Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-09 / 210. szám

A TIT és a Tisztiorvosi Szolgálat 24 órás „Alapfokú közegészségügyi" (méregkezelői) tanfolyamot indít. Bővebb felvilágosítás a 312-458-as telefonon. Nemes Eva igazgató: Megkértek, hogy durva kifejezéseket, Veres Istvánné bizalmi: A polgármesteri főtanácsos felhívta Balogh Lászlóné nevelő: Eddig nem volt eredménye, sikere mint „kommunista", „hazugság", körükben ne használjak" a figyelmet: nézzünk utána a dolgoknak az iskolának; nem a gyerekekért voltunk!? (Fotók: Schmidt Andrea) • Tanerők a tűz meUett?! • Ha csak a pletykára adnánk... 1 békétlenség katlana Kisteleken A pletyka nyomán elindulhatunk, de adni sohasem adhatunk rá. Az igaz, hogy Kistelek csendes mindennapjainak békés tengerén tajtékos hullámokat vet a Rákóczi iskolában serénykedő tapasztaltabb pedagógusok és a frissen kinevezett igazgató másként gondolt tanítási csatája. • Előzménye, hogy a rendszer kényszerű váltásakor nem akarták, hogy a szomszéd iskolában korábban tanító Nemes Éva legyen a II. Rákóczi Ferenc Altalános Iskola igazgatója. A sikeresen pályázó tanárnő elleni tantestületi torzsalkodás nem maradhatott a nevelőszobák falai közt. Az osztályok mit sem sejtő nebulói, a szülők felvillanyzott csapatai, a pedagógusbecsületet védő érdekképviselet meg a demokráciát igencsak kívánó városlakók is részesei mára az ádáz küzdelemnek. Nyilvánvaló, hogy a faluvárosi hatalom birtokosai sem lehettek tétlenek; az önkormányzat képviselői s maga a polgármester is többször vélemény! nyilvánított a történtekről. A Magyar Rádióban elhangzottak summázata szerint: a település társadalmi feszültség alá került, a pályázatot elbíráló képviselőknek újból voksolniuk kell. Megkérdeztük Nemes Évát: mit szól ehhez? - Meg voltam róla győződve, hogy a pokolra fogok alászállni s remélem ez csak a purgatórium volt, ahonnét fölfelé visz az út. Akik érkezésem ellen szóltak a tantestületi titkos szavazáson, tizenhatan voltak tíz ellenében, soha nekem nem mondták, hogy nem jó amit csinálok. Mikor értekezlet volt, majdnem mindig ugyanazok a kollégák voltak a hangadók. A képviselőkhöz írt beadványuk minden pontjára megadtam a helyes választ a nyilvános meghallgatáson. Bocsánatot is kértem, ha esetleg megbántottam volna bárkit is. Ettől függetlenül tapasztalható, hogy erős a szándék a megbuktatásomra. Mintha kitervelt, lépcsős akció lenne... • Darázsfészekbe nyúlt? - Pályázatomban leírtam, jó iskolát szeretnék, tanulni vágyó gyerekekkel, elhivatott nevelőkkel. Olyat, ahol nem alázzák meg a gyereket, hanem segítik. Nehéz ezt kimondani, de családlátogatásokon tapasztaltam, sajnos, iszonyú á nyomor. Tanulóink egyharmada él igazán elkeserítő környezetben. Száznál több gyerek... Olyan helyen is jártunk, ahol még lavór se volt... • Gondolom, az ön ellen szegülők is ismerik a mai állapotokat... - Volt vitánk a tantestülettel, hogy átvállaljuk-e a szociális osztály feladatát vagy sem, mert ez lényegesen több munkával jár az eddiginél, de a családok megismerését és a lehetőségünkhöz mért segítést alapvetőnek tartom. Nagy öröm látni, amint szégyenérzet nélkül használhatják a zuhanyozót, elfogyasztják a szerény uzsonnát azok, akik valami miatt eddig nem jutottak hozzá. • Ezek igazán nemes célok... Az igazgatónő karját tárja, majd kevéske hallgatás után sorolja a közte és a tantestület közti nézeteltérésre okot adó történéseket. Ezek egyike, hogy jutalmazás előtt kiadta a névsort, hogy mindenki írja oda: mennyit javasol. A legnagyobb elképedésére a nevelők többsége nem írt rá semmit. Megtudjuk még, hogy az elmúlt esztendő örömre és keserűségre is bőven adott okot. Egyszer megviccelték: kirándulás előtt a lelkére kötötte a kísérőknek, hogy minden szem a gyerekeken legyen. A visszaérkezés utáni első órán többeknek keze-lába bekötve, leragasztva. Mikor szóvá tette, sérültek leszedték a kötéseiket s elárulták, hogy a tréfával az igazgatónőt akarták megijeszteni. Belemerülünk a gazdálkodás, a nevelés aprólékaiba is, s a végén oda jutunk, hogy megpróbált minden tőle telhe.tőt a béke érdekében, de nem sikerült megváltoztatnia a tantestület ellene hangolódott csoportjának a véleményét. Beadványokat szerkesztettek. - Lenéz bennünket! - kapjuk a lesújtó válasz a miértre a nevelői szoba kávézójában. Előbb Veres Istvánné szakszervezeti bizalmi majd Balogh Lászlóné. mint 26 éve tanító pedagógus szavaiból lehetett kivenni a fenti sommás Ítélkezést. - Érezni azt, ahogy mondja, amit mond - segíti eloszlatni kételyeinket Baloghné Marika. - Már október közepén kijelentette: közöttünk nincs jó pedagógus. Azóta megrendült a bizalmunk. • Elég korán eldöntötték, hogy nem békülnek. - Mi mindent megpróbáltunk - mondja Veresné folyamatosan jeleztük a problémánkat, de nem kaptunk rá megfelelő választ. Irtunk a képviselő testületnek, szabály szerint pontokba szedtük a sérelmeinket és azt kértük: segítsenek. Az önkormányzati testület az oktatási és közművelődési bizottsággal karülve viszont azt kérte a hozzájuk forduló pedagógusoktól, hogy törekedjenek a megromlott viszony rendezésére, tegyék félre a múlt sérelmeit, dolgozzanak együtt. Hivatalos levélben közölték ezt augusztus végén a békétlenkedő nevelőkkel, akik tudomásul véve a döntáshozók véleményét, felvették a munkát. Ketten táppénzre kényszerültek, néhányan elköszöntek, de tizenhármán maradtak a panaszos levél aláírói közül, s váltig erősítik: nem a szakmai munkáját, hanem az emberi magatartását kifogásolják az igazgatónőnek. - Sok ember előtt kért bocsánatot - adom tovább a hallottakat, mire beszélgetőtársam megjegyzi: - Bár ne tette volna! • A békétlenkedőknek mi lenne a jó ? - Ha új pályázatot (mának ki. Nagy sóhajtás, gondolhat bárki, bármit, nem is olyan egyszerű dolog ez, hiszen többen, többfélét gondolnak. A félszáz embert foglalkoztató általános iskolában ez nem is csoda. A mi mostani demokráciánk szabadjára engedte az érzelmeket. Bárki mondhat bármit, a dolgok nem változnak, viszont jól kipanaszkodhatjuk magunkat. Távozott a korábbi igazgatóhelyettes, Ott Józsefné is, akit kiváló pedagógusként ismer az újváros apraja-nagyja, s ebből megint egy csokorra való mende-monda keletkezett. Teljesen alaptalanul, mert a gyerekek szeretetét elnyerő „Ági néni" visszakérte magát a nebulók elé. Mivel a helyére a tantestület nem tudott jelöltet állítani, posztját karmestertársának, az ugyancsak szép sikerekkel büszkélkedhető Czakóné Forgács Gabriellának adta az igazgatónő. A helyettes megválasztása újabb sértődésre kínált alkalmat. Most már a szülőknek is hallatni kellett hangjukat. Éppen a békésnek mondott tanévnyitó napján amelyen az igazgatónő szerint csupán annyi szépségfolt esett, hogy a polgármester úr a magvas hivatali teendői miatt, jelenlétével nem emelhette az esemény ünnepélyességét - petíciót nyújtottak be, kérvén: a képviselők váltsák le Nemes Évát. A százkilenc aláírást megnevező beadvány komolyságát jelzi, hogy maga a polgármester vette át jóval a hivatalos munkaidő lejárta után s jelentette ki a hamarjában érkező Magyar Rádió riporterének a „társadalmi feszültséghelyzet előálltát." Elképzelhető, hogy dolgok ilyentén való összeesése indította útjára azt a megalapozatlan pletykaáradatot, amely szerint a kisteleki polgármester mindenáron le akatja váltatni a pályázattal kinevezett általános iskolai igazgatót. Előre vetítvén annak árnyékát, ha a rákóczis tantestület nem rá szavaz majd a következő választáson: oda lehet a nyerő többség! Ekkora galádságot senki sem gondolhat komolyan. Majoros Tibor In memóriám Báthory Sándor (1904-1993) Ismét eltávozott közülük valaki. Közülük, akik Szeged zenei életének meghatározó egyéniségei voltak egykoron. Tavaly Vántus István zeneszerző. Vámosi Nagy István zenetudós, idén pedig Báthory Sándor zenepedagógus, gordonkatanár, a Zenekonzervatórium nyugalmazott igazgatója. Mezőtúron született 1904. március 18-án. A csellójátékot autodidaktaként kezdte szülővárosában, majd - a gimnázium befejeztével, szülei kívánságára - a fővárosban folytatott jogi tanulmányokat. A muzsika hatalma mégis erfisebbnek bizonyult: a zenei pálya mellett döntöttt. A háborús katonaévek után Szegedre került, igazgatóhelyettesként, majd igazgatóként dolgozott, tanított a Zenekonzervatóriumban, csellózott a Szimfonikus Zenekar szólamvezetőjeként. Annak az együttesnek a tagjaként, amelyet annak idején Vaszy Viktor neve fémjelzett. A Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának létrehozásában is közreműködött. A hatvanas évek végén. a hetvenes évek elején koncepciózus, kiforrott elképzeléseit felvállaló tagozatvezetőként küzdött meg nap mint nap az intézet létkörülményeinek javításáért, a művésztanárok és a hallgatók munkájának segítéséért. Elete fő értelmét mégis a tanításban találta meg: csellisták generációit nevelte-oktatta, tanítványait a szó szoros értelmében „kézen fogva" vezette be a csellójáték birodalmába. Iskolát teremtett: olyan kiváló művészeket indított el pályájukon. mint Onczay Csaba és Sin Katalin. Tanítványai ülnek a Szegedi Szimfonikus Zenekarban, de sokan kerültek közülük külföldre, tengerentúlra is. Egészségi állapota az utóbbi években egyre nagyobb terheket rótt örökké tevékenykedni vágyó szellemére. Mfg tehette, alkotott: a csellójáték tanításának módszereivel foglalkozó könyvet írt, érdeklődött a számára már egyre nehezebben megtapasztalható külvilág eseményei iránt. Találkozásainkkor, amikor szinte utolérhetetlen egyéni elbeszélőképességgel elevenítette föl gazdag élete egyes epizódjait, mindannyiszor meggyőzött róla: a maga nemében páratlan életpálya, páratlan emberi sors az övé. Pukánszky Béla A HELYZET 7 Román, aki lengyel A nagylaki útlevélkzelőknek feltűnt egy férfi, aki lengyel okmányokkal, akart átjutni Romániába. Megállapították, hogy a B. W. lengyel állampolgár nevére kiállított magánútlevél átadója saját képét ragasztotta rá a megfelelő lapra. Kihallgatásakor az érdeklődő határőrök megtudták, hogy T. C. I. román állampolgárról van szó, aki a moldovai Jászvásárhelyre igyekezett, s a vesztét okozó iratot Frankfurtban vásárolta 1000 német márkáért. Őrizetbe vétele mellett indítottak eljárást ügyében. CSÜTÖRTÖK, 1993. SZEPT. 9. Borjak, változó étrenddel A napi gondjaiba veszett állattenyésztésben nehéz ma olyan szakmai tanácskozást szervezni, melyen tömeges az érdeklődés. A bajor Inntaller Takarmányművek tiszántúli képviseletét ellátó debreceni Coop-no-rin Kft. Orosházára hívta tegnap, szerdán a békési és csongrádi termelőket. Környékünkről gorzsai, szegvári és vásárhelyi nagyüzemi tehenészetek szakembereit láttam a hallgatóságban. A tanácsteremben bőven elfértünk. Elsősorban szarvasmarhák takarmánykiegészítői és borjútápszerek szerepeltek a kínálatban. A termékek iránti bizalmat erősítheti a tény, hogy gyártója az az lnntaler, amely az import tejtermékeiről nálunk is ismert, napi kilencszázezer liter tejet feldolgozó Meggle tejipari cég leányvállalata. Míg egy-egy tápszer, tejpótló összhasonlító vizsgálati eredményei tűntek fel az írásvetítőn, láttam, több állattenyésztő hevenyészet számolgatásba kezdett. Egy-egy borjú felnevelésének számtalan formája lehet. Most például a tejtermelés csökkentésével normalizálódó felvásárlási árak idején igen erős fejcsóválás kísérte azt a szert mely mellett a 22 forintos teljes tejet is itatni kell. A helyettesítők és kiegészítők kínálata napról napra bővül. A forgalmazó cégek jövője egybeesik az állattenyésztésével. Csak jövedelmező termelés közepette várható, hogy a vezérlő elv ne a szükség, hanem a szakmai igényesség legyen. Ma a kettő közötti átmenet idejét éljük. T. Sz. I.