Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-17 / 217. szám

2 KÜLFÖLD DÉLMAQYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. SZEPT. 17. Zsúfolt program várta csütörtökön Jeszenszky Géza külügyminisztert, aki szerdán érkezett Bukarestbe öt­napos hivatalos romániai útra, román kollegája, Teodor Melescanu meghívására. SZ-katonák halála Szomáliai orvlövészek a mogadishui kikötőben agyonlőttek két olasz ENSZ-katonát. Ugyanakkor 11 katona sebesült meg egy ENSZ támaszpont elleni aknatámadásban. Fabio Fabbri olasz védelmi miniszter bejelentette, hogy az olasz katonák el­leni támadás ellenére sem vonják ki a Szomáliában állomáso­zó olasz kéksapkásokat. (MTI - Telefotó) Muzulmán-szerb megállapodás Közel a béke? A boszniai muzulmánok és szerbek csütörtökön Genfben közös nyilatkozatot (rtak alá, amelyben „azonnali" tűzszü­netre, a foglyok kicserélésére és kapcsolataik javítására köte­lezik magukat. A dokumen­tumot Alija Izetbegovic bos­nyák elnök és Radovan Kara­dzic nevében Momcilo Krajis­nik, a boszniai szerb parlament elnöke látta el kézjegyével. A békeközvetftők mindhá­rom boszniai fél vezetőjét jövő hét keddre a szarajevói repülő­térre hfvták, hogy aláírják a bé­keterv egészét, illetve a bosz­niai muzulmánok és szerbek által csütörtökön, valamint a muzulmánok és horvátok által kedden parafált közös nyilat­kozatot. A muzulmánok és a szerbek vezetői beleegyeztek a jövő heti találkozóba. A muzulmán-szerb nyilatko­zat legújabb eleme a jövőbeni Bosznia-hercegovinai Köz­társaságok Uniójának lehet­séges felbomlására való egyér­telmű utalás. A három köztár­saság bármelyikének kiválását népszavazáson kell eldönteni. Az Unió felbomlása esetén az összes jog, beleértve az ENSZ-tagságot is, automati­kusan a muzulmán többségű köztársaságra száll át. • Reggel a magyar diplomácia vezetője a román szenátus épületében parlamenti pártok képviselőivel találkozott, majd a külügyminisztériumban foly­tatódtak a hivatalos megbe­szélések. - Nem gondolom, hogy az alapszerződésbe külön záradé­kot kellene iktatni a határokra vonatkozólag, mivel határprob­léma nem létezik - jelentette ki a Melescanuval folytatott szer­dai két tárgyalás után Je­szenszky Géza újságíróknak. A román rádió csütörtök reggeli adásában első helyen emelte ki a miniszter nyilatkozatát. Jeszenszky Géza - mint ma­gyar diplomáciai források megerősítették - ezután hang­súlyozta, hogy nem kevés lehe­tőséget lát a megállapodás számos gazdasági, a határát­lépésre vonatkozó és kulturális témában. Kifejtette ugyanak­kor, hogy lényeges haladásra van szükség egy nagy kérdés­ben, a romániai magyar ki­sebbség ügyében. A miniszter derűlátásának adott hangot etekintetben, utal­va arra, hogy Románia meg­erősítette: a nemzetközi nor­mákból indul ki, beleértve az EBEÉ dokumentumaiban, a koppenhágai nyilatkozatban, az Európa Tanács ajánlásaiban foglaltakat, amelyek fontos el­veket szögeznek le a kisebb­ségekkel való bánásmód te­kintetében. Úgy vélekedett, hogy a kisebbségekről és az oktatásról előkészületben lévő román törvények figyelembe fogják venni ezeket a nem­zetközi előírásokat, s valóban •••••••••••HHI a kettős adóztatás elkerüléséről intézkedik. Az aláírást követő beszédekben mindkét politikus hasznosnak nevezte az eddigi megbeszéléseket, úgy véle­kedtek, hogy azok előrelépést tettek lehetővé különböző terü­leteken. Az alapszerződésről szóló tárgyalások gyorsítására újabb szakértői megbeszélést terveznek a közeljövőben, és megállapodtak a határokon kialakult helyzet mielőbbi or­voslásában, lehetőleg az Euró­pai Közösség Phare programja segítségével korszerű határát­lépők kiépítésében Battonyán és Méhkeréknél, illetve román oldalon Tornyánál (Turnu) és Nagyszalontánál (Salonta). Egyetértettek a diákcsere meg­könnyítésében, a diplomák kölcsönös elismertetéséről szóló egyezmény kidolgo­zásában, a nemzeti kisebbsé­gekkel kapcsolatos szeminá­riumok megszervezésében. Jeszenszky Géza ezután ko­szorút helyezett el az 1989 de­cemberi forradalom hőseinek emlékművénél. Délután került sor az RMDSZ vezetőivel való találkozóra, majd a külügymi­niszter előadására, az Iliescu elnökkel való találkozóra, este pedig Rudas Ernó nagykövet adott fogadást a magyar kül­ügyminiszter tiszteletére. A ma, pénteken kezdődő er­délyi körutazás után Jeszensz­ky Géza romániai programja a vasárnap délután, ugyancsak a külügyminisztériumban sorra kerülő, Melescanu külügy­miniszterrel együtt megtar­tandó sajtóértekezlettel zárul. • leszenszky Géza Bukarestben Gazdasági megállapodások, találkozó Iliescu elnökkel A külügyminiszterek két, gazdasági jellegű megállapodást írtak alá. (MTI-Telefotó) lehetséges az előrelépés. Meg­jegyezve, hogy nem a magyar kormányra tartozik megha­tározni, mi történjék Romániá­ban, s ezek a kérdések a román kormány illetékességébe tar­toznak, kifejtette: amennyiben a szóban forgó elvek helyet kapnak a törvényekben, és amennyiben a magyar kisebb­ség megfelelőnek tartja ezeket - amiről e kisebbségnek kell állást foglalnia - van esély a romániai magyarság elvárá­sainak kielégítésére, ami hoz­zájárulna a Románia és Ma­gyarország közötti bizalmi kapcsolat kialakulásához. A csütörtökön délben véget­ért a kétoldalú tárgyalások har­madik fordulóját követően Je­szenszky Géza és Teodor Me­lescanu két, gazdasági jellegű megállapodást írt alá. Ezek közül az első a beruházások kölcsönös védelméről, a másik • Huszonhárom év után Feladta magát... Teréz anyát megoperálták • Másfél évtizedig szerepelt a fotója az FBI listáin, mint a legkeresettebb női bűnözők egyike. Köröztették mindenütt, de hiába, nyoma veszett. És most, huszonhárom évi bujká­lás után, Katherine Ann Power, az egykori radikális diákakti­vista, akit emberöléssel és bankrablással vádolnak, feladta magát. Bilincsbe verve vezet­ték be a bostoni bíróságra. hogy feleljen több mint húsz évvel ezelőtt elkövetett tette­iért. A fiatal Katherine egyete­mista korában - mint oly sok más társa - csatlakozott egy, a vietnami háborút ellenző di­ákcsoporthoz. Szervezkedés közben ismerkedett meg né­hány fiatal bűnözővel, akik rá­vették, hogy segítsen nekik egy bankrablás végrehajtásában. 0 vezette a banda autóját: néhány tömbnyire a banktól kellett vá­rakoznia. A rendőrség megza­varta a rablókat, és a tűzharban egy rendőr életét vesztette. Ka­therine-nek sikerült elmenekül­nie, nevet változtatott, és új személyazonosságot vett fel. Most 44 éves, van egy 13 éves fia. Oregon államban élt, a helyi egyetemen tanított Senki nem tudta, hogy ki is valójá­ban. Egészen szerdáig. Szívműtétet hajtottak végre egy kalkuttai kórházban a Nobel-békedíjas Teréz anyán. Az operációt végző kardio­lógusok egyike csütörtökön azt közölte: a 83 éves apáca szí­vébe ballonkatétert vezettek, annak érdekében, hogy egy vérrögöt eloszlassanak, ame­lyet a bal szívfélben a főartéri­ában fedeztek fel. Teréz anyán tavaly janu­árban az Egyesült Államokban már végeztek hasonló beavat­kozást. • „ Aki a Közel-Keleten realista akar maradni, annak hinnie kell a csodákban " Palesztin zászló Jerikó felett Simon Peresz izraeli külügyminiszter ilyen szenvedélyesen érvelt a parlamentben a megállapodás mellett. A zsidók és a paleszti­nok fél évszázados hábo­rúskodás után elfogadták egymás létezését, vezetőik kölcsönösen elismerték a jogot a békére és a bizton­ságra. Jichak Kabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke kezet fogott. Mi áll a megbékélés hátterében, kérdeztük dr. J. Nagy Lászlót, a JATE Bölcsészettudományi Ka­rának professzorát, a mo­dern arab történelem szak­értőjét. • A reflexek a hidegháború végére mozdulnak: az egyik befolyási övezet, amelynek a PFSZ is része, szuperhatalom nélkül maradt. Leszálló ágban van az arab nacionalizmus, nem sorakozik fel szövetséges­ként a palesztinok mellé. A felületes teóriáknál azonban fontosabbak a konkrétumok. A z^idó állam valamennyi arabel­lenes háborúját megnyerte, sőt annyira „túlgyőzte" magát ­1967-ben például önmagánál háromszor nagyobb területet foglalt el szomszédaitól -, hogy katonai eredményeit nem tudta politikára váltani. A zsi­dó betelepítések nem jelen­tettek perspektívát, a megszállt területek palesztin demográfiai robbanása arra ösztönözte a zsidókat, hogy gyarmati típusú mentalitást alakítsanak ki. A legutóbbi választásokon azon­ban a Munkapárt került hata­lomra, vezető figurái, Simon Peresz és Jichak Rabin, a nem katonai megoldást keresték. Győzelmükhöz hozzájárult az izraeli lakosság összetételének megváltozása. Az köztudott, hogy Izraelbe korábban első­sorban a harmadik világbeli zsidók vándoroltak be, mond­hatni ők „töltötték fel" az. or­szágot, világnézetük, politikai orientációjuk ma is általában konzervatív, jobboldali. A nem is olyan régen a Szovjetunió­ból kiengedett és ide települt zsidók viszont, közel egymillió emberről van szó, baloldaliak. Nem csekély szerepet játszott az izraeli politika módosulá­sában az. Öböl-háborús ame­rikai (géret: Kuvait után ren­dezni kell a palesztin kérdést is, s az a nyomás, amelyet a Fehér Ház gyakorolt a. zsidó államra. • Mi változott meg a másik oldalon? - A hetvenes években két irányzat, a Habbas-féle balol­dali nacionalizmus és az Arafat vezette El Fatah birkózott egy­mással az PFSZ-ben. Előbbi az összarab nemzeti érdekeknek rendelte alá a palesztin kérdést, utóbbi az önálló palesztin ál­lam megteremtését tűzte célul. Arafat érdeme, hogy a PFSZ-t az Arab Liga és az ENSZ is a palesztin nép képviselőjének ismerte el. A mozgalom ekkor még a katonai megoldást favo­rizálta, s ezzel politikai zsákut­cába szaladt: Izraelben ugyanis a jobboldali Begin alakított kormányt. 1982-ben Izrael be­vonult Libanonba, hogy szét­verje a leghatalmasabb palesz­tin bázisokat, félsikerrel, rá­adásul a csapatok hátországá­ban hallatlanul erős zsidó pa­cifizmus bontakozott ki. Sokan elfelejtik, '82 július 25-én Arafat az ostromlott Bejrut egyik bunkerében, miközben amerikai szenátorokkal tár­gyalt, a tévékamerák felé föl­mutatott egy papírt azzal a feli­rattal, „Elismerem az ENSZ összes, Palesztinára vonatkozó határozatát". Ez tudniillik ma­gában foglalta Izrael elisme­rését is. 1982 más szempontból is kemény lecke volt: a palesz­tinok egyedül álltak szemben Izraellel, nem segítette őket egyetlen arab állam sem. Ara­fat ekkor jött rá, ott kell keres­ni a megoldást ahol befolyással bírnak Izraelre: Egyiptomban és az USA-ban, ahol a döntése­ket hozzák. E palesztin nyitás után lett Arafat „nem jó elv­társ" Chrudinák szemében. A palesztin vezető közeledett az amerikai realizmushoz, amely nem kívánta az abszolút izraeli fölényt, és szívesen létesttett jó kapcsolatokat a térség mode­rált arab államaival. A követ­kező lépés: a palesztinok akár zsebkendónyi felszabadított te­rületen is hajlandók megalakí­tani a saját államukat, termé­szetesen Gázára és Ciszjordá­niára gondoltak. így már köny­nyebb volt kezet fognia Arafat­nak Rabinnal, de a két nép kö­zé épített falakat még le kell dönteni. Ahogy Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke mondta: aki a Közel-Keleten realista akar lenni, annak hin­nie kell a csodákban. • Mit remélhetnek a pa­lesztinok? - Egyelőre természetesen nem palesztin államról van szó, csak autonómiáról. Gázá­ból és Jerikó városából kivo­nulnak az izraeli csapatok, a belső ügyek intézését a palesz­tinok veszik át, így a vallásét, a turizmusét, az oktatásét és a rendőrségét is. A hadügy és a külügy zsidó kézben marad, de a katonák között már paleszti­nok is lesznek. A palesztin au­tonómiák használhatják a pa­lesztin zászlót, amely szim­bólum már az államiságra mu­tat. • Mi lesz a sorsa Jeruzsá­lemnek? - Ez talán a legnagyobb probléma. Rabin a kéznyújtás után is azt hangsúlyozta, hogy Jeruzsálem a zsidók ősi fő­városa. Úgy tűnik, ebben a kér­désben mindkét fél álláspontja nagyon merev, tudniillik a palesztinok is saját fővárosuk­nak tekintik. A '47-es ENSZ­határozat szerint Jeruzsálem nemzetközi város lenne, 1967­ben Izrael megszállta, 1980­ban annektálta. Az ENSZ elí­télte, a világ szemében - nagy­követségek fenntartása stb. ­Tel- Aviv maradt a zsidó állam központja. • Az értékelések a tizenöt évvel ezelőtti izraeli-egyip­tomi különbékével hason­lítják össze a mai zsidó-pa­lesztin kézfogást. - Ez nem Camp Dávid, noha a külsőségek tökéletesen megegyeznek, ugyanaz a protokoll, ugyanaz az asztal. Akkor is felmerült a palesztin probléma, de az aláíró Begin nem ismerte el a területi auto­nómiát - csak a személyit ­fgy nem vett tudomást a pa­lesztin entitásról sem. A pa­lesztinok izraeli vagy másod­rendű állampolgárok lehettek. Most nem fogadták el, hogy egy másik arab állam tárgyal­jon a nevükben, ezt a doku­mentumot a Palesztinai Felsza­badítási Szervezet irta alá! Ó. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom