Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-01 / 254. szám

HÉTFŐ, 1993. NOV. 1. Jubileumi kórushangverseny HAZAI TÜKÖR 5 Külföldi vendégek jelenlé­tében jubileumi fellépéssel ünnepelte szombat este a JATE Aulában fennállásá­nak 40 éves évfordulóját a DÉMÁSZ Rt. Erkel Ferenc munkáskórusa. A kórust, Fotó: Somogyi Károlyné mely Albert Ernő' szervezé­sével 1953 októberében ala­kult és azóta 220 fellépéssel büszkélkedhet, dr. Mihálka György karnagy vezette, aki folyamatosan, 1975 óta áll az Erkel-kórus élén. • Szenvedés és boldog halál - zenében Brahms-est a színházban Két Brahms-alkotás szerepel a Szegedi Szim­fonikus Zenekar bérlet­sorozatának mai, har­madik hangversenyén, és figyelembe véve a naptári időpontot, egyál­talán nem meglepő a választás: a Tragikus nyitány és a Német re­quiem műsorra tűzése. Az opus 81. számot viselő Tragikus nyitány Brahms elég késői alkotása. A mester ekkor már az úgynevezett „jövő zenészeinek" művészetszem­léletével szemben a hagyomá­nyos zenei műfajok és alapfor­mák továbbápolását tartotta fontosnak, persze megtöltve azokat új tartalommal. Az 1881-ben született mű állítólag Goethe Faustjához készült volna kísérőzenének, bemuta­tása magyar karmester - Rich­ter János nevéhez fűződik. Ke­serű hangulatú, tépelődő főté­ma, súlyosnak mondható hang­szerelés, szenvedélyes pátosz és szemérmes tartózkodás váltakozása jellemzi a darabot. Az éppen kiformálódó férfikor alkotásának nevezhető viszont a saját maga által választott német nyelvű bibliai szö­vegrészekre készült oratóriu­ma, amit éppen emiatt Német requiemnek neveznek. A hétté­teles alkotás több részletben készült. A gyászindulós II. tétel például az atyai barát, Róbert Schumann elhunytára. Az utolsóként született V. tétel pedig édesanyja halálára emlé­kezik. így azután 1866. 1868 és 1869-ben is bemutatója volt a műnek, míg elnyerte végső formáját, amely mindvégig magán viseli a korálzenével való rejtett vagy nyílt kapcso­latát: A romantikus emberesz­mény, az idealista jámborság és északi, fatalista misztika uralja ezt a zenét, amelynek előadásában a szegedi zenekar mellett közreműködik a Vaszy Viktor kórus, a két operaéne­kes, Vámossy Éva és Vághelyi Gábor. A Nemzeti Színházban fél 8-kor kezdődő koncert kar­mestere pedig Acél Ervin lesz. Kutas lános • Amikor még csak a böl­csőjét ringatták az Amerikai Egyesült Államoknak, a fővá­ros egy időszakra Annapolis volt. A megyeszékhely ma is büszkén hirdeti egykori jelen­tős szerepét, így a helyi na­pilap is Capital (Főváros) címen jelenik meg. Az újság tizenöt éve mindössze nyolc­ezer példányban került az ut­cákra. a jelenlegi cégvezető és tulajdonos Philip Merrill akko­riban potom tízezer dollárért vette meg, ahogy mesélte, ba­ráti kölcsönből. Ma a Capital mellett másik három napilapot adnak ki Marylandben, s van egy magazinjuk is. A 430 000 lelket számláló megyében a híres újsággal 42 ezer pél­dánnyal vannak jelen, s ezzel az Egyesült Államok egyik leginkább bejáratott helyi lapját mondhatják magukénak. (Megjegyzendő: a Délmagyar­országot egy 270 000-es po­puláció naponta közel ötven­ezer példányban vásárolja meg. Igaz, ezzel mi is lista­vezetők vagyunk az ország­ban.) Annapolis csendes és gaz­dag város, lakói tisztelik a ha­gyományos amerikai értékeket. Ebből következően a lap jó­formán a család tagja, gyakori a magánházakban készült ké­pes riport, az újság nem rest leközölni az iskolák menüjét sem. Külön szín, hogy a város ad otthont a haditengerészet kiképzőbázisának. Az akadé­mia egyébiránt akkora stadion­nal rendelkezik, mint a Rába ETO Győrben. A kiadó épületét nyolc éve adták át az 1727-ben alapított lap legújabb kori munkatár­sainak. A csodálatos logikával kialakított és elrendezgetett épületben - ahol messzeme­nően figyelembe vették az itt dolgozók igényeit - szó szerint öröm lehet dolgozni. Ami az üzletet illeti: a lapfelület több mint felén hirdetés jelenik meg, s a vezér büszkén szá­molt be arról, hogy bevételeik több mint nyolcvan százaléka folyik be hirdetésekből. Az utóbbi adathoz hozzá kell fűznöm azt, amit Reston­ban, az Amerikai Sajtóintézet marketing-szakembereket kép­ző osztályán Jay G. Matthews igazgató úrtól tudtam meg: az Egyesült Államokban, e nagy ország átlagát nézve, a napi­SFTERNSHAXEIP Doyle returns as FB coach as Pastrana bows out / Dl fii Boatcrew faces legal Help kids get the rest they need / Cl Injury puts end to Ryan's career / Dl (Wje (Eapítal SUMNY 3CPT 2X1 $93, ANNAPOt IS. MO HO*fc DEtlVCRV 2SC NCWSSTAND JX How will health plan affect you? Lotals wary witliout fidl explanation »,. RAK! ElUXLLOra UDluk.Xi.M.u., ÍKROM CIMM'i MM u> MHMJ IMR I l.illl ,m * ttl.v '1.1,1. „„II I..HM, i>4 „lM Icntm u.„, KI I„nr MU III »It. [..„> WWMII am im*K R, nmeal nuKlnt „Illat • Hall * «? » lapok felületének ötven száza­lékán hirdetést publikálnak, s a kiadók bevételeinek 78 száza­léka folyik be ebből a for­rásból. Már másutt. Missouri állam­ban, egy kicsi, mindössze hat­ezres lapnál hallottam a követ­kezőt: hét közben néhány száz eladatlan példány kivételével rendesen viszik a napilapot, szerdán viszont föl kell ugrani negyvenezerre, oly nagy a ke­reslet. Félig-meddig megismer­ve Amerikát, baseballra vagy futballra sejdítettem, de csalat­koznom kellett. Szerdánként ugyanis az élelmiszer áruházak árjegyzékét, kínálatát hab­zsolja a nép... De ne szaladjunk el annyira az időben! Még Washington­ban tartunk, ahol továbbuta­zásom előtt, a Fehér Ház szomszédságában, a kormány szürke, vakolatlan épületei között az Amerikai Sajtóköz­pontban, az újságíró klubban látlak vendégül. A gazdag be­vásárlóközponthoz illeszkedő, elegáns, már-már főúri épület fölső két szintjén, akár egy hercegi lakosztály, pompázott és illatozott a klub. A falakon mahagóni, azokon értékes fest­mények és a szakma nagyjai­nak portréja. Épp azt a fotót bűvöltem, amelyen Arafat a sajtótájékoztató középpontjá­ban vendéglátójára néz, amikor mellém lépett a fényképen látott férfi: Clayton W. Boyce, a klub elnöke. Behívott az iro­dájába, ahol, errefelé szokatlan módon, nagyon finom muzsika szólt. Beszélgettünk. Majd következett a bolyongás a klubban, ahol több étterem, bár, kártya- és biliárdszoba váltogatta egymást, néhol sajtófogadásba csöppentünk, és berontottunk egy komoly sajtó­tájékoztatóra is. Az elnök fölajánlotta a tagságot (potom 450 dollár), de épp nem volt nálam a csekkfüzetem. Azért barátságban váltunk el, s a privatizációról szóló él­vezetes beszámolóm hatására megígérte, hogy életében elő­ször, jövőre átrepül Európába. Egészen Írországig. (Folytatjuk.) Dlusztus Imre ITT vflry; fiMERIKfi AZ Ml^DTHM'C Utazási Iroda, Szeged, lYlVSIl I WIN 3 Petőfi S. sgt. 7. Tel.: 310-088 REPÜLŐJEGYEK, SZÁLLODA­BERLET, AUTÓKÖLCSÖNZÉS, USA EGÉSZ TERÜLETÉN! jjgjjgjj^ Shakespeare-bemutató a kamaraszínházban Jelenet a Szentivánéjiből. (Fotó: Schmidt Andrea) • Azt kéne mondani, kész istenkísértés ilyen szegény színházi állapotok között, mint amilyenben a Szegedi Nemzeti Színház van, Shakespeare-t játszani. Másfelől: mi mást játszana egy szorult helyzetben lévő színház, mint Shakes­peare-t? Ama nevezetes, 1964­es (te jó ég! harminc eszten­deje erre hivatkozunk!) Peter Brook-féle Szentivánéji óta akár töküres színpadon is játsz­ható, vagyis bárhol; és bármi­kor, mert az emberi élet fősze­replőjének tetsző szerelem mindig téma. Arvai György a kamaraszín­házi szegényes technikai felté­teleknek fittyet hányva hansú­lyozottan színházi, és jól be­játszható terepet teremtett. Mozgékony híddal, rejtett lu­kakkal-ablakokal, zeg-zugok illúzióját keltő, ki-be tolató elemekkel. És egy piros má­szórúddal. És az egyik nyílá­son önműködően fel, s alá sur­ranó, a mai árnyékolástechnika divatos eszközének számító reluxával. A csupasz terepet ölelő, sokat tudó kulisszára élethűnek szánt fákat, bokrokat festettek. Az ember nem tudja, sírjon, vagy nevessen eme színpadi eklektikán, amiről nem derül ki igazán, hogy tudatos, vagy véletlen. Ám ha együtt szemléljük - és nem is tehetünk mást - Papp János lenyűgözően kétarcú, okos és fantáziás jelmezeivel, mege­rősödik az a hatás, amit egyéb­ként a játék egésze is kivált: Egészében korrekt előadás az Árkosi Árpád rendezte Szentivánéji álom. Vannak benne valódi színházi pillana­tok és ritmust vesztett, hosszúkásra sikerült jelenetek is; de végül nemcsak Robin pajtás epilógjának - „Fel, tapsra hát, ki jóbarát" ­engedelmeskedve csat­tan a taps. halványfinom irónia leng e szerelmi tévelygéseket, vá­gyakat, vermeket, gyarló em­berségünket mutató játék fe­lett. Az élet - azaz szerelmi ­viszonyok sokféle változatáról és változékonyságáról a beszé­des jelmezek akár önmagukban is regényeket képesek mondani ebben az előadásban. A már nem is athéni, hanem inkább spártai szigorú, királyi gallé­ros, de feketén puritán lepleket amolyan etruszk fülledtségű agyoncicomák váltják, mire eljő a mennyegző duhaj éje; az ugyancsak „athéni" öltözetű szerelmesek egyformán fehér, erotikus hálóingszerűségben kergetik egymást, vannak pil­lanatok, amikor nem tudni, melyik melyik. A szerelmi űzöttség megszállottjai egy­ként. A tündérvilág tündéri szín- és formakavalkádja feled­teti a ruhaanyag-minőség gyengéit. Telitalálat a tündér­király, Oberon viselete: egy­szerre fejezi ki a vonzó, érett­bölcs férfiasságot és (az ér­zelmi) sebezhetőséget, hogy a királyi prémmel övezett palást alatt meztelen a felsőtest. Karczag Ferenc - Oberon azt is játssza, amit a jelmeze ígér. Áz élet felénél delelő, a dolgokat megtapasztalt, megér­tően bölcs férfit - aki csak a saját ügyeit nem tudja elren­dezni, s maga is meglepődik fájdalmas érzékenységén. Ket­tősüknek Zborovszky Andre­ával, aki Puck szerepében lubickol, van egy, a Szentiván­éji-előadásokban szokatlan, de vibrálóan érdekes vonása: egy­szer csak arra eszmélünk, hogy a csupán a testtartása szerint gonosz-görbe, amúgy sokkal inkább virgonc, mint gonosz manó — nő. Méghozzá szerel­mes, mint mindenki ezen a szentivánéjen. Ez a Robin paj­tás bizony nem egyszerűen makrancos manóságból fúj néha Oberonjára, ellenkezik, kéreti magát kicsinyég; hanem mintha azt mondaná: „vedd már észre te, tündérasszonyod után titkoltan epekedő ló, hogy karnyújtásnyira van tőled, aki fenntartás nélkül imád." Obe­ron persze nem veszi észre, hogy is tehetné Shakespeare ellenében, az előadásnak vi­szont támad egy fanyar-édes, amolyan kínaiasan pikáns ízlelete. Itt tényleg mindenki megkergült némileg, no nem valami idegen módon, hanem emberien. Ugyanezt a benyomást hi­telesítette a két szerelmes lány (Czifra Krisztina és Balogh Csilla az előadás két leginkább karakteres figuráját formázta) „őrülési jelenete": amint egy­másnak estek, mert kibújt be­lőlük a nőstény tigris, az egyik legjobban kidolgozott, ponto­san koreografált előadás­részietet élvezhettük, melyben Molnár Csaba (Demetrius) és Dégi János (Lysander) is át­vette a hölgyek lendületét. Érezhetően nagy gondot fordított Árkosi az athéni polgárok, Zubolyék jeleneteire is, a következmény, vagy in­kább a hatás - kettős. Kovács Lajos (Zuboly) erős színészete dominált ebben az együttes­ben, bárha a szamárlét mély­értelmű tragikumát, az álom és a valóság összejátszása fölötti meg-megújuló meglepett­ségünket kevéssé érzékelhettük játékában - ezt inkább Fekete G/'z/'-Titánia ébredése sejtette meg. Jó volt Király Levente (Vackor) karcolata egy minden áldozatra kész, de színészeit befolyásolni abszolút képtelen rendezőről. Szemán Béla (Thisbe) meleg-szelid gro­teszkje, és Kiss László Fal­melléki ötletei is nevettettek. De Zubolyék produkciói nem szervültek az egészhez, ma­radtak önmagukban élvezhető, de elkülönült játéknak a játékban. Talán azért, mert a már említett, lebegően finom iró­niához képest, amivel az élet (szerelmi) tévelygéseket szem­lélte és szemléltette az előadás, jóval harsányabb, ripis hang „ütötte föl a fejét" a Zubolyék jeleneteiben. Arkosi Árpád rendezésében nincs különösebb truváj, de különösebb, jóvátehetetlen té­vedés sincs. Akárha az elő­adásbeli Oberon intézte volna a dolgokat; egy élete felénél delelő, tapasztalt, megértőn bölcs, ám a saját ügyeiben néha bizonytalan - ember. Aki, mondjuk, ezért is veszi elő Shakespeare-t. Sulyok Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom