leg, akár a Parabola példája. Ami azonban bizonyos: mind­kettő - el egészen a személyes­kedésig - bőven szolgáltat példát az érdekcsoportok érzel­meinek kifejezésére. Sokszor úgy tűnik, a nevemben, az állampolgár nevében teszik mindezt. Noshát. ez magánügy - nem képernyőre való. Az ilyen dolgokat egy médiatör­vénnyel kell mederbe terelni. Annál is inkább, mert a válasz­tások közeledtével ez a jelen­ség már csak erősödni fog. • A Parabolát említette. Mit szól hozzá? - A régi Parabolában meg­szoktam egy stílust, egy igé­nyességet. Csipkelődő volt, de tartózkodó is, a humora fel­frissített. Hát ehhez képest ez a mostani nem képernyőre való. Az ember gyomra görcsbe rán­dul a bosszúságtól. • Ön közvetítői szerepet vállat az Egyenleg ügyében. Összefér-e ez a szerep fel­ügyelő bizottsági tagságá­val? - Többen megkérdezték már tőlem, hogy nem érzek-e sze­repzavart. Olyan értelemben, hogy amit vállaltam, nincs benne a bizottság szervezeti szabályzatában. Igen, tudom, a munkajogi kérdések az intéz­ményvezetőre tartoznak, én azonban úgy éreztem, nem tisztességtelen a közvetítést felajánlani. Ha szükség van rá, én készen állok. • Hogyan látja az Egyen­legtovábbi sorsát? - Úgy, ahogyan a többi hírműsorét. Médiatörvény kell, és törekedni kell arra, hogy a televízión belül ne pártpolitikai célokat igyekezzenek megva­lósítani. Hír legyen, és az le­gyen szent. Úgy, ahogy BBC­ben is, ahol keményen megkö­vetelik a pártatlanságot és köz­szolgálatiságot. • Felvázolt egy rendkívül ideális és kívánatos álla­potot, amely a választási kampány közeledtével mint­ha egyre távolodna. Nem érzi úgy, hogy ebben a mostani helyzetben egy kis­sé donquijotésnak fogják önt látni? - Oh! Elég magas vagyok, hozzá! Don Quijote ugyan megdicsőült később, de erre én nem számitok. Békességben szeretnék élni a környezetem­mel, és jó műsorokat szeretnék látni a tévében. S. P. s. jártam a kínai és a japán lap redakciójában, s" hogy teljes képet kapjak az itteni kisebb­ségi sajtóról, találkoztam a spanyol nyelvű hetilap szer­kesztőjével is. Amit általános­ságban érdemes megosztanom az olvasóval: e lapok nem po­litizálnak, mértéktartóan fog­lalkoznak a sajátos nemzetiségi problémákkal és igyekeznek minél több hirdetést megsze­rezni. Érdekesség, hogy a kínai hetilap tulajdonképpen egy ingyenes üzleti újság inkább, s elsősorban a Sanghai környéki befektetésekre hívja föl a fi­gyelmet. Talán nem véletlenül: a kölcsönös befektetési alapba befizetett dollárezrek után évente 20-25 százalékos osz­talékot fizetnek. A japán kisebbségnek szóló, HAZAI TÜKÖR 5 hetente háromszor megjelenő újság a hazai híreket hozza el olvasóinak, akikben éberen él még mindig a második világ­háború idején bekövetkezett kitelepítés. Ottjártamkor épp arról számolt be az egyik seatt­le-i tévéállomás, hogy a má­sodik világégés óta idén elő­ször tartottak olyan érettségi találkozót, ahol az amerikai polgárok végre megölelhették azokat a japán osztálytársaikat, akiket annak idején egyik napról a másikra hurcoltak el az ország belsejébe. És hát a fiatal spanyol szer­kesztőnő. Eme jelenség kap­csán ki kell jelentenem, hogy a szépség - főleg kilenc időzó­nányival nyugatra - rendkívül relatív fogalom. Szegeden pél­dául - ahol az egy négyzetkilo­méterre eső jó nők száma a vi­lágon a legmagasabb - a sze­mem se rebben a szép láttán. Errefelé viszont, ahol az átla­gos esztétikai nívó bányamér­nöki produkció, ettől a spanyol gitárszólamos gyertyafénytől zengett és ragyogott a kávéház, ahol beszélgettünk. Minek következtében spa­nyol alapítású városokat vet­tünk célba: San Franciscót és Santa Fét. (Folytatjuk.) Dlusztus Imre ITT VfiN REPÜLŐJEGYEK, SZÁLLODA­' * J7' J BÉRLET, AUTÓKÖLCSÖNZÉS, flMEKlKrl Áz USA EGÉSZ TERÜLETÉN! Mí'XDTÜM,CU,az°si Iroda, Szeged IV1VJK I VsíM a Petöfi Sí t- 7. TeL: 3 310-088 Ma este Anyegin-premier • Csajkovszkij halálának 100. évfordulójára emlékezve, ma este mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház operatársu­lata a zeneszerző Puskin verses regényéből készült operáját, az Anyegint. Az előadást Angyal Mária mv. rendezte, a Szegedi Szimfonikus Zenekart a pre­mieren Molnár László vezényli (tőle valamelyik következő előadásra Gillay András mv. veszi át a karmesteri pálcát). A díszletet Székely László mv., a jelmezeket Vágvölgyi Ilona tervezte. Valamennyi szerepet kettős, sőt némelyiket hármas szereposztásban osztották ki. A bemutatón Busa Tamás énekli a címszerepet (később Andrej­csik Istvánt is hallhatjuk Anyeginként). Tatjánát Vajda Júlia (a következő előadáso­kon Frankó Tünde és Vámossy Éva) alakítja, Lenszkijt M. Kontz Gábor (majd Réti Csa­ba) énekli. Gremin hercegként Gregor Józsefet (a további előadásokon Kővári Csabát és Szakály Pétert) hallhatjuk. Olgaként Szonda Éva (majd Erdélyi Erzsébet és Vajda Júlia) mutatkozik be, Larinát Bajtay-Horváth Ágota (később Szonda Éva is), Filipjevnát Varsányi Mária (majd Karikó Teréz) énekli. Zareckij szere­pében Kővári Csaba és Altor­Fotó: Nagy László jay Tamás, Triquetként Kovács Hegedűs István és Piskoli László, a Kapitány szerepében pedig Herczeg Ferenc és Bakó Antal váltják egymást. Közre­működik a Szegedi Nemzeti Színház énekkara (karigazgató: Gyüdi Sándor) és tánckara (koreográfus: Kolep Zoltán). Az előadás a Szerencsejáték Rt. támogatásával jött létre. Vérnyomásmérők kedvezményes vására! November 5-13-ig Automata vernyómasmero 20% Félautomata 10% Hagyományos 5% árengedménnyel. Casio szintetizátorok bő választékban Casio Szaküzlet Family Ács Üzletben Szeged, Mars tér 17. (gr (Mars tér -Mikszáth' Kálmán u. sarok.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom