Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-19 / 270. szám

PÉNTEK, 1993. NOV. 19. HAZAI TÜKÖR 5 MDF - Trianon Tájjelegű ülést tartott a minap az MDF elnöksége Miskolcon. Elmondták a rádióban, hogy mindez nem a kampány része volt, ha­nem tájékozódtak a vidék, az ország helyzetéről. És hogy már nyolc ilyen ván­dorgyűlést rendeztek kes­keny e hazában, szintén a tájékozódás érdekében. Itt volt például ez a má­sodik világháború. Nagyot tarolt, s a végén, 1945 tava­szán nem padlón, hanem padló alatt volt az ország. Három év alatt talpra áll­tunk. Mi történt azonban a mostani három évben. 1990 tavaszától máig? Például az, hogy egy cég vezetői végki­elégíthetik önmagukat hat­vanmillióval. Hogy kibont­sam egy picit a mondat igéjében megbúvó szexuális tartalmat: ez a pénz tényleg van akkora, hogy az ember boldogan beleujjazzon a zsebébe és alaposan kielé­güljön. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a fővárosi egye­temet, az Eötvöst be kell zárni a téli vizsgaidőszak jelentós részében, a vizsgák majd a koleszokban lesznek, mert nincs pénz fűtésre, de minden szabályos, ez is, meg a nagy suska kimarko­lása is. A saját zsebbe elé­gített hatvan milcsinek a fele is elég lett volna rá. hogy ilyen oktatásügyi tü­zelőgond föl se merüljön. Szegeden egy egyetemi tanszék évi költekezési lehetősége 200 ezer forint... Milyen állam az, ahol meg­történhet az ilyesmi? Hálás lehet Trianonnak az MDF! Ha megvolna a régi hatvanhárom megye, nemigen tudná tájékozódás címén végigkampányolni az országot az utolsó pillanat­ban. így menni fog. Zelei Miklós A rajztanszék kiállítása. (Fotó: Révész Róbert) Hallgatói sikerek Több külföldi és hazai egye­tem és főiskola képviselőinek jelenlétében rendezték neg tegnap a tanárképző tudomá­nyos és művészeti diákkörei­nek konferenciáját. Az egész napos rendezvénysorozaton a délelőtti szekcióülések után döntöttek a legjobb előadások­ról, melyekért a dijakat este dr. Szalay István főigazgató adta át. A főiskola ebből az alka­lomból diákköri hangversenyt és orgonahangversenyt adott, illetve délután a Poszt Art Galériában (képünkön) meg­nyílt a JGYTF rajz-művészet­történeti tanszékének kiállítása. • A napokban a Magyar Tu­dományos Akadémián kerül sor a XXI. Országos Tudomá­nyos Diákköri Konferencia záróünnepségére, ahol átadják a Pro Scientia díjakat. A díjat amely a legrangosabb kitünte­tés, ami felsőoktatási intéz­mény hallgatójának tudomá­nyos teljesítményért adható, kétévente adják át. a JATE Természettudományi Karáról ketten részesültek ebben a ran­gos kitüntetésben: Geretowsky Zsolt fizika-kémia szakon vég­zett (konzulens: dr. Bor Pálné és dr. Szövényi Zsolt), vala­mint Szepesvári Csaba ötöd­éves matematikus hallgató (kon­zulens: dr. Lőrincz András). A díjat Kosáry Domokos, az MTA elnöke adja át. • ,,A jól képzett orvos lesz a legnagyobb gyógyszervásár­ló". Ez a jelmondata a világ legnagyobb - immáron 100 éves - gyógyszergyárának, az amerikai Merck Sharp és Dohme­nak, röviden MSD-nek. E vezérelv indította az amerikai nagyvállalatok érték sikerlis­táját 7 éve vezető gyógyszer­gyártó céget arra, hogy nagy hangsúlyt fordítson mindenütt a világon az orvosok tovább­képzésére. Az MSD adta ki a háziorvosok bibliájaként szá­montartott, 3000 oldalas orvos­továbbképző könyvet, amelyet a közeli jövőben magyarul is megjelentet. Az orvosok poszt­graduális képzését lényegesnek tartó Merck cég a világ több országában sorra hozza létre orvostovábbképző centrumait. Magyarországon előbb Deb­recenben, majd Pécsett rende­zett be továbbképző központot, tegnap Szegeden nyitott cent­rumot a SZOTE egyetemi gyógyszertárának vadonatúj épületében. A dél-magyarországi régió orvosait szolgáló, önképzésre is alkalmas centrumot számító­gépekkel, az orvostudomány legújabb könyveivel, szakfo­lyóiratokkal, kazettákkal és számítógépes oktatóprogra­mokkal szerelték fel, rendkívül esztétikus környezetben lehe­tőséget adva az ide látoga­• Orvostovábbképzés A Merck a SZOTE-n A megnyitón dr. Dobos Károly a Merck orvos-menedzsere és Urbán Péter, a gyógyszergyár magyarországi igazgatója. (Fotó: Schmidt Andrea) toknak mindezek használatára, illetve a legfrissebb orvosi is­meretek elsajátítására. Az egyetemi gyógyszertár első emeletén berendezett két helyiségben havonta kerül sor egy-egy orvosi témával kap­csolatos, kiscsoportos tovább­képzésre, amelyre az adott téma. szakterület országosan elismert szaktekintélyeit hívják meg előadóként. S hogy va­lóban az igényeknek megfelelő szakmai programsorozatot szervezzenek, korábban kon­zultáltak a régió orvosaival a továbbképzések témaköreiről. A január elsejével induló posztgraduális képzésen elő­ször a neurológiával, majd a fertőző betegségekkel kapcso­latos új ismeretek elsajátítására nyílik lehetőség. A szervezett továbbképző programok mellett a központot az önképzés szándékával egyé­nileg is látogathatják úgy a SZOTE, mint a régió orvosai. A tegnapi ünnepélyes meg­nyitón mindezekről tájékoz­tatta a megjelenteket a centrum működését finanszírozó Merck gyógyszergyár magyarországi igazgatója, Urbán Péter. A SZOTE rektora, ár. Fráter Loránd professzor megnyitó szavaiban azt hangsúlyozta, hogy az orvostudomány fejlő­dését szolgáló új centrum mindkét fél - a gyár és az egyetem - számára egyaránt igen hasznos. Örömét fejezte ki, hogy a Merck gyógyszer­gyár felismerte, a régi reklá­moknak lejárt az ideje, s előre­mutatóbb bekapcsolódni egy hosszú távú továbbképzésbe. Az MSD-SZOTE orvosto­vábbképző centrum első nyit­vatartási napja hétfőn, 11-17 óráig lesz. K. K. • Előbb azonban a sajtótájé­koztatóról. Rózsa Edit, mint mondta, két héttel ezelőtt el­határozta, hogy Szeged érdeké­ben olyan akciót indít, amelyet a többi országgyűlési képvise­lővel, valamint a városi önkor­mányzat vezetőivel és a pártok frakcióvezetőivel együtt előbb alaposan megvitatnak, majd ki­ki a maga területén, a jobbítás szándékával teszi a dolgát. Hogy milyen kérdésekről szán­dékozott beszélni? Mindenek­előtt a mostani költségvetési vita és kilátások tükrében a te­rületfejlesztési feladatokról, a város működtetéséről, azokról a napi gondokról, amelyek a szegedieket is gyötrik: a köz­lekedés, a szennyvíztisztítás, a repülőtér kérdése, a Világ ut­cája kapcsán kialakult patt­helyzet és néhány figyelmez­tető jelenség, amelyre a statisz­tika is felhívja a figyelmet. Ezek közül említette azt az adatot, amely szerint az ország 124 vidéki városában jegyzett baleseti gyakoriság szempont­jából Szeged az „előkelők" sorába tartozik. A megyeszék­helyeken a balestek előfordu­• Rózsa Edit kezdeményezése Közös akcióra fel! Talán még nem késő... Több olyan közös, Szegedet (is) érintő dologról számolt be tegnap délután a sajtó képviselőinek Rózsa Edit (SZDSZ), országgyűlési képviselő asszony, amelyekről szerette volna kikérni képviselőtársai véleményét, diskurzust folytatni, majd tovább lépni a gyakorlati teendők mezejére. Ara, mindez nem ment lási átlaga 12 százalék, ez a mutatószám városunkban 34 százalék! A második témakörbe tarto­zott az a négy törvénymódosító javaslat, amelyet a képviselőnő nyújtott be a T. Házhoz. Ezek közül nyilvánvalóan a legjelen­tősebb az, amelyik arra vonat­kozik, hogy: legyen adómentes a lakásfenntartási támogatás és a munkanélküliek jövedelem­pótló támogatása. A szeptem­ber 29-én beadott módosító in­dítvány további sorsáról a kép­viselő asszony a Délmagyaror­szágnak azt nyilatkozta, hogy: optimista, nemcsak azért, mert néhány (nem frakcióbeli) kép­viselőtársa is támogatja, hanem a legtöbb bizottság is hasonló állásfoglalást alakított ki az indítvánnyal kapcsolatban. A sajtótájékoztató után kö­vetkezett (volna) a képviselő­társakkal való megbeszélés a Torony alatt. Ez azonban fele­másra sikeredett. Tudnillik a meghívottak köz.ül mindössze Géczi József (MSZP) tette tisz­teletét ezen az összejövetelen. Ennek ellenére a városvezetők, dr. Lippai Pál polgármester és Tühegyi József alpolgármester, (dr. Ványai Éva alpolgármes­ternő Egerben képviselte a várost egy tanácskozáson) valamint néhány frakcióvezető és a SZOTE képviselője be­számoltak a várost legjobban foglalkoztató gondokról, ame­lyek voltaképpen megegyez­nek a fentebb már említettek­kel. Rózsa Edit miután figyel­mesen végighallgatta a tájé­koztatókat, köszönetet mondott a megjelenteknek, hogy elfo­gadták a meghívását és kérte a polgármestert, az összejöve­telen készült jegyzőkönyvet postázzák mindazoknak, akik nem jelentek meg a találkozón. A fentiekhez különben Gé­czi József hozzáfűzte, hogy: reméli a választásokat követő négy évben sokkal szorosabb lesz a kapcsolat a honatyák és az önkormányzatok között. Ez, mint mondotta, a bimbódzó demokráciánk továbbfejlő­désének záloga és ehhez mind­két oldalról támogatást kell szerezni. K. F. • Önök mindketten ma­gántáncosok, a Szegedi Ba­lett vezető művészei; mi a pontos megnevezése új feladatkörüknek ? J. T.: - Pataki András a tagozat vezetője, magam pedig a Szegedi Balett művészeti vezetője vagyok. Az együttes­nek három új tagja van, ket­tejükkel - Panja Fladererrel és Beatrice Schsrz-el - Drezdá­ban találkoztunk, az udinei Valentina De Piante pedig egy bécsi nemzetközt modern kur­zuson vett részt, mi ott jártunk Andrással és meghívtuk az együttesbe. • Nem lehet mondani, hogy szerencsés csillagzat alatt kezdték balettvezetői pályafutásukat: sorozatos betegségek, balesetek miatt halasztani kellett előadáso­kat, a Szegedről elszerző­dött Péntek Kata beugrá­saival menekült meg reper­toárdarab; és most a be­mutató is? P.A.: - Iszonyú balszeren­csések vagyunk ezekkel a sé­rülésekkel; az év úgy kezdő­• A Juronics-Pataki-péros Alapítvány a szegedi balettért dött, hogy Sárközi Attilának eltörött a kezén az ujja, aztán Valentinának a lábujja, majd a bordája, Zarnóczai Gizinek a lábujja... Péntek Kata rendsze­resen visszajár, a bemutató előadásban is szerepel, mert Zarnóczai nem tudja vállalni a fellépést. • Hogyan képzelik el a tagozat működését? J.T.: - Élesen ketté kell választani az elképzeléseinket, és a realitásokat. Vannak szép terveink, amelyek megvalósí­tásában nincs előttünk művé­szeti jellegű akadály. A szín­ház vezetői nem szólnak bele a művészeti munkába. P. A. - Annál inkább van­nak anyagi gátak. Szeretnénk tovább folytatni a Szegedi Balettnél már megszokott soro­zatot, külföldi vendégkoreog­ráfusok meghívását. Ezt akadá­lyozza a pénzhiány. Hiába tudjuk immár pontosan, hogy milyen modem stílust képvise­lő, tehetséges koreográfusok­kal tudna jól dolgozni és to­vább fejlődni, sikereket elérni az együttes... • Mi az a meghatározó művészeti irány, amit vá­lasztottak? J. T.: - A Limón technikán alapuló, de sokféle stílust egyéni módon ötvöző poszt­modem irányzatok állnak hoz­zánk a legközelebb. Mint Ro­berto Galvan művészete, aki sajátosan mixeli a modern táncstílusokat. Számos fiatal, tehetséges, s a tanult techni­kákat eredeti módon, szuverén egyediséggel alkalmazó kore­ográfust ismerünk és szeret­nénk idehívni - ha lenne rá pénzünk. Azért is fájdalmas, hogy pont most van ilyen gyengén eleresztve anyagilag a színház, mert a balettegyüttes tulajdonképpen most tart ott, ahol ezek a posztmodern mű­veket megalkotni képes kore­ográfusok: túl vagyunk egy hosszú tanulási folyamaton, amelyben megismertük és elsajátítottuk a modem techni­kákat, és már képesek lennénk arra, hogy kamatoztassuk a tudásunkat - eredeti, számunk­ra komponált táncművekben. P. A.: - Juronics Tamás ba­lettjei is ezt a művészeti irányt képviselik, de természetesen más alkotókra is szükségünk lenne. Szeretnénk meghívni egy Hollandiában élő izraeli koreográfust, már fölvettük vele a kapcsolatot. Egyelőre azonban próbáljuk összeszedni a pénzt - mondjuk arra a mi­nimális propagandára, amely nélkül nem tudunk elképzelni egy bemutatót. Hiszen a szín­háznak egy plakátra sem fut­ja... Ilyen körülmények között persze lehetetlenség tervsze­rűen dolgozni. Mi nem szíve­sen vonjuk kétségbe sem a város, sem a színházvezetés jószándékát. de ez édeskevés; az biztos, hogy ez már nem színházi állapot, ez valami más. Fogalmunk sincs, mi lesz az évad második felében, de szerintem nincs ember az egész színházban, aki ezt tudná, beleértve az igazgatót is. J.T.: - Úgy védekezünk, hogy dolgozunk. Lemegyünk a baletterembe és nem foglal­kozunk számunkra megfejt­hetetlen ügyekkel. Ezt annál inkább megtehetjük, mert ve­lünk se foglalkozik senki, nem voltunk még egyetlen értekez­leten sem, mint a tagozat ve­zetői. A gondokról leginkább a pénztárostól hallunk, amikor megyünk valaminek az áráért és azt mondja: nincs pénz. Stop van, kifizetési stop, le­állították a vásárlásokat, mond­ja a tervező, nem tud meg­moccanni... • Akkor honnan szedik össze a pénzt, mondjuk a bemutató plakátjára? P. A.: - Muszáj erről be­szélni? Színházon kívüli for­rásokat kerestünk természete­sen. Együtt dolgozunk a Ping­vin Stúdióval, ez egy szegedi reklámcég, amely fontosnak tartja, hogy legyen a városnak egy ütőképes balettegyüttese. Sokat segítenek nekünk. Még nincs bejegyezve, de csinál­tunk egy alapítványt... J. T.: - Pontosabban csi­náltak nekünk, illetve a szegedi kortárs balett támogatására. Ha gyűlne a számláján a pénz, olyasmire vehetnénk igénybe, amire a színház végképp nem tud adni. például utazásra, egy­egy referencia anyag elkészí­tésére. Egyszóval nem akarunk lemondani arról, hogy Szegedi Balettként funkcionáljunk; ha ez a színházban nem, vagy csak részben képzelhető el, akkor színházon kívüli eszkö­lzök igénybevételével, de ­élni szeretnénk. Sulyok Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom