Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-06 / 259. szám

SZOMBAT, 1993. Nov. 6. • Kritikus szakaszon túl a restaurálás Felfüggesztették Ópusztaszeien a Feszty körképet (Folytatásaz /. oldatról.) Hogy ez megkezdödhet-e (például, bfrja-e a vászon a felfüggesztést, s kiadja-e a megfelelő formát), azt vizsgálta tegnap dr. Trogmayer Ottó vezetésével egy nemzetközi (magyar-lengyel- német) szakértő bizottság, melynek tagja volt Erwin Emmerling, Ingrid Stümmer, Rudniewska Halina, Zommer Krystyna, Paulikowski Adam és Szabó Tamás. A szakzsűrinek a restaurátorok diapozitfvekkel és filmmel illusztrálva beszámoltak a helyreállítás egész eddigi folyamatáról, részletesen ismertették a munkafázisokat. - Ezt követően a speciális fényt igénylő hatalmas kép megvilágításának próbájára is sor került. A tegnap - egyébként a második - szakértői vizsgálatot végzők közül a német'Erwin Emmerling úrral váltottunk szót. Elöljáróban kifejtette, az itteni munka azért is rendkívüli figyelmet érdemel, mert sehol a világon nem csináltak még ilyen nagyszabású képrestaurációt. Elismeréssel nyilatkozott a lengyel restaurátorok munkájáról: - A lengyeleknek nemzetközileg is nagyon jó a hírnevük, bizonyára van egy speciális lengyel restaurátori fölfogás, iskola. Sok a tapasztalatuk, s ez különösen fontos az ilyen nagyméretű munkánál, ahol a felület méretei és a kép rossz állapota is okoz problémákat, és ezért mindenféleképpen kell új technológiákat alkalmazni, vegyítve, összehangolva az eddigi ismereteket. Az itteni probléma, a fölvetés, a munkafeladat olyan nagy, amilyet még sehol a világon nem kellett megoldani. Sehol még ilyen nagy és ennyire megrongálódott képet nem újítottak fel. Arra a kérdésünkre, hogy megéri-e ez a hatalmas munka, határozottan kijelentette Emmerling úr: - Biztos vagyok benne, hogy megéri. A mai közönséget is érdekli, látni akarják, át akarják élni, hogy a szüleik, a nagyszüleik hogyan viszonyultak a művészethez, mit értettek ők művészet alatt. Akik tegnap Ópusztaszeren megszemlélhették a Feszty körképet már közelebb kerültek ehhez. Szabó Magdolna • Gondoljunk azokra a filmekre, amelyekben eszméletlenül unatkozó, kólás dobozokat rugdaló, rágótól kérődző, bőrszegeccsel kivert, nyegle, motoros legények egyszer csak kitalálják, hogy mit is kellene tenni: Go Frisco! Azaz: irány San Francisco. Megvizsgáltam a problémát és jelenthetem: ez egy valódi mentőötlet lehet unatkozónak, utazónak egyaránt, ugyanis a város olyannyira változatos, mint egy aranylakodalomig bucskázó házasság. Alighanem köztudott, hogy amikor jókedvében dolgozott az Úr a Földkerekség egy-egy részletén, akkor majdnem minden alkalommal tengert csurgatott a hegyvidékhez. Akárcsak itt. Aztán, ha ehhez a természeti adottsághoz juttatott némi anyagi gazdagságot vagy valami kuriózumot, akkor az adott város látképe beragasztható a felejthetetlen tájaknak fönntartott albumba. Mit mondjak? San Francisco a föntebbi feltételeket is teljesíti. Az öbölből jól látható a hírhedett Alcatraz börtönsziget, bent a kikötőben fókák százai sütkéreznek a hajók között, s ha a város felé fordul az ember, elképedve bámulhatja, hogyan zabálja föl a menetrendszerű, délutáni köd a felhőkarcolók fölső harminc emeletét, miközben odalent megrakottan poroszkál a városképi jelentőségű villamos. Október 2-án holdünnepi vásár hullámzott a kínai negyedben. A kicsi, sárga emberek tengernyi tömegében hol egy zenekar, hol egy tenyérjós, hol egy halom finom faragású elefántagyar, hol pedig a drezdai balettkart ábrázoló porcelán készlet formázott kicsi szigetet. Nem messze a színes forgatagtól egy hatalmas csarnokban az itt élő olaszok ünnepeltek csinnadrattával fűszerezett