Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-26 / 276. szám

6 HIRDETÉS DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. NOV. 26. Huszadrangú szófejtés Hát sikerült, ami még egyetlen hatalmi művészet­bírálónak sem. Csúcs Lász­lónak, a rádió alelnökének és Babiczky Klárának, a Kos­suth adó főszerkesztő-he­lyettesének sikerült olyan helyzetbe hozni magyar írókat és olvasókat, hogy a „huszadrangú" megnevezést már-már elismerő jelzőként, öntudattal vállalják. Ro­mániában történt valami ha­sonló, az első Egyetem téri diáktüntetés idején, amikor a tiltakozó egyetemistákat Ion Iliescu elnök golánoknak, vagyis csavargóknak nevezte. Az elnöki beszéd után nem­csak az Egyetem téren, de valamennyi romániai egye­temen megjelentek a GO­LAN feliratú cédulák. A diá­kok és tanáraik közül is sokan, hetekig e cédulát hordták kabátjukra tűzve, s a szóról a romániai egyetemi körökben máig sem kopott le e második jelentés. A „huszadrangú" szóra is ez a sors vár. S. P. S. Hegedűs Géza is felemelte szavát A Magyar írószövetség elnökségének felhívása A Magyar írószövetség elnöksége felhívással fordul az írótársadalomhoz és a kor­mányzathoz. Az ország életét ma gya­nakvás és ellenséges indulatok hatják át. Ebben a helyzetben szükségesnek tartjuk a követ­kezők megfontolását: 1. Őrizzük meg az irodalmi élet és az írószövetség belső szolidaritását, noha tudjuk, hogy az írótársadalmat is ellentétes nézetek osztják meg. 2. A magyar irodalom ügye nem lehet kiszolgáltatva a napi politikának, maradjon füg­getlen és emelkedjék a párt­politikai viszályok fölé. A szel­lem emberéhez méltatlan az árnyalatokat mellőző, szen­vedélyektől irányított gondol­kodás. 3. Ma Magyarországon sajtószabadság és plurális demokrácia van. mindazonáltal folyamatosan tapasztalunk olyan tényeket és törekvéseket, amelyek ezt a szabadságot sértik. 4. Megértjük a Magyar Rádió ellen bojkottot hirdető (rótársaink indítékait, minden írónak joga van saját belátása szerint a bojkott eszközével élni. Ugyanakkor célsze­rűbbnek véltük volna, ha til­takozásuknak az írószövetség választott testületeivel össz­hangban találnak formát. A bojkott elsősorban a közön­séget sújtja, egyszersmind a tiltakozókat is akadályozza véleményük kifejtésében, kor­látozva a sajtószabadság meg­mérettetését. 5. Elismerjük és értékeljük a rádió irodalmi osztálya mun­katársainak a magyar irodalom érdekében végzett tevékeny­ségét, és azt, hogy vállalt elkötelezettségükhöz a mai Struktúrarádió Idézzünk föl egy régi történetet most - legalább hét hónaposat -, mégpedig azt az április 26-i, hétfői napot, amikor a „Gombártala­nodott" Magyar Rádióban meg­kezdődött az űj rend. Műsorrend­nek mondták, de lm, itt belül min­denki tudta, hogy a rend új műsora következik. Erre lehetett követ­keztetni a HÍR-LEVÉL februártól megváltozott hangneméből is - a belső tájékoztató kiadvány addig valóban tájékoztatott -, míg az év elejétől elkezdett egy parancsnoki forgatókönyvre hasonlítani. Dol­gozunk a nyelvvel, érzékenyek vagyunk tehát reá! Ami most következik, az nem lehet több, mint esetleges szemel­vények halmaza, valamiről, ami RÁDIÓ VOLT és valamiről, ami megpróbált rádió lenni. Magam ezt, jobb híján, egy elfogad­hatatlan, de legalább nyomaiban egy reánk is emlékeztető mini­mális és maximális kompro­misszum eredményének tartottam, legalább szó esett még szakmáról, műsorról, tartalomról és formáról. Azért kell erról is múlt idóben 11.05: H. Szonda (tudományos magazin, ismétlés) K. Társalgó (irodalomkedvelőknek, ismétlés vasárnap) Sz. Gyermekműsorok (változó) Cs. Népdalok, zene P. Cigányfélóra 13.05-13.15: Vendég a háznál (gyerekekről-felnőtteknek) nehéz helyzetben is hűek maradtak. 6. Tiltakoznunk kell a rádió néhány vezetőjének írótár­sainkat sértő kijelentései ellen. Megengedhetetlen, hogy hi­vatali pozíciója jogán bárki irodalomkritikailag minősítsen írókat és életműveket. Eluta­sítjuk a legrosszabb időkre emlékeztető primitív művelő­déspolitikai fogalmakat és be­szédmódot. 7. Nélkülözhetetlennek tart­juk, hogy a közszolgálati mé­diumokban kialakult feszültsé­gek feloldására a kormányzat, felelőssége alapján megtegye a szükséges intézkedéseket. Budapest, 1993. november 24. Bella István, Fodor András, Görgey Gábor, Mezey Katalin, Pomogáts Béla, Tornai József A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tizen­négy képzőművész tagja fe­jezte ki magánemberi szolida­ritását ama frók mellett, akik a Magyar Rádió és a Magyar Televízió jelenlegi műsor­politikája mellett visszavonták műveiket a műsorokból. Bar­tha László, Lossonczy Tamás, Jovánovics György, Klimó Károly, Keserű Ilona, Haraszti István, Baranyai András, Pauer Gyula, Ligeti Erika, Veres Pál, Péter Vladimír, Asszonyi Tamás, Szenes Zsuzsa és Pásztor Gábor képző­művészek nyilatkozatukban szóvá teszik, hogy a rádió alelnökének „primitív, sértő megjegyzései" a Széchenyi akadémiát is érintik, amelynek a tiltakozó írók közül többen is tagjai. Senkinek, szögezi le a nyilatkozat, „különösen a köz­szolgálati rádió ideiglenes alelnökének, a szellem terü­letén láthatóan járatlan hiva­talnoknak nincs joga őket rágalmazni". Babiczky Klára rádiós fő­szerkesztő-helyettes múlt heti megnyilatkozására, mely a tiltakozó írókat huszadrangú írócskáknak nevezi, válaszul a Népszabadság tegnapi számá­ban, nyilatkozatot tett közzé Hegedűs Géza író, az irodalom egyetemi tanára. Az idős író 1938 óta. ötvenöt éve a rádió bedolgozó munkatársa, s hang­játékainak, ismeretterjesztő és irodalomismertető műsorainak száma meghaladja az ezret. „Minthogy remélem, hogy megütöm a huszadrangúsúg mértékét, indokoltan közlöm, hogy a sértően lebecsültek sorába tartozom, tehát morális kötelességnek érzem, hogy közéjük tartozónak tekintsenek. Ezért ne kérjenek és ne vár­janak tőlem műsorszámokat Rádiónk számára, abba a Rá­dióba, ahol én otthonosabbnak tudhatom magam, mint azok a vezetők, akik képtelenséggé tették, hogy magyar író szóbaálljon velük." - írja Hegedűs Géza. Havi 80 órányi kicserélt műsor A Magyar Televízióban 1993. június 28. óta a következő műsorok szűntek meg: TV-1 A Reggel, hetente 410 perc; Reggeli Mérleg, A Reggelen belül, majd önállóan 5, majd 10 perc; Napközi, hétfőtől csütörtökig 20 perc; Aktuális, hetente háromszor 25 perc; Déli Egyenleg, heti ötször 10 perc; Pénzvilág, hétfőtől péntekig ötször 10 perc; Tény-Képek, belpolitikai műsor, havonta 40 perc; Átmenet illetve Szószóló, váltva, hétfőnként 20-20 perc; Paraván, havonta egyszer 30 perc; Menedzser Magazin, csütörtökönként 40 perc; Havi Mérleg a Menedzser Magazinban, havonta 30 perc; Játéktér, havonta egyszer 50 perc; Közjáték, naponta 5 perc; Kultúrfelelős, kéthetente 20 perc; Mozimámor, havonta egyszer 40 perc; Vasárnapi Turmix, hetente 150 perc; Novo Móda, havonta 25 perc; Baba-Ház havonta kétszer 15 perc; Central Express havonta egyszer 45 perc; Világ-Példa-Tár, havonta egyszer 50 perc; Ádám fiai, Éva lányai havonta egyszer 25 perc. TV-2 Csak nézünk, mint a moziban, hetente kb. 150 perc; Össztűz, csütörtökönként 60 perc: Délutáni Egyenleg, heti ötször 10 perc; Esti Egyenleg heti hatszor, 20 perc. Június 28. óta mintegy havi 80 órányi műsor cserélődött ki. (A Magyar Hírlap nyomán.) Ma egyébként a Kossuth Klub-ok helyén jórészt régi, a Gombár előtti időkből visszahozott, illetve újraindított műsorok szerepelnek. Dalosképek és koncerttermek, asszonysorsok és adaptációk, irodalmi összeállítások, tudomány és beszélni nehéz. Letiltok, tiltakozók beszélni ma már, mert ami most történik a Magyar Rádióban, az nem az áprilisban újrarendezett struktúra újbóli kiigazítása és a belső és külső igényeknek meg­felelő átalakítása. Ma a „maradék" megszüntetése van napirenden, szakmai eszközök nélkül, új kompromisszumok keresése nél­kül, erkölcsi és etikai gátak és szabályok semmibevételével. Nyílt - mármint az intézményen belül nytlt - cenzúrával, zsaro­lással, fenyegetéssel és admi­nisztratívnak álcázott napi beavat­kozással, amit nem irányít más, mint a bosz-szú, az irigység és a tehetetlen gyűlölet. Mielőtt struk­turálódnánk kicsit, még egyetlen megjegyzés. Az, hogy a Magyar Rádió SZÓL, azoknak köszön­hető, akiknek van mit veszteniük. Több évtizedes munkájuk becsü­letét, szakmai kvalitásaik ered­ményeit, és a hangjukat, amin be­széltek és beszélnek. Akiknek a felsoroltakból semmijük nincs, nem is veszíthetnek semmit. Csak a Magyar Rádiót veszejthetik el! április 26-a előtt: 17.05: Magyarországról jövök (A vidék magazinja) Simkó János felelős szerkesztő mellett két és fél év beszélgetések, alatt megszólalt a műsorban kb. 100-120 rádiós munkatárs, 4-5000 magyar polgár és megjelent benne több száz település, falu és város H. ismétlőműsor K. riportösszeállftás Sz. riportösszeállítás Cs. művek, műhelyek, művészek P. riportösszeállftás ma: 17.05: H. Eco-mix (Gazdasági magazin) K. Történelmi összeállítások. Szabó család Sz. Hírvidék (erről beszéltünk a Magyar Rádió körzeti stúdióiban) Cs. Kirakat (Rékai Gábor műsora, vagy Önkormányzatok Fóruma (Kiss Péter Ernő a MOJ stábjából), vagy História, vagy adaptáció P. Magyarországról jövők riportösszeálHtás A Kossuthon megszűnt még a 22.30-kor kezdődő Fórum, amelyik szintén aktuális műsor volt. A Magyarországról jövök második adása pedig vasárnapra került. 15.05 kezdettel. Akkor műsorrend: először a volt KOSSUTH Rádióról, amely azóta nemzeti főadó. (Csak az április 26-ai helyzetet idézem, illetve azt (rom le, ami a mostani műsorújságokban is fellelhető.) április 26-a előtt: ma: hétfőtól-szombatig 8.30: Hangszemle 8.20: Műsorajánlat, (hangos ajánlat napi programok (bemondó) Szombat 9.35-10.55 Szombat délelőtt Sikeres műsor volt, készttették: Rádai Eszter, Rangos Katalin, Sándor Anikó, Nagy Izabella, Neumann Gábor, Orosz József stb. 15.05: Mindenes Az élő irodalom műsora volt, zene szerkesztette Varga Lajos Márton, aki a műsor megszűnte után kilépett a Rádióból 9.35-10: ZENE 10.05-10.55: Ismét a javából 15.05: Irodalmi műsorok. Írók Baka István, Balassa Péter, Bari Károly, Beney Zsuzsa, Bodor Ádám, Csalog Zsolt, Darvas Szilárd (a jogutódok: Darvas László, Darvas Fe­renc), Darvasi László, Eörsi István, Esterházy Péter, Fe­rencz Győző, Garaczi Lász­ló, Hegedűs Géza, Konrád György, Lengyel Balázs, Len­gyel Péter, Kormos István (a jogutódok: Kormos Luca, Nagy Jánosné), Komis Mihály, Kukorelly Endre, Mándy Iván, Márton László, Mészöly Miklós, Nádas Péter Nemes Nagy Ágnes (a jog­utód rendelkezése alapján), Németh Gábor, Örkény István (a jogutódok: Örkény Istvánné, Örkény Angéla, Örkény An­tal), Parti Nagy Lajos, Petri György, Poszler György, Radnóti Sándor, Rakovszki Zsuzsa, Sándor Iván, Somlyó György, Székely Magda, Szilágyi Ákos, Takács Zsuzsa, Vámos Miklós,Várady Sza­bolcs, Zalán Tibor Alkotók: Behár György, Gonda Já­nos, Gyulay Gaál János, Jeney Zoltán, Madarász Iván, Márta István, Orbán György, Sári József, Sáry László, Serei Zsolt, Szöllősy András, Tihanyi László, Vajda János, Victor Máté zeneszerzők, Fischer Iván karmester, Dés László zenész, Bródy János dalszövegíró, Erdődy Péter, Fábri Péter írók, dalszö­vegírók, Csillag Ádám film­rendező műsorokból) öt hétköznapon 11.05: Válogatott perceink (elhangzott műsorokból Széli Júlia válogatott) 12.30-12.50: Vendég a háznál Ez a műsor a tervekben nem szerepelt, dc népszerűsége miatt visszakerült. 15.05-15.55: Kossuth Klub (az előző esti adás ismétlése) A Kossuth Klub esetében az ún. előző esti adás is megszűnt ­készítették többek között Nej György, Farkas Zoltán. Kardos Ernő, Baráth József. Pálfy István, Lantos Gabriella, Pikó András -, az aktuális társadalmi, politikai, művelődési események vitaműsora volt, helyet kapott benne történelem és gazdaság, mindaz, ami jelenidejűvé tehet egy rádióadást. Amiért az egyébként is van. A műsor szerkesztői egyébként az ún. esti szabad sávban másokkal együtt - pályázhattak műsorokat ­22.20-tól egy-egy félórát. így születeti a História (megszűnt), a Tanakodó, a Fül-Tanú (Mélykúti Ilona), Parlamenti ütköző (Szikra Zsuzsa. Szörényi Péter) és az eseti műsorként az Ad-hoc bizottság (Pálfy Islván-Pikó András), illetve a Felső tízezer, ugyancsak Pálfy—Pikótól. Ezek a műsorok vagy csak egyszer jelentkeztek vagy kéthetente, illetve havonta jelennek meg. Ami természetesen követhetetlenné, aktualitás ­pontosabban rcagálásképtclenné teszi az adásokat, konzervek születhetnek csak. legyenek azok bármilyen magas színvonalú összeállítások, mégis esetlegesen lógnak az éterben. Vasárnap 8.30: Hangszemle (ismétlőműsor) Eddig a szemelvények az ún. struktúraváltásból. A Petőfi Rádió változásait most nem érintettem, legyen elegendő annyi, hogy legalább tucatnyi aktuális zenei műsor szűnt meg vagy került esetleges műsorhelyekre április óta. Olyan műsorok, melyek az „élő" és „létező" zene műsorai voltak, s lefedték a teljes könnyű­zenei skálát. Közben erre az adóra is kerültek Kossuth-műsor ma­radékok, és a Bartók Rádió is több irodalmi és zenei műsorral jelent­kezik most, de a viszonylag át­tekinthető és beazonosítható (szerkesztő-munkatárs stb.) jellege ezekről az adókról is eltűnt a műsorok nagy részét illetően. E két utóbbi adónak időközben megtörtént a teljes politikát­lanítása is, a Bartókról még a hírek száműzése is fölmerült. Jellemző az is, hogy a Petőfi Rádió az utóbbi hetek eseményeiben nem játszik semmiféle szerepet, koncepcióját tartja, mely szerint volna az a „család rádiója". Olyan családé, családoké, melyek ter­thészetesen mélységesen apoli­8.30: Orgonamuzsika, Magyar daloskert stb. tikusak, melyeknek a média-ügy természetesen munkaügyi és jogi problémák halmaza csupán, és akik nem itt, és nem közöttünk élnek, hanem... Hát, éppen ez az! A koncepció lehet ilyen, a rádió úgysem lesz. Mindig beszivárog, esetenként betör valami, amit hajlamosak vagyunk nagyképűen és fontos­kodva valóságnak nevezni. Mert steril rádió legfeljebb a bősz átalakítók fejében és süket fülében létezik. Abban a rádióban viszont, ahol magam is dolgozom, ilyen rádió nincsen. Vagy csak ideig­óráig lehet. Azt lehet sugallni, tán még akarni is, hogy az elmúlt évek problémaérzékeny, konfliktus­kereső és azt feloldani igyekvő rádiója hibás, mi több bűnös volt, s most ezért büntetni és bűnhődni kell. De nem sikerülhet a hóhér­áldozat szerepek kiosztása. A bakók munka nélkül maradnak majd. Mert közben a többiek elmentek beszélgetni. Egymással és a hallgatóikkal. Balog József • Visszhang Tisztelt Balog József úr! Úgy is mint rádióhallgató, tévénéző, szülő és tanár, címzettje vagyok a DM 1993. nov. 15-i, hétfői számában, a 2. oldalon közzétett levelének. Engedje meg tehát, hogy levelére válaszoljak, mégpedig Önhöz hasonló módon: a Délmagyarországban. Bevallom, nem ismerem a Magyar Köztársaság Al­kotmányának minden paragrafusát, de kételkedem abban, hogy Alkotmányunk egyetlen pontja is biztosltja a hazugsághoz, a félrevezetéshez, rágalmazáshoz való jogot. Ha tévednék, kérem, javítson ki akárki, aki talál ilyen részt az Alkotmányban. Ugyanúgy kétlem, hogy Alkotmányunkra hivatkozva bárkinek is joga lenne a hazudozás, félre­tájékoztatás, rágalmazás védelmére biztatni hallgatókat, nézőket, szülőket, tanárokat, diákokat. Aki erre hajlamos, az vagy tájékozatlan, vagy hiszékeny, vagy ostoba, vagy - maga is hazudós. Remélem. Balog Úr, Ön is tudja, hogy Magyarország la­kosságának jelentős része megelégelte a félretájékoztatást, rágalmazást, nemzetünk gyalázását. Az, hogy a rádióban, tévében igazat kell mondani, az újságokban igazat kell írni, nem népszavazás kérdése, mint ahogy nem népszavazás dönti el: mennyi kettő meg kettő. Persze lehet erőltetni azt is, hogy feje tetejére állítsuk még a matematikát is meg a ter­mészettudományt is, de nem érdemes. Azoknak a költőknek és íróknak, akik bojkottálják a rádiót és televíziót, mert ott végre egy kis rendcsinálás kezdődött, én is egy jámbor javaslattal élek: írjanak egymásnak ver­seket, elbeszéléseket. Bizonyára kölcsönös örömet szereznek egymásnak. Amint belátják, hogy a sajtószabadság nem azonos a hazudozás szabadságával, szerepeljenek a rádióban, tévében is. Dr. Koppány György egyetemi tanár

Next

/
Oldalképek
Tartalom