Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-25 / 224. szám

SZOMBAT, 1993. SZEPT. 25 KÖLYÖK A fiatal pár és a kotlós Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy szép legény. Elvett feleségül egy szép leányt, de olyan szegények voltak mind a ketten, hogy egyiknek sem volt semmije, csak annyi ruhája, amennyit felvettek magukra. A leánynak volt egy nénje, s az adott nekik ajándékba egy tyúkot. A többi szomszéd meg rokon vitt tojást, lisztet, úgy, mint szokás a lakodalomba. Mikor elmúlt a lakodalom, hallja a fiatalember, hogy a tyúk rákezdi: - Koty-koty-koty... Azt mondja a fiatalasszonynak: - Te, tudod, mit gondoltam? -Mit? - Ültessük meg ezt a tyúkot - azt mondja -, van tojás elég, tegyünk alá tizenkilenc tojást, s mikor kikölti, akkor vele együtt húsz lesz. Felneveljük, s mikor nagyok lesznek, akkor eladjuk a húsz tyúkot, s az árán veszünk egy malacot. Azt is felneveljük, s az malacozik kilencet. A tíz disznót eladjuk, s akkor tudunk venni egy lovat, egy hámot s egy szekeret. Ülünk fel ketten, s megyünk kereskedni. Beleegyezel? - Bele. Kerítettek egy kosarat, s tettek belé egy kicsi glzgazt, raktak belé tizenkilenc tojást, s a tyúkot ügyesen rátették, s betették az ágy alá. Leültek az ágyra, s kezdtek ott beszélgetni s örvendezni, hogy hát mi lesz, s hogy lesz. Elővesz az ember papírt, ceruzát, s kezdi számolni, hogy egy lovat annyival s annyival lehet venni, egy hámot annyival s egy szekeret annyival; tíz disznót annyival lehet eladni. De hát nem futott a számadás. Azt mondja az asszonynak: -Te asszony, baj van! - Miféle? - Hát - azt mondja -, szekeret s hámot tudunk venni, de lóra csak egy gyengére futja, mert nicsak, mennyi pénzt kapunk a disznókért. Azt mondja az asszony: - Hát ez nem baj, majd megerősül. - Hát megerősülni megerősül, ha jól adunk enni, de eleinte csak ott tudunk felülni a szekérre, ahol egyenes lesz az út, ahol hegyre kell menni, ott le kell szálljunk, mert a ló nem tud kimenni, ha gyenge lesz. Azt mondja az asszony az embernek: -Te leszállsz, de én nem! Azt mondja az ember: - Dehogynem, leszállsz te is! - Én nem szállok le! - Leszállsz! - Nem szállok le! Úgy összevesztek, hogy az ember kijött a béketűréséből, felugrott, s azt kérdi az asszonytól: - Leszállsz, vagy nem szállsz le? - Nem szállok le! Akkor az ember mérgében megfogta az asszonyt, s akkorát lökött rajta, hogy zsupsz! - nekidőlt az ágynak. Széttörött az ágy, s széttörtek a tojások is mind egy szájig, a kotlós meg menekült, ahogy tudott. Kárvallották a kotlót s a tojásokat, s élnek máig is, ahogy tudnak, ha meg nem haltak. Repülni jó! De mennyire az! i H Wi 2 3 "i Lti [.í J « ui i á i 3 10 41 a • * <jr k#i t* « 19 iái 20 M \ iá j a w t-i ít iá j Akik körbe szeretnének repülni a város fölött, most keresztrejtvényfejtésben jeleskedhetnek! A rejtvényhálóban három sárkányfajta nevét találjátok. Persze nem mesebeli, vagy a Földön réges-régen élt sárkányokra kell gondolni... Beküldendő a vízszintes 2., valamint a függőleges 4. és 11. számú sorok megfejtése. Beérkezési határidő: szeptember 29. Címünk: -HEFÜ 6740 Szeged, Stefánia 10. A címzés mellé írjátok oda: Repülni jó! A rejtvényfejléshez jó szórakozást kíván a Délvidéki Aero Club, és lapunk, a Délmagyarország! Pete Gabriella Égi madarak Csirregő, csettegő Trillázva éneklő Füttyentve köszönő Rikoltva hírt közlő Égben röppenő Fákról libbenő Pondrót kereső Fiókát etető Tavaszt köszöntő Harsányan üdvözlő Életet éltető Világot színező Égi madársereg Szívünknek dalt hozó, csodás förgeteg! Ezt a szép verset a Csongor Téri Általános Iskolából küldte el nekünk Joó Lajosné természetvédő tanár. Köszönjük szépen! A verset tanítványa, Pete Gabriella (&A osztályos) írta. A természetvédő csoportnak jó munkát kívánunk, a szerzőt pedig további versírásra biztatjuk! Mikor jelent meg az első keresztrejtvény? Egészen pontosan tudjuk: 1913. december 21-én, a New York-i World című bulvárlapban. Feltalálója, az angol születésű Arthur Wynne már korábban kiagyalt mindenféle betűrejtvényt és egyéb rébuszt. De a keresztrejtvény merőben újszerű fejtörő volt; Wynne előbb így nevezte el: wordcross, amit talán keresztezendő szavaknak fordíthatnánk. A két szó később helyet cserélt az angolban, így lett „cross-word", amit az orosz nyelvben, fonetikus átírással persze, kroszvord alakban is használnak. Érdekes, hogy a keresztrejtvény nem terjedt el futótűzként a világ újságolvasói között. Tizenegy évig megmaradt amerikai szórakozásnak. 1924-ben azután két fiatal amerikai, név szerint Richárd Simon és Lincoln Schuster kiadta az első könyv alakú keresztrejtvény-gyűjteményt. Ez Angliában olyan sikert aratott, hogy a Brit-szigetekről elterjedt az egész világon. Wynne szegényen halt meg, Simon és Schuster viszont amerikai karriert csinált; megalapították az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb könyvkiadó vállalatát. zsöljünk kívül-belül hajunkhoz, azután tegyük nyílásával lefelé az asztalra, vagy (ez jobb!) egy műanyag pohárra. Ezután ejtsünk a műA faiskola nem iskola, csak annyiban, hogy ott töltik szép sorban, mint a gyerekek a padban, korai ifjúságukat a fák, és a kertészek gondozzák, nevelik a csemetéket. Amikor a kis fácskák a faiskolában felcseperedtek, és már akkorák, hogy akár a gyümölcsöskertekben töbanyag tányérra néhány centiméter magasból tenyérnyi nagyságú sztaniollapot, azaz: ezüstpapírt. (Utána már nem szabad hozzáérni a sztaniolhoz! A sztaniol ne érjen az asztalhoz sem!) Ha kis vattapelyheket ejtünk a sztaniolra, azok magasba ugorva elrepülnek. Társuk most tenyerünket a sztaniollemez fölé; a vattapelyhecskék a tenyerünkre ugranak, majd - elveszítve elektromos töltésüket - újra a sztaniolra esnek, onnan vissza a tenyerünkre és így tovább, akár tízszerhúszszor is egymás után. Mintha kis vattabékák táncolnának. Még szebb a békatánc, h^ tenyerünk helyett egy kézzel fogott sztaniollapocskát tartunk a felugró vattapehely fölé. Ha pedig egy műanyag tányér helyett több tányérkát dörzsölünk meg, s egymásra borítjuk őket, akkor még erőteljesebben lövellnek magasba a vattapehely-rakéták, és még vígabban táncolnak a békák. bedmagukkal, akár különkülön megkezdhetik felnőtt faéletüket, gyökerestül kiássa őket a kertész, és elülteti a kiszáradt vagy elöregedett, termésképtelen fák helyére. A faiskola másik neve: csemetekert. De hiszen a gyerekekre is szokták becézésképpen használni a csemete szót. A hollóról és a pávákról «WubK A -Ottc^Egy holló kevély lett, és kezdte az ő nemzetségét lenézni. És nagy sok pávatollat gyűjtögetett, és azokat magára ragasztotta - így ékesítette fel magát. És midőn szépen felcifrázta magát, megvetette és elhagyta nemzetségét, és a pávák közé ment. És mikor közöttük járt, azokat is gúnyolta. Észrevették a pávák, hogy ő holló és nem páva, és hogy az ő tollúkkal ékesítette fel magát, mindnyájan rárohantak, és lehúzták a tollakat róla. Sőt a saját tollait is kitépték, és annyira csipkedték őt csőrükkel és karmolták karmaikkal, hogy merő vér lett. Ekképpen véresen ő nemzetségéhez kezdett ballagni a holló. De látván őt a többi holló, gyűlölettel néztek reá, merthogy azelőtt elhagyta őket, és nagyobb dicsőséget akart keresni magának. És ekképpen a két fél közt meztelen maradt. Heltai Gáspár fabulája Milyen iskola a faiskola?