Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-22 / 221. szám

SZERDA, 1993. SZEPT. 22. „Az én hivatalom bármikor nyitva van Mattonosi Antalt hazavárja az orvosegyetem HORIZONT 7 • Professzor úr, sok isme­rőssel találkozott a cente­náriumon? - Ó, rengeteggel, én itt szü­lettem, nekem ez az egyetem az alma materem. Egyébként majdnem minden évben járok Szegeden. Körülbelül tíz éve áll fenn egy tudományos együtt­működésünk a szegedi, a deb­receni. a budapesti és a New York-i egyetem között, amit a Magyar Tudományos Akadé­mia és az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány támo­gat, így az itthoni és az ame­rikai tudományos munkám összekapcsolódott. Mindannyi­an nagyon élveztük az együtt­dolgozást és nagyon eredmé­nyes is volt. • Most pedig elfogadta a SZOTE professzora aján­latát. - Igen, ez egy nagyszerű alkalom. Mindig szeretek visz­szajönni Szegedre s most negyven év múltán megint be tudok kapcsolódni a város tu­dományos életébe. Ez a két és fél hónap nagyszerű élmény lesz. • Mit fog előadni Szege­den? - A magyar és az angol nyelvű biokémia oktatásban veszek majd részt. Az én szak­területem a membránokon ke­resztüli transzport, ezt szeret­ném a hallgatóknak érdekesen előadni, hogy több izomkutató és membrántranszport-kutató legyen az orvostanhallgatók között. A másik teendőm talán az lenne, hogy a kutatási mun­kában tanácsadóként, laborató­riumi munkásként részt ve­gyek, valamint segítsek a tudo­mányos javaslatok kiértékelé­sében, ahol talán különösebb tapasztalattal rendelkezem. • Nem befolyásolja, hogy a magyarországi kutatómun­ka anyagi helyzete sokkal rosszabb, mint az Egyesült Államoké? - Én ezzel nem teljesen értek egyet. Az Egyesült Álla­mokban sok intézmény van, ahol a kutatási helyzet rosz­szabb, mint például a szegedi orvosegyetemen. A biokémiai intézet jól fel van szerelve, jó lehetőségei vannak. Kétség­telenül vannak intézetek Ame­rikában, amelyek sokkal több pénzzel rendelkeznek. De az átlag nem olyan nagyon áll fö­lötte a magyarországinak. Azt hiszem, hogy ha most a gaz­dasági problémáink le is nyom­ják a kormánytámogatásokat, előbb- utóbb a két színvonal valamelyest kiegyenlítődik. Fotó: Nagy László Illusztris elóadó- és kutatóvendége lesz a közeljövőben a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemnek: Martonosi Antal, a New York Állami Egyetem biokémi­kus professzora elfogadta a SZOTE által felajánlott professzúrát és néhány hónapra Szegedre költözik. Illetve hazaköltözik, hiszen itt született, és a szegedi egyetemen lett tudományos kutató. Martonosi professzor az első neves külföldi kutató, akitől a professzúra tulaj­donosaként a szegedi hallgatók tanulhatnak. • A centenáriumi sajtótájé­koztatón Fráter rektor a Szent-Györgyi korabeli li­berális professzor-hallgató viszony visszatérésében is jelentősnek nevezte az ön majdani ittlétét. - Á mi egyesült államokbéli egyetemi életünk rendkívül informális. Ott nincs rangkü­lönbség és az én egyetemi hivatalom bármikor nyitva van; tanulók, kollégák jönnek be, beszélgetünk és azt hiszem, ez a rendszer itt is meg lesz alapítva - ha nincs már most is meg. De felteszem, hogy a hi­erarchia már nem olyan szoros, mint az Szent-Györgyi előtt, a német iskolában nevelkedett professzorok idején volt. Két­ségtelen, Szent-Györgyi Albert példája e tekintetben minden­képpen követendő. • Hogyan emlékszik Szent­Györgyire? - Szent-Györgyi Albert sok­kal idősebb volt mint én. Ami­kor ő professzor lett, én akkor születtem, s amikor elhagyta Magyarországot, én akkor lép­tem be az orvosegyetemre, de az Egyesült Államokban több ízben találkoztunk és minden találkozás nagyon nagy élmény volt. Rendkívül humoros, ked­ves, barátságos ember volt, nagy fantáziával és nagy intel­lektuális bátorsággal. Mindany­nyian imádtuk őt. Vele kap­csolatban a legérdekesebb él­ményeim intellektuálisak, ó meg tudott látni dolgokat, ami­ket mások nem láttak. Mondta is: a kutatásnak és az életnek is a lényege, hogy lássuk, amit mindenki lát és megértsük, amit senki nem ért. • Mit ért intellektuális bátorság alatt? - A tudományos kutatásnak lényegében kétféle módja van. Az egyik konzervatív módon lépésről lépésre menni, és vég­eredményében biztos eredmé­nyeket kapni, a másik pedig: taéálni igazán fontos, alapvető problémákat, amiket nagy bá­torsággal kell megközelíteni, hiszen ezeknek a munkáknak a végső kimenetele teljesen bi­zonytalan. Szent-Györgyi álta­lában ezt a második típusú, romantikus módot választotta. Nehéz problémákat nagy inten­zitással megtámadni, a sikerei­nek gyökere lényegében ez volt. Nem rutinproblémákkal dolgozott, hanem mindig fun­damentális biokémiai kérdé­sekkel. • Az amerikai évek alatt szóba került-e egykori sike­reinek helyszíne, Szeged városa? - Mindig szívesen emléke­zett Szegedre, én azt hiszem, ez nagy élmény, óriási alkalom volt neki, amikor fiatal ember­ként ide kinevezték. A város­ban mindenki ismerte őt: az én családom nem kutatócsalád volt, édesapám, édesanyám mégis ismerték. Kutatócso­portjának több tagja szegedi származású lévén ez a város a továbbiakban is életének meg­határozó része volt. • Mennyire alakultak át „amerikaivá" a kint élő magyar kutatók? - Szent-Györgyi mindig magyarul beszélt velünk, és mindannyian próbáltuk meg­őrizni a magyar nyelvű képes­ségeket. Nekem erre Ameriká­ban sajnos nem sok lehetősé­gem van, hiszen a mi kör­nyékünkön kevés magyar él, a feleségem pedig amerikai. De épp ezért is jövök mindig szí­vesen haza. • Szent-Györgyi Albert kapcsán, ha nyíltan nem is, de a felszín alatt ma is meg­húzódik egy vita: hová tar­tozik igazán a Nobel-díjas tudós. Szegednek díszpol­gára volt, Budapesten inté­zetet alapított, Woods Hóié­ban világhírű laboratóriu­mot formált. Mi erről az ön véleménye? - Bár szegedi volt, bár ma­gyar volt, ő a világ tudomá­nyának a hőse. Nagy nemzet­közi tudós, igazán kivételes tehetség, akire mindenki büsz­ke lehet, aki kapcsolatban állt vele. Attól függetlenül, hogy szegediek, budapestiek, ma­gyarok, angolok vagy ameri­kaiak. Az ő hatása általános volt, nem lenne érdemes lokál­sovinizmussal összekapcsolni. Panek József Egy peptidkémikus halálára Dr. Kovács Kálmán egyetemi tanár, a peptid­kémia avatott tudósa Bu­dapesten, 1993. szeptem­ber 10-én meghalt. Hatvanban született, 1920-ban. Szegeden tanult, és itt szerzett diplomát, 1944-ben. Ezután a Chi­noinban volt kutatóve­gyész. Az ELTE-re 1950­ben került, egyetemi ta­nári minőségben. Tanító­városába, Szegedre 1964­ben került vissza, és a JA­TE Szerves Kémiai Tan­székét bízták gondjaira, majd, 1976-ban a SZOTE Orvosi Vegytani Intézetét vezette. Olyan nagy elődök nyomdokain járt, mint Szent-Györgyi Albert és Straub F. Brúnó. Tudományos eredmé­nyeinek elismeréséül, új­szerű eredményeinek ér­tékeléseként kapta meg 1961-ben a Holland Tudo­mányos Akadémia van 't Hoff díját, több más elis­merés mellett. Számos akadémiai és más tudományos bizott­ságnak volt tagja, vezetője. 1968-1982 között az MT­ESZ Csongrád megyei el­nökeként szerzett sok el­ismerést. Több alkalom­mal vett részt külföldi ta­nulmányúton, többek kö­zött az USA-ban, Ford­ösztöndíjasként, majd Münchenben. Főszerkesz­tője volt a szegedi kémiai és fizikai Actanak. Budapesten, a Farkas­réti temetőben helyezik végső nyugalomra szep­tember 27-én. In memóriám Szent-Gyöigyí Albert A világhírű Nobel-díjas tu­dósra emlékeztek születésének 100. évfordulóján Szegeden. A kétnapos ünnepségsorozatra az Egyesült Államokból, Svédor­szágból, Németországból érke­zett volt tanítványai, munkatár­sai, kutatásának hazai és kül­földi tovább folytatói, valamint családtagjai: özvegye és uno­kaöccse szólalnak meg a fél­órás összeállításban, amely az ünnepi eseményeket: emlék­kiállításának megnyitóját, az Egyetemi Tanács ülését és mellszobrának megkoszorú­zását is feleleveníti. A filmet Olajos Csongor szerkesztette. Az Alföldi Napló adása a TV2-n ma, 18.23 órától • Doctor Honoris Causa: A. D. Smith, oxfordi professzor Avatóünnepség a JATE-n (Folytatás az 1. oldalról.) A. D. Smith oxfordi pro­fesszor Kínában született, a családja a második világháború alatt költözött vissza Angliába. Egyetemi tanulmányait Ox­fordban végezte. A nemzetközileg elismert tudós 1979-ben bevezette azt az azóta már világszerte alkal­mazott tesztet, amellyel a terhesség korai szakaszában felismerhető a „nyitott gerinc" nevű magzati rendellenesség. Főbb kutatási területei az Alzheimer-kór, a skizofrénia, az agyi vérnyomás és a mozgás kontrollja. Számos nemzetközi tudo­mányos társaságnak, valamint szakmai folyóirat szerkesztő­bizottságának tagja, rangos kitüntetések bitrtokosa. Kiter­jedt nemzetközi tudományos kapcsolatai között jelentős a szegedi egyetem Állattani Tan­székének oktatóival és veze­tőjével, dr. Benedeczky István professzorral több mint évtiz­ede tartó együttműködése. Se­gítségével jutott hozzá a tan­szék műszerekhez, értékes szakkönyvekhez és az általa szerkesztett. Neuroscience cí­mű, a tudományterületen egyet­len szakmai folyóirat számait is ajándékként küldi a szegedi intézetnek. Számos alkalom­mal fogadta oxfordi tanszékén a magyar ösztöndíjasokat, ott dolgozott dr. Halasy Katalin, a szegedi tanszék docense is. A JATE tegnap avatott „Ho­noris Causa" doktora jelentós tudományszervező is. A ma­gyar tudományos közéletben is tevékeny, ezt bizonyttja, hogy az Akadémia 1989-es kiadvá­nyában 659 idézettséggel sze­repel. • „Örömmel tölt el a kibontakozás lehetősége" Szegedi diplomával Amerikában Dr. Kaali Nagy Géza 1968-ban végezte el az orvos­tudományi egyetemet Szegeden. Alighogy megkapta diplomáját, vette a sátorfáját, és meg se állt Amerikáig. Ma a New York-i Albert Einstein College of Medieine professzora. Hazájával és Szegeddel - a rendszerváltozás óta - egyre bensőségesebb a kapcsolata. Tavaly május­ban nyitotta meg kapuit Budapesten az általa létrehozott Kaali intézet, a Tisza-parti város szülészeti és nőgyógyá­szati klinikájához pedig szoros szakmai együttműködés fűzi. Ennek bizonyítéka legutóbbi szegedi látogatása, amikoris tudományos előadáson ismertette meg kol­legáival a laparoszkópia új útjait. • Most, amikor félő, hogy anyagiak híján ismét ván­dorbotot vesznek a kezükbe a tudománynak elkötelezett értelmiségiek, hadd kérdez­zem meg: ön miért hagyta el az országot annak ide­jén? - Tudja, megjártam Recs­ket... • Mondhatni: nem voltak egymásnak feltétlen hívei, ön és a rendszer? - Valahogy igy. Fölmértem magamban: előrejutásom ­származásom miatt - túlságo­san sok nehézségbe ütközött volna. Energiáim nagy részét az emésztette volna föl, hogy átlendítsem magam ezeken a kötöttségeken, akadályokon. • Azért mégse vághat neki egy friss diplomás magyar csak ágy, a vakvilágnak! - Egyik ismerősünknek magánkórháza volt odakinn. New Yorkban szakvizsgáztam, 1975-től '85-ig a Columbia egyetemen dolgoztam, majd az Albert Einstein Egyetem nő­gyógyászati fakultásán. Végig­jártam a ranglétra minden fo­kát a professzorságig. • A szegedi kollegáknak ma a laparoszkópiáról tar­tott előadást. Elmagyaráz­ná, mit értsünk ezen? - Ez tulajdonképpen hastük­rözés. A hasfalon ejtett metszé­sen át teleszkópot, rajta ke­resztül különböző műszereket vezetünk a hasüregbe. Műtétek végezhetők el (gy, nagy vá­gások, sebek nélkül. • Olvasóink találkozhattak már az ön nevével, amikor a Kaali intézetről jelent meg cikk lapunkban. Töb­beknek ön a lombikbébi programot juttatja eszébe. - Az évek során egyik fő szakterületem a lombikbébi módszer tanulmányozása volt. Ezért is hoztam létre tavaly Budapesten ezt az intézetet, amely azóta országos hatás­körűvé fejlődött. • Eddig hány baba látta meg a napvilágot az önök jóvoltából? - Hetven babánk született, s 200 terhességet tartunk szá­mon. Ez több. mint az eddigi összes magyarországi eset. • Föltételezem, éppen a lombikbébi program iránti elkötelezettsége okán, hogy föltétlenül életpárti. Mégis megkérdezem: mi a véle­ménye a fogamzásgátlásról, a művi abortuszról, a körü­lötte zajló hazai vitákról? - Miközben a tudomány módszereivel igyekszem min­dent megtenni, hogy egy anya gyermeket szülhessen, ha erre vágyik, nem ellentmondás, ha egyúttal megrögzött híve va­gyok a nők szuverén döntési szabadságának. Minden nőnek, így a magyaroknak is, kizáró­lagos joguk, hogy maguk ha­tározzák el, mikor szülnek és hány gyereket. Minden nő any­nyinak adjon életet, ahánynak akar, olyan fogamzásgátló módszert alkalmazzon, amilyet akar, akkor menjen abortuszra, amikor akar. • Nem hinném, hogy ezt a nézetet mindenki osztja önnel. Nem tart a katolikus egyház tiltakozásától? - Ismétlem: ebbe sem az állam, sem az egyház, sem az orvos nem szólhat bele. Az abortusz diktatórikus tiltása miatt naponta 500, terhessé­gétói minden áron szabadulni akaró nő hal meg a világon. • Amerikában a reproduk­ciós kor végeztével sem es­nek ki az egészségügy lá­tószögéből a nők, nem úgy, mint nálunk. Mi erről az ön véleménye? - Amerikában valóban min­dent megkap az egészségügy­től az idősödő korosztály is. Külön programokat dolgoztak ki a számukra, amelyek révén szakemberek csoportja segíti át őket életüknek ezen a fontos állomásán. Az úgynevezett menopauza klinikákon pszi­chés támaszt is nyújtanak, hogy ráállítsák a pácienseket az életnek erre a természetes, ám nem mindig panaszmentes szakaszára. El kellene érni, hogy egy klimaxos nő az ál­lami praxisban se legyen nyűg: őket is megilletné egy ugyan­olyan szakmai figyelem, mint a reprodukciós korban lévő nőket segítő lombikbébi prog­ram. _ ­• Úgy tudom, szinte napi kapcsolatot tart fönn a budapesti intézetben dol­gozó kollegákkal és a sze­gediekkel is. Mi a véle­ménye a hazai kutatásról és a gyakorlati orvoslásról? - A kutatás mértéke mindig egyenes arányban áll a ráfor­dított összegekkel. A magyar orvosok kiváló képzésben ré­szesültek, a legjobbak idehaza is kiemelkedő eredményeket érnek el. Vendéglátóm. Kovács László professzor a bizonyfték errp: nemzetközileg elismert szaktekintély. Több Szegedről elkerült nőgyógyász is dol­gozik New Yorkban, állítom, valamennyien megállják a helyüket, beilleszkedtek az ottani szülésztársaságba. • Az imént fiatal orvosok, hallgatók egy csoportjával beszélgetett. Személyes is­merősök talán? Miután a magyar hallgatók számára ösztöndíjat létesítet­tem, meglehetősen sok isme­rősre tettem szert. Szegedről már hat ötödéves medikust fogadtunk l-l hónapos szülé­szeti gyakorlaton a New York­i intézetben. • Igazán élő kapcsolatban maradt a hazájával. Nem bánta meg, hogy akkor, 25 évesen távozott innen? - Kifejezetten örömmel tölt el a kibontakozás lehetősége. Nincs mit megbánnom: nekem csak egy „előnyt" adott az ak­kori rendszer. Azt, hogy oda­kinn politikai menedékjogot kaphattam. Chikán Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom