Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-22 / 272. szám

6 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1993. NOV. 22. • Zelei Miklós: Nemzeti érdek W yiiv KORUNK XMMMrX' VAttOBAÍKNŐ l.fSZlA < K^KHirClö Kl'iHFI ÖNISMERET W HOMtmii KOMI tKiWmimi, WM IIVBJ MAKIN MTA 1 KORRUPCIÓ R1IBKI HE.YOS7.mvALr.tB A KOKRUtüöBAN RORTJ A KOKRVI" ló CIUNPA AcrtEt*. MKJHUtlPCIft Kimrt A Ntr EMRRRB KóltEI A KORBR PCTÓ H1HOKA tHYESlTH A KORRUPCIÓ KÓRFJ A tUÉWlMOBrtl, Rs JAYW RÁRÖI BORÉI A KORItCIT'lO BOBÉRT PRNH WARRKN A KORRUPCIÓ KÖRFI VALAMENNYIEN A KIRÁLY EMBEREI KÖREI A KÓRRI Wt6 ZRLK1 MIKLÓS A KORBI'PIYÓ RÖRM KE.MWm PRflCK fl BŐREI A KÍ)RRt l««f) BAYTAI PÉTER A K( IRRUPCK) KÖREI EXiY BÓMMIPCIÖN l« >1RtNYS0R07.AT ANATÓMIÁRA BORI I A RORBvrClO VAMIk Vill.KAN -MA* MARRIR A KI «UU/PCK> KÖHKI A7. ETNIKAI TERRORIZMUS I'KZICHKHHN AMIHAJA ROKH A KORRUPCIÓ TAR rrflENi A hobbién ló KÖREI K<>| OZHAÁIt! NÉ.YH KF Kf .NKpAxjrOI.'. ÁIIOK KÓRÉI AKORRUK i A I» I7 '7Á7AIT1AN ARORRWTÓ KÓRÉI TETTAMANTI RAJZAI KÖBEI EZERKILENCSZÁZKILENCVENHÁROM 7 • Nagyot dobbantani 1987— 88-ban lehetett. Mára már vannak szereplők, kialakult és megmerevedő viszonyok, összefonódott szálak. Mára beszűkült a tér. Akkor valaki bement az erdőbe, mint ellenzéki, és kijött, mint vállalkozó. Csodálkozva nézett magára: jé, a saját lábamon állok, és nem visz el a rendőr! Szűz helyzet volt. Érintsük meg az egykori szüzeket, akik között már azokban az időkben is számosan voltak - hogy a finom szóhasználatnál maradjunk - az „érett asszonyok", gyakran váltakozó családi állapotban és partneri kapcsolatokkal. Virág/ott a társkeresés, a szerelmi sokszögek nagy ideje járta. A tiszta helyzet is roppant kedvezően alakult. Bejöttek nyugatról a különféle progressziós támogatások valutában, eszközökben. Patyolatfehér fölhasználásukkal is tulajdonhoz lehetett jutni a frissiben megalakul?) cégeknél. A tulajdonhoz jutás pedig nemzeti érdek. Az nem, hogy ezzel egy időben mások tömegesen szabaduljanak meg a tulajdonuktól, de itt e kettő alighanem együtt jár. (Léteznek azoknak a kusza, de örömteli meg csupa remény éveknek randa kis történetei is. A kiutazóról, aki odakint beszedte a szerveződő új lap előfizetési díját. Aztán mihelyt a viszonyok lehetővé tették, a kinti befizető be is utazott hozzánk, és itthon megint kérték tőle: „Rég odaadtam ennek meg ennek, amikor nálunk járt. De ha ennyire kell a pénz, tessék, odaaom még egyszer." És biztosan ma is jól hoz a magánrendelőbe átvitt egészségügyi berendezés - a sokmilliós szeretetcsomagból. Ilyesmi mellett a meglovasftott ingyen ruhák szóra sem érdemesek. Ez is továbbgördült tőlünk. Szép Erdélyből ugyancsak jött vissza .jelzés" a dokumentálásra kapott, ám végleg hazavitt fényképezőgépről, írógépről. Élelmes, szerző-mozgó emberek kezén a politikai ténykedés eképpen is gazdasági lehetőségre konvertálható, írógép különben nálunk szóba se került. Helyette persze hogy a szövegszerkesztő volt a néma együttes gazdag repertoárján...) Az akkor fölállt cégek technikai vállalkozások, kiadók stb. - működnek. Az új tulajdonosok rég túl vannak az első örömökön, tart a hétköznapi strapa, amikor mindenkivel kell. aki üzletet hoz. Nem is lehetne másként. A régi és az új üzletemberek gyakran fognak kezet. Már amikor nem önmagával kezel valaki régiként, s egyúttal újként, egy személyben. Leszámolni a régiekkel? Nana! Aki másnak vermet ás, megrongálhatja a közműveket. A rendszerváltás volt a nagymosás. A Kádár-rendszer igazán megbonthatatlan pilléreként szolgált, hogy mindenki lophatott. A kicsik - kicsit, a nagyok - nagyot. Az igazi naMásodik világháborús emlékművet avattak nemrégiben a Maros-parti városban. Az orosz pusztákra, mocsarakba, erdőkbe hajtott magyar baka megtörtségében is reményt adó, halálában is felemelő alakját a városban élő fiatal szobrász készítette. Többhetes huzavona, önkormányzati kötélhúzás előzte meg az ünnepi aktust, melyet a városatyák gondosan szerveztek. Ott volt a Királyhágó-melléki református püspök, a kerület katonai parancsnoka, a város polgármestere, és szép számmal hozzátartozók, fejet hajtani szándékozó polgárok, újságírók és fotósok, kíváncsiskodók és kivezényeltek. S a közönség gyok nem pazarolták mulandó tárgyakra a képességeiket. Elvittek azért „kipróbálásra" akár egy televíziót is, hálószobabútort, nyári cipőt, két kiló vesepecsenyét, reklámszatyorban ananászt, de „a lényeg a lényeg" - a pénz volt. Nagy mennyiségű lopott pénz gyűlt fel a Kádár-korszak végére, ami illegálisan a második gazdaságban működött. A rendszerváltás, a jogállam megalapozása kénytelen volt legalizálni ezeket a lopott pénzeket, amelyek 1990-től legálisan forognak a magyar gazdaságban. Ha nem így zajlik le a vállás, ha „igazságot szolgáltatnak", abba valószínűleg beleszakad az ország. A szereplők csak abban az esetben nem akarnak tovább szerepelni, ha lelövöldözik őket. (Igazi forradalom.) A szexuális csábitásnál erősebb Nem kellene hosszan időzni a múltnál, de lássunk néhány példát. Miből lehetett sok-sok pénzt csinálni? A földből például. A tsz-esítés ingyen elvette a gazdáktól a kis és nagy magyar holdakat. Elszállt másfél-két évtized, a megfelelő emberek között fölparcellázták a vízparthoz, műúthoz, városhoz, faluhoz közeli részeket. Ekkor nem volt már értéke a mezőgazdasági célú földnek. Fillérekért kapták meg. Mire ez megtörtént, addigra előzékenyen közművesítve lettek a - telkek. Valószínűleg mezőgazdasági fejlesztési hitelből. Amit a tsz még hosszan fizetett vissza, a már rég egyéni tulajdonú parcellákért. Az áruk üdülőtelekként tízszeresére, hússzorosára, még magasabbra ment föl. Ha valaki két-három ilyen tranzakcióban részt vett, megalapozta magát a nem várt rendszerváltásra. Közismert az állami és szolgálati lakások, villák „kedvező feltételű" megvásárlása, az államilag, katonailag finanszírozott „önerős" építkezés. Kevesebben tartják számon, hogy Czinege Lajos három méter magasan, és 135 kilométer hosszan bekerített Somogy megyei vadász és halas birodalmát, a Kaszópusztai Erdőgazdaság nevű objektumot még ma is a Honvédelmi Minisztérium kezeli. Noha jelenleg - ha bírja pénzzel - bárki befizethet az egykori miniszteri és magasparancsnoki lakosztályokba, törzstiszti szobákba. Vagyis a pesti HM a Dunántúlon szállodázik. Ha csak tehetetlenségből, mert a múlt rendszerben megszerezte, és most nem tudja, mi a fenét csináljon vele, az is a folytonosság jele: a tehetetlenségnek is megvannak ugyanis a maga tevőleges módszerei, ha egy érdekcsoport megőrizni akar valamit. Ahány pozíció, foglalkozás, hivatás, annyi szövedék. Akiknek a hatalom a tulajdonuk, azok a hatalmukat halmozzák. soraiban ott volt a művész is. Az az alkotó, aki szellemi felkészültségét. teremtő gondolatát váltotta szoborrá, évszázadokra (reményeink szerint!) mementót állítva egy település hőseinek, áldozatainak, szenvedőinek és mindannyiunknak. Erre utalt a politikában is egyre aktívabb református püspök, amikor arról beszélt, hogy „gondoljunk a nemzet gyarapodására, csinosodására, ami csak akkor következhet be, ha minden a maga helyére kerül, ha a legtisztább alázatban visszanyerjük méltóságunkat. Adja Isten, hogy a hősök megbecsülése váljon hitünk, nemzetünk önbecsülésére." és azzal kereskednek. (Akik azonban rövidebb időre jutnak hozzá, azoknak gyorsan kell cselekedniük!) Mire azonban nyilvánvaló lett, legegyszerűbb, ha a pártközponti osztályvezető fia a belvárosi maszek lányát veszi el, addigra az egész összeomlott. Kádár Jánost nem sújtotta le a lopkódás. Tudta, hogy kell a rendszerének. És az volt a véleménye róla. hogy - a szocializmus érdekének megfelelően - azzal is növekszik a nemzeti vagyon. Amint növekszik az ma is. Vagy két éve Antall József miniszterelnök azt fejtegette egy tv-interjúban, hogy az új amerikai telepesek családjában sem firtatták: nagypapa, miképp szerezte a vagyont? A mostani a nagypapák korszaka. Itt vannak köztünk a harcra kész negyven-ötvenesek, a leendő nagypapák. Szerzik a vagyont, és már most elvárják: ne firtassuk, hogyan! Többségük még a múlt rendszerben indult. Elleshetjük a folyamatosság - történelmi - idejét. Az újakból és a régi-újakból születik a középosztály. Ráncos, bűnös kis feje már a lucskos combok között, de hol lesz az eredeti bűn, ha majd a fürdővízből fölemelik? (Mikor?) Az „indiánoknak" pedig, az elmaradt igazságszolgáltatás helyett, a kárpótlás. Égy Trabantból átülni egy Mercedesbe. huszonháromezer-négyszázhetven forintos bruttókból havi kétszázötvenezres állásokba jutni: erősebb a szexuális csábításnál. Az újakA szobrász állt az érdeklődők sokaságában. A szónoki beszédekben a neve sem hangzott el, nemhogy néhány méltató szó, pár köszönő mondat. Pedig mit tesz az alkotó, ha köztéri szobrával nem a nemzetet gyarapítja, nem a környezetét csinosítja, nem egy település közösségének asztalára teszi munkáját?! De ameddig nem kerülnek helyükre a dolgok, amíg önmagunk szereplési vágya, politikai karrierje, a farkasvakság arroganciája és a szemellenzős magamutogatás árnyékot vet a teremtő cselekvésre, az értékteremtő gesztusra, addig hol a méltóság, ki a mérték, mi az érték?! Tőkés 1. nak nagy áldozatokat megér a pozíciótartás. Akik az elnyomási technikákat a saját bőrükön tanulták meg, nem hagyják veszendőbe menni a tudományukat. Alkalmazzák megszerzésre, megtartásra. Az újak a régiekkel közösen építik a szabadpiacot. Nem is lehetne másként. A régi már nem érvényes, az új még nem alakult ki. „Az a jó, minél zavarosabb! Annál nagyobb halakat lehet kihorgászni." Az élet célja a készpénz. A politikai zűrzavar, a joghézagok, a régi-új politikai eszmék könynyen készpénzre válthatóak. Dolgoznak a gyűjtők. Sok a párt, sok az új tisztségviselő, nem lehet tudni, ki hol van, kinek hol van fontos megbízatása, hol ad olyan tanácsokat, amikről esetleg nem tud senki. Közepes tehetségű és teljesen tehetségtelen emberek a pártállamra kenik, amiért nem jutottak magasabbra, amiért nem vitték többre az életben. Holott pontosan odáig értek el, ameddig tehetségük, szorgalmuk szerint elérhettek. A kutya nem nyomta őket politikailag - jobban, mint az országos átlagot. Most viszont kárpótolják magukat, szedik a pénzt az új hivatkozással: nem voltam partizán! Ma tőkésíteni lehet a semmittevést is. ha annak ártatlanság a hozadéka. (1991 vége: a műszaki értelmiségiek közül még sokan emlékeznek a parlamenti képviselő elhibázott rádiónyilatkozatára, amelyben egy reggel arról beszélt, igenis számítani fog, hogy a műszakiaknak püspök szavait idézve: „Adja Isten, hogy nemzetünknek legyen önbecsülése"! Ennek viszont alapvető záloga az alkotó ember megbecsülése, az érték tisztelete, az egymásra figyelés, az alázat emberi méltósága. Ám mára - úgy tűnik a hatalom színpadán lévők a gesztusokból is kifogytak. Nem nekem kell megköszönni munkáját, én nem invitálhatom a hidegtálaktól roskadó asztalokhoz és senki helyett nem szoríthatom meg a kezét. De ide írhatom: a makói második világháborús szobor alkotója Kiss Jenő szobrászművész, a szegedi Tömörkény Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tanára. Tandi Lajos milyen a viszonyuk az MDFhez. Az elszólást a párt gyorsan korrigálta, de az elmúlt évtizedekben ahhoz szoktunk hozzá, sose lehet biztosan tudni, mi csak taktika, ellentétben azzal, ami viszont a stratégia. Az újfajta bizonytalanság kellett hozzá, hogy két régi dolgozó a koalíciós párt „gazdasági bizottságaként" jelentkezhessen be országos nagyvállalatuk vezérigazgatóságán, hogy pártjuk nevében átnézik a különféle gazdasági terveket. Bármit. Félmilliós szakértői díjat szedtek ki a kasszából, mire néhány hónap múlva az eldugott párthíradóban megjelent, valójában kikből áll az igazi bizottság. Következmények nélkül maradt abba az ellenőrködés.) A készpénzzel szemben ma sincs ellenállási mozgalom. Az egészen nagy dolgok, és a piti ügyek rendezőelve ma már nem a pártérdek, nem az állami érdek. Az új hivatkozás - a nemzeti érdek. Combosodunk, emberek A vállalkozók nem jelentéktelen része két lovon ül, hiszen vállalkozásuk már izmosodik ugyan, de még nem tartja el őket. Állásban vannak tehát valamilyen állami cégnél. Ami üzleti kapcsolatokat is hoz - a vállalati érdekek sérelmére gyakrabban, mint korrekt tiszteletben tartásukkal. így is hozzájárulva az állam túlzott gazdasági jelenlétének fölszámolásához. De ott oldják meg a kft., a bt. - külföldi - telefonjait, faxait. Ez - ha nem adjuk össze - csak az apró. A közvagyon régi nótára „privatizálása". Kicsiségében is a nagy gondolatot jelezve: az alaposan kijárt korrupciós tanfolyamok, kiváló eredménnyel befejezett továbbképzések és a vesződséges autodidakta tanulás eredményei szintúgy ne menjenek kárba. Járnak budapesti gyűlésekbe a különféle megyei pártvezetők. Vonattal érkeznek, de odabent, a pártközpontokban nagy részük gépkocsit számol el. Kétszer, két és félszer annyit, mint a vonatjegy ára. Nem is érzik, hogy csinálják. A mégis konszolidált állapotok - átmeneti? - pillére, hogy ma is nyíljék lehetőség a kis átmeneti? - lopkodásra is? Ez is az alkuból következik? Egy kistermelő kétszázötvenezer forintig adómentes. Ennek ellenére egyik se akar számlát adni semmiről. Akkor se, ha társaival jogi személlyé csoportosultak. Export-import, kisgépet akarnak vásárolni, bioterméket eladni, minimalmot járatni. De számla nuku. Üzleti stílusukban őrzik a számos anyagi előnyt nyújtó kádárista második gazdaságot. Ami viszont nem nemzeti érdek, de ez kit érdekel, amikor a minimalom ellenben éppen hogy az. Annyira már kapitalizmus van, hogy bankügyletekkel milliókat lehet keresni. De Az elmúlt hónapban a Délmagyarországban és a Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdiójának adásaiban többször foglalkoztak azzal, hogy a József Attila Tudományegyetem újságíró szakos hallgatói miért nem látogathatják a helyi stúdiókat szakmai gyakorlatok céljából. A Liberális Szegedi Alapítvány most fórumra hívja az érintetteket és érdekelteket, hogy személyesen vitassák meg az ellentéteket, ismertessék álláspontjukat. A ma este 6 órára a Műemlékfelügyelőség kiállító- és előadóannyira még szocializmus is, hogy a kapcsolatok döntsék el, ki fogja megkeresni azokat a milliókat. A bankárok borzalmasan gazdagok nálunk. Megtudják például, hogy mikor változik valamilyen részvény, és megmondják valakinek. A kivitelezés - demokratikus jogállam van! - bonyolult technikákat és nagy szakértelmet követel, de a madzag egyik végén mégiscsak a füles van. A másikon a pénz: az ilyen kisúgásokon több milliói lehet keresni. Nyugaton nincs füles. Hogy ki fog megvenni féláron egy milliárdos objektumot, mondjuk valahol a déli határ környékén, egyáltalán nem bizonytalan. Csak annak látszik mindaddig, amíg nincs papíron rögzítve, aláírva, lepecsételve a végeredmény. Az igazi, a nagyívű korrupció a föltétlenül nagypapává lévendők uralta tőkepiacra tevődött át. Ez a korrupció garantáltan a milliókra váltott rendszerváltás vívmánya, a szocializmusban elképzelhetetlen volt. Újdonság a nagykaliberű strómanok megjelenése is. Nem valószínű, hogy aki öt évvel ezelőtt még gumicsizmában rohangászott a libalegelőn, kizárólag saját képességei következtében vált hirtelen a Dél-Alföld leggazdagabb emberévé, s vásárol bányákat a volt Szovjetunióban. (Ahol a „régieknek" ma is kitűnőek a kapcsolataik.) Mindenki úgy érzi, most „nekünk" kell megerősödni. A „mi emberünk" combosodjon. Ez nemzeti érdek. És combosítják egymást. Ha egy nemzetközi üzlet sikerül, jól jár, aki megkötötte. De jól jár az ország is. A befolyt pénzből megint új üzletet lehet.csinálni, megint jól jár, aki megkötötte, és megint jól jár az ország. Még akár új munkahelyeket is teremt az új pénz. Csak nem föltétlenül a piacon dől el, hogy az üzletet ki köti meg. Ellesett párbeszéd - még a jobbik: - Olvasni kell az újságokat. Főleg az unalmas gazdasági cikkeket, azok nagyon érdekesek. Itt van például ez. Hetvenmillió dollárt ér. Azt számold át forintra, ha csak nulla egész öt tized százalékot sikerül belőle megszerezni. - Legalább egy százalékot kell megszerezni, de hogyan motiváljuk őt? - Jutalékot kap, kimosva. Hogy alá se kell írnia. - Ő ebbe nem megy bele. Majd hősiesen alá akarja írni Sőt! Az aláírásba se megy bele. Más kell. Ami neki is, az intézményének is jó. - Akkor ebből az üzletből következik egy másik üzlet. Azt kell jól kitalálni - és kitalálták. Ő, két nappal később: - Rendbén, belül van az fzléshatáron. (Folytatjuk.) termébe (Szeged, Oroszlán u. 6.) a szervezők meghívták Csúcs Lászlót, a Magyar Rádió alelnökét. Bán Jánost, az MTV Szegedi Stúdiójának vezetőjét, Havas Henriket, a Magyar Rádió főmunkatársát. Dlusztus Imrét, a Délmagyarország főszerkeszlőjét. Vágási Kálmánt a Magyar Rádió Szegedi Stúdiójának vezetőjét, Szajhély Mihályt, a JATE tanszékvezetőjét és Balog Józsefet, a Magyar Rádió Szegedi Stúdiójának helyettes vezetőjét. A fórum moderátora Marok Tamás, a Reggeli Délvilág főmunkatársa. Már gesztusokra sem futja? Miért „gyakorlatlanok" a szegedi újságíró szak hallgatói? Ma este fórumot rendez a Liberális Szegedárt Alapítvány