Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-16 / 267. szám

KEDD, 1993. NOV. 16. RIPORT 7 Táncra fel, Tanító bácsi! Tanító bácsinak hívják Algyőn. Még a nyolcvan­éves nénikék is. Pedig Eke József még csak hatvan. Ép­pen ma ünnepli ezt a gömbölyű számokkal leír­ható születésnapot. Valaha a katedrán kezdte. Tőlünk távoli vidéken, ma­tematika tanári oklevéllel zsebében nebulókat okított s most az algyői művelődési ház igazgatójaként megy nyugdíjba. Évtizedek óta járja a világot az algyői ha­gyományőrzőkkel, hogy, ha kell, muzsikál, ha kell, éne­kel. ha kell, táncot rop ittho­ni és külhoni színpadokon. Számtalan társadalmi szer­vezetben tevékenykedett, sokféle kitüntetést kapott. Mint hajdani kollégája, em­lékszem, mennyit panaszko­dott. talpalt, hogy az omla­dozó falú művelődési házát rendbehozzák. A sors fin­tora, hogy mire nyugdíjba vonul, akkora készült el a vadonatúj épület, melyben egy új igazgató kezdheti meg a munkát. De Józsi így, a régi, dü­ledező házzal együtt is iga­zán hiteles személyiség. Ezzel a díszlettel valós az a „kultur-történelmi" kor, melynek szereplője. A min­denes, az egyszemélyben főnök és rabszolga. Az op­timista, talpraesett, minde­nütt jelenlevő életművész, akiről azért szomorkás mo­solyra fakasztó chaplin-fi­gurák is eszünkbe jutnak. Egy emberöltőt felölelő, át­meneti korszak drámájának pozitív hőse ő. A tanú. Nemrég egy művészeti táborvezetőknek rendezett kurzuson töltöttem vele pár napot. Tanúja voltam, ahogy huszonéves fiatalok megtap­solták, de a fővárosi banda zenészei is meggratulálták, mikor egyik táncházi estén ttz perces szólót táncolt. Is­ten áldotta természete van Józsinak, semmi sem hozza őt zavarba. Lehetnek óriási változások a rendszerben, ő nem sokat törődik vele. Iga­zán irigylésre méltó ember, az, aki elfelejtett felnőni, ezért nem is tud soha meg­öregedni. A tapasztalatlan gyerekek őszinteségével, az idősek furfangjával meg­áldott Eke Józsi nem hasonlít senkire, belőle csak egy van. S ha az igazgató nyug­díjba is vonul, a népművelő, a tanító bácsi nem hiszem. Táncra fel, Tanító bácsi, most kezdődik a második ifjúkor! Pacsika Emília CSAK TÁRCSÁZNI KELL TELEFONOS 9 HIRDETÉSFELVÉTELÜNK VALAMELYIK SZÁMÁT, § ÉS HIRDETÉSÜK BIZTOS CÉLBA ÉR! 5 481-444, 7-i 9-ig | 320-239, 7—15-ig Q 318-999 8-12, 14-17-ig • Nem értettem pontosan a nevét - mondtam a be­mutatkozás után -, szabad kérnem még egyszer? - Brzdkgkovics Jovan - ha­darta és biztos voltam benne, nem tetszik neki ez a kérdezős­ködés. így ráhagytam, de ő le­egyszerűsítette a dolgot. - Szó­líts egyszerűen Csülöknek, ott­hon Adán is így hívtak. • Oké. Menekült vagy? - Nem. Most szereltem le és rögtön átjöttem Magyarország­ra munkát keresni. Most éppen Siófokra megyek, mert ott van néhány barátom. • Konkrét címed is van? - Nem, nincs. Ott dolgoz­tam egy építkezésen. • Siófokon tízezrek mozog­nak, nem hiszem, hogy megtalálod őket. - De, biztos meg fogom ta­lálni azt a helyet. • Mondtad, hogy most sze­reltél le. Sorkatona voltál? Tényleg, hány éves vagy? - Kettőszázhuszonöt napig voltam a fronton. Huszonöt évesen másodszor hívtak be. • Jártál ott, ahol a kemény harcok folytak? - Részt vettem horvát és muzulmán támadásokban, a szerb oldalon. A legkemé­nyebb helyeket is végigjártam. • Szerb vagy, vagy magyar származású? - Apám magyar, anyám szerb volt. Mindkettő meghalt. Csak a húgommal maradtunk ketten. Egyébként a behívásnál azt írták a papíromra, hogy nem tudom, milyen nemzetisé­gű vagyok. • A harcokban részt vesz­nek a magyarlakta terüle­tekről is? - Nyolcvan százalékuk on­nan van. A szerbek csak ellen­őriznek, meg akarják mutatni, mit tudnak. Egyszer jött hu­szonöt szerb harcos és köpköd­tek ránk, hogy már két hete nem boldogulunk az erdőben lévő muzulmánokkal. - Majd megmutatjuk mi nektek, ho­gyan kell ezt csinálni - mond­ták. Bevetették magukat az er­dőbe. és soha nem tértek visz­Egy tragédia anatómiája A részegek háborúja? Egy „szerencsés" áldozat. Ő „csak" megsebesült! A stoppos mellett sorra húztak el az autók az 53-ason. Nem is csoda, elég szakadt külsejű fiatalember integetett az út szélén. Magam is meglepődtem, amikor lassítottam és melléje érkeztem. Riadt tekintetű, negyven köriilire saccol­ható férfi kérdezte illedelmesen, elvinném-e egy darabon. Cigarettával kínáltam, majd oldottabhan beszélgettünk. • Embert is öltél? - Hát persze. Ha nem lövök, azok lőnek le engem. Ez ott törvény az életbenmaradáshoz. • Öldöklésben is részt vet­tél? - Abban nem. De láttam többször, amikor szuronnyal végeztek asszonyokkal, gyer­mekekkel... • Nem tudtad volna meg­akadályozni? - Mit képzelsz? Ha közbeszó­lok, engem is meggyilkolnak. Volt erre is példa. Egyik barátom meg akart védeni egy aszzonyt, és lelőtték, mint egy kutyát. • Miért ilyen őrültek ott az emberek? - Mindennek az ital az oka. • Mert a fronton van pia? - Kannaszámra hordják. Annyi konyakot, pálinkát, meg bort ihatsz, amennyi belédfér. Az elmaradhatatlan konyakos­kanna ott van minden lőállásban. • Ezeket a szörnyűségeket akkor az ital hatása alatt követik el? - Bizony. És másnap, ami­kor kijózanodnak, őrjöngenek. Láttam olyan harcost, aki órá­kon át sírt másnap. Állandóan azt hajtogatta, mi lesz, ha kitu­dódik, hogy ő ártatlan embe­reket ölt meg, mert ezért, ha vé­ge a háborúnak, bizonyára fel­akasztják... Szóval mondom én, a pia az oka a sok öldöklésnek. • Sok barátodat elvesztet­ted? - Naponta gyászoltam... MÉs a halottakat hová te­mettétek? - Jött egy buldózer, kikotor­ta az árkot, a halottakat beledo­báltuk, és a gép rájuk túrta a földet. • Regisztrálták az elhuny­takat? - Nem. ilyennel senki nem törődött. És azzal sem, hogy szerb, horvát, muzulmán, vagy éppen magyar kerül a gödörbe... • ...Városi vaskerekeken, vagy­is villamoson érkeztem ki a Nagy állomásra. Velem együtt még öt személy zötyögött a máskor mindig telt szerelvé­nyen. Tehát az utasok tudták, hogy nem érdemes 7 óra előtt kijutni a pályaudvarra. Öt óra előtt néhány perccel (a havazás miatt mintegy félórás késéssel) befutott a pesti postavonat. Utasokkal és újságokkal. Öt órakor nyitott a váróterem bü­féje, s akkorra a hírlapárus is terítette a kínálatot. Kókadozó, javarészt orosz és román ajkú utasok ültek a várótermi aszta­lok mellett, s Magyarországot a Makó környékiek képvisel­ték. Már akik tegnap a Kecske­mét-Cegléd-Budapest, Pécs vagy Miskolc vonalak valame­lyik helységébe akartak utazni. Nézzük csak a menetrendet! A Szeged-Békéscsaba személy-, a Szeged-Budapest (Miskolc­Eget) gyors-, a Szeged-Pécs gyor;- és a Szeged-Budapest expresszvonat indulna 5 és 7 óra között. Később Darvas Ti­bor állomásfőnök igazolja mindezt, azzal a megjegyzés­sel, hogy a Szeged-Pécs sze­relvényt előre küldték Kiskun­félegyházára, s az utasokat az első budapesti vonattal viszik el, biztosítván az átszállást. Az állomásfőnöki irodában azt is megtudom, hogy a rendező-pá­lyaudvarról tehervonat indítása nincs beprogramozva. Jelen van Németh György, a vontatá­si főnök is, aki rövid beszámo­lójában konkrét adatokkal szol­gál: az általa felügyelt terüle­ten 129 mozdonyvezető dolgo­zik, s az állomány kétharmada, két szakvizsga és 9 évi gyakor­lat után elérte a főmozdonyve­zetői rangot. November 11-én öt szakszervezet megállapodást kötött az elégséges szolgálta­tásról, amit sztrájk idején biz­• Kétórás, figyelmeztető munkabeszüntetés • „Minden a mozdonyvezetőkön múlik" Előre bejelentett álldogálás Sztrájk és kávészünet. (Fotó:Nagy László) tosftaniuk kell. E megállapodás értelmében a sztrájk kezdetéig, tehát 5 óráig nyilatkozatot nem tevő munkavállaló a sztrájkban résztvevőnek számít, míg aki nyilatkozott, nem kíván részt venni a munkabeszüntetésben. Ez fontos az elszámolás miatt is. Az országban 6000 moz­donyvezető dolgozik, az ő szak­szervezetük egyike azon öt ér­dekképviseletnek, mely ezen megállapodást aláírta. Az öt közül három reprezentatívnak számít; reprezentatív az a szak­szervezet, melynek azonos munkaadói körbe tartozó mun­kavállalói egyazonszakmához tartoznak, s legalább kétharma­duk szakszervezeti tag. Ezen információk tudatában érthető Németh György kijelentése: „minden a mozdonyvezetőkön múlik ". A szegedi fűtőház moz­donyvezetőinek ügyvivője Wanger László és Erdélyi Zol­tán. A 23 éve a szakmában dol­gozó Erdélyi Zoltán megfogal­mazása szerint: - A feszttett munkavégzés mellett a remélt elismerés egyre kitolódik. Kollégáim nevében állíthatom, hogy sokkal több pluszterhet kell vállalnunk (éjszakai mű­szak. ünnep nélküli ünnepna­pok stb.) az átlagnál. Áldozat­hozatalra „képeztek" ki ben­nünket, ennek azonban meg­van a határa. Minden kisgyerek mozdonyvezető, vagy tűzoltó szeretne lenni, nos, mi elértük „álmainkat". Tovább akarunk lépni. Szabó László, a Vasutasok Független Szakszervezeti Szö­vetségének Szeged területi ügyvivője, elnökségi tag, Bakó Sándor jogi képviselő társasá­gában az alábbiakat mondotta: - Szakszervezetünk szolidáris a mozdonyvezetőkkel, s bár a bértárgyalásokon kompromisz­szumkészségről tettünk tanúbi­zonyságot, nem született meg­oldás. Az erőviszonyok isme­retében a sztrájktörvény ren­delkezéseit betartottuk. Elér­Szerinted elképzelhető, hogy a háború átterjed a Vajdaságra is? - Ez biztos nem fog megtör­ténni. Ugyanis a Vajdaság tart­ja el, úgy-ahogy, Kis-Jugoszlá­viát. A frontra termelnek élel­miszereket. • És ellátásban kint a fronton nincs hiány? - Nincs bizony. Van minden élelmiszer bőven. A szerbek harcolnak, meg ellenőrizget­nek, a Vajdaság meg dolgozik. Ha ott nem termelnének, éhen halnának a frontokon... • Mikor térsz újra haza? - Valamelyik nap éjszaka hazalátogatok, mert el akarom adni a házunkat. Nagyon nem szabad mutatkozni, mert már behívó sem kell, hanem össze­szedik az embereket az utcáról... • Hogy érzed, megváltoztál mint ember a fronton? - Teljesen más lettem. Azt hiszem, húsz évet öregedtem is. Lélekben meg nem is tudom elmondani, mennyit változtam. Olyan borzalmakat éltem meg. kénytelen voltam végignézni asszonyok megerőszakolását, a mészárlást, meg mindent... De nem kell azt hinni, hogy ezeket a borzalmakat csakis a szerbek követik el. Az ital a másik ol­dalon is ott van, és a pusztítá­son ők sem gondolkodnak. Az igaz, hogy nem ők kezdték... • Sokan keresnek munkát hasonszőrűek Magyaror­szágon? - Akit időlegesen leszerel­nek, egyből indul ide, és in­kább bujkál, ha nem is kap mun­kát, éhezik, de nem megy visz­sza. És ez azt hiszem, érthető is. • Ismét megkezdődtek a tár­gyalások. Lehet, hogy vége? - Majd évek múlva talán... ha addig tudunk felejteni. Posztobányi László tük, hogy a menetrendszerű 400 vonat ne legyen törölve. Jogi képviselőre azért van szük­ségünk. mivel tudomásunkra jutott, hogy a felsőbb szintű vezetés megpróbálta fenyeget­ni a dolgozókat, hogy maradja­nak ki a sztrájkból. Jogi eljá­rást kezdeményeztünk az 1989/7-es törvény szerint. Szerdán újabb forduló lesz a bértárgyalásoknál. Hogy mit várok ezen újabb fordulótól? Bízunk abban, hogy november 29-én nem lesz hosszabb mun­kabeszüntetés, s hogy a kor­mány és az rt. elnöke elfogadja a négy szakszervezet közös kompromisszumos javaslatát. Darvas Tibor állomásfőnök a mozdonyvezetőkről: - Ke­mény vizsga- és állandó köve­telményrendszer közepette érhetik el és tarthatják meg az elért szintet. Nyilvánvaló, ők a vasút alapemberei. Ezúttal is nyugodtan és higgadtan visel­kedtek. A tavalyi sztrájk szer­vezettebb és egységesebb volt. Én szabadságon vagyok, csak a történések miatt jöttem be a munkahelyemre. A gyülekező utazósereg „színfoltja" az az idős házaspár volt, akik öt óra után egy perc­cel helyet foglaltak a Miskolc­ra induló kocsiban. „Biztos, ami biztos, hátha jó hírt kap­nak a vasutasok, s hamarabb indul a szerelvény." Nos, nem indult hamarabb, de 7 óra után néhány másodperccel a Nap­fény csattogó kerekei jelezték: vége a kétórás figyelmeztető munkabeszüntetésnek. Közben Németh György se­gítségével megkaptam a számí­tógépek kimutatását a szegedi fűtőházi dolgozók átlagbérei­ről. Az úgynevezett „nem uta­zók" bruttó átlaga 21 ezer 400 forint (a készenléti díjjal egye­temben). A mozdonyvezetők, tehát az „utazók" pótlék nélkül havonta, átlagban bruttó 26 ezer 400 forintot; pótlékokkal (mű­szak, éjszakai, készenléti) át­lagban bruttó 34 ezer 300 fo­rintot keresnek. Az 1993-as esztendő első tfz hónapjának átlagáréi van szó. Minden kü­lön híresztelés elkerülésére kö­zöltük ezen adatokat. ...A Napfény expresszel 870 utas hagyta el' Szegedet. A hí­rek szerint Kiskunfélegyházán hószállingózás, Pesten havazás várta őket. A többi szerelvény is útrakész volt. Feloldották az „álldogálást". A vasút törvénye a mozgás... Pataki Sándor • A hétfői kétórás vasúti fi­gyelmeztető sztrájk 46 millió forint veszteséget okozott a MÁV Rt.-nek - ismertette Csárádi János, a MÁV Rt. ve­zérigazgatója hétfői sajtó­tájékoztatóján. A szolgálatban lévő 10 792 vasutas 16,2 százaléka, 1750 fő vett részt a munkabe­szüntetésben, melynek ideje alatt 438 személyszállító és 35 tehervonat nem közleke­dett. A vezérigazgató hangsú­• A MÁV vesztesége Ajánlatok, követelések lyozta: a jövő évi béremelés­ről tovább folytatják a tárgya­lást a szakszervezetekkel. Nem tudnak azonban eltérni legutolsó ajánlatuktól. Erről már a Vasutasok Szakszerve­zete és Schamschula György közlekedési miniszter között megállapodás jött létre. En­nek értelmében a munkáltató továbbra is a bérek kétszeri emelését javasolja, január 1­jétől 12,5 százalékkal, július l-jétől pedig további, lega­lább 11 százalékkal. Ennek hatására - a kollektív szerző­désben a további kedvezmé­nyeket is figyelembe véve ­25,4 százalékkal emelkedne a vasutasok bére, ami a vezér­igazgató szerint minden dol­gozó számára elfogadható aján­lat. A szakszervezetek követe­lését, a 27 -28 százalékos bér­emelést a MÁV állami segít­séggel sem tudja teljesíteni. Amennyiben a további tár­gyalásokon sem születik meg­állapodás, az érdekképvise­letek november 29-től egy ál­talános vasúti sztrájk meghir­detését is elképzelhetőnek tartották.

Next

/
Oldalképek
Tartalom