Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-11 / 212. szám
SZOMBAT, 1993. SZEPT. 11. Nyttray József-emlékkiállítás HAZAI TÜKÖR 5 Szeptember 13-án 15 órakor a Bálint Sándor Művelődési Ház nagytermében emlékkiállítás nyílik Nyitray József építész Szegeden készített terveiből. A kiállítást Takács János okleveles építészmérnök nyitja meg. Nyitray József építész 19641992 között élt és dolgozott Szegeden. Alkotó ereje és munkássága csúcsán, 57 éves korában, munka közben ragadta el a hirtelen halál. Szegedi munkásságát a Dél-magyarországi Tervező Vállalatnál kezdte és ott is fejezte be. Az építéstervezést, mint szakmát, mindvégig szigorú elhivatottsággal művelte: épületeivel sohasem akart feltűnést kelteni, szinte tudatosan kerülte az éppen divatos építészeti formákat. Annál inkább törekedett az építtetői igények maximális kielégítésére, a műszakiszakmai követelmények maximumának megvalósítására. Az épületek használhatóságát. funkcionális megfelelőségét és műszaki tartósságát tartotta a legfontosabbnak, ezekben a legkisebb kompromisszumra sem volt hajlandó. A közel 30 év alatt mintegy 60 tervet készített, miközben éveken keresztül 30-40 fős műterem munkáját irányította. Munkásságában igen sok fajta épület megtalálható, de a tervek mintegy egyharmada ipari jellegű épület volt: a Szegedi Konzervgyár, a paprika, a nyomda, a szegedi és a debreceni Közlekedési Vállalatok telepei stb. Tervezett 3 bölcsődét, négy óvodát, 7 iskolát, 4 ABC-áruházat; ezeken kívül tanácsházat, kultúrotthont, szállodát és több lakóházat. Tervei alapján 65 családi ház épült, főként Szegeden és környékén. A kiállítás betekintést ad egy megszakadt, de így is gazdag és az utókor számára is figyelemreméltó, tervlapokkal és fényképekkel illusztrált életműbe. A fegyver döntött Két testvér - 38 és 35 évesek - viszonyát, az alá- illetve fölérendeltségi kapcsolatot a gyermekkor is meghatározhatja, ellenben egy pisztoly is döntő érvként szolgálhat bizonyos esetekben. Az idősebb férfi öccsét maroklőfegyverrel próbálta rendszeres élelem- és cigarettabeszerzésre bírni... A sértett egy ideig engedett az erőszaknak, s amikor már minden kötél szakadt, élt az önvédelem lehetőségével. A rendőrség tiltott fegyverhasználat miatt vizsgálja az ügyet. Mi mást tehetne? • Benkő Zsuzsanna a megyei kárpótlási hivatal vezetője segítőként vett részt a keddi és a csütörtöki újszegedi árveréseken. Az első bizonyult fogósabbnak, a délelőtti kezdés ellenére hajnalig tartott. Most biztos, ami biztos alapon két biztos szállt a ringbe, hogy sokadszorra, majd megint ismételve elmondjon minden apró részletet. Az egyik technikai szünetben megejtettük a megyei összegzést is. - Tavaly augusztustól szeptember hetedikéig 5544 tulajdonos 23402 hektár területet szerzett meg 642806 aranykorona értékben. Hetedikén négy árverés volt, s nemcsak az újszegedi volt fogós. Ezen a napon 217-en közel 18 ezer aranykoronát költöttek. A Marostőben alaposan megdőlt az eddigi aranykoronánkénti 5200 forintos rekord, hisz az az egyik táblánál 12700 forintig szaladt fel. Ennek ellenére nem jellemző, hogy egy-két nagypénzű uralta volna a terepet. A ringbe szállt 135 emberből 90 tulajdonhoz jutott. A makói Kossuth Szövetkezetben is hasonló arány született. Csütörtökön a jobb megközelíthetőség kedvéért dűlőutakkal bontották tovább a tábládat. Délután 4 órára a hétből négyen sikerült túljutni. Egy tarkainges úrnak nem volt türelme kivárni a szerinte túl lasssú előkészületeket, s a megegyezés esélyeit sem látta Újszegeden Éjszakába nyúlt az árverés A tavaszi mérsékelt érdeklődést tükröző földárverések után fokozatosan élednek az érintettek vadászösztönei. Bár lehet, hogy korábban a kevés kézbekapott kárpótlási jegy volt a fék, most mindenképp élénkült a licitek piaci jellege. Városkörnyéki, értékes vagy annak vélt területeken most olyan ritka a megegyezés, mint korábban az árat felverő licit. A földet kijelölő, jó helyen lévő szövetkezetek most „kiárulnak" valamit az ő szemszögükből nézve korábban féláron elvesztegetett aranykoronákból. rózsásnak, így egy házzal odébb állt. Visszatértekor derült ki, hogy Szőregre ment licitálni. - Ott is háromszorosa volt a jegy a felkínált koronának, mégis sikerült 386 ezer forintért 15 hektárt venni. Abban a körben a húsz licittáblán 12 millió forintot felmutatni képes káeftéssel csak én mertem versenyre kelni. A kicsik elbizonytalanodtak, s hoppon maradásuk után kezdtek csak el méltatlankodni. Közben kiderült, hogy egy utalványt is beváltó újdonsült vállalkozóval akadtam össsze, aki több fordulóban már 70 holdnál tart a város tágabb környezetében, s 940 ezer forintot költött el. Közben három menet zajlott le a 3 ezer és 3 ezer 300 közötti mérsékelt verseny sávban. A negyedikért indulók jószerencséje, s némi kompromiszszumkészsége meghozta a megegyezéses negyedik fordulót. Az ötödikért induló társasággal is megállapodtak, hogy nem zavarják egymás köreit. Az ötös körbe, szó nélkül beszált két, addig hallgató melegítős, így távozásom után általam követhetetlen fordulatot vehettek az események, így nem láttam, hogy mire jutott a végig csendben üldögélő ismert vállalatigazgató. A negyedik táblára összeállt csapatot szegénytáblásnak minősítő, s szervező, ténykedését figyelve ügyvédnek vélhető úrnak még a táblán belüli sorrendet is rutinosan sikerült elfogadtatni. A résztvevőkre egyáltalán nem volt jellemző, hogy névvel szerettek volna az újságban szerepelni, egyébként közlékenyek voltak. - Kedden Marostőben is ott voltam. Otthon elhatároztam, hogy 4 ezerig megyek el, végül 6 ezernél szakadt csak a cérna. Apám 360 ezerét nem akartam elkótyavetyélni. Nem túl nagy az esélye, hogy 15 éven belül ezekre a drágán szerzett földekre teijeszkedjen a város. Itt a lőtér mellett szolidabb áron nem sokkal rosszabb föld megszerzésében bízom. Erre egy hosszú hajy hölgy megjegyezte. - Csak azt tudnám ki a következő polgármester, vagy annak rokona. Mellette nem sajnálnám a tízezer fölötti árat sem. Voltak sikertelenül próbálkozók is. Kovács úr egy korábbi fordulóban 30 ezret elköltött a környéken, most a 26 ezrét már nem akarta tovább darabolni, s a többiek kedvéért visszalépett. Egy belvárosi, operált lába miatt bottal közlekedő hölgynek könny szökött a szemébe, amikor kiderült megegyezéssel 600 szögöles kerthez jutott. Tóth Szeles István • - Újszegedről indultunk az éji éneklésre, átjöttünk a régi hídon, s a Victor Hugó utcában álltunk meg a platós IFA-val, mert a Virág Cukrászda fölött lakik egyik tanárkollegám. A lányok szálltak le a platóról, én a földről segítettem nekik, amikor szemben, az utat elzárva megállt egy fehér Lada. Kiszállt belőle egy alacsony, köpcös rendőr, odajött hozzám, megkérdezte, hogy én vagyok-e a sofőr, majd az élőáru-szállítási engedélyt kérte. Kicsit megdöbbentem, de mondtam, hogy nem tudok róla, kérdezze inkább a sofőrt. Odament hozzá, ezután le akarta szereltetni a rendszámot, mert a sofőrnél nem volt forgalmi engedély - a váltótársánál maradt -, és ideiglenes jogosítványa sem mert a régit ellopták tőle, személyi igazolvánnyal azonban rendelkezett. Ezután azt tudakolta a rendőr, hogy van-e valaki, aki tovább tudja vinni a gépkocsit. Én tudnám, feleltem, csak nincs nálam semmiféle irat. így nem lehet, csattant fel a közeg, majd közölte a sofőrrel, hogy itt marad a gépkocsi. Óvatosan közbeszóltam, hogy nem mutathatnánk-e be holnap a hiányzó iratokat, s folytathatnánk most a szerenádozást, merthogy ez mégis egyszeri alkalom a lányok életében. Hajthatatlan maradt, majd idegesen felcsattant: „Maga kicsoda?". Közöltem, hogy én vagyok az osztályfőnök. Személyi igazolványomat követelte, mire válaszoltam, nem adom - hiszen nem is adhattam, mert nem volt nálam. Erre ő teljesen idegesen felelt, hogy „előállíttat" és „szálljak be Zsiguliba". Mit tehettem, szó nélkül beültem. Előtte ült bent egyébként két civil is, akik eddigre már kiszálltak. - Ha ennyire aggódnak a lányokért, akkor hogy merik elvinni a tanárukat? - szólalt meg a férjét eddig szótlanul hallgató pedagógus-feleség. Ki vállalja a felelősséget a Belvárosban este magára hagyott 30 lányért? Ők ugyanis a tanárra voltak bízva. Mi lett volna, ha történik velük valaIskoláscsoport, mint Szomorú szerenád Rendőrök rohama a lány osztály ellen - Ha ellenkezek, csak romlik a helyzetem - folytatta az osztályfőnök. - A kocsiba beültem, utána pedig a lányok a Lada elé álltak, s kérték a rendőrt, ne csináljon ekkora cirkuszt az egészből. Akkor a rendőr kapkodva, idegesen benyúlt a kocsiba, s bekiabálta a rádió mikrofonjába, hogy erősítést kér. Nem telt bele két perc, három irányból villogókkal három rendőrautó érkezett, elállva a kijárást, gumibotokkal a kézben ugráltak ki a rendőrök. Amikor látták, hogy lányokról van szó, akkor megtorpantak, nem csináltak semmit, mosolyogtak a dolgon. Kicsit röhejes volt a helyzet. A pillanatnyi zavart kihasználva, az intézkedő rendőr elindult a kocsival, addigra beült a két civil is. Először azt se tudtam, hova visznek. Kérdeztem, de nem válaszoltak. Még az is megfordult a fejemben, hogy megruháznak, s kidobnak a kocsiból. Végül megérkeztünk az újszegedi rendőrőrsre, egy árva szót sem szóltak, falhoz állítottak, megmotoztak, levettették a zakómat. Közben hallottam, amint a szomszéd szobában az intézkedő rendőr magyarázatként annyit mond: szabálytalan okmányokkal közlekedtek teherautóval. Ennyi. Majd se szó, se beszéd bezártak a fogdába. • Nem írattak alá semmit? - Semmit. Nem tudtam, hogy mi lesz velem. Lefeküdjek és lesz egy nyugodt éjszakám, vagy... nem tudtam semmit. Vártam. Egy félóra, óra múlva - nem tudom pontosan, mert nem volt nálam karóra, s ilyenkor az ember időérzéke igen csalóka -, két rendőr jött be, mondták, hogy jöjjön, tanár úr, visszavisszük. Illetve az egyik tegezett; Gyere Gyula, a lányok ott várnak. • Ismerte? - Igen, sporttársam volt valamikor, bár a nevére már nem emlékszem. Az erősítésként érkező Wolksvagenek közül jött ki az egyik értem. A rendőrök úgy fogalmaztak, hogy balhésnak a lányok. Hát kiderült, hogy nem. A balhé az volt, hogy zokogtak az erősítésnek, ne tegyék ezt velük. Visszavittek, s a végén majdnem elnézést kértek, hisz nekik is kínos volt, hogy ilyen semmiségért riasztották őket. Ennyivel lezártam az estét. • A szerenád befejeződött? - Gyalog végigjártuk a hátralévő helyeket, bár megjegyzem, hogy tisztességes távolságból egy-egy rendőrkocsi kísért bennünket. • Milyen hangnemben zajlott a vita? - Elismerem, hogy a második felvonást már nagyon feszült hangulat jellemezte, bár én kínosan ügyeltem, nehogy véletlenül egy rossz szót is szóljak. Egyébként sem vagyok egy veszekedős típus. • Hol kezdődött a második felvonás? - Ahol az én személyimet kérte, s láttam, hogy csak arra megy ki az egész, hogy a rendezvényt berekessze. • Később hogyan folytatódott? - Az iskola igazgatónője sértve érezte magát, és a szülői felháborodás hatására írt egy levelet a rendőrkapitánynak meg a polgármester úrnak. Lezajlottak az érettségik is. mire megérkezett a megyei főkapitány válasza, melyben szabályosan kioktatott benünket. Rá néhány napra pedig én is megkaptam a határozatot, hogy a szabálysértésért 1200 forintra megbüntetnek, s még örüljek neki, mert 3000forint a felső határ. Csak az eddigi jó magaviseletemre való tekintettel mérsékelték a büntetést. Ám ezzel még nem volt vége, a rendőr ugyanis feljelentett hatósági személy durva megsértéséért. Ezt az önkormányzat tárgyalja, a kihallgatást egyszer elhalasztották, mert a rendőr nem ért rá, így csak augusztus 1 1-én került sor rá. Érdekes eset történt itt is. Mielőtt bementünk volna a szabálysértési előadóhoz, egy farmerdzsekis ember jött ki a szobából. Utána meg is kérdezte az elődó, hogy nem ismertük-e meg. Ő volt ugyanis a rendőr. Azonban sem a sofőr, sem a tanúnak hívott két diák, sem én nem ismertük fel. Végülis mi tévedhettünk, amit azonban furcsának találtam, hogy ő előzetes meghallgatást kért, mert ment vissza a vonatja Nyíregyházára. A jegyét egyébként leadta, hogy térítsem meg a költségét. Sajnálom, hogy nem szembesítettek vele, hiszen csak néhány másodperc különbséggel „kerültük el" egymást. A feljelentésében az szerepelt, hogy nyomdafestéket nem tűrő hangon becsméreltem a rendőrt. Nagy meglepetéssel hallgattam, hogy „miket mondtam". A szókincsemből ezek a szavak ugyanis hiányoznak, illetve ezek a bővített mondatok abban a szituációban nem is hangozhattak el. Kiderült, hogy a helyszínen lévő civil polgárőr volt, ő tanúskodott a rendőr mellett, ám hogy. hogy nem, a hosszú trágár mondatnak csak a felére emlékezett. Még az előadónő segítő kérdései után sem jutott eszébe a hiányzó sértés. • Mi lett a kihallgatás végeredménye? - Egyelőre patthelyzet. Megkérdezték még, hogy hány tanút tudok hozni. Mind a 28 lány hallotta a beszélgetést, ők mind tanúskodhatnak, hogy a trágár kifejezések nem hangzottak el. Á szabálysértési előadónő néhány nap gondolkodási időt kért, tekintve, ilyen ügye még nem volt. Én most már nem akarok fizetni. Nem csináltam semmit, és egy túlkapásból eredő túlbuzgóságnak vagyok az áldozata. Jó pár napot aludtam rá, gondolkoztam eleget, és felajánlanám a segítségemet, hogy a rendőrségnél különböző oktatási fórumokon előadnám, mi a különbség a tüntetés és a szerenád között... A szabálysértési eljárást azóta megszüntették, s Krajkó Gyulát felmentették a vádak alól. Mondhatnánk, megvan a happy end, és spongyát az egészre. Ám kíváncsiak voltunk a másik oldal véleményére is, miként meséli a történetet a rendőrség, s hogyan vélekedik róla dr. Szőke Péter rendőrkapitány. A rendőrségen rendkívül előzékenyen biztosítottak róla. hogy a vizsgálatot körültekintően lefolytatták, az eredményekbe pedig nyugodtan betekinthetünk. Itt természetesen, a másik szemszögből nézve az emberi mivoltából kivetkezett tanárt láthattuk, aki durván szidalmazva, vaskos káromkodásokkal sértegette a hatósági személyt. A városi rendőrkapitány először elzárkózott a nyilatkozattól, majd a sajtóreferens engedélye után szívesen állt rendelkezésünkre. - A gépjárművet azért állították meg, mert szabálysértést követett el, és ebbe az intézkedésbe kapcsolódott be a kísérő tanár, aki vitát provokált kezdte a tényekkel. - A rendőr intézkedése jogos volt, mivel a szabálysértést meg kellett szüntetni, viszont nem kellett volna belemenni a vitába, ha az ügyet egy figyelmeztetéssel elintézi, nem fajul el. A rendőrség szolgálati szabályzata értelmében, aki a jogszerűen intézkedő rendőrt szidalmazza, sértegeti, azt el kell fogni, elő kell állítani. Az adott esetben a rendőr magatartását az igazolás megtagadásán túl ezek a tények is meghatározták. Természetesen az intézkedés jogszerűségének találkozni kell az emberi igazságérzettel, ezért van. hogy számtalan esetben megállapítható egy szabálysértés, azt mégis toleránsán kezeli a rendőr. Például hasonlóan jogosan járna el, ha a lakodalmas kocsisorból megbüntetné a dudálókat, de nem szoktunk ilyen családi eseményeket megzavarni intézkedéseinkkel. A ballagási csoporttal szembeni rendőri fellépés, annak ellenére, hogy jogszerűnek minősíthető, apolitikus volt, és munkatársaim figyelmét felhívtam, hogy a ballagó fiatalok csendháborítását, kissé szabadosabb viselkedését szóbeli figyelmeztetéssel próbálják a helyes mederbe terelni. • Az nem lehet, hogy a tanár úr története az igaz, s a rendőr csak önmaga és intézkedése védelmében jelentette fel hivatalos személy megsértéséért őt? - Kizártnak tartom, hogy egyszerű szabálysértésből hivatalos személy megsértését csiholjon, mert a hamis vád a rendőrt ugyanúgy terheli, mint más állampolgárt. Nem gyártunk történeteket, hogy önmagunkat védjük. Takács Viktor