Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-04 / 257. szám

6 RIEORT DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. No v. 4. • Eltévesztették a házszámot? m Paplan alatt lapult a kislány m Géppisztollyal, maszkban Kommandós akció egy ártatlan családnál Reggel hat óra. A vekker már morgolódik, lányok, ideje felkelni. Csöngetnek. Anyjuk hálóingben, álmosan lép az aj­tóhoz. - Ki az? - néz ki a kukucs­kálón. Férfi áll odakint és egy ism­eretlen emberről érdeklődik. A háziasszony résnyire nyitja az ajtót, hogy elmagyarázza, elté­vesztette a „házszámot"... A Gyöngyvirág utcában a nyolcadik emeleten szép, pe­dáns lakásban beszélgetünk. Az egy nappal korábbi esemé­nyeket, csetepatét csupán a há­ziak vibráló idegessége idézi. A sírás percenként elfojtja a szavakat. - Amikor kinyitottam az ajtót, az idegen eltűnt - meséli az asszony, akinek családja egy célt tévesztett kommandós támadás részese, áldozata, szenvedő alanya volt. - Gép­pisztolyos, álarcos alak taszí­totta be az ajtót és már nyo­multak is befelé a lakásba. Le­tepertek a földre. Rémületem­ben kiabáltam, sikoltoztam... Az egyik maszkját letéptem. Azt hittem, rablótámadás van. Könyörögtem, ne bántsák a gyerekeket... A kicsi még ágy­ban volt. Rászakltották az aj­tót. Ő a paplan alá bújt és attól rettegett, hogy agyonlövik... Az akkor ébredő élettársamat megmarkolták, pisztolyt nyom­tak a fejéhez...Kérdezősködtek egy emberről, akiről soha nem hallottunk. Tán fegyvert is ke­restek... de messziről lerítt róluk, hogy zsaruk. Szerintem rossz lép. csőházba mentek be... Mennyi ideig tartott az egész? - Nem tudom, annyira ösz­szefolytak az események. Ta­lán öt perc volt, vagy tíz. Ké­sőbb már mondták, hogy rend­őrök, de hittük is meg nem is. Ahogy jöttek, úgy el is tűntek. Később a főnökük - gondo­lom, az volt - visszajött és el­nézést kért. Sokra megyünk vele... Mondja meg, hogy eshet meg ilyesmi, hogy valakire rá­szakítsák saját lakása ajtaját? Hogyan foghatnak ártatlan em­berekre fegyvert? Az élettár­sam és én is injekciót kaptunk nyugtatóként. Az életben nem fogjuk ezt a sokkot kiheverni. A lányok és én is összerez­zenünk, ha megmozdul a lift, vagy zajt hallunk a lépcső­házból. - Mit akarnak tenni? - Feljelentjük a Tolna me­gyei kommandósokat, mert­hogy ők voltak. A nyomozóhi­vatalban majdhogynem azt ad­ta a tudmomásunkra az ügyész, hogy fölösleges erőltetnünk a dolgot, mert az ilyen ügyeket két-három meghallgatás után ejteni szokták. ( A hölgy által megnevezett ügyészt nem tal­áltuk a hivatalban, az ő véle­ményét is szeretnénk közölni.) Ügyvédhez fordultunk, ő intézi a tavábbiakat. És tudja még mi volt a „csúcs"? Anya és lánya még mindig remegve idézik a történteket. (Fotó:Schmidt Andrea) -Mi? - Reggel a szegedi rádió ­félreolvasva a lapunkban meg­jelent cikket - megnyugtatta a hallgatókat, mondván, a Gyöngyvirág utcában csak gya­korlatoztak a kommandósok. Köszönjük szépen... Milyen törvényekkel szabályozzák ezekezet az akciókat ha ilyen megesehet? A kérdésre megpróbáltam választ keresni. De előbb még egy lakót felkerestem a lépcső­házban. - Igen, hozzám csengettek be kedden kaputelefonon a rendőrök - mesélte a hölgy. ­Csodálkoztam, ki a csuda lehet reggel hatkor. Azt mondja ne­kem a férfi, rendőrség, eresz­szem be az épületbe. No, ezt bárki mondhatja. Kinéztem az ablakon. Mutatja ám nekem az igazolványát. Gondolhatja, mit láthattam belőle az emeletről, amikor 3,5 dioptriás szemüve­get hordok. Egy jóképű fickó volt, aki csöngetett. Mire el­dönthettem volna, hogy been­gedjem őket, vagy ne, akkorra valaki kinyitotta a bejárati aj­tót. Egyébként még délután is itt leselkedtek négy kocsival. BIP rendszámú autókban ültek, Visszatérve a megrohamo­zott család háziaaszonyának kérdésére: vajon milyen szabá­lyok korlátozzák a kommandós akciókat? A szegedi katonai ügyészségen elmondták, a rendőrségi ügyek már nem az ö asztalukra tartoznak. Az ügyész­ségi nyomozóhivatalban azzal hárítottak el, hogy Tolna me­gyei akcióról van szó, semmi közük hozzá. A megyei fő­ügyészségen megtudtuk, hogy a kommandósok különleges lé­nyek, a rendőrséghez tartoz­nak, bizonyára létezik egy bel­ső szabályzatuk. Garamvölgyi Lászlótól, az Országos Rendőr­főkapitányság megbízott szó­vivőjétől kaptam egy ígéretet, utánanéz annak a bizonyos belső szabályzatnak és a Gyöngyvirág utcai ügynek, va­lószínű félreértés történt. Ga­ramvölgyi úr ma várja hívá­sunkat. A Tolna megyei rendőrök­nek alapos volt a gyanújuk, hogy fegyveres bűnözőt talál­nak a Gyöngyvirág utcai lakás­ban. Tévedtek. Lehet, hogy csupán egy lépcsőházat... V. Fekete Sándor Kövér Sándor Úrnak Szeged Gyöngyvirág u. 16/B. VIII/24. Tisztelt Kövér Úr! A Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság szakmai vezetése nevében ezúton kérek is­mételten elnézést az 1993. november 2-án a reggeli órákban lakásában történt rendőri in­tézkedésért. Tájékoztatni szeretném, hogy egy olyan rendőri akció vétlen szenvedői lettek, mely során az irányításom alatt álló rendőri egységnek egy olyan felfegyverzett (nagy tűz­erejű, félautomata gépfegyverekkel ellátott) bűnöző csoportot kellett ártalmatlanná tennie, ezzel megakadályozni azt, hogy e fegyverek birtokában az állampolgárok életét, illetve testi épségét veszélyeztető súlyosabb bűncselekményeket követhessenek el. A rendelkezésünkre álló információban a fegyverek tárolási, valamint a felfegyverzett bűnözők tartózkodási helyéül tévesen az Ön lakása szerepelt. Figyelemmel a várható bűncselekmény sú­lyosságára, azonnali rendőri intézkedés vált szükségessé. A történteket nagyon sajnálom, amennyi­ben a rendőri akció során anyagi kár érte Önöket, úgy kérem, hogy ezt felém haladékta­lanul jelezzék, az erkölcsi megrázkódtatásért szíves elnézését kérem. Szekszárd, 1993. november 03. Tisztelettel: Dr. Berta Attila r. ezredes megyei rendőrfőkapitány Tájékoztató A Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi és Neutron Beavatkozó Alosztály tagjai összehangolt rendőri akciót hajtot­tak végre Csongrád megye területén. Az akció végrehajtására azért került sor, mert a rendőrség tudomására jutott információk szerint felfegyverzett (nagy tűzerejű, félautomata, sorozatlövő) bűnö­zőkből álló társaság Csongrád megye külön­böző településein, lakásokban és egyéb rejtekhelyeken fegyvereket, lőszereket és robbanóanyagokat tárol. Az akció végrehajtása során a bűnöző tár­saság tagjai közül elfogásra került személy­től, valamint a megtartott házkutatások során lőfegyver és lőszer került lefoglalásra. Az akció során sajnálatos módon az in­formáció egy részének téves volta miatt egy olyan lakásba is razziaszerű ellenőrzésre került sor, ahol egyébként az ügyben nem érintett, ártatlan, becsületes életmódot élő állampolgárok élnek. A főkapitányság vezetése külön levélben, de ezen sajtó hasábjain is elnézést kért és kér azon állampolgároktól, akiket az akció során - az információ egy részének téves volta miatt - eljárás alá vontak. A gyors rendőri intézkedés eredménye­képpen több olyan, nagy tűzerejű lő­fegyver, valamint hozzá tartozó lőszer ke­rült lefoglalásra, melyeknek jogtalan kéz­ben lévő birtoklása az állampolgárok élet­és testi épségét veszélyeztette volna. Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság vezetése • (Folytatás az 1. oldalról.) És nem mindegy az sem, hogy a diák meghitt, ismerős alma maternek látja-e iskoláját, amelynek folyosóján gyöngéd, ámde szigorú csend honol, s amelynek kapuja legalább egy­szer, ballagáskor megszépül, vagy poros és egykedvű gyár­épületben tanul, ahol folyvást zúgnak a gépek, s ha végzős­ként elballag, arra ott a ketrec­drótos hátsó kapu. Végül pe­dig, sem a diáknak, sem a ta­nárnak, de legfőképpen a fenn­tartó önkormányzatnak nem mindegy, hogy az iskola egy textilüzem albérletében műkö­dik-e, évenete kétmilliót kell-e fizetnie bérleti díjként, és az üzem esetleges privatizációja nyomán az iskola mindenestül kikerül-e az utcára. Kell egy kis kitartás, hogy a járatlan látogató megtalálja a Bakay Nándor Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolát. A Textilgyári úton a Secotex Rt. Szegedi Textilművek főbejá­ratát kell keresni, ott a portás szolgálatkészen jobbra irányít, be az üzembe. Egy hosszú­hosszú folyosóról gépekkel teli zajos termek nyílnak, azon kell végigmenni. A látogató akár kerékpárral is elindulhat. Mire épp elbizonytalanodna, hogy e­rre már biztosan nem lehet is­kola, a folyosó legvégén, az üzem egy épületrészében rá­talál a címeres táblára. Ha szünet van, a diákok e télen hideg, nyáros poros helyen várják a következő órát. A hely zsibongónak kicsiny, és ha • Meddig tart a Bakay bizonytalansága? m Pénz, ami van is, nincs is A város albérleti iskolája egy-egy szegedi iskola halijá­val összehasonlítjuk - akkor szomorú is. Innen nyílik az udvar, a gyár udvara. Elgazo­sult, gyártelepi terület. A közelben töredezett betonplacc van, nem messze drótkerítés, meg egy használaton kívüli rozsdás kapu, fölötte magas­feszültség! vezeték. Évente egyszer kinyitják, amikor az iskola diákjai elballagnak. A szabadtéri testnevelésórákat a textilüzem sporttelepén tartják, ehhez vissza kell menni a fo­lyosón, ki a főbejáraton és át az út túloldalán lévő pályára. Aztán vissza. Az iskolának nincs külön portája, aki ér­kezik (és érkezik egyéni meg­rendelő is), annak magyarázni kell: ez éppolyan iskola, mint a többi. Aki pedig már tud róla, az sem egy épület homlokza­tára gondol, hanem arra, hogy a textilüzem legvégében van „valami" iskola. Nos, ez a „valami" iskola az elmúlt években felmérte a tex­tiles szakképzés nehéz helyzet­ét, nagy lendületet vett, és új képzési formákkal, a diákok későbbi munkalehetőségeire összpontosítva a város egyik legéletképesebb szakképző in­tézményévé vált. Három éve a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium engedélyével az or­szágban először itt indult kí­sérleti képzés női- és férfiszabó szakmákban. Az új oktatási forma - az új közoktatási tör­vénynek is megfelelő rugal­massággal - lehetővé tette, hogy a szakközépiskolai és szakmunkásképzés csak az első két év után, a diákok ké­pességeinek megfelelően vál­jék ketté. Idén a két kísérleti szakma után újabb két szakmá­ban - takács-műszövő és kö­töttáru készítő - indult hasonló jellegő képzés. Az új szakmák biztosítják, hogy a végzett ta­nulók elhelyezkedésükkor ne csupán a nagyüzemi munkale­hetőségek közül válogassanak, de kézműves tudásuk révén a magánszférában, vagy akár sa­ját vállalkozást indítva is bol­dogulhassanak. Apropó boldogulás. A Ba­kay Nándor Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola arról „híres" még, hogy a város egyetlen olyan önkormányzati iskolája, amelynek épülete az intézmény megalakulásától kezdve - nem a fenntartó tulaj­donában van. Az iskola a szó legszorosabb értelmében albér­lő az épületben. Az épületva­gyon tulajdonosa a Budaprint nevű budapesti székhelyű vál­lalat; a Secotex Rt. szegedi textilműve az ingatlan főbérlő­je, tőle pedig évente több mint 2 millió forintért az önkor­mányzat bérli az iskola által használt épületszárnyakat. Eközben, míg az önkormány­zatnak amúgy is oktatási épü­letgondjai vannak, egy jól mű­ködő iskola teljes bizonytalan­ságban várja, hogy vajon mi történik majd akkor, ha az in­gatlantulajdonos részvénytár­saság gondol egyet, és eladja a teljes ingatlant, vagy annak egy részét. Az iskola két épü­letszárnya ugyanis az ingatlan legápoltabb része, és alka­lomadtán feltételezhető, hogy aki privatizálásra jelentkezik, éppen ezeket igényli majd. Az érvényes felmondási határidő hat hónap lenne, az ingatlan eladása esetén ennyi idő alatt kellene kiköltöztetni és új he­lyet találni az iskolának. Csak összehasonlításul: a piarista gimnázium épületügye idesto­va három éve terítéken van a városházán. Hat hónap ehhez képest legfeljebb valami szél­sőséges kényszermegoldásra volna elegendő. • Mindezt felmérve, az iskola tantestülete, a szülői munkakö­zösség és a diákönkormányzat támogatásával július 14-én le­vélben fordult Dr. Lippai Pál polgármesterhez, azzal a a ja­vaslattal, hogy a város fontolja meg az iskolaépület megszer­zésést és elkülönítését a textil­üzemtől. Az iskola ötlete (egy kis malíciával szólva) előbb­utóbb a városházán is megszü­letett volna, hiszen amennyi­ben a tulajdonos az ingatlan el­adását végrehajtja, úgy a terü­let földértékének 50 százaléka az önkormányzatot illeti meg. A levélben foglalt javaslat ép­pen ebben áll: ha az önkor­mányzatnak a gyártelekben résztulajdona van, vagyis rész­vényes a Budaprintben, akkor miért ne lehetne ezt a tulajdont - átváltva - felhasználni az iskolai épületrész megszerzésé­ben? A levelet a polgármester az önkormányzat két illetékes irodájához továbbította. A Köz­oktatási és Közművelődési Iro­da véleménye szerint a külön­válási javaslat indokolt, a Ba­kay Nándor iskola megléte és oktatási színvonala szükséges­sé teszi, hogy önálló épületben, a tanításhoz méltó körülmé­nyek között működjék. Ugyan­ebben a dologban a Vagyon­kezelői és Vállalkozási Iroda elvégezte a különválás lehető­ségének műszaki felmérését, majd a város 1994-es költség­vetési tervébe igényként beje­gyezte az iskola épületrészének megvásárlását. Becslések sze­rint ez mintegy 70-80 millió forintos kiadást jelentene. Az önkormányzat földtulajdoná­nak értéke pedig ennek az összegnek körülbelül felét fedezné, ha az önkormányzat rendelkezne fölötte. Innentől a dolog teljes bizonytalanságba burkolózik. Az önkormányzat rendelkezik is a pénzzel - meg nem is. Van része a telekben, de pénzt csak akkor lát, ha az átalakulás előtt álló Budaprint eladja az ingatlant. Ha viszont megtörténik az eladás, semmi biztosíték nincs arra, hogy bár­ki is tekintettel lesz majd egy albérlő iskolára. • A krónikás szeretett volna valami biztató végszót írni. De nem talált. A közgyűlés való­színűleg kétszer is meggondol­ja majd, hogy borsos áron megvegye-e az iskolaépületet, amely a saját eladhatatlan tel­kén található. Az ingatlantulaj­donos átalakulása meg még az albérletnél is rosszabb fejle­ményeket hozhat. Bárhogy >s legyen, az iskolaépület sorsa a jövő évi költségvetés egyik nagy kérdése lesz. Panek Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom