Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-18 / 218. szám

SZOMBAT, 1993. SZEPT. 18. •• •• KOLYOK A róka meg a farkas a lakodalomban Egyszer lakodalom volt a faluban. A róka megérezte a szagot, s gondolta, jó volna belopózni oda. Rábeszélte a farkast, hogy menjenek el ők is a lakodalomba. - Menjünk - azt mondja a farkas de attól félek, hogy megbánjuk. - Nem félj semmit, csak gyere velem. Bementek az udvarba. A vendégek mind bent ültek a szobában. Azt mondja a róka: - Te csak húzódj meg itt, farkas koma, s szimatold ki, hogy hova menjünk. A róka bement a tornácra. Gondolja magában: „Előbb bemegyek a kamrába!" Megnyitja a kamraajtót, hát látja, hogy nincs ott senki, s ott a sok bor meg a sok pálinka, a sok sütemény. Volt ott sok kürtőskalács, pánkó (fánk), minden. Gondolja a róka: „Ide jó lesz behúzódni!" Hívja a farkas komáját is. Akkor veszi észre a róka, hogy van egy jó fazék töltött káposzta is. Gondolja magában: „Ezt lesz jó megkóstolni legelőbb!" Nekiestek a káposztának, s eszik. Aztán ették a kalácsot, a kürtőst, a pánkot. Azt mondja a farkas: - Hallod-e, róka koma, jó lenne valamit inni is. Csapra ütöttek egy nagy hordót, s nekifogtak az ivásnak. Hát mikor már sokat ittak, berúgtak, nekikezdtek dudorászni. Egyik jobban ordított, mint a másik. De a rókának mégis volt annyi esze, ha be is volt rúgva, hogy a küszöb alatt vájjon egy lyukat, hogy ott ki tudjon bújni, ha veszedelembe jut. Benn a vendégek a levest megették. Megy a szakácsné, hogy tálalja a káposztát. Szinte meghalt ijedtében, mikor benyit a kamrába. Szalad be a vendégekhez, hogy milyen nagy baj van. Azok nem akartak neki hinni, de mégis egypáran kimentek. Mire kimentek, a róka már kibújt a lyukon, s elfutott, de a farkast úgy elverték, hogy csak úgy zörgött a csontja. Alig tudott kivánszorogni a kamrából. A róka szaladt, szaladt, éppen a faluvégre, lefeküdt egy csomó pozdorjára, s elaludt. Egyszer arra ébred, hogy nagyon lökdösi valami. Felnyitja a szemét nagy álmosan, nézi, hogy ki az. Hát a komája volt. De alig tudott menni, úgy helybenhagyták. Könyörög a farkas a rókának, hogy vegye fel a hátára. - Hogy vegyelek fel, mikor az én csontom, ládd, kívül lóg a bőrömön - azzal rámutatott a pozdorjára -, vegyél inkább te fel, s vigyél. A bolond farkasnak csak ennyi esze volt, hogy felvette. Elindult, s vitte a hátán. A róka csak vigyorgott magában. Elkezdte mondogatni: - Vert viszen veretlent, vert viszen veretlent. Azt mondja a farkas: - Mit pusmogsz, te róka koma? - Jaj, kedves komám, azt mondom, hogy veretlen viszen vertet, veretlen viszen vertet. - Na, jól van, azt hittem, hogy egyebet beszélsz. A róka megint csak elkezdi: - Vert viszen veretlent, vert viszen veretlent. A farkas most már megértette, hogy mit mond a róka, de már akkor jó meszszire elvitte. Megharagudott, ledobta a hátáról. A róka meg nekiiramodott s hazaszaladt. Ha a róka el nem szaladt volna, az én mesém is tovább tartott volna. Repülni jó! De mennyire I k v 4 Pt^AR (Ej/l MG -HEFUA repülős-labirintus után most két képrejtvényt kell megfejteni. Egyik sem könnyű, ezért némi segítséget is adunk. Az első - bármilyen furcsa! - mindössze egyetlen szó, s egy röpködő alkalmatosságot takar. A második rejtvény pedig nem is egy, hanem két föladványt rejt! Olyan növények nevét kell kitalálni, amelyek termése a levegőben szálldogál... Beküldési határidő: szeptember 22. Cím: 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra, levelezőlapra írjátok rá: Repülni jó! Jó fejtörést kíván a Délvidéki Aero Club, és a Délmagyarország\ Megfejtéseknyertesek Repülős játékunk legutóbbi fordulójában két repülőgép útját kellett követni. Egy kis figyelem, no meg jó szem - más nem is kellett a sikeres megfejtéshez. Kérdéseinkre a helyes válaszok a következők: 1.: „A" repülőgép 41, „B" pedig 32 mező fölött halad át. 2.: Nincs ütközési pont. De a 13. számú mezőn találkoznak, csak éppen gondosan elkerülik egymást. 3.: „A" gép három, „B" repülő négy mező fölött hajt végre teljes fordulatot. Úgy látszik, ez a feladat nehezebbnek bizonyult a szokásosnál: a megszokotthoz képest kevesebb megfejtést kaptunk. Nyerteseink, akik természetesen ezúttal is repülőjegyet kapnak ajándékba: Ocskó Éva, Szeged, Nap u. 11. (Éva még egy Mickey Mausinterjút is küldött, ezt hamarosan közöljük!), Teiszl Szandra, Szeged, Vértói u. 7., Kósa Anikó, Sándorfalva, Kölcsey u. 14., és Kiss Diána, Sándorfalva, Sövényházi út 97. Gratulálunk, és jó repülést kívánunk! Kányádi Sándor Kék kikerics a határ Kék kikerics a határ s a mogyoróbarka akkorára nőtt, akár a mókuska farka. Fényes, magas lett az ég, sugarakkal pántos. Színes szappanbuborék s fakó levél szálldos. Hűs csillagok fényeit őrzi már a harmat: itt van az ősz, érkezik, s mindent betakargat. Miért piros az ég alja napnyugtakor? Ugyanazért, amiért ködös, füstös, hideg téli napokon vörösnek látjuk fölöttünk a napkorongot. Mindenki tudja, hogy a piros szín látszik a legmesszebbről, ezért is piros a tilos jelzés, ezért piros az autó stoplámpája, ezért használnak a vasutasok is ptros jelzőzászlót. Ennek az az oka, hogy míg a szivárvány minden színét könnyebben szétszórja a levegőben levő por, pára, füst, addig a vöröset csak nehezen - az csak a nagyon szennyezett levegőben szóródik szét. Amikor a nap lenyugszik, sugarai majdnemhogy párhuzamosan haladnak a felszínnel, így jóval sűrűbb és vastagabb szennyezett légrétegen haladnak keresztül, mint amikor felettünk áll. Ilyenkor kiszűrődik a kék, a zöld, a sárga, illetve mire a szemünkig érnének, szétszóródnak, csak a vörös érkezik meg. Ezért aztán az a benyomásunk, hogy amikor lenyugszik, vörös színű a nap. A csizmadia disznója \•Zimdm V//M/*/*! ws/M/A Volt egy csizmadia, akit Györgynek hívtak. Ennek a csizmadiának volt egy disznója, amelyik a csordába járt. Amikor a csordából jött haza, mindig azt mondta: - Gyuriii... Gyuriii... Gyuriiil... A csizmadia ezt sehogy sem szenvedhette, s mondta a feleségének: ő meg fogja tanítani a disznót, hogy az ő becsületes neve György. Megbújik egy este a kapu megett, s amikor a disznó jött be a kapun, egy nagy darab fával úgy fejbe kó. lintotta, hogy abban a helyben felfordult, csak kettőt nyögött: -György... György... Mondta is a csizmadia: -'No, ugye, hogy megtanultad a becsületes nevemet! De amikor látta, hogy vége a disznónak, kezdett búslakodni, milyen bolondot csinált. Mit volt mit tenni, elmentek a vásárba, s vettek egy másik disznót. Ma is élnek, ha meg nem haltak. »