tésztahegyeken, fölöttük zöld-fehér-piros zászlóerdő peckesedett, melynek fái között Pavarotti fénylő hangja zúgott el. Legutóbb másfél évtizede dőlt össze egy városrész a pusztító földrengésben. Kerestük a nyomokat, de csak egy Diákok szervezte konferencia a csaiádróí Leendő szociális munkások találkozója A SZOTE főiskolai karának általános szociális munkás szakán tanuló harmadéves hallgatóktól származik az ötlet, hogy évente találkozniuk kellene az ország hasonló képzésben részesülő diákjainak. Az elhatározást tett követte, tudtam meg Boldog Krisztinától, az egyik szervezőtől, és az idén meg is hívták Szegedre mintegy 200 leendő kollégájukat. Az ország kilenc, hasonló képzést nyújtó intézményéből - orvos- és tanárképző, valamint önálló fölsőfokú intézményből - Szegedre érkezett egyetemisták, főiskolások tegnap munkához is láttak életük (alán első konferenciáján. A találkozó létrejöttében támogatta őket a Soros alapítvány, az MHB Nyitott Társadalom alapítvány, a Katolikus Egyetemisták és Főiskolások Egyesülete, a Caritas mellett számos vállalkozás is. Dr. Szél Éva egyetemi tanár, a főiskola igazgatójának megnyitó szavai után egy-egy diák bemutatta intézményét, az ottani képzés jellegét, az elméleti és gyakorlati oktatás sajátosságait. Ezután tapasztalt szakemberek tartottak előadásokat arról, miként lehet segíteni a családok mindennapi gondjain. Diósi Ágnes szociológus a cigánynépesség körében végezhető szociális munka lehetőségeit vázolta. A családgondozásban alkalmazható megelőző tevékenységről Zomboriné Botás Mária, a Tabán családsegítő szolgálat tapasztalatai alapján számolt be, dr. Temesváry Beáta, a SZOTE adjunktusa a pszichiátria eszköztárával, Zelenay Károly a drogambulancia munkájával ismertette meg a konferencia résztvevőit. Szó esett a családsegítő szolgálatokban rejlő lehetőségekről, s a vitában kirajzolódtak a „lehetetlenségek" is. A diákok szakmai tanácskozásán alkalom kínálkozott arra is, hogy az egyes intézmények hallgatói tanulmányi és szakmai sikereikről is beszámoljanak. A konferencia ma az egyházi szociális munka bemutatásával folytatódik, a magyar Caritas tevékenységéről Katona Nándor plébános tart előadást. Az egyes szekciók programja: látogatás a csongrádi menekülttáborban, beszélgetés a cigánycsaládok gondozásáról, a fogyatékos gyermekek helyzetéről, a szabadságvesztés büntetése alatti kapcsolattartás lehetőségeiről. A tervek szerint vasárnap kerekasztal beszélgetésen foglalják össze a résztvevők a tanácskozás tanulságait, a jövő feladatait. Végül: okiratban akarják elkötelezni magukat a hallgatók arra. hogy ezután minden évben más-más intézmény ad otthont hasonló szakmai rendezvénynek, ahol az éppen aktuális szociális kérdések kerülnek terítékre. Olyanok, amelyek megoldása majd rájuk, diplomás szociális munkásokra vár. Ch. Á. • A konyha vezetőjét, Sipiczkv Andrásnét a leltár kellős közepén találjuk. Mégpedig a végső leltár bonyolítása közben. A konyhát ugyanis bezárják. Nem kár ezért a helyért, csakhát hová is kerül több száz, meleg ételre eddig itt lelő ember? A konyhavezető a hogyan továbbról semmi biztosat nem tud, a folytatásért nem is ő a felelős, mint ahogyan a konyhaként funkcionáló épületrész siralmas állapotáért sem. Az ő tiszte évekig annyi volt, hogy ebédet készíttessen a város szegényeinek is. - Az öregek napközi otthonaiba - szám szerint 11-be 380 adag ebédet visznek innen, közte jó néhány adag cukros és más diétás kosztot. Szociális étkezés címén 180-an viszik haza az ebédet, vagy eszik meg itt az ebédlőben - sorolja az adatokat a vezetőnő. - Nem egy és nem két emberem van, akiknek még ételhordóra sem telik, ezért engedtem meg nekik, hogy itt helyben étkezzenek. Állítólag rossz a koszt, ezért mondták fel a gondozási központok nálunk az étkeztetést. A „váróban" tartott közvéleménykutatásunk szerint viszont jóízű az étel, az adagok sem kisebbek a menzákon megszokottnál. Kis lábaskában A négyes számú gondozási központ vezetője, Béládiné Fónagy Anna ezzel indokolja a szakítást: - Kósza hírek keringtek arról, hogy a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat privatizálni akarja a Jósika utcai konyhát, ezért még időben lépnünk kellett, nehogy egyik pillanatról a másikra több száz idős ember meleg étel nélkül maradjon. Felmondtuk hát a szerződést, s a gondozási központokba ezentúl az algyői Tópart étteremből hozzuk az ebédet. • Nem találtak volna koFotó: Nagy László zelebb helyet, hiszen az étel állaga szempontjából nem mindegy, milyen távolságról, mennyi ideig zötykölik? - Szegeden több étteremmel próbálkoztunk, de sajnos egyetlen egy sem vállalta az étel kiszállítását a gondozási' központokba. Az algyői étterem tulajdonosa viszont házhoz szállítja, adagonkét 1 forint fuvardíjat kér. A Szállítás volt tehát a meghatározó abban a döntésben, honnan hozassuk a kosztot. S hogy hol ebéd a közel kétszáz, szociális alapon étkezőnek, alig hiszem a válaszát. A 180 - talán mondhatni legszegényebb polgára e városnak a Csongrád megyei közgyűlés hivatalának konyhájáról kap ezentúl meleg ételt. A Szeged Tours Kft. által működtetett közgyűlési hivatali étkezde vezetője Szekeres Éva, nem kényszer hatására, hanem önként vállalta a szociális étkeztetést, hiszen mint mondotta, a 600 fő ebédeltetésére szolgáló konyhán eleddig mindössze 200-an ettek. A konyha kapacitás^ megengedi a szociálisan rászorultak étkeztetését.. A szociálisok - hogyan nevezik őket - december elsejétől vihetik el a közgyűlési hivatal konyhájáról ugyanazt az ételt, amit az ott dolgozók is fogyasztanak, s továbbra is lesz külön diétás és cukrosdiétás étel a betegek számára. S hogy mikor kerül lakat az árván maradt Jósika utcai konyhára - aminek már csak az a feladata maradt, hogy a textilipari szakközépiskola és a bíróság előkészítő konyhájaként működjék - nem tudni. Annyi bizonyos: a privatizáció nem kerüli el. Kalocsai Katalin finom ízléssel elrendezgetett negyedet találtunk, ahol egységes, klinker téglás épületek sorakoztak olyanféle változatosságban, ahogy a játékba feledkező gyerek tudja a legkülönfélébb formákba kirakni az építőkockákat. A földrengés után ezen a részen semmit sem újítottak föl. A házakat fölrobbantották, a törmeléket bedúrták az óceánba, ahol most sétány tarkállik a néptől. Szóval lélegzett a város, s mindezek után úgy éreztem, hogy menten írok egy ódát, s hazatérve keresek is egy utazási irodát, amely megszponzorálja művemet, amikor megHAZAI TÜKÖR 5 láttam Santa Fé hűsszínű bársonyát, s elfogytak a jelzőim. Ez a város nem elég, hogy szép és gazdag, nem elég, hogy egyszerre mexikói, spanyol és indián, no meg - legyünk igazságosak - egy kicsit amerikai, de még ízléses is. Az időrend érdekében azt azért el kell mondjam, hogy San Franciscóból Albuquerque-be repültünk, ebbe az ősi indián városba, ahonnan egy országnyi, hegykerítéssel beszegett síkon autóztunk Santa Fé csodájába. Meleg színű, öntött és tapasztott vályogfalak, hívogató, kicsi templomok, lugasos-teraszos éttermek, mindenfelé indián szőnyegek, pancsók - mindez olyan harmóniában, ahogyan csak egy falat érett camemberthez tud simulni egy korty testes bordói. No, azt hiszem, itt kell most abbahagyni. (Folytatjuk.) Dlusztus Imre ITT W/JM REPÜLŐJEGYEK, SZÁLLODA• •„J7" BÉRLET, AUTÓKÖLCSÖNZÉS, HMERIKFL AZ USA EGÉSZ TERÜLETÉN! MrÁDTOKI'C Utazási Iroda, Szeged murc i wiN a Petöfi Si t> 7. Te|>: 3 310-088 • Szóvivő, ügyvéd, biztosítós, olvasó, pszichológus A kommandósok tévedéséről A hét elején Szegeden, a Gyöngyvirág utcában történt kommandós akciónak óriási visszhangja volt és van a közvéleményben és a sajtóban egyaránt. A célt tévesztett akciónak egy ártatlan család itta meg a levét. Az ügyről kérdeztük riportalanyainkat. Garamvölgyi László százados, az Országos Rendőr-főkapitányság megbízott szóvivője: - Létezik egy szabályrendszer ami alapján a kommandós csoportok működnek. Ez viszont nem publikus. A Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság elnézést kért a családtól, természetesen ezzel nincs lezárva és elfeledve az ügy. Kivizsgáljuk, történt-e szabálytalanság, és nem fog elmaradni a felelősségrevonás sem, ha kiderül a mulasztás. Alapos volt a gyanú arra, hogy a lakásban fegyvereket és fegyveres bűnözőt találnak a kommandósok. (Ne felejtsük el, hogy Békásmegyeren egy hasonló, tízemeletes panelházban okozott tragédiát az, hogy veszélyes robbanóanyagokat tároltak egy lakásban.) Szerencsére ilyen tévedés még nem volt, és reméljük, hogy többé nem is lesz. A szegedi rendőröknek ehhez az ügyhöz semmi közük. A testület vállalja a kártérítést, és még egyszer hangsúlyozom: alaposan kivizsgáljuk az ügyet. Dr. Bába István, ügyvéd: Ekkorát nem tévedhet a rendőrség. Ha igen, akkor alkalmatlan feladatának ellátására. Természetesen a családnak kártérítési igénye lehet, ezen túl pedig büntető is tehet. Ilyen tévedés nem magyarázható, nem menthető. Aki elkövette a mulasztást, tévedett, azt büntetőjogilag felelősségre kell vonni, hiszen jogellenesen kárt okoztak másnak. És mi történt volna akkor, ha a családfő ellenáll? Talán lelőtték volna? El tudom képzelni, hogy mit élhettek át a felnőttek, hát még a két szerencsétlen gyerek. Szerintem soha nem heverik ki. Ha még nincs ügyvédjük, szívesen elvállalom az ügyet. A biztosítós: (Ebben az esetben azért nem nevesttünk, mivel a hölgy csupán vezetőhelyettes, nem jogosult nyilatkozatra.) - Egy kommandós támadás rendkívüli eseménynek számít. Tudni kell, hogy a biztosítási megállapodások háborúban, katasztrófahelyzetben nem érvényesek. Egy ilyen akció nem annak minősül. Ha valaki megsérült volna, eltörik a karja, akkor esetleg a CSÉB, vagy a baleseti biztosítás fizetett vollía. A lakásban okozott károkat rendezi a biztosító. A lelki károkért azonban nem lehet anyagilag kárpótolni. Viszont ha valaki a sokkhatás miatt kórházi ápolásra szorul, akkor a biztosítása segítséget nyújthat számára. Tréfásan fogalmazva: a kommandó ellen nincs biztosítás. Az olvasó, T. I.-né: - Jó lenne, ha nem foglalkoznának napokon át rendőrség ellenes cikkekkel. Megértem a felháborodást, de nyugodtan írhatnának ugyanilyen megrázó hangúan arról a nyugdíjasról, akinek ellopták a táskáját és benne volt 150 fcTrintja. Számára éppen olyan stressz volt ez. Erről csak egy hírt közöltek. Nem szabad a bűnözők alá lovat adni és a rendőrök ellen szítani a hangulatot. Dr. Balogh Tibor, pszichológus: - Ostobaság ilyen esetben toleranciát emlegetni. A tömegkommunikációnak is az egyént kell szolgálnia. Egyszerűen nem szabad úgy tévedni, hogy annak ártatlan emberek essenek áldozatul. Különösen a gyerekeknek lehetett szörnyűséges élmény. A tévé „jóvoltából" különben is rengeteg erőszakot, durvaságot láthatnak, de meg is tapasztalni... Nagyon remélem, hogy ez az élmény előbb-utóbb kitörlődik belőlük, elfelejtik. A sajtónak őrködnie kell azon, hogy az egyén érdekei ne sérüljenek. V. Fekete Sándor • A megyei főügyészségen megtudtuk, hogy az Ügyészségi Nyomozóhivatalhoz megérkezett a feljelentés magánlaksértés és könnyű testisértés ügyében. A jövő hét elején hallgatják meg az érdekelteket az ügyben és ugyancsak a következő héten várható az érdemi döntés is.