Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-19 / 270. szám

— mmx PENTEK, 1993. Nov. 19, SPIM RIPORT 7 Az utóbbi 10-15 évben, főként a jóléti társadalmakban, szinte divattá vált a koplalás, különösen a tinédzserek körében. A szakirodalom ügy tartja számon az anorexia nervosát, a pszichés eredetű, kóros soványságvágyat, mint a legtöbb áldozatot követelő serdülőkori kórformát. Sajnos, egyre több jel utal arra, hogy bennünket is elért ez a divathullám. Erről beszélgettem néhány érintettel és dr. Vetró Ágnessel, a SZOTE Ideg- és Elmegyógyászati Klinika gyermek- és serdülőpszichiátriai osztályának docensével. • Serdülő lányok veszélyes divatja A bőség áldozatai A mindenben dúskáló gyermek serdülőként veszélyeztetettebb • A 13 esztendős kislányt emlékképeim közül idézem magam elé. Néhány esztendeje a gyermekklinika intenzív osztályán akadt egybe a tekintetünk. A vakító ágyneműk, az áttetsző lombikok és műanyagcsövek közül élénk fekete szempár nézett rám. Ez volt ő. .Madárcsontvázzá vékonyodott kis teste alig hagyott nyomot a kifeszített, gyűrődésmentes lepedőn. A Dachauban látott gyerekfotók hatását éreztem ismét a gyomrom tájékán. - Édesanyja fogyókúrába kezdett, s ő követte a mamát mondta akkor az orvos, majd így folytatta: - Később már a magába kényszerített táplálékot se fogadta el a szervezete. A mesterséges táplálás után, hála Istennek, túl van az életveszélyen. A 20 esztendős K. Aranka, egy válságos fogyókúrával a háta mögött, ma is 45 kilósán meséli el történetét. - Tizennégy éves koromban kezdődött. Mindenütt hirtelen gömbölyödni kezdtem: széles lett a csípőm, megnőttek a melleim... Nagyon nem tetszettem magamnak. Egyszer, amikor nem tudtam fölmászni a kötélre, a tornatanár odavágta: na persze, akinek ekkora feneke van! Attól kezdve számomra központi kérdés lett az evés, jobban mondva: a koplalás. Betéve tudtam a kalóriatáblázatot, minden nap vizsgálgattam magam a tükörben, megszállottként mértem a súlyomat, és egyre több kört futottam a háztömb körül. Állítólag már zörögtek a csontjaim. amikor én még mindig kényszert éreztem, hogy további kilókat adjak le. Ha eleinte kísértésbe is estem egy ropogós csirkecomb láttán, a mellékhelyiségben megszabadultam gyomrom és lelkiismeretem terhétől. Sápadt lettem, elmaradt a menzeszem... szóval a kórházban kötöttem ki. Mesterségesen, infúzióval tápláltak. Eredeti súlyomat azóta se tudom visszahízni, s nem is esik jól az étel. „Meg akartam mutatniff A szomszéd megyéből érkezett, nem először, az idegklinikára a 18 esztendős S. Kati. Immár harmadik hónapját tölti itt, s eltökélt szándéka, hogy nem is tér vissza abba a • Nemrégiben tért vissza az amerikai Toledóból az a 9 tagú magyar üzletemberekből álló küldöttség, amelyik közel két hetet töltött az államokban. A delegáció vezetője, a Szegedi Nemzetközi Vásár igazgatója. Csonka Gábor volt, aki nyugodt szívvel állíthatja az ismert mondással: Amerikából jöttem... - A látogatás érdekessége, hogy első alkalommal utazott olyan csapat Szegedről Toledóba, amelynek tagjai nem politikusok. hanem üzletemberek voltak. A delegáció összetétele is híven tükrözte a magyar gazdaság állapotát. Akadt közöttünk több magánvállalkozó, volt állami nagyvállalat vezérigazgatója, gazdasági jogász, reklámszakember, olajnagykereskedő és cukrász is. • Kinek a meghívására látogattak Toledóba? - A testvérvárosi kapcsolatok irodája hívott meg minket. Az is formabontó volt, hogy a költségeket mi álltuk, az amerikai partnerek csak a szakmai találkozókat szervezték. • Milyen programokon vettek rész)? városba, ahol eddig élt szüleivel. - Érzem, visszaesnék, ha ugyanazokon az utcákon járnék, ha ugyanazokkal az emberekkel találkoznék. Legutóbb is, amikor hazalátogattam, pont azzal a tanárral futottam össze, aki utált, aki elvette minden önbizalmamat. Amint fölidézi a szorongásokkal teli diákéveket, kerüli a tekintetemet, és látszólag ujjai ideges játékára összpontosít. - Ő volt az, aki szerint úgyse tudom megállni a helyem a szakközépben. A gyerekek elfordultak tőlem, úgy éreztem nem érek semmit. Meg akartam mutatni... Amikor fölvettek, nem érdekelt más, csak az, hogy megfeleljek. Hogy tetszszek...Fölállítottam egy mércét magamnak. Folyton tanultam és nem ettem. Egy iskolai vizsgálaton derült ki, hogy fél év alatt 43 kilóról lefogytam 33-ra. Kevesellték ezt a súlyt a 160 centimhez. Hát így kerültem először a szegedi klinikára. Itt fölhízlaltak, aztán megint lefogytam. Ez ismétlődött egy párszor. Elmeséli még, hogy eközben elhúzódott a barátnőitől, nem beszélgetett senkivel, szüleit valósággal kikészítette folytonos koplalásával. Mármár abbahagyta a tanulást, amikor mégis úgy döntött, magántanulóként folytatja. Úgy érettségizett le az idén, hogy innen a klinikáról kapott engedélyt az eltávozásra. - Önállóan szeretnék élni. Anyukám azt hiszi, nem állok meg a saját lábamon. Eddig mindig ő kisért mindenhová. Túlságosan szeretett. Az egyik orvos nagyon rendes velem, most állást és lakást keres, hogy Szegeden maradhassak. A fogyókúrában is perfektek Mintegy húsz esztendeje - Eléggé feszített volt a tempó. Elég, ha csak annyit mondok, hogy tizenkét nap alatt közel négy kilót fogytam. jelentek meg az első külföldi közlemények az akkor még ritkaságszámba menő betegségről, az anorexia nervosáról, a kóros soványságról, tudom Jó időpontban voltunk Toledóban, hiszen akkor rendezték a Toledói Nemzetközi Vásárt, amelyet többek között mi, szemeg dr. Vetró Ágnes gyermekpszichiátertől. A szakirodalom mint a jóléti társadalmak betegségét elemzi, amely főként a föltörekvő középgediek tettünk nemzetközivé első alkalommal. • Milyen tapasztalatokat hozott haza a vásárról? - Azt, hogy nálunk nem szabad ilyen kiállítást szervezni! Szakmailag jó volt arra, hogy meggyőződjem, helyes úton jár a szegedi vásár. • A toledóiban mi nem tetszett? - Olyan a különbség a két vásár között, mint a magyar és az amerikai futball között. Az volt számomra furcsa, hogy Amerikában, a show hazájában egy teljesen szürke, uniformizált és reklámoktól mentes vásáron vettünk részt. • Milyen volt a szegediek bemutatkozása? - Elsősorban népművészeti tárgyakat vittünk ki a 12 négyzetméteres, ajándékba kapott osztály lányai körében üti föl a fejét. Zömmel pozitív értékrend szerint élő, teljesítményorientált családokról van szó, amelyekben elvárás a jó tanulás, a csinosság, a tökéletességre törekvés. Nem csoda, ha ezek a többnyire jelesen tanuló, serdülő lányok a fogyókúrában is perfektek akarnak lenni. Sajnos erre sarkallja őket a világ mai, deszkaszerű szépségideálja is, amelyet a legváltozatosabb reklámfogásokkal szuggerál ebbe a rendkívül fogékony korosztályba a tömegkommunikáció. Azt sugallja a tévé, az ezernyi képes magazin, hogy csakis ezek a piszkafaalakú modellek és sztárok lehetnek sikeresek, gazdagok és boldogok az életben. Mi hát a teendő? Elég megvonni magunktól a táplálékot - gondolják. Lázadás a telítettség ellen Háborús, ínséges időkben, a harmadik világban aligha jut eszébe bárkinek is az önkéntes koplalás, ott jól működik az életösztön. Hogy miféle következményei vannak az éhezésnek? A serdülő, aki öntudatlanul is késlelteti ezzel a felnőtté érés folyamatát, s tiltakozik az anyaszerep ellen, mesterségesen avatkozik bele a természet rendjébe. A pubertás korban meginduló hormontermelés miatti telítődéstől megijedvén inkább koplal. A szeretettől, az anyagi javaktól is telített kislány tudat alatt talán abban reménykedik: tovább maradhat ebben az összkomfortos, de felelősségtől mentes, gyermeki szerepben, ha megálljt parancsol a szervezetének. A 20 százalékot is meghaladó súlycsökkenés mellett elmarad a menstruáció, lelassul a véráramlás, a szív munkája, takarékra áll az anyagcsere, s ez kiállítóhelyre. Ott voltak a Szegedi Paprika Rt. termékei és természetesen vittünk Pick szalámit is. • Fogadtatás? - Mi voltunk a kelet-európai kuriózum. Három tévétársaság, a rádió és a helyi lapok folyamatosan foglalkoztak velünk. • Az üzleti világ hogyan reagált? - Furcsa helyzet, hogy a legtöbb amerikai üzletember azt sem sejti, hol van Magyarország. De azt pontosan tudja, hogy nálunk érdemes befektetni, mert most van átalakulóban a gazdaság. • Egyszóval nem reménytelen a helyzetünk. - Van esélye a szegedi cégeknek, hogy betörjenek az amerikai piacra. De ez nem fokozódhat az életveszélyes állapotig. A pszichiáter tanácsai Mit tanácsol a tapasztalt pszichiáter, mire figyeljenek a szülők, hogy megelőzzék a bajt? Gyanús, ha serdülő gyermekünk retteg attól, hogy elhízik. Ha sovány, és mégsem adja föl a diétát. Ha emellett megszállott módjára fokozza a testmozgást. Ha gondolatvilágában fő helyet foglalja el a táplálkozás, ha föltűnő előszeretettel „eteti" a családot, de ő nem ül velük egy asztalhoz. Ha ügy lesz számára az evés, ha órákig „nyámmog" egy zsömlén, ha kínosan ügyel a vaj vastagságára, ha az eddig normálisan lázadó serdülő egyszer csak elkezdi mondogatni: „igen anya", de közben minden ellenállását, tiltakozását az evésbe fekteti. Nem szabad megvárni a vészes súlycsökkenést, a kezelést mielőbb el kell kezdeni! tanácsolja a doktornő. A siker ugyanis a betegség súlyossági fokától függ. Az anorexiának nincs gyógyszere, legfeljebb a depressziót oldó orvosságok enyhíthetik a betegséghez társuló pszichés tüneteket. Maga a kezelés hosszadalmas, a család együttműködését igénylő „beavatkozás" 1-2 évet is igénybe vehet. Az orvos ilyenkor nem receptet ad, hanem segítséget nyújt a legjobb egyéni és közös stratégia kidolgozásához. Az idejében fölfedezett, egyszerű étkezési zavar viszonylag könnyen helyrebillenthető, az egy éve fönnálló, 20 százalékos súlyveszteséget okozó anorexia azonban már kórházi kezelést igényel. Jó, ha a hazai tanárok, sztárcsináiók és ideálteremtők is tudják: hozzánk is begyűrűzött a serdülőkori, önkéntes koplalás divatja. Egy egyetemi oktató és a véradó állomás egyik dolgozója is fölhívta a figyelmemet: fizikailag igen leromlottak a szegedi diáklányok a tartós koplalás miatt. Vetró doktornő eddig már 42 önsoványftó fiatalt kezelt Szegeden. De vajon hányan vannak, akik titokban tartott önemésztő életmódjukkal még nem érték el a bűvös határt, a 20 százalékos súlycsökkenést? Környezetük felelőssége, hogy pszichiáter segítségével ezt meg is akadályozzák. Chikán Ágnes lesz könnyű, hiszen a kiállításra kivitt néhány rúd szalámit is három hétig vizsgálgatták. Nagyon szigorúak - főleg az élelmiszereknél - a beviteli előírások. • Sikerült-e üzletet kötni odakinn? - Komoly cég nem megy bele többmilliós üzletbe az első tárgyalás után. De nem volt eredménytelen az utunk, hiszen magállapodtunk abban, hogy öt-hat szegedi cég kereskedelmi irodát nyit jövőre Toledóban. Most szervezzük a partnereket - féléves próbaidőre. • Milyen emléket hozott még haza a vásárigazgató? - Toledóból nem sok szépet. A nagy tavak környékét annyira iparosították már, hogy el is sivárosodott teljesen. Amerika nem az európai ízlésnek megfelelő. Ami számomra furcsa és emlékezetes marad, az az amerikai üzletemberek tárgyalási stílusa. Képesek az ebédre kért*szendvics fogyasztása közben tárgyalni. Mire elfogy a harapnivaló, már meg is kötötték az üzletet. Rafai Gábor • Toledóban a vásárigazgató és a cukrász „Mire elfogyott a szendvics, megkötötték az üzletet is" - mondja Csonka Gábor, a delegáció vezetője Csonka Gábor szegedi vásárigazgató az ABC amerikai tévétársaságnak nyilatkozik Toledóban, a szegedi stand előtt.