Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-20 / 245. szám

SZERDA, 1993. OKT. 20. BELÜGYEINK 3 Mónus az Európa Tanácshoz fordult Feketén terjed a betiltott könyv mányainak hozza tudomására a szabadkőművesség birodalmi törekvéseit, valamint a Leg­főbb Ügyész elleni panaszát terjessze az Emberi Jogok Európai Bírósága elé. Szó esett még a sajtótájé­koztatón arról is, hogy az Ösz­szeesküvés... című könyv körülbelül háromezer lefoglalt példányát, illetve az eredetiről készült fénymásolatokat külön­böző helyeken árusítják az országban, úgy, hogy abból sem a szerző, sem a kiadó nem részesül. Egy kérdésre vála­szolva Mónus közölte: ma már nem a párt, hanem a páholy érdekében folynak a koncep­ciós perek Magyarországon, így a Legfőbb Ügyész is a szabadkőművességet szolgálja anélkül, hogy megtagadná a múltját. Itt mondta el, hogy a jövő héten tárgyalják Szegeden a Nylri-Mónus pert. A Legfőbb Ügyész egykori helyettese '91. júliusában, közösség elleni izgatás alapos gyanúja miatt eljárást indított Mónus Áron ellen. A szerző, utalva a már említett védekezési módsze­rére, leszögezte: jelen lesz a tárgyaláson, s magával hozza a francia bíróság ítéletét is. Ezzel kapcsolatosan kijelen­tette: történelmi tanulmányá­nak kérdésében sem a rendőr­ség, sem az ügyészség, sem a bíróság nem illetékes dönteni. Abban csak a tudomány műve­lői, s ezt az Alkotmány is le­írja, jogosultak határozatot hozni. Kérdésre válaszolva kö­zölte, hogy a Magyar Tudo­mányos Akadémiát ugyan megfelelő fórumnak tartja, csak egy a baj: ebben a témá­ban ó sokkal többet tud náluk. Sz. C. Sz. „Sokszor kénytelen voltam úgy védekezni az ellenem indított támadásokkal szem­ben, mint a nyúl, elfutottam, elmenekültem Nyugat- Euró­pába" - mondta tegnapi sajtó­tájékoztatóján Mónus Áron, az Összeesküvés: A nietzschei birodalom című betiltott könyv szerzője. Mónus két fontos dolgot je­lentett be. Az egyik: a Párizsi Fellebbviteli Bíróság szeptem­ber 22-i jogerős Ítéletében megállapította, hogy a könyvé­ben közölt dokumentumok hitelesek. A másik: panasszal élt az Európa Tanács főtitká­ránál, Cathrine Lalumiere asszonynál, a Magyar Köztár­saság Legfőbb Ügyésze ellen, aki - mindenféle vizsgálat nélkül, figyelmen kívül hagyva az Alkotmány 70/G paragra­fusát - megtagadta a történel­mi mű szerzőjének kérését: nem szüntette meg a Mónus ellen indított büntetőeljárást, nem szolgáltatta vissza az Ösz­szeesküvés... lefoglalt példá­nyait, és így nem biztosította a hazai olvasóközönség számára a könyv megismerését. Mónus Aron a bírósági íté­lettel kapcsolatosan rámutatott: ha a művében közölt dokumen­tumok közül egy is hamisítvány lett volna, akkor a francia törvények értelmében - amely bünteti a hamis köz- és magán­okiratok terjesztését és publi­kálását - vagy háromszáztól ­háromszázezer frankig terjedő pénzbírságra, vagy háromtól ­nyolc hónapig terjedő szabad­ságvesztésre ítélték volna a nyugat- európai országban. Ezzel kapcsolatosan megem­lítette: a szabadkőművesség vezetői egyik francia újságnak sem adtak nyilatkozatot, nem cáfolták a könyvben leírtakat. A szerző szerint ez is azt bi­zonyítja, hogy a titkos doku­Fotó: Somogyi Károlyné mentumok hitelesek. Az Euró­pa Tanácshoz eljuttatott leve­lében Mónus Áron kéri a főtit­kárasszonyt, intézkedjék arról, hogy a Magyarországon ellene indított büntetőeljárást azonnal szüntessék meg, továbbá az ET-hez tartozó országok kor­Akcióban a Legfőbb Ügyészség Az Alkotmánybíróság hatá­rozatára tekintettel a Legfőbb Ügyészség a folyamatban lévő ténymegállapító vizsgálatok ira­tainak alapján haladéktalanul megkezdte annak tisztázását, hogy ezen ügyekben a bünte­tőeljárások megindításának feltételei megállapfthatók-e. A mosonmagyaróvári sortűz ügyében a katonai főügyész a nyomozás megtagadásáról ko­rábban hozott határozatokat hatályon kívül helyezte, és in­tézkedett a nyomozás elren­delésére. A legfőbb ügyész büntető­helyettese az 1956. október 25­én Budapesten, az V., Kossuth téren történt sortűz ügyében rendelte el a nyomozást. A többi ügyben is - a tény­megállapító vizsgálatok iratai alapján - rövid időn belül vár­ható az ügyészség döntése a büntetőeljárások megindítá­sáról. • Megkezdődött annak a biz­tonsági rendszernek a kiépíté­se, amely a MOL Rt. kőolajve­zetékeinek a csőfúrásos olajtol­vajoktól való megóvását szol­gálja. A vízügyi szervektói bé­relt repülőgépekkel a magasból rendszeresen figyelik a föld alatt futó vezetékek mentén a vidéket, és ha a gépeken el­helyezett videokamerák gya­nús nyomokat - frissen ásott földtúrás, a rétet átszelő kerék­nyom stb. - rögzítenek, úgy a körzet rendőreit mozgósítják. Ahol a vezeték a felszínen folytódik - úgynevezett to­Óvakodj az olajtotvajoktól! lózár-állomásokon -, gyakorib­bak az üzemanyaglopások. Ezek ellen a sötétben is műkö­dő automata figyelőkamerákat állítanak fel, s amennyiben azok illetéktelenek közeledését észlelik, jelzik a közeli rendőr­állomásnak. Az első berende­zéseket már elhelyezték, a teljes rendszer kiépítése folya­matban van. 177 ozzáértő, okos tudósok időről időre kimutatják, LLi éppen milyen a gazdaság állapota. Beteszik a láz­mérőt a betegnek, azután feljebb vagy lejebb kúszik a hi­gany szála, s megvan a végeredmény. Szeptemberben például statisztikus alaposággal megállapították: rekordott döntött az idén az infláció. Ebben a hónapban ugyanis éppen 2,9 százalékon állt meg a jelképes higanyszál. Akad persze más módszer is - igaz sokkal kevéssé tudományos, mint az előbbi. Évek óta figyelem Szegeden a boltokat, üzleteket: ki fuccsot be, ki nyit új üzletet? Emlék­szem, néhány éve, amikor drasztikusan csökkenni kezdett a vásárlóerő idehaza, a kereskedők egyre esküdtek: cipő­boltot kell nyitni! A lábbelit ugyanis senki sem fogja odahaza megvarrni vagy megkötni, mint egy pulóvert. Akadnak boltok, amelyeknek már külön történelme van: volt már cipőbolt a helyiségben, táskaszalon, óra­üzlet, majd egy világcég híres és főleg drága alsóneműit kínáló bolt. Akkor most hányadán is állunk, ha a csipkés alsónemű is elkél hat-nyolc ezerért? Sehogyse - mondhat­nánk, ha arra gondolunk, hogy Szeged egyik legexklu­Zívabb áruházában diszkontot nyitottak nemrégiben a vállalkozók: ott kelletti magát a sok mosópor, meg baba­szappan a fényes kirakatban. Sokezres fehérneműk és filléres szappanok? Igen kérem, ilyen a világ! Nem lenne célszerű felháborodni ezen. A világ sok sétálóutcájába csak azért járnak időről-időre a szerelmesen andalgó pá­rok, hogy álmodozzanak egy kicsit a kirakatok előtt vasárnap délután. Azután hétfőn, munka után kibuszoz­nak egy külvárosi kisáruházba, ahol szakasztott olyat választanak ki, amilyet a csillogó belvárosi portálok mö­gött láttak - csak éppen nem olyan márkás, no meg nem olyan drága. roigyelem a boltokat, s azt veszem észre, éppen olyan —T kaszák az üzleteink is, mint maga a gazdaság. Az egyik sarokban szappanokat árulnak, elegáns felöltőket a másikban, egy zugba beköltöznek a gyerekruhák, de a pénzjárnál a nagypapa szerette pipadohányt is odakínálják a távozó vásárlónak. Régi kedvenc reklámomat is kikezdte már az idő. Cipőt a cipőboltból - szajkózta annak idején a tévé, a rádió. Most meg bemegy az ember lábbelit venni és kijön a boltból egy kiló naranccsal. Ezek után mondja valaki, hogy nálunk nincs még piacgazdaság? JJAM2NA MHMlTAiB(DlLir * Szeged, Csongrádi sgt. 27. T.: 491-022 „ MODUL-BAU Szentes, József A. 24. T.: 63/314-011 § - Előregyártott vb-gerendák, áthidalók házhoz szállítással d - Bramac alpesi tetőcserép - Padlóburkolók, csempék n - Födémbéléselem V • Ha volt a magyar történe­lemben valaki, akinek egy porcikája sem kívánta az ün­neplést, a nimbuszt, a tekin­télynek járó hódolatot, akkor az Deák Ferenc volt. Hosszú munkásélete igazi eredményé­nek tartotta, hogy a nemzet sorsfordító pillanataiban, ami­kor a döntés évszázadokra is hathat, meg tudta fogalmazni a nemzetnek azon tiszta akaratát, amely mentes volt minden sze­mélyes, pillanatnyi és anyagi érdektől, s méghozzá úgy, hogy ezt az akaratot maga a nemzet fogadta el sajátjaként, minden párt vagy érdekcsoport befolyása nélkül. Ezért kapta a magyar nemzeti panteonban a „haza bölcse" kitüntető címet. Az 1803. október 17-én szü­letett államférfi már iskoláiban is kitűnt társai közül: részben legendás emlékezőtehetsé­gével, részben pedig akarater­ejével és munkabírásával. Jogdiplomájának megszerzése után a jómódú középnemes nem szorult rá a hivatalra, s mint ismert kortársai is, ön­zetlen vármegyei szolgálattal kívánta eszményeit megvalósí­tani (egyik őse is ezért kapta a nemességet). Országos politikai pályáját (bátyja, Antal és Zala várme­gye segítségével) az 1832-36-i országgyűlésen kezdte, s rövi­desen az ellenzék vezére lett. Egyensúlyozó és megegyezést kereső politikája érvényesült az udvar és az ellenzék 1840­es kompromisszumában, a Nemzeti körré növő Ellenzéki kör belviszályaiban vagy az Ellenzéki nyilatkozat szövege­zésében. Az európai és a mo­narchiái események miatt ra­dikalizálódó közélet napi po­litikája nem tudott azonosulni Deák felfogásával - Deák sem szimpatizál ezzel az időszak­kal, ám a teljes visszavonulás helyett megerősíti a kossuthi vonalat, s 1848 decemberéig együtt halad a Habsburgok el­len harcoló országgal. 1849 ja­nuárjától az eseményektől távol, de együttérzéssel figyeli a forradalom és szabadságharc sorsát (emlékezzünk a közis­mert kocsi-anekdotájára). 1849-1861 között ó lesz a magyar politika reménysége, aki ráadásul erkölcsi tisztasá­gában megfelelhet az emigrá­ció és elnyomott magyar köz­élet messiásváró igényének. Deák egy évtizedig munkálko­dik azon (1854-tól Pesten él), hogy ez a csodavárás úgy kö­zeledjen a közép-kelet-európai realitásokhoz, hogy közben soha ne lehessen a haszonlesés melegágyává. Egyik legna­gyobb politikai sikere a kedve­ző időpont kivárása és felisme­erkölcsi bomlása, a Tisza Ist­ván vezette ellenzék, a poli­tikai életből kiszorult „ókon­zervatívok" és az emigráció (a maga magyarországi bázisá­val) magát a kiegyezés lehető­ségét is veszélyeztette; egy Deáknál kisebb formátumú politikus ezt sem tudta volna elérni - s még egy Deákunk nem volt. Eletének utolsó tíz éve szinte a szoborrá változta­tása ellen folytatott küzdelem­nek tekinthető, miközben egy­re jobban elhatalmasodó szív­baja erőt vett jó kedélyén is. 1876. január 28-án este három­negyed tizenegykor szólította el a halál. Az Osztrák-Magyar Monar­chia válsága, majd összeomlá­sa magával rántotta a történel­mi feledés szakadékába a takti­kus Deákot is. Két forradalom után Szekfű Gyula kísérelte meg rehabilitációját a Három nemzedékben, de a puritán li­berális demokrata politikus nem illett bele a két világhá­ború közötti Magyarország rendszerébe. Még kevésbé az 1945-48-as fordulat utáni tár­sadalmi közízlésbe - ám ez már nem a felejtés volt, hanem életművének tudatos eltorzítá­sa, háttérbe szorítása. Árpás Károly Deák Ferenc (1803-1876) Deák Ferenc születésének 190. évfordulóján tegnap délután a Széchényi téri szobornál koszorúztak a Deák Ferenc Gimnázium tanárai és diákjai. (Fotó: Nagy László) rése: (gy s ezért valósulhatott meg 1867-ben a kiegyezés. A kiegyezés maga azonban nem oldotta meg a problé­mákat, ez a törvényes keret azért vált olyanná amilyenné, mert megvalósítói viszont már személyes érdekeiket érvénye­sítették. Hibáztatható-e Deák Ferenc, hogy halálos betegen nem állt a kormánykerék mel­lé? Az úgynevezett Deák-párt

Next

/
Oldalképek
Tartalom