Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-26 / 249. szám

KEDD, 1993. OKT. 26. HAZAI TÜKÖR 5 • Telefon-áthelyezés A betegség nem „tétel Agydaganatos, két és fél esztendős kisfiú édes­anyja írt nekünk. Elbe­széli, hogy építkezés mi­att kénytelenek voltak föladni telefonjukat, de már harmadik éve vár­nak az áthelyezésre. Hiába... Ujabb és újabb határidőket kapnak ­telefon helyett. Az ide vonatkozó kormányren­delet szerint ugyanis a betegeknek már nem jár előny a várakozók kö­zött. Csak az igénylés sorrendje számit, a be­tegség nem „tétel..." . A kisfiút Budapesten keze­lik (a közeljövőben műtétre is sor kerül), s a fölutazások idején - telefon nélkül - igen nehéz kapcsolatot tartani a családdal. A levélíró hölgy férje ilyenkor maga látja el a két nagyobb gyermeket, ám hivatásánál fogva mindig bizonytalan, hogy aznap mikor ér haza. Szükséghelyzetben a szülők, barátok, szomszédok „mozgósíthatók." Telefon hí­ján persze csak nagyon körül­ményesen... A telefonáthelyezést még 1990-ben kérték, s az első ígéret szerint 1993-ig kellett várniuk. Idén az év második negyedét jelölték meg, mint az áthelyezés lehetséges idejét. Miután ez is lejárt, levélben kérték, hogy „méltányossági szempontok figyelembe véte­lével" teljesítsék kérelmüket. Elutasító válaszában a Szegedi Távközlési Igazgatóság techni­kai okokra hivatkozott. A család közben szomszé­doktól, barátoktól, utcáról volt kénytelen lebonyolítani a ha­laszthatatlan beszélgetéseket ­a féij sokszor az itthon maradt gyerekek kíséretében kért bebocsátást a jólelkű embe­rekhez. A család űjabb kérelmét ismét elutasították. Igaz, rend­kívül udvarias és megértő hangnemben, s részletesen in­dokolva, mely technikai aka­dályok teszik lehetetlenné az állomás áthelyezését, amely­nek idejeként most már 1994­et jelölték meg. A kérelmezők - ha nehezen is — elfogadták volna a magyy­• •• rázatot, ha... Ha közvetlen telekszomszédjuk nem kap telefont néhány nappal az elutasító levél kézhezvétele után. A Szegedi Távközlési Igaz­gatóságon kérésünkre még egyszer alaposan megvizsgál­ták a már többször elutasított kérelmet. Kiderült, hogy az érintett lakóterületen csak­ugyan telített a hálózat. Egé­szen pontosan: az egyéni igénylők számára nincs hely. A várakozók között ugyanis különféle kategóriákat állapít meg az igények kielégítését szabályzó kormányrendelet. „Magasabb rendű" igénylő­nek számít például a közület, vagy a vállalkozó. Számukra mindig tartalékolni kell néhány vonalat, mert működésüknek nem lehet akadálya a telefon­hiány. Ezért nincs ellentmon­dás a panaszos kérelmének el­utasítása, és a szomszéd tele­fonhoz jutása között. A szom­széd ugyanis munkahelyének egyik telefonvonalát kapta meg, a vonal előfizetője tehát közület volt és maradt. Az „új" (két éves) kormány­rendelet már nem ismeri a szociális szempontokat, kizáró­lag az előbbi kategóriákat, és az igénylések beadásának sor­rendjét veszi alapul. Hogy ez mennyiben minősíthető ember­séges eljárásnak, arról persze lehet vitatkozni. A telefon-ügyekkel régóta foglalkozók azért emlékeznek arra is, hogy az új rendelet érvénybe lépése előtt rendkívül nehéz volt annak megítélése, vajon csakugyan valóságosak­e a különleges elbánást igénylő kérelmezők egészségi, vagy szociális problémái. Merthogy visszaélések is szép számmal előfordultak... Ma már ilyesmi nem tör­ténhet meg, a rendelkezések­ben szó sem esik betegségről, vagy más, a rászorultságot bi­zonyító helyzetről. Kétség­telen, így sokkal tisztább a kép... legalábbis a távközlésiek számára. Most nem tehetnek mást, kénytelenek az érvényes sza­bályozás szellemében eljárni, még akkor is, ha panaszo­sunkkal „magánemberként" ők is együtt éreznek... Nyilas Péter • Úri dolgom volt, úri sza­bónál jártam szeptember 19. és október 18. között. Fölpróbál­tam Amerikát. Közben is éreztem, most meg már biztosan tudom, hogy nagy rám, lötyög rajtam. Az én méretem Szeged. Amióta hazajöttem, nagyon sokan kérdezik, milyenek az amerikaiak. Esett az eső, ami­kor Washingtonban az Arling­ton Park sétajáratán vacogva, az indulásra várva tűnődtem el ezen. Hogyan lehetne elmon­dani érzékletesen a jelentős kü­lönbséget köztük és köztünk? Mondjam azt, hogy nyitottak, nyitottabbak, mint mi? A dolog nem úgy igaz, ahogy magyarul gondolnánk. Kijelenthetem, hogy naivabbak, mint a ma­gyarok? Miért várjuk el egy győztes néptől, hogy ne mond­ja folyton azt: fentesztik!? Szóval az Arlington Park. 250 000 áldozat, hős nyughe­lye, ahol elnököknek, táborno­koknak, tiszteknek és közle­gényeknek állítottak emléket. Vietnam kivételével csupa diadal, ráadásul Vietnam maga még most sem minősül hábo­rúnak, az „egészséges" nem­zettest kilökte magából annak emlékét, sőt magukat az egy­kori katonákat is. Zuhogott az eső, amikor a park felé autóztunk. Vízfüg­göny, zsúfolt utcák. Az amik vezettek, ahogy csak bírtak, automata sebváltós szuper járgányuk olykor jobban tudta Fölpróbáltam Amerikát a teendőt, mint maga a sofőr. Mégsem láttam ökölrázást, nem hallottam anyázást, elő­zékenység, mosoly uralkodott minden fronton. Igen, az Arlingtonban a győztes oldalán elhunytak por­ladnak. Egyforma fehér sírem­lékek és üdezöld gyep. Elnö­köknek, államalapítóknak jár csak márvány, örökmécses. A fekete, szétvetett lábú idegen­vezető az autóbusz mikrofon­jába úgy fújja a leckét, mintha egy régi baseball-döntő emlé­kezetes pillanatait idézné. Milyen lenne a mi Arlingto­nunk? Mohi, Mohács, Világos áldozataival, hazakéredzkedő Mikes Kelemennel. Petőfi Sán­dorral, Kossuth Lajossal? És a domboldalra Trianon előtti határt rajzolna a sövény. Szóval, ha közlekedünk, ha elfoglaljuk a szállodai szobát, ha egy nagy lap szerkesz­tőségében járunk, vagy ha csak egy kávét kérünk a hamburger­szagú bárban, mindig azt fi­gyeljük: milyenek is ők? Mi­lyenek vagyunk mi hozzájuk képest? Leírok egy útvonalat: Wa­shington, Kansas City, Colum­bia, Seattle, San Francisco, Al­buquerque, Santa Fe, Chicago, Toledo, Philadelphia, West­port, New York. Ézen az úton kerestem a választ. Naponta írtam. Hogy ez útinapló lenne vagy jegyzetek sora? Döntse el az olvasó. Holnaptól: próbáljuk föl együtt Amerikát! Dlusztus Imre • Október 30-tól Igazságtétel! törvény Október 30-án lép hatályba „Az 1956 októberi forradalom és szabadságharc során elköve­tett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról" szóló 1993. évi XC. törvény. A bün­tető jogszabályt a Magyar Közlöny október 22-én meg­jelent 152. száma tette közzé. A rendelkezések értelmében nem évülnek el az 1949. évi genfi egyezménynek a hadi­foglyokkal való bánásmódra és a polgári lakosság háború ide­jén való védelmére vonatkozó 130. és 147. cikkében súlyos jogsértésként meghatározott, az 1956 októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett háborús és emberiség elleni bűntettek. A törvény különböző ideig tartó szabadságvesztéssel ren­deli büntetni többek között a szándékos emberölés, a kínzás vagy embertelen bánásmód, valamint a hadifoglyok vagy védett személyek törvénytelen elhurcolása, illetve túszok sze­dése bűncselekmények elkö­vetőit. A meghatározott bűncselek­mények miatt a nyomozásra kizárólag a Budapesti Ügyész­ségi Nyomozó Hivatal, a bíró­sági eljárásra pedig kizárólag a Fővárosi Bíróság illetékes. • A Világbank nyolc ügyve­zető igazgatója hétfőtől pénte­kig hazánkban tartózkodik. A látogatás célja a magyarországi általános politikai, illetve gaz­dasági helyzet megismerése, különös tekintettel a privati­zációra, a bankkonszolidációra és az ipari szerkezet átala­kításra. A delegáció találkozik Világbanki tanulmányút az ÁVÜ és az ÁV Rt. veze­tőivel, és a nagy kereskedelmi bankok vezérigazgatóival, és vidékre is ellátogat. ff Zászlóbontás" a sugárúton Az ünnepi hétvége bűnügyi krónikájának legjellemzőbb, időhöz kötött pillanatai a Jó­zsef Attila sugárúton játszód­tak le. Garázda fiatalokból álló csoport (csongrádi, salgó­tarjáni, dombóvári és karancs­berényi illetőségű, 20-21 éves emberekről van szó...) nemzeti zászlókat tulajdonítottak el; a tettenérést az elszámoltatás követi. Fiatalkorúak garázdál­kodtak a Tabán utcai Általános Iskola környékén. Ablakokat törtek ki, nagy riadalmat okoz­va. A szegedi illetőségű, isko­lás korú garázdákat a büntető­eljárás szabályai szerint vonják felelősségre. A forráskúti F. I. 42 éves erőgépkezelő a bordányi temp­lom előtt állította le, s lezártan hagyta a DPV-794 forgalmi rendszámú, metálszürke Alfa Romeo személygépkocsit. Is­meretlen tettesek eltulajdo­nították a 270 ezer forint ér­• Zsebesek a piacsoron • Sorsára hagyott gépkocsi Nem tartottuk számon, hány hivatalos helyen nem lobogózták fel a város épületeit. A magánemberek és lakóközösségek, a házfelügyelők, a polgármesteri fehívás nyomán, saját elhatározásuk alapján jártak, vagy nem jártak el... tékű járművet. A szegedi Pap­rika utcában lakó K. L. Lada 1500-as autóját lakása elől vitték el; később a rendőrség a Csatár utcában, erősen meg­rongálva talált a járműre. Az anyagi kár mintegy 100 ezer forint. A Sóhordó utca egyik házának udvarán parkolta Sz. F. a BMW típusú gépkocsit, ez azonban nem akadályozta meg a tolvajokat abban, hogy ablakbetöréssel Sony rádiót, videokamerát és 60 lemezt tulajdonítsanak el. A kár kevés híján 250 ezer forint. A Mars téri piacsoron a zsebesek a 69 éves O. J.-né nyugdíjas kabátzsebéből pénz­tárcát loptak. A szemtanúk szerint a bűncselekmény elkö­vetésével alaposan gyanúsít­ható P. M. L.-né és Sz. G. Zákány utcai lakos. Szatyma­zon a körzeti megbízott elő­állította N. Gy. 27 éves helyi lakost, aki alaposan gyanú­sítható azzal, hogy október hó­nap folyamán a község terü­letén több alkalommal tanyák­ba és hétvégi kertekbe jogta­lanul behatolt, s az eddigi ada­tok alapján szivattyút és ház­tartási tárgyakat tulajdonított el, több mint 58 ezer forint értékben. Lakásbetörések - az Ipoly sori O. M. lakásába ajtóbefe­szítéssel jutott be az az isme­retlen tettes, aki 41 ezer forint készpénzt és arany ékszereket vitt el, mintegy 150 ezer forint kárt okozva. A Róna utcában Sz. L. lakásába ablaküveg-be­töréssel hatoltak be, készpénzt és ékszereket tulajdonítva el, mintegy 80 ezer forint érték­ben. Az Alsó-Kikötő soron B. J. lakását szintén ablakbetörés­sel fosztotta ki az ismeretlen elkövető. Használati tárgyakat és egyéb értékeket vitt el, vala­mint 50 ezer forint készpénzt. Pataki Sándor uA téma: reprodukció és egészségügyi ellátás Segítséget ajánlanak A Nemzetközi Szaporodás­kutatási Bizottság és a WHO­nak a SZOTE szülészeri és nőgyógyászati klinikáján mű­ködő emberi szaporodást ku­tató központja által szervezett háromnapos munkaértekezlet színhelye nem véletlenül lett Magyarország és éppen váro­sunk. Miközben ugyanis nyil­vánvaló, hogy a kelet-európai országok mindegyike komoly gondokkal küszködik az egész­ségügynek ezen a területén, hazánk eddig is igyekezett követni a fejlett országok ellátási színvonalát, a szegedi klinika pedig már két évtizede eredményesen vesz részt a WHO humánreprodukciós kutató programjában. E mun­kásság elismeréseként érte az a megtiszteltetés a szegedieket, hogy ők adnak otthont ennek a tanácskozásnak. A munkaérte­kezlet célja az, hogy a nemzet­közi szervezetek - megismerve 16 kelet-európai ország szapo­rodással kapcsolatos mutatóit, az ezzel összefüggő egészség­ügyi ellátás helyzetét -, spe­ciális, támogató programot dolgozzanak ki e régió számá­ra is. • A volt szocialista országok népesedése és jövője szem­pontjából igen jelentős érte­kezletet dr. Kovács László egyetemi tanár, a SzOTE szü­lészeti és nőgyógyászati kli­nikájának igazgatója, valamint dr. Elisabeth Johannisson pro­fesszor, a Nemzetközi Sza­porodáskutatási Bizottság főtit­A/. emberi repro­dukeióval kapcsolatos egészségügyi kérdések megvitatására gyűltek össze tegnap, hétfőn Szegeden, a SzAB­székházban a kelet­európai országok szakemberei és szá­mos nemzetközi szer­vezet képviselői. kára nyitotta meg. A mintegy száz résztvevőt dr. G. Bena­giano, a WHO szaporodás­kutatási programjának igazga­tója, dr. Lehér Miklós, a Nép­jóléti Minisztérium egészség­ügyi főosztályának vezetője, dr. Papp Gyula akadémikus, a SzOTE rektorhelyettese, dr. Ványai Éva alpolgármester és dr. Telegdy Gyula akadémikus, a SzAB elnöke köszöntötte. Ezután Dr. Diczfalusy Egon egyetemi tanár tartotta meg bevezető előadását „A repro­dukciós egészség és a fejlődés lehetőségei a III. évezred kü­szöbén" címmel. A háromnapos munkaérte­kezlet - a több szekcióban elhangzó előadások után ­szerdán közös megbeszélések­kel, a segítség lehetséges mód­jainak a megvitatásával zárul. Ch. Á. A Fidesz új elnöksége Két vásárhelyi fiatal demok­rata is kulcspozícióba került a hét végén Szegeden megtartott Fidesz megyei választmányi ülésen. A küldöttek szavazatai alapján a megyei választmány elnöke a szegedi Náfrádi Zol­tán lett. Elnökségi tagok: Te­dás Zoltán (Szentes), Larkas Sándor (Fábiánsebestyén), valamint Alácsi Aurél és Szűcs Gábor (mindkettő Hódmező­vásárhely). A pénteken kez­dődő Fidesz országos választ­mányi ülésre Náfrádi Zoltánt, Bucsányi Lászlót (Szegvár) és Szűcs Gábort delegálták a me­gyei szervezet küldöttei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom