Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-27 / 225. szám

• Magyar gyermekek nem betegek tőle u DiPerTe-tünetek la egérreakció nem bizonyíték Mint emlékezetes: az UN1CEF ENSZ Gyermekalap segélyeként tavasszal nagy mennyiségű, a Humán Oltóanyag-termelő és Kutató Rt. által gyártott, DiPerTe oltóanyagot szállítottak Bosznia-Hercegovinába. Belgrádban. egereken elvégzett tesztelés után, az illetékesek bejelentették. hogy az oltóanyag romlott. A szérumot azóta Londonban is tesztelték, és a vizsgálat a belgrádihoz hasonló tüneteket mutatott. Nagy Zsolt professzor, a Humán Oltóanyag-termelő és Kutató Intézet igazgatója azonban rámutatott: ebből nem következik, hogy az oltóanyag romlott volt, mert a vizsgálatokra az egerek nem azonosan reagálnak. A professzor hangsúlyozta: az oltóanyagot Magyarországon is tesztelték, de a magyar ellenőrzés során a CLFP jelzésű egértörzset, míg Belgrádban és Londonban a Nincs nemzetközi standard, a vakcinaellenőrzési eljárás szabályozatlansága okozta.a tavasszal Bosznia-Hercegovinába szállított oltóanyag körül kialakult problémákat - derült ki a Humán Oltóanyag-termelő és Kutató Intézet, illetve az Országos Közegészségügyi Intézet vezetőinek pénteki sajtótájékoztatóján. > NIH egértörzset vizsgálták. Az utóbbi érzékenyebben reagál a vakcinára. Az igazgató arról is beszélt, hogy a vakcináknak - mint minden gyógyszernek - szigorú ellenőrzési előírásoknak kell megfelelniük. Természetesen a WHO által előírt szabályoknak megfelelően ellenőrizték a DiPerTe vakcinát is. A nemzetközi szervezet szabályzata azt nem határozta meg, hogy milyen érzékenységű egértörzsön kell az anyagot kipróbálni. így fordulhatott elő, hogy az itthoni tesztelés eredményei eltértek a belgrádi, illetve a londoni vizsgálatétól. A Magyarországon már negyven éve gyártott oltóanyaggal kapcsolatban Nyerges Gáborné, az Országos Közegészségügyi Intézet vezető főorvosa elmondta: az oltóanyag jó, ezt a WHO vizsgálata sem cáfolta. Az egérreakció nem bizonyíték arra, hogy az oltóanyag a gyerekekre káros lenne. Magyarországon például ezzel az oltóanyaggal szabályosan beoltott gyerekek közül egy sem betegedett meg diftériában, szamárköhögésben vagy torokgyíkban. Az is tény - derült ki a sajtótájékoztatón -, hogy az UNICEF továbbra sem vásárolhat magyar oltóanyagot mindaddig, amíg az nem felel meg a NIH egértörzsön elvégzett tesztelésnek. • Az újakat diszkontáron adják Befektetésijegy-kinálat Jelenleg hat értékpapíralap és két ingatlanalap befektetési jegyei jegyezhetők. Négy újabb alap papírjainak jegyzésére a közeli hetekben várható. Valamennyi új befektetési jegyet diszkontáron kínálják, ami azt jelenti, hogy a korábban vásárlók kisebb összegért juthatnak hozzá a papírhoz. Két értékpapíralap a Bonus és a Budapest II. alap - befektetési jegyeit kárpótlási jegyért is meg lehet szerezni. Az ingatlanalapok közül a Pillér kizárólag kárpótlási jegyért kínálja papírját. A Bonus, a Budapest II. és a Profit alapoknál e meghatározott jegyzési küszöb után a vásárlók hitelt vehetnek igénybe. A Budapest II. Alap papírjaiból az elmúlt hétig mintegy 250 millió forint értékben jegyeztek. Ehhez 10 millió forint értékben vettek igénybe hitelt. A jegyek június 30-tól december 15-ig jegyezhetők, áruk a múlt héten 9690 forint volt. Több mint 1,1 milliárd forint értékben fogyott eddig a befektetési jegyekből. Ha a már szerveződő befektetési alapok mindegyike eléri a bejegyzéshez szükséges minimális induló tőkét, az év végéig legalább 2,6 milliárd forint kerülhet az új alapok kezelésébe. A Bonus Alap jegyei ugyanakkor 9650 forintba kerültek. E papírokból június 30. óta mintegy 400 millió forint értékben fogyott, 30 százalékuk hitelből. A jegyzési időszak december 3-ig tart. A Buda Állampapír Alap jegyeiből körülbelül 20 millió forint értékben fogyott, a jegyzési időszak július 12-én kezdődött és december 19-én zárul. A Buda-jegyek ára a héten 9660 forint volt. A Második Hunnia Befektetési Alapnál a múlt héten csaknem 500 millió forintos jegyzési értéknél és 9700 forintos jegyárnál tartottak. A papírok május 10-től december 18-ig jegyezhetők. A szeptember 20-tól december 19-ig megvásárolható Millennium jegyek első jegyzési adatait még nem összesítették, mint ahogy a Profit Alapnál sem (a jegyzési időszak: szeptember 6- december 19.) Az NB1 „Magyarország 200" ingatlanalapjára szeptember 14-étől három nap alatt mintegy 2 millió forint értékű jegyzés érkezett, a papírok december 17-ig jegyezhetők. Nagy az érdeklődés a Pillér ingatlanalap papírjai iránt, bár összesítés még itt sem készült. (A jegyzés szeptember 20-án kezdődött, és december 3-ig tart.) A Pillér jegyzési helyeiben szeptember 30-án változás lesz - közölte az alapkezelő. Bekapcsolódnak az árusításba az IBUSZ Bank és a Mezőbank fiókjai. A gondozonők eleimet es emberi szot hoznak. Hogy elmenni innen? Mári néni erről hallani sem akar. (Fotók: Gyenes Kálmán) Isten háta mögött, magányosan • Ásotthalmi tanyavilág. A falutól 9 kilométert zötyög, himbálózik a Trabant, derekasan birkózva a homokkal a kanyargós, erdő szegélyezte utakon. Mesebeli mézeskalácsházikó előtt állunk meg, bejutni azonban nem tudunk egykönnyen. - Margit néni várni szokott már bennünket a kapuban, de most, hogy késtünk, csak belakatolta a kaput.- mondja Erzsike. Nemrégiben ugyanis csavargók dúlták föl a szobáját, azóta nagyon óvatos. Halálomon is dolgozva találtak Befáslizott lábú, hajlott hátú kis asszony jelenik meg az ajtóban, kezében a botja magasabb, mint ó maga. Szíves szóval tessékel be bennünket az elgereblyézett, föllocsolt udvarba, eldicsekszik szépen pöndölyödő tyúkjaival, gondozott kiskertje láttán nem győzünk csodálkozni. Hát még a frissen meszelt, virágmintás házfal, a belső helyiségek tisztasága! - Csak nem a saját kezemunkája mindez? - kérdem hitetlenkedve. - Ki másé?! - vágja rá vendéglátónk csaknem sértődötten. Aztán elpityeredve elmereng a múlton, 17 év óta tartó magányán. A Szűz Máriakép mellett családi fotó függ a falon: a testvéreké. - Egy vég vászonból valók, egy anyából. Ez itt a testvérem fia: öngyilkos lett, mint az apja. A 77 esztendős Margit aszszonyt azonban nem ilyen fából faragták: ma sem hagyja el az életkedv, pedig panaszkodik, hogy itt fáj, ott fáj. A sarokban permetezőgép, az asztalon maga készítette száraztészta. Mindig munkában találják, mesélik a gondozónők. - Voltam én már a halálomon is, az orvos, a házszentelő pap meg a kántor se hitt a szemének, mert még akkor is dolgozva találtak. - Nem lenne kényelmesebb beköltözni a központba? kérdezem. - Szeretem az otthonomat, 54 éve élek itt. Rendben tartom, ha három napba kerül is az, amire máskor elég volt egy. Gondoltam, télire beköltözöm, de ki eteti akkor a cicuskákat, a kutyát meg a jószágokat? Elviselem a magányt: hallgatom a rádiót. Áldom azt az embert, aki megengedte a vasárnapi mise közvetítését, mert templomba menni már nem tudok. Itthon imádkozom... Mert rám csak a Jézuska vigyáz. Meg ezek az asszonyok itt. Egyszer goromba voltam velük, megijedtem, hogy nem jönnek többet. De jönnek. Bevásárolnak, ami kell, elemet hoznak a rádióba, elintézik a tűzrevalómat, tápot hoznak a csirkéknek... Jó, hogy gondoskodnak rólam. Búcsúzunk. A kapuból még utánunk kiabál: - Erzsike, legközelebb hozzanak egy doboz zománcot, most látom, milyen kopott az ajtó. Inkább dorcó cipőre ne teljen. De a küszöb lekér legyen! Fotós kollégánkkal még a lélegzetünk is eláll, amikor egy düledező, beszakadt tetejű tanyaépület elé gördül a gondozónők kocsija. Alig hihető, hogy ezt a kunyhót ember lakja. Pedig így igaz, méghozzá nem is akármilyen ember. Aligha van nála vidámabb, 90 fele járó, magányos asszony a vidéken. Jöttünkre huncut képpel bújik elő az épület sötétjéből: - El leszek víve? - kérdezi. Az asszonyok megnyugtatják, nem erről van szó. - Gyere, ülj ide mellém, öregedni - invitál egy rozoga padra. Aztán elmondja, ebben a házban született, de mindig betegeskedett, nem volt ideje férjhez menni. - Kislán' vagyok még - bök oldalba ravaszul. Pedig az orvos azt mondta, szép lehettem fiatal koromban. Mári néni közsegélyes, abból a pézből vásárolja meg Erzsike meg Icuka hetente a szükséges élelmet. - Mikor mit parancsolok nekik, azt csinálják. Most akkor húzzatok nekem egy kis vizet! Beosztom a hétre. Míg az asszonyok megtöltik a kannákat, Mári néni orrát fintorgatva meséli, milyen büdös is volt a városi levegő meg a víz, amikor a kórházban járt. Alig várta, hogy hazatéijen ide, a csöndbe, az illatos erdei levegőre, a saját kis padjára, ahol úgy szeret elüldögélni, estig. Akkor bemegy az épület egyetlen ép helyiségébe, a 4 négyzetméternyi, földes kis konyhába, befekszik a vetett ágyba, és a sparhet melegénél jót alszik a „vikendes nő" rábízott macskájával. Hogy elmenni innen? Arról hallani se akar. - Folyton izzadok, cserélni kell a ruhát, hatszor pisilek éjszaka. Ki nézné el ezt nekem? Maradok, amíg birok. Befőttet tettem el az idén is, apró holmikat kimosok, takarítok is, persze ezek az assszonyok segítenek. De vigyázok is a tisztaságra! Van itt három gyerek, mint a bogáncs, együtt vannak mindig, itt ugrálnak, ha meglátogatnak. Rájuk is kiabálok: ne lépjetek a küszöbre! Mert a küszöbnek fehérnek kell lenni! Meg is dicsért a pap a tisztaságért! Erzsike már 17 éve rendszeres látogatója Mári néninek. Ismeri az ízlését, az igényeit, a bogarait. Búcsúképpen sorolja is, mint jó diák a leckét, mit kell hoznia a boltból: csakis rozskenyeret, szőlőt, paprikát, paradicsomot, fonott kalácsot, no és ropit. Azt a fekete zacskósat. Az élet végigvágott rajtam - Fuszekli, menj már a lábom alól! - inti rendre maroknyi házőrzőjét a gazda, amikor a közeledő, váratlan vendégek elé igyekszik. A hatalmas, sivár, fölgazosodott térség az elhagyatottság képzetét kelti, pedig a háznak két, nem is idős lakója van. A betegség azonban megbénítja a környező természet és a tárgyak életét is. Szomorú sors rajzolódik ki a 61 éves férfi elbeszéléséből, amelyet olykor botra támaszkodó, beszélni alig tudó feleségének szipogása szakít meg. Sorozatos tönkremenések és újrakezdések jelzik eddigi életük állomásait. A városból tanyára menekült házaspár fölnőtt fiával gazdálkodni kezdett: kölcsönből teheneket, lovat vettek. A fiú megunta ezt az életet, a mama megkapta első agyvérzését: el kellett adniuk mindent. S amikor rákos daganattal éppen műteni kellett volna a férfit, feleségét újabb szélütés érte. Az operációt el kellett halasztani, hogy legyen támasza az aszszonynak. A félj varratai azóta gyógyulgatnak, a kert azonban nincs tekintettel a betegségre, az enyészet kíméletlen. Az egyik szoba mennyezete leszakadó félben, aládúcolva váija a javítás napjait. - Az élet végigvágott rajtam születésemtől kezdve. Alighogy talpra álltam, mindig közbe jött valami. Még megvagyok, de a fantáziám már nem dolgozik...A fiamra nem számíthatunk. Jó, hogy a gondozási központtól minden nap házhoz hozzák az ebédet, a gondozónők pedig bevásárolnak, kimosatják az ágyneműt... Heves ugatásba kezd ismét Fuszekli, jelezvén: megérkezett az ebéd. A gazda kikisér bennünket, röstellkedik a korcs Fuszekli miatt: - Korábban két kuvasz vigyázott a házra, de mindent pénzzé tennünk, sokba kerültek nekünk az orvosok mondja. Mi pedig jó étvágyat kívánva szállunk be a kocsiba. Sokáig nincs mit mondanunk egymásnak... Chikán Ágnes HÉTFŐ, 1993. SZEPT. 27. RIPORT 7