Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-11 / 212. szám

SZOMBAT, 1993. SZEPT. 11. Nyttray József-emlékkiállítás HAZAI TÜKÖR 5 Szeptember 13-án 15 órakor a Bálint Sándor Művelődési Ház nagytermében emlékkiál­lítás nyílik Nyitray József épí­tész Szegeden készített tervei­ből. A kiállítást Takács János okleveles építészmérnök nyitja meg. Nyitray József építész 1964­1992 között élt és dolgozott Szegeden. Alkotó ereje és munkássága csúcsán, 57 éves korában, munka közben ragad­ta el a hirtelen halál. Szegedi munkásságát a Dél-magyar­országi Tervező Vállalatnál kezdte és ott is fejezte be. Az építéstervezést, mint szakmát, mindvégig szigorú elhivatott­sággal művelte: épületeivel sohasem akart feltűnést kelte­ni, szinte tudatosan kerülte az éppen divatos építészeti for­mákat. Annál inkább töreke­dett az építtetői igények maxi­mális kielégítésére, a műszaki­szakmai követelmények maxi­mumának megvalósítására. Az épületek használhatóságát. funkcionális megfelelőségét és műszaki tartósságát tartotta a legfontosabbnak, ezekben a legkisebb kompromisszumra sem volt hajlandó. A közel 30 év alatt mintegy 60 tervet ké­szített, miközben éveken ke­resztül 30-40 fős műterem munkáját irányította. Munkás­ságában igen sok fajta épület megtalálható, de a tervek mint­egy egyharmada ipari jellegű épület volt: a Szegedi Kon­zervgyár, a paprika, a nyomda, a szegedi és a debreceni Köz­lekedési Vállalatok telepei stb. Tervezett 3 bölcsődét, négy óvodát, 7 iskolát, 4 ABC-áru­házat; ezeken kívül tanács­házat, kultúrotthont, szállodát és több lakóházat. Tervei alap­ján 65 családi ház épült, főként Szegeden és környékén. A kiállítás betekintést ad egy megszakadt, de így is gazdag és az utókor számára is figyelem­reméltó, tervlapokkal és fényké­pekkel illusztrált életműbe. A fegyver döntött Két testvér - 38 és 35 éve­sek - viszonyát, az alá- illetve fölérendeltségi kapcsolatot a gyermekkor is meghatározhat­ja, ellenben egy pisztoly is döntő érvként szolgálhat bizo­nyos esetekben. Az idősebb férfi öccsét maroklőfegyverrel próbálta rendszeres élelem- és cigarettabeszerzésre bírni... A sértett egy ideig engedett az erőszaknak, s amikor már min­den kötél szakadt, élt az önvé­delem lehetőségével. A rend­őrség tiltott fegyverhasználat miatt vizsgálja az ügyet. Mi mást tehetne? • Benkő Zsuzsanna a megyei kárpótlási hivatal vezetője segítőként vett részt a keddi és a csütörtöki újszegedi árveré­seken. Az első bizonyult fogó­sabbnak, a délelőtti kezdés el­lenére hajnalig tartott. Most biztos, ami biztos alapon két biztos szállt a ringbe, hogy so­kadszorra, majd megint ismé­telve elmondjon minden apró részletet. Az egyik technikai szünetben megejtettük a me­gyei összegzést is. - Tavaly augusztustól szep­tember hetedikéig 5544 tulaj­donos 23402 hektár területet szerzett meg 642806 arany­korona értékben. Hetedikén négy árverés volt, s nemcsak az újszegedi volt fogós. Ezen a napon 217-en közel 18 ezer aranykoronát költöttek. A Marostőben alaposan megdőlt az eddigi aranykoronánkénti 5200 forintos rekord, hisz az az egyik táblánál 12700 forin­tig szaladt fel. Ennek ellenére nem jellemző, hogy egy-két nagypénzű uralta volna a te­repet. A ringbe szállt 135 em­berből 90 tulajdonhoz jutott. A makói Kossuth Szövetkezetben is hasonló arány született. Csütörtökön a jobb megkö­zelíthetőség kedvéért dűlő­utakkal bontották tovább a táb­ládat. Délután 4 órára a hétből négyen sikerült túljutni. Egy tarkainges úrnak nem volt tü­relme kivárni a szerinte túl lasssú előkészületeket, s a megegyezés esélyeit sem látta Újszegeden Éjszakába nyúlt az árverés A tavaszi mérsékelt érdeklődést tükröző földárverések után fokozatosan élednek az érintettek vadászösztönei. Bár lehet, hogy korábban a kevés kézbekapott kárpótlási jegy volt a fék, most mindenképp élénkült a licitek piaci jellege. Városkörnyéki, értékes vagy annak vélt terüle­teken most olyan ritka a megegyezés, mint korábban az árat felverő licit. A földet kijelölő, jó helyen lévő szövet­kezetek most „kiárulnak" valamit az ő szemszögükből nézve korábban féláron elvesztegetett aranykoronákból. rózsásnak, így egy házzal odébb állt. Visszatértekor de­rült ki, hogy Szőregre ment licitálni. - Ott is háromszorosa volt a jegy a felkínált koronának, mégis sikerült 386 ezer forint­ért 15 hektárt venni. Abban a körben a húsz licittáblán 12 millió forintot felmutatni képes káeftéssel csak én mertem ver­senyre kelni. A kicsik elbi­zonytalanodtak, s hoppon ma­radásuk után kezdtek csak el méltatlankodni. Közben kiderült, hogy egy utalványt is beváltó újdonsült vállalkozóval akadtam össsze, aki több fordulóban már 70 holdnál tart a város tágabb kör­nyezetében, s 940 ezer forintot költött el. Közben három menet zajlott le a 3 ezer és 3 ezer 300 kö­zötti mérsékelt verseny sávban. A negyedikért indulók jósze­rencséje, s némi kompromisz­szumkészsége meghozta a megegyezéses negyedik for­dulót. Az ötödikért induló társasággal is megállapodtak, hogy nem zavarják egymás köreit. Az ötös körbe, szó nél­kül beszált két, addig hallgató melegítős, így távozásom után általam követhetetlen fordu­latot vehettek az események, így nem láttam, hogy mire ju­tott a végig csendben üldögélő ismert vállalatigazgató. A negyedik táblára összeállt csapatot szegénytáblásnak mi­nősítő, s szervező, ténykedését figyelve ügyvédnek vélhető úrnak még a táblán belüli sor­rendet is rutinosan sikerült elfogadtatni. A résztvevőkre egyáltalán nem volt jellemző, hogy név­vel szerettek volna az újságban szerepelni, egyébként közlé­kenyek voltak. - Kedden Marostőben is ott voltam. Otthon elhatároztam, hogy 4 ezerig megyek el, végül 6 ezernél szakadt csak a cérna. Apám 360 ezerét nem akartam elkótyavetyélni. Nem túl nagy az esélye, hogy 15 éven belül ezekre a drágán szerzett föl­dekre teijeszkedjen a város. Itt a lőtér mellett szolidabb áron nem sokkal rosszabb föld meg­szerzésében bízom. Erre egy hosszú hajy hölgy megjegyezte. - Csak azt tudnám ki a kö­vetkező polgármester, vagy an­nak rokona. Mellette nem saj­nálnám a tízezer fölötti árat sem. Voltak sikertelenül próbál­kozók is. Kovács úr egy ko­rábbi fordulóban 30 ezret el­költött a környéken, most a 26 ezrét már nem akarta tovább darabolni, s a többiek kedvéért visszalépett. Egy belvárosi, operált lába miatt bottal közlekedő hölgy­nek könny szökött a szemébe, amikor kiderült megegyezéssel 600 szögöles kerthez jutott. Tóth Szeles István • - Újszegedről indultunk az éji éneklésre, átjöttünk a régi hídon, s a Victor Hugó utcában álltunk meg a platós IFA-val, mert a Virág Cukrászda fölött lakik egyik tanárkollegám. A lányok szálltak le a platóról, én a földről segítettem nekik, ami­kor szemben, az utat elzárva megállt egy fehér Lada. Ki­szállt belőle egy alacsony, köpcös rendőr, odajött hozzám, megkérdezte, hogy én vagyok-e a sofőr, majd az élőáru-szál­lítási engedélyt kérte. Kicsit megdöbbentem, de mondtam, hogy nem tudok róla, kérdezze inkább a sofőrt. Odament hoz­zá, ezután le akarta szereltetni a rendszámot, mert a sofőrnél nem volt forgalmi engedély - a váltótársánál maradt -, és ideiglenes jogosítványa sem ­mert a régit ellopták tőle, sze­mélyi igazolvánnyal azonban rendelkezett. Ezután azt tuda­kolta a rendőr, hogy van-e va­laki, aki tovább tudja vinni a gépkocsit. Én tudnám, felel­tem, csak nincs nálam semmi­féle irat. így nem lehet, csat­tant fel a közeg, majd közölte a sofőrrel, hogy itt marad a gép­kocsi. Óvatosan közbeszóltam, hogy nem mutathatnánk-e be holnap a hiányzó iratokat, s folytathatnánk most a szerená­dozást, merthogy ez mégis egyszeri alkalom a lányok éle­tében. Hajthatatlan maradt, majd idegesen felcsattant: „Maga kicsoda?". Közöltem, hogy én vagyok az osztály­főnök. Személyi igazolványo­mat követelte, mire válaszol­tam, nem adom - hiszen nem is adhattam, mert nem volt ná­lam. Erre ő teljesen idegesen fe­lelt, hogy „előállíttat" és „száll­jak be Zsiguliba". Mit tehettem, szó nélkül beültem. Előtte ült bent egyébként két civil is, akik eddigre már kiszálltak. - Ha ennyire aggódnak a lányokért, akkor hogy merik elvinni a tanárukat? - szólalt meg a férjét eddig szótlanul hallgató pedagógus-feleség. ­Ki vállalja a felelősséget a Belvárosban este magára ha­gyott 30 lányért? Ők ugyanis a tanárra voltak bízva. Mi lett volna, ha történik velük vala­Iskoláscsoport, mint Szomorú szerenád Rendőrök rohama a lány osztály ellen - Ha ellenkezek, csak rom­lik a helyzetem - folytatta az osztályfőnök. - A kocsiba be­ültem, utána pedig a lányok a Lada elé álltak, s kérték a rend­őrt, ne csináljon ekkora cir­kuszt az egészből. Akkor a rendőr kapkodva, idegesen benyúlt a kocsiba, s bekiabálta a rádió mikrofonjába, hogy erősítést kér. Nem telt bele két perc, há­rom irányból villogókkal há­rom rendőrautó érkezett, eláll­va a kijárást, gumibotokkal a kézben ugráltak ki a rendőrök. Amikor látták, hogy lányokról van szó, akkor megtorpantak, nem csináltak semmit, moso­lyogtak a dolgon. Kicsit rö­hejes volt a helyzet. A pillanat­nyi zavart kihasználva, az in­tézkedő rendőr elindult a ko­csival, addigra beült a két civil is. Először azt se tudtam, hova visznek. Kérdeztem, de nem válaszoltak. Még az is megfor­dult a fejemben, hogy meg­ruháznak, s kidobnak a kocsi­ból. Végül megérkeztünk az újszegedi rendőrőrsre, egy árva szót sem szóltak, falhoz állítot­tak, megmotoztak, levettették a zakómat. Közben hallottam, amint a szomszéd szobában az intézkedő rendőr magyarázat­ként annyit mond: szabályta­lan okmányokkal közlekedtek teherautóval. Ennyi. Majd se szó, se beszéd bezártak a fogdába. • Nem írattak alá semmit? - Semmit. Nem tudtam, hogy mi lesz velem. Lefeküd­jek és lesz egy nyugodt éjsza­kám, vagy... nem tudtam sem­mit. Vártam. Egy félóra, óra múlva - nem tudom pontosan, mert nem volt nálam karóra, s ilyenkor az ember időérzéke igen csalóka -, két rendőr jött be, mondták, hogy jöjjön, tanár úr, visszavisszük. Illetve az egyik tegezett; Gyere Gyula, a lányok ott várnak. • Ismerte? - Igen, sporttársam volt va­lamikor, bár a nevére már nem emlékszem. Az erősítésként érkező Wolksvagenek közül jött ki az egyik értem. A rend­őrök úgy fogalmaztak, hogy balhésnak a lányok. Hát kiderült, hogy nem. A balhé az volt, hogy zokog­tak az erősítésnek, ne tegyék ezt velük. Visszavittek, s a végén majdnem elnézést kértek, hisz nekik is kínos volt, hogy ilyen semmiségért riasztották őket. Ennyivel lezártam az estét. • A szerenád befejeződött? - Gyalog végigjártuk a hát­ralévő helyeket, bár megjegy­zem, hogy tisztességes távol­ságból egy-egy rendőrkocsi kísért bennünket. • Milyen hangnemben zajlott a vita? - Elismerem, hogy a má­sodik felvonást már nagyon feszült hangulat jellemezte, bár én kínosan ügyeltem, nehogy véletlenül egy rossz szót is szóljak. Egyébként sem va­gyok egy veszekedős típus. • Hol kezdődött a második felvonás? - Ahol az én személyimet kérte, s láttam, hogy csak arra megy ki az egész, hogy a ren­dezvényt berekessze. • Később hogyan folytató­dott? - Az iskola igazgatónője sértve érezte magát, és a szülői felháborodás hatására írt egy levelet a rendőrkapitánynak meg a polgármester úrnak. Lezajlottak az érettségik is. mire megérkezett a megyei főkapitány válasza, melyben szabályosan kioktatott benün­ket. Rá néhány napra pedig én is megkaptam a határozatot, hogy a szabálysértésért 1200 forintra megbüntetnek, s még örüljek neki, mert 3000forint a felső határ. Csak az eddigi jó magaviseletemre való tekintet­tel mérsékelték a büntetést. Ám ezzel még nem volt vége, a rendőr ugyanis feljelentett hatósági személy durva meg­sértéséért. Ezt az önkormány­zat tárgyalja, a kihallgatást egyszer elhalasztották, mert a rendőr nem ért rá, így csak augusztus 1 1-én került sor rá. Érdekes eset történt itt is. Mielőtt bementünk volna a szabálysértési előadóhoz, egy farmerdzsekis ember jött ki a szobából. Utána meg is kérdez­te az elődó, hogy nem ismer­tük-e meg. Ő volt ugyanis a rendőr. Azonban sem a sofőr, sem a tanúnak hívott két diák, sem én nem ismertük fel. Végülis mi tévedhettünk, amit azonban furcsának találtam, hogy ő előzetes meghallgatást kért, mert ment vissza a vo­natja Nyíregyházára. A jegyét egyébként leadta, hogy térít­sem meg a költségét. Sajnálom, hogy nem szembesítettek vele, hiszen csak néhány másodperc különbséggel „kerültük el" egymást. A feljelentésében az szerepelt, hogy nyomdafes­téket nem tűrő hangon becs­méreltem a rendőrt. Nagy meg­lepetéssel hallgattam, hogy „miket mondtam". A szókin­csemből ezek a szavak ugyanis hiányoznak, illetve ezek a bővített mondatok abban a szituációban nem is hangoz­hattak el. Kiderült, hogy a helyszínen lévő civil polgárőr volt, ő tanúskodott a rendőr mellett, ám hogy. hogy nem, a hosszú trágár mondatnak csak a felére emlékezett. Még az előadónő segítő kérdései után sem jutott eszébe a hiányzó sértés. • Mi lett a kihallgatás végeredménye? - Egyelőre patthelyzet. Megkérdezték még, hogy hány tanút tudok hozni. Mind a 28 lány hallotta a beszélgetést, ők mind tanúskodhatnak, hogy a trágár kifejezések nem hang­zottak el. Á szabálysértési elő­adónő néhány nap gondolko­dási időt kért, tekintve, ilyen ügye még nem volt. Én most már nem akarok fizetni. Nem csináltam semmit, és egy túl­kapásból eredő túlbuzgóságnak vagyok az áldozata. Jó pár na­pot aludtam rá, gondolkoztam eleget, és felajánlanám a segít­ségemet, hogy a rendőrségnél különböző oktatási fórumokon előadnám, mi a különbség a tüntetés és a szerenád között... A szabálysértési eljárást az­óta megszüntették, s Krajkó Gyulát felmentették a vádak alól. Mondhatnánk, megvan a happy end, és spongyát az egészre. Ám kíváncsiak vol­tunk a másik oldal véleményé­re is, miként meséli a történetet a rendőrség, s hogyan vélekedik róla dr. Szőke Péter rendőrkapitány. A rendőrségen rendkívül előzékenyen biztosítottak róla. hogy a vizsgálatot körültekin­tően lefolytatták, az eredmé­nyekbe pedig nyugodtan bete­kinthetünk. Itt természetesen, a másik szemszögből nézve az emberi mivoltából kivetkezett tanárt láthattuk, aki durván szidalmazva, vaskos káromko­dásokkal sértegette a hatósági személyt. A városi rendőrka­pitány először elzárkózott a nyilatkozattól, majd a sajtóre­ferens engedélye után szívesen állt rendelkezésünkre. - A gépjárművet azért állí­tották meg, mert szabálysértést követett el, és ebbe az intézke­désbe kapcsolódott be a kísérő tanár, aki vitát provokált ­kezdte a tényekkel. - A rendőr intézkedése jogos volt, mivel a szabálysértést meg kellett szüntetni, viszont nem kellett volna belemenni a vitába, ha az ügyet egy figyelmeztetéssel elintézi, nem fajul el. A rend­őrség szolgálati szabályzata értelmében, aki a jogszerűen intézkedő rendőrt szidalmazza, sértegeti, azt el kell fogni, elő kell állítani. Az adott esetben a rendőr magatartását az igazolás megtagadásán túl ezek a té­nyek is meghatározták. Ter­mészetesen az intézkedés jog­szerűségének találkozni kell az emberi igazságérzettel, ezért van. hogy számtalan esetben megállapítható egy szabálysér­tés, azt mégis toleránsán kezeli a rendőr. Például hasonlóan jogosan járna el, ha a lakodalmas kocsisorból megbüntetné a dudálókat, de nem szoktunk ilyen családi eseményeket megzavarni in­tézkedéseinkkel. A ballagási csoporttal szembeni rendőri fellépés, annak ellenére, hogy jogszerűnek minősíthető, apo­litikus volt, és munkatársaim figyelmét felhívtam, hogy a ballagó fiatalok csendháborí­tását, kissé szabadosabb visel­kedését szóbeli figyelmezte­téssel próbálják a helyes me­derbe terelni. • Az nem lehet, hogy a tanár úr története az igaz, s a rendőr csak önmaga és intézkedése védelmében je­lentette fel hivatalos sze­mély megsértéséért őt? - Kizártnak tartom, hogy egyszerű szabálysértésből hi­vatalos személy megsértését csiholjon, mert a hamis vád a rendőrt ugyanúgy terheli, mint más állampolgárt. Nem gyár­tunk történeteket, hogy önma­gunkat védjük. Takács Viktor

Next

/
Oldalképek
Tartalom