Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-04 / 206. szám

SZOMBAT, 1993. SZEPT. 4. • Labdarúgó MB11. • Vasárnap: Szarvasi Vasas-Szeged SC m Egy pont is jól jönne Kell(ene) egy csapat... SPORT 13 Igen, ahogyan a képzelet szülte, legendabeli jó öreg mo­sodás, Minarik Ede mondta: nagyon kellene egy jó focicsa­pat - Szegednek is... Úgy sóvá­rognak ezért a város szurkolói, mint az éhező a falat kenyérért, a sivatagi tűző napon botorkáló a vizet sejtető oázisért. Vágy­nak, vágyunk erre a csodára, ami bizonyos, hogy mostaná­ban nem következik be, még­pedig azért, mert a Tisza-parti stadionban - ami a játékosokat illeti - nincsenek csodatévők. Kollégáimmal polemizálva számtalanszor átfutottuk a Sze­ged SC NB II-ben futballozó játékosainak névsorát, hogy el­döntsük, valójában ki is az „öreg", és hány fiatal kap he­lyet a csapatban. A „témát" bármelyik oldalról is közeit­tettük, azonos nevezőn vol­tunk. Mert ugye azt senki sem vitatja, vitathatja, hogy a csapatnak a pályán nincs igazi „főnöke", nincs, aki összefogja a társakat, szervezze a játékot. Rájöttünk, hogy a Szeged SC színeiben szereplő labdarúgók esetében — a 33 éves Takács Józsefet kivéve — nem szeren­csés az „öreg" minősítés, ko­rukat tekintve helytállóbb, ha tapasztalt focistaként emleget­jük Nagy Zsoltot, Kiss Feren­cet, Újvárit, Agapovot, Kovács Tibort, Váczit, Puskást (vajon ki hozta, „csábította" némelyi­küket Szegedre?), noha az ese­tek többségében ez játékukon nem tükröződik... Olyannyira nem, hogy a legutóbbi, móra­városiak elleni edzőmérkőzé­sen nem éppen istrángszaggató teljesítményéért Kiss Ferenc és Puskás is előbb mehetett zuha­nyozni... A sort a „lelátó emberének" kedvenceivel, az általa roppant tehetségesnek vélt fiatalokkal zárhatjuk. Azokkal az ifjú ti­tánokkal, akiknek tehetségén (képességén, adottságán, ráter­összeragadt, vállra omló haj­tincsekkel, szakadt farmerben, strandpapucsban) illik megje­lenni; hogy az edzésen hasz­nált, pályán felejtett (?) labdát szíveskedjenek behozni. A fia­talok mentalitásról árulkodik az egy-egy összeállítás elhang­zását követő nyegle vállránga­tásuk, mint ahogy gondolko­„Reklám", ami nem hiányzik Örök vitatéma az alacsonyabb és magasabb osztályú csapatok egymás elleni edzőmérkó'zésein közreműködő' bírók - legtöbbször problematikus, lezser - ténykedése. Pro és kontra véleményekben nincs hiány, most azonban egyikkel sincs szándékunkban vitatkozni. A szerdai Mó­raváros-Szeged SC találkozó (1-0-ra nyertek az vendé­gek) játékvezetőjének ténykedéséről viszont lenne véle­ményünk. A sípmesterek közösségére aligha vet jó fényt, ha bár­melyik kollegájuk olyan, mondhatni „már nem volt szomjas" állapotban vállalja a játék vezetését, mint tette az említett mérkőzés bírája. Megnyilvánulásaival (több­ször elejtette a sípot, bizonytalan lépésekkel „követte" a játékot, meglátásai, megjegyzései nemegyszer disz­kusszióra adtak okot) negatív főszereplőjévé vált az eseménynek... Ilyen „reklámra" aligha van szüksége a testületnek. mettségén) órákat lehetne vitatkozni. Nem beszélve arról, hogy viselkedésükből sugárzik a hányavetiség, magatartásuk­ból ítélve számukra nem meg­tiszteltetés az NB Il-es csa­patban játszani. Mert mi másra lehet követ­keztetni abból, ha süket fülekre talál az az edzői óhaj, hogy a mérkőzésre ápoltan (nem dásmódjukra jellemző az is, ahogyan az előkészületi mér­kőzést megelőző csapathirde­tést „menetkésznek" egyálta­lán nem mondható szerelésben várják az öltöző padján kupo­rogva, mondván: „Úgysem kezdek, akkor meg minek sies­sek... " Apró momentumok ezek, ám olyan nem elhanyagolható részletek, amelyek megvi­lágítják, miért is olyan a Sze­ged SC mostani csapata, ami­lyen. Erre is gondoljon az a szurkoló, aki a múlt vasárnap visszakövetelte belépője árát ­Antal Péter, a szegediek veze­tőedzője szerint is -, jogosan. Az eddig történtek miatt most még nincs pánikhangulat az öltözőben, kérdés, az „elanyátlanodás" mikor vált át rémületbe? Antal Péter a vere­ségek ellenére is töretlenül bízik, ugyanakkor csalódott­ságát sem leplezi. Mert ki lehet kapni, de egyáltalán nem mindegy miképpen, s ahogyan ők megkapták a három „za­kót", az több mint elkeserítő. Kétségbeejtő, mert látva ezeket az akaratszegény, fásult, nem­hogy a labdával bánni tudó, de futni is képtelen labdarúgókat - már bizakodni sem mer az ember. • A negyedik fordulóban Szarvason vendégszereplnek a Szeged SC labdarúgói, akikre ezúttal is küzdelmes, nagy csatát sejtető összecsapás vár. A szegediek csapata - egy he­lyet kivéve - adott, a közép­pálya bal oldali két posztjára hárman pályáznak egyenlő eséllyel. (A III. Ker. TVE el­leni találkozón kiállított Vár­szegi Richárd 3 mérkőzésre szóló eltiltást kapott.) A várható összeállítás: Nagy Zs. - Csúcs, Takács J., Agapov, Kovács T. - Puskás, Nagy A., (Turján, Zámbori, Újvári közül kerül ki a két kezdő) - Váczi, Kiss F. Gyürki Ernő A forduló további párosí­tása: Eger-Nyíregyháza, Kis­kőrös-Diósgyőr, Kaba-Bal­mazúj város, Hajdúnánás-RE­AC, HL Ker. TVE-Tiszavas­vári, Gödöllő-Tiszakécske, Kazincbarcika-Hatvan. Továbbia is válságos Zsíborás Gábor állapota Pénteken dr. Lamboy László, a Mentőkórház osztályvezető főorvosa tájékoztatta az MTI Sportszerkesztőségét Zsiborás Gábor egészségi állapotáról. A főorvos elmondta, hogy a vá­logatott kapus állapota változatlanul válságos, továbbra is kó­mában fekszik. Az orvosi csoport a felállított diagnózis sze­rint folytatja a labdarúgó gyógykezelését. A lovakat megáldják ugye? Pusztamérgesnek több olyan megszállott embere van, aki mindig szeretne valami nemeset, maradandót tenni falujáért, vele együtt egy kicsit az országért is. Közülük is kiemelkedik Gera Vilmos, a Hungaro-Horse Sport és Lótenyésztő Egyesület elnö­ke, aki lovat szerető barátaival a minap nagyszabású, hagyo­mányteremtő, meghívásos lovas­versenyt szervezett Pusztamér­gesen. Az eső ellenére, már a kora reggeli órákban nagy számú kö­zönség volt kíváncsi a beme­legítésre. A rajt különlegessége volt, hogy a falu plébánosa, a már feledésbe merült hagyomá­nyokat felújítva, a verseny kez­dete előtt megáldotta a lovakat és hajtóikat. (Talán ennek is kö­szönhető, hogy nem történt sérü­léses baleset.) Az ünnepségei (mert az volt ez a javából) Kabó­di István, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke nyitotta meg. A több mint ezer fős kö­zönség az esti órákig izgulhatott és gyönyörködhetett a díszbe öl­tözött lovak és hajtók jó szerep­léséért. Eredmények: Kettes fogatok akadályhaj­tása: 1. Benkő Sándor (Már­tély), 2. Martok Sándor (Sze­ged). Fogatok vadászhajtása: 1. Martok Sándor (Szegedi Sza­badidő Lovas Klub), 2. Benkő Sándor (Mártély). 110 cm-es díjugratás: 1. Soós Attila (Kis­kunhalas Határőr Dózsa, Bugac nevű lovával), 2. Nagy Andrea (Kiskunhalas Határőr Dózsa, Csikasz), 3. Székely Csaba (Hódmezővásárhely, Ballada). Staféta (amerikai staféta): 1. Takács Éva (Szegedi Szabad­idő Lovas Klub, Rambó), és Ta­kács Edit (Csapodár), 2. Székely Csaba Ballada és Róvó Márta (mindkettő Hódmezővásárhely Aranyági Ménes, Tücsök), 3. Rózsahegyi Zoltán (Tantalasz) és Rudolf Léber (Lurkó, mind­ketten Kunfehértóról Ruta Lo­vastanya). Kitartásos magasugratás: 1. •Gombár László (Orosháza, Vihar), 2. Kovács Szilveszter (Balástyai Lovas Klub, Roxána). 3. Nagy Sándor (Kiskunhalas, Gitta). A verseny külön érdekessége volt a bugaci csikósok, Csábrádi László és Vajda Zoltán mutatvá­nya, valamint Tímár András (angol királynő által is megcso­dált) Puszta-ötös bemutatója. Gera Vilmos, az egyesület el­nöke az eseményt követően né­pes lókedvelő barátaival úgy döntött, a jövőben minden évben megrendezik ezt a versenyt, kibővítve országos póni-bemu­tatóval és lóárveréssel. Néhány héten belül döntenek arról is, hogy rendezvényükkel hogyan kapcsolódhatnának az 1996-os világkiállításhoz. k. p. a. Szeged-Eurostar Kupa horgászverseny Immár hagyomány, hogy a Mohosz Csongrád Megyei Intézőbizottsága az ősz köze­ledtével lehetőséget biztosít a horgászoknak felkészültségük, turpisságuk összevetésére. Az idén szeptember 25-én harmad­szor ad otthont a Gróf Széche­nyi István evezőspálya (a Maty-éri víztározó) a Szeged­Eurostar Kupa nyílt, több (él­versenyzői, női, férfi és ifjú­sági) kategóriában lebonyolí­tandó versenynek. A vetélkedő érdekessége, hogy az abszolút győztes saját kategóriájában nem lehet díja­zott, a második, illetve a to­vábbi helyezettek lépnek elő­rébb a rangsorban. (A horgá­szok a fair play elve alapján minősíthetik magukat élver­senyzőnek, illetve azok tartoz­nak még ebbe a kategóriába, akik 1988 óta zagjai a váloga­tott keretnek. Ók egymás mel­lett, irányított sorsolással a pálya középső szektoraiban horgásznak majd.) A verseny valamennyi részt­vevője ajándékot kap az Eu­rostar Kft-től, míg a kategória győztesei értékes díjakat vehet­nek át. Jelentkezni (a nevezési díj 500forint, postautalványon kell befizetni) szeptember I5-ig lehet a következő címen: Mo­hosz Csongrád Megyei Intéző­bizottsága, 6721 Szeged, Bocs­kai u. 2. sz m Tenisz Becker drámai csatában forditott A szegedi birkózás üdvöskéje világbajnoki negyedik • Emelkedett a küzdősportok színvonala a Tóik János volt a második legeredméoyasabb magyar m Atlantai részvétel a ctí A Szegedi VSE birkózószakosztálya az utóbbi időben meglepően csendes volt, pedig ebben a sportágban nem hirdették meg a nyári szünetet. Egymás után zajlottak a kontinens és világbajnokságok a különböző korosztá­lyokban, s a címeres mezesek között szegedi vasutas sportolók is voltak. Közülük már egy, Lengyel Roland, úgy gondolta az FTC-ben jobb feltételeket biztosítanak tehetsége kibontakoztatásához. így aztán a serdülő vb hatodik helyezettje, se szó se beszéd, fogta magát, s a fő­városba költözött A zöld-fehérek jelentkezését pedig ed­dig hiába várták a Tisza-partján... Az eddigi legizgalmasabb játéknapot tudhatják maguk mögött a 9 millió dollárért zajló amerikai nyílt teniszbaj­nokság résztvevői. Az US Open negyedik napján elbú­csúzott a mezőnytől a kétsz­eres címvédő Stefan Edberg, vereségével már a hatodik kiemelt férfi játékos „szállt el". Ha nehezen is, de tovább­lépett az újdonsült wimbledoni bajnok. Pete Sampras, akinél ritkán fordul elő, hogy egy mérkőzésen lemarad az ász­adogatások terén. Márpedig csütörtöki ellenfele, a cseh Dá­niel Vacek 24 foghatatlan ado­gatást ütött, szemben a 21 éves amerikai 17 ászával. A legdrámaibb küzdelmet a német Boris Becker és az orosz Andrej Cserkaszov fellépése hozta. A két teniszező párharca csaknem 24 órán át tartott az eső miatt. Maga a drámai mér­kőzés „tisztán" 4 óra 43 percig tartott, s ennek során a 4. he­lyen kiemelt német Becker, az 1989. évi amerikai bajnok ha­talmas küzdeni tudásról tett bi­zonyságot. Két szett hátrányról fordított a világranglista 47. helyezettje ellen. A fordulatot a harmadik játszma hozta, ami­kor is Cserkaszov - 2 nyert szett után - 4:3-ra vezetett, s a sokat hibázó Beckerrel szem­ben a játék képe alapján közel állt a végső sikerhez. A haját egészen rövidre nyíratott Boris viszont nagyon „összekapta" magát, így nem jutott Edberg, Agassi és Stich sorsára. • Még szerencse, hogy a többi versenyző nem dől be az első csábításnak. Annak idején, de még legutóbb is hívta több klub Tóth Jánost, a serdülő vi­lágbajnokot és ifjúsági ezüst­érmest, a legutóbbi junior kö­töttfogású vb negyedik helye­zettjét, de az egyik legtehetsé­gesebb magyar birkózóként számon tartott fiatalember ki­tart a szegedi piros-fekete szí­nek mellett. A legutóbbi erőpróbáról be­szélgettem Tóth Jánossal és edzőjével Csikós Ferenccel. • Hol volt és hogyan si­került felkészülni a vb-re? - Athénben találkoztak a vi­lág junior korú kötöttfogású birkózói. Jó erőben.voltam, mert a verseny előtt öt héten át edzőtáborban készültem. • Kissé megkésve, de ele­venítsük fel a negyedik hely történetét. - Egy cseh birkózóval kezd­tem, majd ukrán nemzetiségű következett - mindkettőt pon­tozással vertem. A harmadik ellenfelemmel szemben már nem volt szerencsém, mert a svédtől pontozással kikaptam. Pedig mindent megtettem, de „bikaerős" volt. A vigaszágon legyőztem egy szerb srácot, s a bronzéremért birkózhattam, mivel a svéd nyerte a 82 kilo­grammos súlycsoportot. A bronzos csatában azonban alul­maradtam egy grúz birkózóval szemben. • Tehát, nem sok híja volt az újabb éremszerzésnek... - így van! Ezt a sportágat a Szovjetunió széthullása na­gyon érzékenyen érintette ­sokkal „sűrűbb" lett a mezőny. Mutatja ezt az is, hogy mind­össze egyetlen aranyérmet si­került Magyarországnak nyer­ni, s Gelényesivel én voltam a második legeredményesebb versenyző. • Tanúiság? - A lenti munkára sokkal nagyobb hangsúlyt kell fek­tetni. Például a svéd ellen nem tudtam pontot szerezni amikor térdelótámaszba leküldték. Ma már ott dől el a legtöbb össze­csapás. Ahhoz azonban, hogy idáig ismét eljutottam sok klubtársamnak köszönhettem. Örök edzőpartnerem Sipos Ist­ván, továbbá Ambrus Tibor, valamint sok fiatal áldozta fel szabadidejét, hogy életszerű gyakorlásom legyen. • A jövő? - Bizonytalan, mert azt hal­lottam, hogy a nemzetközi szö­vetség eltörli a junior korcso­port világversenyeit. Ha ez így lesz, akkor nem marad más vá­lasztás, mint a felnőtt váloga­tottba való bekerülés... • Csikós Ferenc edző egy csöppet sem csalódott tanít­ványában? - Bevallom, hogy érmes he­lyet vártam Janikától, de szá­mításon kívül hagytam, hogy a volt szovjet köztársaságokban is hagyománya van a küzdő­sportoknak, így a birkózásnak. Én pedig abból indultam ki, hogy Jani nagyon jó erőben volt. Ennek ellenére nagyon meg vagyok elégedve a birkó­zóm szereplésével. Ha marad a korcsoport, akkor a jövő évi Európa-bajnokságon érmet vá­rok tőle. A távlati cél azonban az atlantai olimpián való rész­vétel - János akkor lesz 22 éves. Már most kemény mun­kához látunk... Süli lózsef Ha másként nem megy, leharapom az egyik karod - mondja Tóth János ellenfele (Fotó: Gyenes Kálmán)

Next

/
Oldalképek
Tartalom