Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-03 / 256. szám

SZERDA, 1993. Nov. 3. • Pénteken Anyegin-bemutató Előbb Tatjána, majd Olga Vajda Júlia kettős szerepben Az operatársulat pén­tek esti. idei első premi­erje kerek évfordulóhoz kapcsolódik, szinte nap­ra pontosan 100 évvel ezelőtt hunyt el Pjotr Il­jics Csajkovszkij. Az orosz zeneszerző Puskin verses regényéből írt operáját, az Anyegint Angyal Mária mv. ren­dezésében, szinte min­den szerepben kettős, sőt hármas szereposztás­ban mutatja be a Sze­gedi Nemzeti Színház. Tatjána szerepét első alkalommal Vajda Júlia énekli, aki 1979-ben friss diplomás magyar­ének szakos tanárként mint énekkari szólista került a színházhoz, majd beugrásszerű sze­replések sikerei után 1985-ben lett a társulat magánénekese. A neve­zetes operaszerepek ­például Violetta. I)es­pina. Oszkár, Frasquila, Norina - mellett gyak­ran énekel musical-ben, operettben is. • Az Anyeginben két sze­repben mutatkozik be, elő­ször Tatjánát később húgát, Olgát is énekli. - Olgát azért vállaltam el, mert az a kolléganőm, aki ere­detileg énekelte volna, külföld­re szerződött. A próbák folya­matossága érdekében felaján­lottam, hogy megtanulom ezt a szerepet is. Talán furcsa lesz tőlem hallani, mert hangszín­ben nem nekem való. Inkább a habitusa illik hozzám. A pró­bák során dőlt ej, hogy a pre­mieren Szonda Éva énekli Ol­gát. aki eredetileg Larina lett volna. A későbbi előadásokon. amikor majd Larinaként is be­mutatkozik, akkor én leszek Olga. • Mi a különbség Olga és Tatjána között? - Abszolút más természetű­ek, Tatjána az álmodozó, a csöndes, a sétálgató, a komoly könyveket olvasó, Olga pedig mindig vidám, imád táncolni, nevetgélni. Két teljesen más egyéniség. • Tatjána megformálása mindig nagy próbatétel egy énekes számára. - Az az érdekessége és a ne­hézsége is a szerepnek, hogy egy kislányról van szó, de mégis egy érett nőre jellemző gondolatokat hallunk tőle. Olyanokat, amelyek abban a környezetben szinte hihetetlen, hogy megfogalmazódhattak benne. Túllép a szűk, falusi környezetén, de csak álmaiban és a könyvei segítségével. Anyeginben a könyvekből el­képzelt, álmaiban kikristályo­sodott eszményképet látja, az igazi szerelmet. Égy intelli­gens, világot járt és a nők nyel­vén értő igazi társasági embert, aki mindenkit meghódít. Tatjá­na érzéseivel minden nő talál­kozik élete során, a szerelmek­kel, a csalódásokkal, a vissza­utasításokkal is. Ettől mai és életszerű a figurája. • Sokan sokféle kritikával illették Csajkovszkij Anye­ginjét. Vannak, akik kifeje­zetten gyenge darabnak tartják. - Aki énekli, az könnyeb­ben felfedezi a szépségeit. A közönség számára talán kicsit nehezebb ez az opera, mert nincsenek hozzászokva az orosz muzsikához. Többször kellene meghallgatni, hogy megszeressék. Szerintem az Anyegin nagyon szép, rendkí­vül poétikus, rengeteg lelki, emberi mélysége van. Hollósi Zsolt • Ha alaposan szemügyre vesz­szük a földrész geográfiáját, akkor könnyedén megállapít­hatjuk, hogy Mexikótól észak­ra összefüggő baseball-takaró födi el az elméket. A lapok címoldalán és a televíziós köz­vetítések hírműsoraiban kitartó monotóniával mindig föltűnik egy játékos vagy egy észve­szejtő jelenet, s ha az utcán vé­letlenül egy kirakatra réved a tekintet, hát baseball-sapkát, ütőt, mezt és sapkát árulnak, ezek természetes anyagából, valamint cukorból, aranyból vagy éppen sült tésztából. Egy­egy játékos aláírásával föléke­sítenek néhány száz mezt vagy labdát, ezeket aztán exkluzív katalógusokban kínálják sze­rény 50-től 500 dollárig. A nemzeti ligában 28 csapat szerepel, a helybéliek számára is bonyolult rendszerben, úgy hogy amikor először tehettem föl teljesen adekvát kérdései­met a Kansas City Star című helyi érdekeltségű napilap, 45 sportújságírót vezető szerkesz­tőjének, akkor ő is azt javasol­ta, egyem inkább a finom pá­rolt marhahúst, mert az ebéd végéig sem tudná elmagyaráz­ni az egészet. Mindezekből két dolog vi­láglik ki: egyrészt az, hogy Washingtont elhagyva Kansas Citybe, Missouri államba tet­tem át a székhelyem, másrészt az, hogy ebben a városban komolyan veszik a sportot. A több mint százéves múltra visszatekintő, 350 000-es pél­dányszámú lapnál naponta 8­12 oldal sportot adnak, mindig külön mellékletként. Kovicz szerkesztő úr azt is elárulta, hogy nem örül, ha egy sporthír a lap címoldalára verekszi ma­gát, mert az a sportrajongó olvasók figyelmét esetleg elke­rüli, ők ugyanis a mellékletnél kezdik a lapot. A csupa lendület, minden ízében örökmozgó, harsány kolléga bevallotta, hogy nem igazán szeret főnök lenni, hi­ányolja az öltözőszagot, ezért az ebéd után el is szaladtunk a stadionba, ahol a jéghokisok ekkorra az idény legelső edzé­sén estek túl. Mr. Kovicz épp csak berontott, aztán szalad­tunk is tovább, s csak vissza­felé döbbentem rá, hogy ebben a 17 000-es, ultramodern sport­csarnokban a bejárattól a néző­térig, a folyosóktól az öltö­zőkig mindent padlószőnyeg borított. A nagy rohanásban azt azért sikerült megtudnom, hogy a baseball liga 28 csapata egy­formán, tehát szigorú egyen­lőségben részesül a bevételek­ből, így például a televíziós jogdíjakból is, és csak a saját stadionjukban elhelyezett hir­detés bevétele az övék. Ha például egy új csapat lép a li­gába, annak egyszeri nevezési díja is egyenlő mértékben illeti a csapatokat. Most öt város je­lentette be, hogy vállalja a szi­gorú feltételeket: fizet százmil­lió dollárt beugrásul, vásárol ötven első ligás versenyzőt (személyenként cirka százeze­rért), s kijelentik, hogy minden mérkőzésre megtöltik a stadi­ont. Európai ésszel azt hin­nénk, az öt jelentkező majd megmérkőzik egymással és az első kettő harmincasra kerekíti a mezőnyt, itt azonban a liga elnöksége mondja ki a végső szót, mérlegve téve az ötök ajánlatát. Itt az fog dönteni, van-e elegendő garancia arra, hogy elegendő pénz áll rendel­kezésre minden évben új és új sztárok vásárlására és kineve­lésére, mert hiszen a jelentke­zők holtversenye egyébiránt evidens: a stadionok egyfor­mán szuperek, s mindenütt adott az összes közlekedési, biztonsági és tömegkommuni­kációs feltétel, beleértve azt is, hogy a stadion mellett annyi parkolóhelynek kell lennie, hogy minden ülőhelyre jusson egy autónyi placc. Márpedig itt csak ülőhelyek vannak. Ami ezt az ütemesen fejlődő közép-nyugati várost, Kansas City-t illeti: a régebbi közpon­ton érezni, hogy a praxis fö­lébe kerekedett az esztétikum­nak, ám az új - szökőkútjaival, kovácsolt vaskerítéseivel és Henry Moor figuratív szobrai­val ékesített - városrész már olyan, mint egy belül dimbes­dombos, fénylő ékszerdoboz. Talán nem túlzás, ha azt mon­dom: Egy kis Párizsba ojtott Nizza. Nem csoda, itt franciák vol­tak az első telepesek. HAZAI TÜKÖR 5 A régió legnagyobb kiadója Kansas City avítt központjá­ban, üzemek, lerobbant parko­lók és néhány szebb épület­monstrum közelében teijesztet­te ki, egyszerre több háztömbre is újságpapír-csápjait. Az öreg nyomda fölött modern szer­kesztőség, a koros falak között kedves kollégák. Bármerre jár­tam, őszintén érdeklődtek a dolgaink iránt, s itt is megálla­píthattam, hogy az amerikaiak sokkal többet tudnak hazánk­ról, mint néhány európai nem­zet. Természetesen ebben a városban is működik kereske­delmi tévéállomás. A K9 az NBC-család tagja, tehát a wash­ingtoni hírműsorokhoz illesz­kedve sugározza 24 órás, a környék minden rezdülésére figyelő adását. A stúdióban ül­ve nézhettem végig a 18 órai hírblokkot. A pazar technikai feltételekhez - a három ka­merát számítógép vezérelte ­tökéletesen illeszkedtek a mű­sorvezetők. Megtervezetten társalogtak, előre megfontolt szándékkal nevettek, de érez­ték minden rezdülését a beját­szott riportoknak, így mimi­kájuk is kifejezte a jelentések tartalmát. Vagyis ugyanolya­nok voltak, mint néhány ezer itteni televíziós hírműsor veze­tője. Hogy is szoktuk mondani? Félelmetesen profik. (Folytatjuk.) DLUSZTUS IMRE ITT VflN "J (íMERIKfi »z MrtDTrtM'Cu,aiási lrod«"' Szeged, IV1V.SKI WIN J Petöfi s. sgt> 7% jel.: 3 REPÜLŐJEGYEK, SZÁLLODA­BÉRLET, AUTÓKÖLCSÖNZÉS, USA EGÉSZ TERÜLETÉN! r/ • Van némi idevágó tapasz­talatom, a birodalmi politikától tehetetlenül függő ember vallomása mégis mindig meg­döbbent. A magyar olvasó min­dennapjai számára - szerencsé­re - ismeretlen a lemondásnak és a szorongásnak az a keveré­ke, amikor a hatalom írja a sze­mélyes sorsot. Az íróember, főként ha napi társadalmi vál­tozásokra érzékeny újságíró, mit is tehet mást: ironikus mondatokkal védekezik. Ő a vadász és a vad. Elhagyhatja a drámai láttatás eszközeit, s ha ez a nyugalom: nyugodt lehet. Minden mondata drámai. Kisimre Ferenc újságíró kollégánk, a Délmagyarország rovatvezetője, alighanem szí­vesebben választotta volna a A hatalom írta sors Magyar Szó szabadkai szer­kesztőségének - melynek ve­zetője volt - egykori békéjét most megjelent könyve helyett. A szerző, akinek előbb végig kellett néznie a vajdasági ma­gyarság áldozati báránnyá elő­készítését, majd megtekinthette a véres szerb birodalmi oltárt is, 1991-ben döntött a katonai behívó előli menekülés mellett. Ennek az időszaknak a sze­mélyes hangú tanúvallomása, illetve az 1991 után a Délma­gyarországban megjelent jegy­zetek gyűjteménye a Joghurt­forradalomtól a polgárháború­ig* című könyv. Mégsem vádiratot tarthat majd kezében az olvasó. Kis­imre Ferenc nem száll vitába a legújabbkori történelem eme rémálmának irányító figurái­val. Vannak esetek, amikor a vita egyben azonosulást is jelen­tene. Akit sorsa nem kímélt meg otromba és alkoholgőzös demonstrációk látványától, tudja ezt. A romániai majd a vajdasági kivándorlási hullám idején Magyarországon megje­lent munkák között mindez rendhagyó és fegyelmezett új­ságírót kíván. A népbutítás lo­gikája szerint az el nem butít­ható ember ember feladata a 310-088 tehetetlen fogcsikargatás, s ezen az egyszerű szereposztá­son Kisimre Ferenc szelleme­sen fog ki. Amit ír, az megje­lenítő zsurnalisztika és ettől a kirakatmagyarok bemutatása­kor sem hajlandó eltekinteni. Akár történelmi hitelesség, akár őszinteség tekintetében e könyvet a kritikus nyugodt lel­kiismerettel meri ajánlani a magyar olvasónak. Nem kínos politikai következtetést, nem elkoptatott lelkiismereti tanulsá­got: személyes hangú, jó stílu­sú olvasmányt kap. Panek József *Kisimre Ferenc: Joghurtfor­radalomtól a polgárháborúig. Délmagyarország Kft., 1993. Egyetemisták demonstrációja „Nem áll mögöttünk egyet­len szervezet vagy párt sem, ide mindenki magától jött" ­hangsúlyozta a budapesti egye­temisták és főiskolások keddi tüntetésén a Petőfi szobornál az első szónok. A belvárosi meg­mozdulásra több ezer egye­temista és főiskolás gyűlt össze a sajtószabadság védelmében. A diákok elsőként azt a petí­ciót olvasták fel, amit két nap alatt háromezren írtak alá, és amelyet Nahlik Gábor alelnök­nek kívántak átnyújtani a Sza­badság téren. Nyilatkozatuk­ban a diákok ideológiától men­tes, objektív tájékoztatást kö­vetelnek. Mint megfogalmaz­ták: álláspontjuk szerint a tv je­lenlegi vezetősége egyoldalú politikai igények alapján jött létre és ennek megfelelően mű­ködik, a tv alelnöke vezetői te­vékenysége során visszaél a médiumok közjogilag rende­zetlen helyzetével. A Petőfi szobortól az egyre duzzadó tömeg a tv székházá­hoz vonult, hogy átadja a petí­ciót. Egy ideig várták, hogy Nahlik Gábor a tv székháza előtt vegye át a petíciót és mondja el saját álláspontját, a televízió alelnöke nem tette ezt. így a diákok megbízottai a tv székházában adták át Nahlik Gábornak a nyilatkozatot. Az egyetemisták egyike ez­után rövid beszédet mondott, melyben hangsúlyozta: „Több­ről van szó immár, mint az ob­jektív tv- és rádióműsorok meg­szüntetéséről, a cenzúra újra­éledéséről. az újságírók ellehe­tetlenítéséről. A hazug köztájé­koztatás mögött a szélsőjobb fantomja áll. " A diákok szoli­daritásukat fejezték ki a tv és rá­dió hírközléstől megfosztott, koncepciós okokból meghurcolt munkatársaival, és a két média­vezető lemondását követelték. Tét: a sajtószabadság nem tesz az Alkotmánybíróság határozatának, s nem rendezi törvényben e két közszolgálati intézmény helyzetét, műveim su­gárzását és közvetítését a fenti intézményeknek megtiltom..." • Komis Mihály író az alábbi nyílt levelet intézte tegnap a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz, dr. Nahlik Gáborhoz, a Magyar Televízió alelnökéhez, és dr. Csúcs Lászlóhoz, a Magyar Rádió alelnökéhez: „A demok­ráciát diszkreditáló, szánalmas intézkedéseik a Révai-korsza­kot felidéző, antidemokratikus légkört alakítottak ki az Önök A Fidesz nyilatkozata vezetése alatt álló intézmény­iben. Ebben a méltatlan légkör­ben írásaimnak semmi keresni­valója nincs, ezért műveimnek, illetve az azokból készült fel­dolgozásoknak (másod- vagy harmadközléseknek) stb. su­gárzását a mai nappal megtil­tom. Tiltásom az 1994. évi vá­lasztások után feltételezhetően kialakuló, remélhetőleg való­ban demokratikus és valóban szabad Magyar Rádió és Tele­vízió megalakulásáig - jogi értelemben a saját kezű aláírá­sommal hitelesített majdani visszavonásig - érvényes." okozhat a demokratikus intéz­mények működésének, és azon belül nemcsak a politikai pár­toknak, hanem a Kormánynak is. Az Elnökség véleménye szerint a történtek immár túl­mutatnak a két intézmény fe­letti kormányzati befolyás megteremtésére irányuló eddi­gi kísérleteken. Elfogadhatat­lan a Kormánynak az a nyilat­kozata, amelyben vitathatatlan felelősségét áthárítva, visszaél­ve a tényleges jogi helyzet adta lehetőségekkel, lényegében a két alelnök „magánügyének" minősíti a történteket." Pályázat a televízió belpolitikai főszerkesztői posztjára Letiltatták műveik sugárzását Nádas Péter, a Zala megyei Gombosszegen élő neves író nyilatkozatot juttatott el a Ma­gyar Rádió és a Magyar Tele­vízió illetékeseihez és a Szer­zői Jogvédő Hivatalhoz. Ebben kijelenti: „A Magyar Rádió és a Magyar Televízió független­ségének még a látszata is meg­szűnt. Amíg a Parlament eleget A Fiatal Demokraták Szö­vetsége Országos Elnöksége 1993. október 29-i rendkívüli ülésén áttekintette a Magyar Rádióban és a Magyar Televí­zióban kialakult helyzetet. Ezt követően nyilatkozatot adtak ki, amelyben többek között ez áll: „Az elmúlt napokban végre­hajtott személycserék után, a Rá­dióban és a Televízióban a két alelnök kinevezése óta meg­indult folyamatok olyan pontra jutottak, ami következtében nem csupán a pártatlan és hiteles tömegtájékoztatás, hanem a. Televízió és a Rádió működőké­pessége is veszélybe került. A Rádió munkatársainak al­elnökükhöz írt levelében fog­laltakhoz hasonlóan a Fidesz Elnöksége is úgy látja, hogy a két intézményben kialakult helyzet jóvátehetetlen károkat A Magyar Televízió közal­kalmazotti tanácsa kedden köz­leményben tudatta az MTI-vel, hogy meghallgatta Nahlik Gá­bor alelnök tájékoztatóját az in­tézményben kialakult helyzet­ről. A megbeszélés eredménye­képpen az alelnök ígéretett tett arra, hogy az Egyenleg 10 mun­katársának helyzetét méltányo­san rendezi. Ézenkívül rövid határidőn belül nyilvános pá­lyázatot ír ki a Belpolitikai Fő­szerkesztőség vezetői posztjára. Az MTI érdeklődésére Nah­lik Gábor, a Magyar Televízió teljes elnöki jogkörrel felruhá­zott alelnöke elmondta: nem valószínű, hogy az Egyenleg munkatársai ellen indított fe­gyelmi eljárás során mind a 10 esetben elbocsátó határozat születik. A fegyelmi bizottság alapos vizsgálatot tart, hogy tisztázza: október 26-án este kik veszélyeztették a 22 órás hír­adást. Az enyhébb büntetésben ­például megrovásban - részesü­lők számára más szerkesztősé­gekben ajánlanak fel munkát. Nahlik Gábor arról is tájé­koztatott, hogy november kö­zepéig kiírják a pályázatot a Belpolitikai Főszerkesztőség vezetői posztjára. E tisztségre néhány napja Várkonyi Balázs határozatlan időre kapott meg­bízást, azonban a jogszabályok értelmében neki is pályáznia kell, ha a jövőben is szeretné be­tölteni ezt az állást. Ugyancsak november közepéig kiírják a pá­lyázatot a Feledy Péter lemon­dásával megüresedett hírigazga­tói státusra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom