Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-24 / 274. szám

KÖNYVELÉSI ÉS ADÓTANÁCSADÓ YOUNG Consulting Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 6723 Szeged, Pille u. 28. T.: 62/322-901. Adótanácsadás, könyvvezetés. MÁTRIX 2000 Informatikai és Számítástechnikai Kft. Szeged, Alsó Kikötő sor 11. T.: 62/434-446; 434-447. Számítógépes könyvelés, adótanácsadás. SZÁMTAX Kft. Szeged, Szent-Györgyi A. u. 2. T.: 430-838. Könyvvizsgálat, SZTK-iigyintézés. Földmérők M ára kétségkívül jó szakma lett a földmérőké. Öt napon keresztül egyszer én is dolgoztam köztük, ami­kor a soványka egyetemi ösztöndíjat kellett kiegészíteni. Olyan csábító összeget összeget ajánlottak egyben, s olyan távolinak tűnt még a következő vizsgaidőszak, hogy többen kivettünk egy hét fizetetlent. Valami betontömböket kellett beásni a bányavidék fölött, hogy később a pécsi geodétúk mérhessék a művelés okozta süllyedést. Nem volt könnyű kereset: sokat birkóztunk a kemény, köves talajjal. Később Szegeden is megismertem néhány geodétát, ráérőbb emberekkel azóta sem találkoztam. Májusban már olyan bronzbarnák voltak, hogy egyenesen sokkolták a hétvégén uszodába tévedő sápadt úri közönséget. A „mérők" hét közben is gyakran megfordultak a strandon, már az első márciusi napsugarakra kibújtak a kupola alól. Akkoriban nem volt olyan sok új beruházás, nem vezettek annyi telefont, gázt, hogy a szakma megszakította volna magát a munkában. Olyan ráérősen, lassan változott minden, kevés volt a mérnivaló. Igaz, nem is a legjobban fizetett szakmák között tartották számon. Mára felpörögtek, nem is tudok hirtelen kapósabb szakmát a földmérőnél, a geodétánál. A legutóbbi nyáron már nem ők nyitották a strandokat. A rendszerváltozás, a kárpótlási földárverések nyomán kialakuló új birtok­struktúra annyi kimérni való földet zúdított a nyakukba, hogy nem győzik a munkát. Annyira nem, hogy az illetékesek arra biztatják az újdonsült földtulajdonosokat, hogy az ideiglenes mezsgyekarók mellett is kezdjék meg a művelést. Egyszer majdcsak odaérnek a hivatalos kimérők. Á sok munka természetesen sok pénzzel is jár, hirtelen felértékelődött a szaktudás. A földmérők pedig úgy gondolják, lehet, hogy csak néhány évig tart a boom, s utána megint elfogy a mérnivaló. Véget ér egy nagy átren­deződés, újra visszatérnek a régi kerékvágásba. Most azonban beruháznak, műszereket vesznek, hogy minél hatékonyabban dolgozhassanak, s nagy ritkán a következő hónapokban, években is kiszakíthassanak maguknak néhány szabad hétvégét. A DM KFT. ÉS A DMKIK GAZDASÁGI MELLÉKLETE Hamarosan megkezdődhet az áprilisában részvénytársasággá alakult Merkúr privatizá­ciója. Horvát Árpád, a társaság vezérigazgatója csütörtökön a sajtó munkatársainak elmondta, elkészült s várhatóan november végén december elején az ÁVÜ Igazgatótanácsa elé kerül a privatizációra vonatkozó előterjesztés. A va­gyonügynökség elképzelései szerint eredetileg a vállalat részvényeinek 50 százalékát plussz egy szavazatot értékesítettek volna, ám a Merkúr vezetése 100 százalékos privatizációt szeretne. A vezérigazgató szerint a cég iránt komoly érdeklődés mutatkozik. Amerikai, kanadai és iráni befektetőkön kívül több magyar cég is jelezte vételi szándékát. A Merkúr eladása csak egészében képzelhető el - mondta Horvát Árpád -, a cég igazi értékét ugyanis éppen az egész Fotó: Nagy László országra kiterjedő hálózata adja. A 650 millió forintos jegyzett tőkéjű társaságnak két budapesti, továbbá debreceni és győri telephelye is van. A Merkúr új kezdeményezéssel próbálja élénkíteni forgalmát: különböző állami hivata­lok gépjárműparkját kívánja biztosítani. Rövi­desen 17 darab Suzuki típusú autót ad át az Igazságügyi Minisztérium számára, s ebből a gyártmányból rendel még az ipari tárca és a MÁV is. A cég számos autótípus kereskedel­mével foglalkozik, így kínálatában megtalálható a Daihatsu, az orosz Aleko, az ukrán-görög Tavrija, a dél-korai Hyundai és más autómár­kák. Az év végén a Hungaroladával együttmű­ködve újrakezdik a Lada gépkocsik értékesí­tését. Az MHB tőkehiánya A Magyar Hitel Bank a be­csültnél sokkal nagyobb tőke­hiányról adott számot, közöl­vén, hogy 50-60 milliárd fo­rintos segítségről tárgyal a kor­mánnyal - jelentette csütörtö­kön a Financial Times buda­pesti tudósítója, Nicholas Den­ton. Emlékeztetett a Világbank ez évi felmérésére, amely sze­rint a legtöbb magyar bank technikailag fizetésképtelen, idézte a kormány tervét a ban­kok tőkefeltöltésére, majd így írt: magyar kormányzati és bankszakemberek azonban kizárják a nagy bankok össze­omlását. - A Hitelbank likviditása még sohasem volt olyan jó, mint most - idézte a brit lap Töröcskei István vezérigaz­gatót. Tarafás Imre, a nemzeti bank elnökhelyettese pedig azt mondta, hogy a bankok eltú­lozzák kölcsönveszteségeiket, hogy nagyobb kormányinjekci­ót kapjanak. A Financial Times tudósító­ja szerint világos, hogy lénye­gesen romlott a nagy bankok helyzete, és a tőkefeltöltés minden bizonnyal többe fog kerülni, mint a Világbank becsülte 100 milliárd forint. A jó szándékú törvény sok kárt okoz A butikos már a maffiától fél A feketekereskedelem mindenkit tönkretesz Fotó: Schmidt Andrea Zsiga György és felesége: Lóg a fejünk felett a sok hitel A divatárunál tragikus a helyzet. A nagykereskedelmi cégek ugyanis mindenkit kiszolgálnak - „nagyker" áron, hogy megfogják a vevőt. - Tudja mi a vége? Kénytelen az ember számla nélkül vásárolni és rátenni két-három száz forintot egy kabátra, ha élni akar. Ha adóznék, megfizetném az áfát, a rezsit, akkor egy kabát nálam éppen kétszer annyi­ba kerülne mint a téren. Mit gondol, ki jönne akkor hozzám? Mérgelődik dr. Martonosi István, a KISOSZ megyei titkára is: - Azt se lehet tudni, valójában hány kiskereskedő is van Szegeden. Csak saccolni tudok. Közel tízezer vállal­kozói igazolványt adtak ki eddig a városban - fele kiskereskedő lehet. A legnagyobb kárt egy jószándékú tör­vény okozza: három éve, az egyéni vállalkozásról szóló jogszabály ki­mondta. hogy elég a vállalkozói iga­zolvány egy boltnyitáshoz. Az önkor­mányzat erre már megadja az enge­délyt. Azután csodálkozik a vállalko­zó, amikor nyitás előtt kérik a szakha­tósági engedélyeket. Már kész is bukás. - Megoldás? - Fordítani kellene a dolgon. Elő­ször szerezzék be a szükséges enge­délyeket, azután nyithassák meg a bol­tot. Legalább ekkora gond a felkészü­letlenség. Ma gyakorlatilag bárki nyithat boltot, vendéglőt. - Nem is maradhatnak versenyben a feketézőkkel. - Szeptemberig 1300-1400 milliárd forint cserélt gazdát a kereskede­lemben. Óvatos becslések szerint ennek harmada feketén forgott. Ha azt is hozzávesszük, hogy a profit 50 százaléka itt csapódik le, akkor köny­nyen kiszámítható, hogy a költségve­tési hiány felét fedezné, ha meg tudnák végre fogni a feketézőket. - Úgy tűnik, ezen fáradoznak a hatóságok. - Ez csak vicc. A seftest egy ké­szülő törvény szerint maximum ötven­ezer forintra büntetik, a vállalkozót egy rossz számla miatt azonnal százezerre. Tudja mi fog történni? Aki csak tud, átmegy a láthatatlan szfé­rába. Ez nem éppen a csepp a tengerben, mondhatná az ember. Ehelyett azon­ban elmentünk a Csepp a tengerbe nevű vendéglőbe - vajon hogyan fest ma a vendéglátás, kisvállalkozásban. - Három éve ígérgeti a férjem, hogy elvisz egy hétvégére pihenni - fogad a még zárva levő vendéglőbe a tulajdonos felesége. - Már hogyan hagyhatnánk itt az üzletet! - felel rá azonnal Zsiga György tulajdonos, aki több hónapi munkanélküliség után lett vállalkozó ­Az a szerencsénk is, meg a tragédiánk is, hogy ez az épület saját tulajdonunk. Nem kell bérleti díjat fizetnünk, de itt lóg a fejünk a sok hitel: negyven szá­zalékos kamattal. - Ki tudják ezt gazdálkodni? - Pengeélen táncolva. - Elég merészek voltak, hogy a panelváros közepén nyitottak vendég­lót! - Erre felé valóban szegényebb emberek élnek. De próbálunk igazodni hozzájuk az árakban. Szerencsére az egész városból kijönnek hozzánk. Sőt Pestről is... - teszi hozzá nem kis büszkeséggel a tulajdonos. Meg is mutatja mindjárt a vendég­könyvet: Jeszenky Géza külügyminisz­ter és Csurka István is vacsorázott már nálunk. Azt mondják, a hallét párt­állástól függetlenül jóízűen megették mindketten. - Nézze, a kocsma sokkal jobb üzlet lehetne, de mi igyekszünk tartani a színvonalat. Ez a vendéglő az életünk. A fogyasztás hetven százalékát az ételforgalom adja. Amikor a gondok felől érdeklő­döm, a feleség sorolja, mintha könyből olvasná: - Nem kellett volna megszüntetni a munkakönyvet, így nem látni az alkalmazottak előéletét. Mi felesleges embert nem tartunk, a társadalom­biztosítás pedig túl engedékeny, há­rom napot minden igazolás nélkül kimaradhat egy alkalmazott - nem győzünk beállni helyettük. A férjem harminc év alatt sokat odafizetett a társadalombiztosításnak - de nem engedheti meg magának, hogy beteg legyen, kapna két-háromezer forintot. A legnagyobb gond mégis az, hogy nincs pénze az embereknek arra, hogy beüljenek egy vendéglőbe. Nálunk ez a huszadik század végén még luxusnak számít. Ami persze nem luxus, az a napi tej, kenyér, felvágott vásárlás. Csak­hogy... - Három éve fillérre 2 millió 400 ezer a havi forgalmunk - mondja Kovács Ferencné a Fó fasor ABC bérlője - Ennyi idő alatt legalább 70­80 százalékot inflálódott a forint, vagyis erősen csökken a fogyasztás és az életszínvonal. További magyarázkodásra nincs ideje, sorra jönnek a szállítók, a villanyszámlás, a Coca colás ügynök ­és mindenki csak viszi a pénzt. - Ha nem vállalkoztunk volna, már régen munkanélküliek lennénk - vág a dolgok közepébe az éppen megérkező férj - Ráadásul egy számunkra nagyon kedvezőtlen szerződést kötöt­tünk az áfésszel. Svájci frankban kötték ki a bérleti díjat. - Jó pénz az! - Csak a forint romlik. Tavaly csak hetven valahány ezret fizettünk havon­ta, most meg 122 ezer a havi bérleti díj, ezért még csak a kulcsot tehetjük reggel a zárba. A forgalom pedig nem nő, csak az árak. Majd a rómaikkal kezd példálózni, ahol még az árnyékszék után is adót kellett fizetni. - Igen ám, de nem mi kisvállakozók tehetünk arról, hogy itt tart az ország. Miért minket büntetnek a több mint 300 milliárdos költségvetési hiány mi­att? Tudja mit? Hülye lesz a vállalko­zó fizetni - inkább veszteségre játszik. Pedig a kereskedőnek a pénz a szer­száma. Kint lassan olvadni kezd a hó. Csö­pög az ereszről a koromszürke lé. Hiába, sok autó jár errefelé. - Ha egy törvényt százból kilenc­venkilencen nem értenek, akkor nem biztos, hogy az emberekben van a hiba - mondja Martonosi doktor, amint beszállunk az autóba - Látni akarta, milyen a kiskereskedelem ma? Tes­sék! Olyan, mint az akadályverseny. Ha tíz lécet átugrik az ember, gyorsan odateszik a tizenegyediket is: hátha elbukik. Rafai Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom