Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-29 / 227. szám

SZERDA, 1993. SZEPT. 29. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Nincs már vadászösvény Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium már két alkalommal mérte fel, mekkora károkat okozott a dél-alföldi régió gazdálkodóinak a Szerbia elleni EK-embargó. A bajbajutottak megsegítésére a kormány 200 millió forintos keretet is elkülönített. Mivel az intézkedést követően mégsem nyugodtak meg a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyei cégek, két országgyűlési képviselő is a nyilvánosság elé tárta a témával kapcsolatos aggályait: dr. Vastagh Pál egy parlamenti interpellációban, dr. Bratinka József pedig a közelmúltben megtartott sajtótájékoztatón. Mindketten az eddigieknél hatékonyabb segítséget ígérnek. S hogy még mindig súlyos problémákkal küzdenek a határmenti együttműködésre alakult cégek, azt dr. Vörös Péter, a szegedi Tiszajug Kft. ügyvezető igazgatója tanúsíthatja. Aki elmondta, hogy a 200 millió forint nem olyan pénz, amit majd szétosztanak a bajbajutottak között. Erre a keretre pályázatot lehet benyújtani, s az elnyert pénzösszegekkel a banki kamatokat lehet törleszteni. Pontosabban: a kormány utalja át a pénzt a bankok számára, a kifizetetlen kamattartozások fejében. Dr. Vörös Péter szerint ezzel a lehetőséggel csak a nagyobb cégek élhetnek, hiszen a kicsik eleve hitelképtelenek. (A hitel össszege a Tiszajugnál például 1,5 millió forint, aminek a kamata havi 40 ezer, s hónapról hónapra emelkedik.) A Tiszajug ügyvezetője úgy látja, hogy egy kívülálló szervezetnek (például az ipari és kereskedelmi kamarának) föl kellene mérnie a tényleges károk nagyságát, majd az országgyűlési képviselőkkel együtt kellene lobbyznia a térség gazdálkodói érdekében. S még mindig nem lenne késő lépéseket tenni azért, hogy az érdekelt vállalkozások életben maradjanak. Mint megtudtuk, számtalan kft. élt azzal a módszerrel, hogy Macedónián keresztül juttatta el az áruját Szerbiába, még olyan áron is, hogy Románián és Bulgárián keresztül vezetett a kamionok útja. A vadászösvény azonban már egy ideje járhatatlan, ugyanis Bulgária komolyan vette az embargós szigorításokat. (A Tiszajug nem választott kerülőutat, „nem játsszuk el a cég jó hírnevét", mondta dr. Vörös Péter.) A Tiszajug Kft. különben a korábbi jó vajdasági kapcsolatokra alapozva 1991 végén 2 millió forintos alaptőkével alakult meg Szegeden. A társaságban az 50 százalékos tulajdonrész a Tisza Füszérté, a másik 50 százalék pedig a zombori székhelyű szerb Pannóniacoopé. A tevékenység 80 százalékban az akkor virágzó határmenti együttműködésre épült, s csak „biztonsági szelepnek" tekintette az Ausztriával, Németországgal és Hollandiával való kereskedést. A magyar fél az itthon kevésbé kelendő vágóhídi melléktermékeket, valamint húst, konzervdobozt szállított a Vajdaságba, ahol feldolgozták az árut, s Magyarországon adták el (ilyen volt a Coka-húskrém). Míg az első évben 35 millió forintos forgalmat ért el a Tiszajug, 1992 nyara, vagyis az embargó bevezetése óta csak 2 milliót könyvelhetett el. A tavalyi évet csak azért zárta minimális nyereséggel a kft., mert az első félévben még jó eredményei voltak. Az embargó óta a Tiszajugnál 15 millió forint értékű az a kár, amit a forgalomkiesés okozott. De pénzben nem lehet kifejezni azt a veszteséget, hogy a kft. egy ideje nincs jelen a piacon. Ha meg is szűnne az embargó, hosszú évek munkájába kerülne a korábbi kapcsolatrendszer kiépítése. Jelenleg a Tiszajug Horvátországba szállít árut egy dán partner megbízásából. Ez csak közvetítésnek számít és jóval kisebb bevételt hoz, mint a közvetlen kereskedés. Fekete Klára A röszkei Forró István nem forró fejű vállalkozó. Higgadt, nyugodt ember hírében áll, s csak csendesen mondja a köszönés után: - Ránk jár a rúd mostanában. Amikor 1988. januárban megnyitotta a Forró fogadót a röszkei határ mellett, sok mindennel számolt, de azzal nem, hogy a szomszédban néhány év múltán háborúskodni fognak. - Huszonhárom esztendeje nyitottunk vegyesboltot ezen a helyen, a nagyapám házában. Akkor még minden fordítva volt, a magyarok jártak farmerért jugóba, azután megfordult a kutyában a sörét, most meg minden csendes. - Mégis ragaszkodnak a fogadóhoz! - Hogyne ragaszkodnánk, a két kezünkkel építettük. Akkor is bolondnak néztek, hogy mit akarunk mi a tanyán. Azután irigykedtek, amikor itt álltak a vendégek néhány évvel ezelőtt az ajtóban. - Most meg megint van üres asztal bőven. - Akad. De bízunk benne, hogy egyszer csak végetér a háború, azután megint benépesítik a fogadót a vendégek. No meg a mögötte megbúvó kempinget, úszómedencét és halastavat - hiszen néhány éve Forróék bővítették a vállalkozást. A többes szám persze nem véletlen: - Itt minden a családé, együtt építettük, együtt dolgozunk is benne. - Forró urat még sem könynyü itt találni. Miért nem a foFogadó a határon Fotó: Gycnes Kálmán Forró István fogadós: Kivárjuk a békét! gadóban várja a fogadós a vendégeket? - Nem nekem kell őriznem a határt - szerencsére. Régebben minden vendéget külön üdvözöltem, ma már a fiam teszi ezt helyettem. Sok egyébbel is foglalkozni kell, hogy a huszonnégy alkalmazottunknak kenyeret tudjunk adni. - Mi mindennel? - Pusztamérgesen egy falusi üdülőközpontot alakítunk ki. Szerencsénk volt, kaptunk hitelt a banktól, amit ma nem is olyan könnyű szerezni. Megvettünk egy egész birtokot: hét holdat, hét épülettel. Rendbe tesszük és jövőre már ott pihenhetnek azok, akik a csendre és a természetre vágynak. Az egykori állami gazdaság portáján borászati üzem is működött. Most ezt is felújítjuk, minőségi bort szeretnénk termelni - külföldre. - Már csak a szőlő hiányzik hozzá! - Az se. Vettünk egy 12 holdas szőlőültetvényt is. - Térjünk vissza a panzióra. - Szóval a panziót nem hagyjuk, kivárjuk a jobb időket. - De kibírja-e majd a beteg a műtétet? - Reméljük. Azért egyéjszakás külföldi vendégeink ma is vannak. És máshol is próbálkozunk. A KISOSZ-tól bérbe vettünk Hajdúszoboszlón egy üdülőt, amit egész évben működtetünk. Vettünk hozzá egy autóbuszt is, azzal szállítjuk oda a vendégeket. Tavaly még közel kétmilliós veszteséget mutatott az ottani mérleg, nekünk ezt már sikerült eltüntetnünk. - A határ mellől közelebbről látszik a szomszéd-rétje. Mire számít? - Békére. Volt idő amikor mi is attól féltünk, menekülnünk kell majd innen. Ma már optimistábbak vagyunk. - A fogadót még az új főút is elkerüli majd, ha megépül! - Már akkor tudtuk, amikor építkeztünk. Jó ez így, öt-hatszáz métert megtesz még a vendég, a fogadó viszont csendesebb lesz. - Azt tartják, a legrosszabb vendég a vendéglátós. Hol pihentek az idén? - Hajdúszoboszlón töltöttünk három napot a családdal csak éppen ott is otthon voltunk. Rafai Gábor Dobogós hely Hongkong megelőzte Párizst, s így már a harmadik helyen szerepel abban az összehasonlításban, mely a világ különféle városainak az irodabérleti díjait veti egybe. Egy decemberi felmérés szerint az első három helyezett még Tokió, London és Párizs volt, de a francia főváros mára már leszorult a dobogóról. Tokió legfelkapottabb részén 2435 dollárt kellett fizetni egyetlen irodai négyzetméterért évente, míg egy gyengébb környéken mindez csak 1170 dollárba került. A jelenleg is a második helyen álló Londonban 1115 dollárért adnak 365 napra egy négyzetmétert a West End-en, míg 1002-ért a Cityben. Hongkongban ugyanekkora területért 987 dollárt kell fizetni. A tanulmány szerint a világ számos fővárosában az utóbbi tíz év adatait összehasonlítva - mélyponton vannak az irodabérleti díjak. Kevesebb a felszámolás A nagyok már horogra akadtak Csongrád megyében csökkent a folyamatban lévő felszámolási eljárások száma - tájékoztatta az Egy százalékot dr. Kemenes István, a megyei bíróság gazdasági kollégiumának vezetője. Az augusztus végén összesített adatok azt tükrözik, hogy amíg januárban 230 felszámolási eljárás volt folyamatban, addig a nyár végére 311 -et tartottak számon. Havi átlagban 20-30 eljárást kezdeményeznek, s ennél kevesebbet fejeznek be. A közhiedelemmel szemben azonban nem nő a felszámolási eljárások száma, a csökkenő tendencia az 1992-es állapothoz képest egyértelmű. De ez nem jelenti azt, hogy kevés munkája lenne a bíróságnak. Tavaly különben 532 ügy érkezett a Csongrád Megyei Bírósághoz, közülük 377-et sikerült befejezni. Mivel idén augusztusban már a-311. felszámolási eljárásnál tartanak a bírák, a havi 20-30-as átlagot figyelembe véve az ügyek száma nagy valószínűséggel kevesebb lesz, mint 1992-ben. Idén jellemzően a kisebb gazdasági társaságok mentek tönkre - bt.-k, kft.-k -, ritka az olyan nagyobb „fogás", mint amilyen például a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat. (A Vidia Kereskedőház Rt. ügye függőben van, első fokon fizetésképtelenséget állapított meg a bíróság, ami ellen a cég fellebbezést nyújtott be. A Legfelsőbb Bíróság válasza még nem érkezett meg.) Kevés Csongrád megyében a csődeljárás. Dr. Kemenes István is furcsállja, hogy a cégek nem élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen az adósok számára kedvezmény volt a 90 napos fizetési haladék (az új csődtörvény szeptember 1-től hatályos). Mindössze 14 csődeljárást tartanak nyilván a megyei bíróságon. Lehet, hogy nagyobb presztízsveszteség csődöt jelenteni, mint amilyen maga a felszámolás? Fekete Klára Fotó: Schmidt Andrea Szentesi Baromfi. Megtanul-e újrajárni? Európai tanúsítvány Manapság mindenki az Európába vezető útra invitálja Magyarországot, de még eseményszámba megy, amikor ezért valakik még tesznek is valamit. Mint tudjuk, az elhatározáson kívül még sok minden kell az útnakinduláshoz. Például ismerni kell az európai országok minőségi előírásait. Ezeknek az előírásoknak meg is kell felelni, vagyis az ottani szabványokat kell tudni kiszolgálni. Aki már vett kézbe a volt Szovjetunióból származó elektromos berendezés dugaszát, az tudja, micsoda különbségek létezhetnek dugaszok és szabványok között. Ha a magyar árukkal szerencsére nem is igaz a hasonlat, de különbség, az bizony van, és aki kint akar eladni, annak a kinti szabványokat kell teljesítenie. A megfelelés azonban nem elég. A szabványoknak eleget tevő áruról bizonyítványt, egységes minőségről európai tanúsítványt kell kállítani. De még mielőtt tovább folytatódna az általánoskodó felsorolás: arról van szó, hogy most már Magyarországon is van lehetőség ilyen jel megszerzésére. A „bizonyítványosztók" neve mindjárt sok mindent elárul: a TÜV Bayern és az ÉMI, vagyis az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet. A bajor partner nevében a TÜV rövidítés ma már fogalom, a megvizsgált és jónak találtatott áru szinonimája. Az ÉMI sem most kezdett el dolgozni a maga szakterületén, és a két nagy múltú cég már egy ideje együttműködik: most jött el az ideje annak, hogy közösen lépjenek előre. Mit hozhat nekünk ez a munkában való közösség? Elsősorban azt, hogy áruinknak itthon lehet megszerezni a minőségi tanúsítványt, a piacra való belépést segítő „E", vagy más jelet. Ez mindjárt megfogható úgy is, hogy az export, a kivitel segítődik, könnyítődik ezzel. A jó minőséget viszont csak úgynevezett minőségbiztosító rendszerekkel lehet megvalósítani, és természetesen ezek közreadása, elterjesztése sem áll távol az újonnan létrejött vállalkozástól A társulok magyar tagja, az ÉMI a jövőben „európai" lehetőségeket kaphat, hiszen parnere már ott van Európában, s a magyar szakemberek meg is fognak felelni a szakmai kihívásnak. A sokszor emlegetett szónoki fordulatnak - út Európába most egy jól mérhető, mondhatni minősíthető változatával találkozhatunk általuk itthon, hiszen a minőség kulcslépés nekünk az Európa felé vezető gazdasági úton. így gondolták ezt azok a magas rangú bajor és magyar politikusok is, akik ünnepélyes keretek között útjára indították a közös vállalatot. Az ünnepélyes megnyitó alkalmával nyilatkozta a következőket Prof. dr. Ing Eugen Becker, a TÜV BAYERN vállalkozási csoport vezető testületének elnöke: nyer mindenki ezen a „házasságon". Bizony lanyha exportunkban „benne van" termékeink milyensége is. Bekapcsolódás Európa mindennapjaiba ugyanis csak akkor lehetséges, ha nem annyira szép álmainkkal, mint inkább minősített áruinkkal is ott vagyunk. Ez lesz majd a „minőségi" változás.