Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-06 / 182. szám

KAPCSOLATOK 13 Táborozás után # PÉNTEK, 1993. AUG. 6. Szociális otthon a Holt-Tisza partján Bizonyára sok magányos, idős embert érdekel a hír, hogy Szolnokon, a Vízpart körút 3. szám alatt Öregek Otthona létesül, augusztus 20-i beköl­tözéssel. A szobákat két-három idős ember számára alakították ki, minden lakóhelyiséghez fürdő­szoba tartozik. A Holt-Tisza környéke és a 12 ezer négyzet­méternyi park kellő biztosíték lehet a nyugodt környezetben pihenni vágyók számára. Az beköltöző idős emberek életük végéig megfelelő gondosko­dásra, állandó orvosi ellátásra számíthatnak - biztonságukról ápolói személyzet gondosko­dik. A tulajdonos - Beledy Ká­rolyné és dolgozói szeretettel várják az érdeklődőket. Az 56/373-284-es telefonszámon további információkat adnak. MDF-es képviselők a földtörvénytervezetről „Alulírott Csongrád megyei MDF-es országgyűlési képvi­selők megütközéssel értesül­tünk a Földművelési Miniszter által aláírt és nyilvánosságra hozott földtörvény-tervezetről, mivel az több lényeges pont­ban szöges ellentétben áll a Magyar Demokrata Fórum ag­rárprogramj á val. A törvénytervezettel szem­ben - nemzeti kincsünk, a ter­mőföld védelme érdekében ­továbbra is ragaszkodunk a külföldiek általi termőföld tulajdonszerzés célszerű ideig tartó tilalmához, továbbá a megszerezhető földbirtok • A posta válasza táviratügyben Akár vasárnap is kézbesítenek IS nagyságának ésszerű maximá­lásához. Ugyanakkor megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a KDNP egyes politikusai mina­pi nyilatkozataiban - bár pár­tunk említése nélkül - a föld­törvény tervezetével kapcsolat­ban az MDF-állás'pontjával egyező véleményt hangoztat­tak." Dr. Grezsa Ferenc, dr. Papp Lehel György, dr. Mihály Zoltán, dr. Kószó Péter, Póda Jenő. Mártély, 1993. aug. 04. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Emlékmű repülősöknek A Magyar Veterán Repülők Egyesülete az algyői és sze­gedi repülő-halált halt bajtársai tiszteletére emlékművet kí­ván állítani a szegedi repülőtéren. Kérik a volt bajtársak hozzátartozóit, ismerőseit - a meg­emlékezés teljessége érdekében -, hogy az elhaltak nevét és a baleset dátumát közöljék az egyesület titkárával: Kocson­di Zoltán 6725 Szeged, Kinizsi utca 2. Telefon: 62/330-986. Lapjuk hasábjain a közel­múltban több olvasói panasz és cikk jelent meg a hétvégi táviratkézbesítéssel kapcsolat­ban. Ezúton tájékoztatom a lap olvasóit a hétvégi táviratkéz­besítés lehetőségeiről. Az a tapasztalatunk, hogy sokan nem ismerik az idén február l-jétől életbe lépett új szabályokat, ezért megle­pődnek, illetve kínos helyzetbe kerülnek, amikor például szombaton délben aznapra szóló esküvői dísztáviratot szeretnének feladni és a távirat szombati kézbesítését a posta nem tudja vállalni. Ilyenkor sokan talán arra gondolnak, hogy a posta figyelmen kívül hagyja a közönség igényeit és önkényesen, saját kényelme szerint szabja meg a hétvégi táviratkézbesítés szabályait. Természetesen nem arról van szó, hogy szombaton vagy vasárnap nem visz ki táviratot a posta, hanem arról, hogy csak akkor tudja megoldani a kézbesítést, ha a feladó vállalja annak magasabb költségeit, illetve dísztávirat esetén ­megfelelő időben feladja a táviratát. Köztudott, hogy a kisebb településeken hét végén zárva van a postahivatal, nem oldható meg az érkező tá­viratok fogadása és onnan tör­ténő kézbesítése. Ezért ekkor a forgalmasabb városok úgyne­vezett góchivatalai fogadják és juttatják el a közeli kisebb településekre a sürgős jelzéssel feladott táviratokat. Szombati napokon csak azoknak a sürgősként feladott táviratoknak a kézbesítését tudjuk vállalni, amelyek váro­sokban 14 óráig, egyéb tele­püléseken pedig reggel 8 óráig a kézbesítő postahivatalhoz beérkeznek. Munkaszüneti napokon csak az „MSZ" jelzésű, 415 forint pótdíjjal feladatott sürgős táviratok kézbesítését tudjuk biztosítani, ha azok a fenti időpontig meg­érkeznek a kézbesítő posta­hivatalba. Szombati és mun­kaszüneti napokon kézbesítjük ezen kívül az egésségügyi intézmények véradásra behívó vagy elhalálozásról szóló táviratait, a külföldről érkező, továbbá a „H" jelzéssel fel­adott táviratokat. Szombatra vagy munka­szüneti napra ez utóbbi for­mában, tehát „H" jelzéssel adhatók fel dísztáviratok. A feladó ugyanis bármilyen táviratát - így természetesen dísztáviratát is - feladhatja 2-15 nappal a kívánt kézbe­sítési időpont előtt, kikötve, hogy melyik napon történjen a kézbesítés. Ez a „H" jelzésű távirat. Az ilyen táviratokat a posta külön kezeli és a kért napon kézbesíti. Egy szombati névnapra, esküvőre, ballagásra szóló dísztávirat az esetek legnagyobb részében bizo­nyára feladható 2-3 nappal előtt - tehát legkésőbb csütör­tökön - természetesen szom­bati kézbesítést kérve. A „H" jelzésű, szombaton kézbe­sítendő távirat díja azonos a hétköznapi tarifával, vasárnap­ra és más munkaszüneti napra viszont 415 forint kézbesítési pótdíjat kell fizetnie a fel­adónak, tekintettel a munka­szüneti napon történő kézbe­sítés többletköltségére. Folyamatban van annak vizsgálata, hogy megteremt­hető-e a dísztáviratok sürgős különszolgáltatással történő felvételének és kézbesítésének feltétele (ez esetben az is küldhetne dísztáviratot a hét végén sürgős jelzéssel, meg­felelő díj ellenében, aki csütör­tökig nem tudja feladni „H" jelzéssel). Addig is, amíg e kérdésben döntés születik, hétvégi dísztávirat feladása esetén azt javaslom minden kedves ügyfelünknek, éljen a fent ismertetett „H" jelzésű különszolgáltatás lehetőségé­vel, azaz hétvégi dísztáviratát adja fel legalább két nappal a kívánt kézbesítési időpont előtt. Gyimesinó dr. Etsady Sarolta igazgató Júliusban három ország kis­diákjait látta vendégül Szeged. A szlovákiai Csallóközből, Arad megyéből és a kisjugosz­láviai Vajdaságból érkeztek a Csongrád megyei szervezők meghívására a hazájuk magyar nyelvű iskoláinak legjobbjai. Közös jellemzőjük még, hogy valamennyiüknek kedvenc tantárgya a matematika és a fizika. Kimondottan ilyen érdeklődésű 7. osztályos diá­kok számára szerveződött a II. Nemzetközi Matematika-Fizi­ka Szaktábor, amelynek termé­szetesen voltak honi résztvevői is. A négy ország szaktanárai a tábor ideje alatt folyamatos tárgyalásokon, szemináriumo­kon keresték az érintett tan­tárgyak oktatási gyakorlatában fellelhető közös pontokat. Érdekes színfoltjai voltak a szakmai programnak a négy különböző országbeli bemutató foglalkozások, amelyeket ki-ki saját „hazai" tanterve, szem­léletmódja és módszertana szerint vezetett. A résztvevők kellemes közérzetét kellően biztosította Valamennyiünk előtt isme­retes a szegedi Belváros arca: megragadó épületegyüttesek, hangulaos térségek - és pöfögő autók, dugók mindenütt, szmog, zaj és poj. Vajon örök­re így kell ennek maradnia? Bizonyosan nem. A szakem­berek régóta foglalkoznak a belvárosi forgalom mérséklé­sével, ami már a polgármesteri programban is szerepelt. 1991-ben a város megbí­zásából a Délterv megvizsgálta a Belváros forgalmát és prog­ramot készített annak csökken­tésére. Gondolták volna, hogy: - A Belvárosi hídon na­gyobb forgalom megy át, mint a kétszer olyan széles Északi Tisza-hídon. - A Belvárosi híd - Stefánia irány forgalmának 40 száza­léka a Kossuth Lajos sugárút­ról érkezik, illetve arra halad tovább, tehát csak átszei a Bel­várost, annak ellenére, hogy:, - mérések bizonyították: az Új szegedi Gyermekkórház és a Mars tér közötti útvonal az Északi Tisza-hídon át gyorsabb és kisebb üzemanyagfogyasz­tást igényel, mint a régi hídon és a zsúfolt Belvároson át haladó. (A Bakay Nándor utca és a Nagykörút kereszteződé­sénél egyenértékű a kétféle átkelés.) - A vizsgálat idején a Bel­városi híd-Oskola utcai irány forgalmának 30 százaléka volt a Kálvária sugárút átmenő for­galma. A város képviselőtestülete úgy döntött, hogy a belvárosi forgalom hosszú idő óta töretlen növekedését meg kell állítani, a folyamatot vissza kell fordítani. A szakemberek a tervezés során a következő szemponto­kat követték: - A Belvárosi hídról a személygépkocsikat teljesen kitiltani nem lenne célszerű, mert a déli területekről (Alsó­város stb.) túl nagy kerülővel lehetne csak átjutni (és vi­szont). - Úgyanakkor ki kell zárni a Belvároson átáramló forgalom azon részét, mely az Északi Tisza-hidat is igénybe vehetné. - Ha a Belvárosba irányuló közlekedést, vagyis a célfor­galmat is kitiltanák, az túl sok nehézséget okozna, hiszen akkor sem az itt lakók nem tudnák házukat megközelíteni, sem az itt található számos közintézményt, egyetemet, klinikát, üzletet stb. nem lehetne gépjárművel elérni. - A célforgalom azonban lehetőleg ne „tekeregjen" a Belvárosban, hanem minél rövidebb úton étje el úticélját és hagyja el azt. El kell érni, a kielégítő ellátás. Megható segítőkészségét élvezhették a köztudottan nehéz körülmé­nyek között élő táborozók Balázs András sütő kisiparos­nak, Nyári Mihályné üdítő árusnak és az Ady Éndre Kol­légium konyhai dolgozóinak. Valamennyi táborlakó hálával gondol rájuk. Köszönet illeti a tábor további támogatóit: a Csongrád Megyei Diáksport Szövetséget, a Csongrád Megyei Pedagógiai és Közművelődési Szolgáltató Intézetet, az Értelmiség Bt-t, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Fizika és Matematika Tanszékét, a Mozaik Oktatási Stúdiót, a Művelődési és Köz­oktatási Minisztériumot, az Országos Közoktatási Szolgál­tató Irodát, a Soros Alapít­ványt, a Szegedi Konzervgyár Kft.-t, a Tisza Füszértet, a Tisza-pari Általános Iskolát, a Rókusi 1. Számú Általános Iskolát, a Tisza Volánt és a Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatóságát. Juhasz Nándor táborvezető hogy minél kevesebben járja­nak autóval a Belvárosba. Ezért a terv szerint a Bel­várost körül lehetne járni a Tisza Lajos körúton és a Dózsa György utca-Oskola utca-Ke­lemen utca tengelyen, a belső utcákba behajtva pedig egy kör leírásával egy közeli utcában tudna kijönni. Ez lehetővé teszi az Aradi vértanúk tere-Bel­városi híd-Újszeged átkelést, meg fogja szüntetni viszont a Kálvária sugárút és a Kossuth Lajos sugárút kapcsolatát a régi híddal. A célforgalom mérséklése érdekében a belvá­rosi parkolóhelyek nagy része már fizetővé vált, várhatóan további utcákat is kijelölnek majd erre a célra. Hangsúlyo­zom, hogy ez elsősorban a járműforgalom csökkentését célozza, hiszen a városnak ebből származó bevétele nem jelentős. A forgalomkorlátozásokat elsőként a Híd utcától délre eső részeken kezdték el bevezetni tavaly ősszel. Az eredmény ellentmondásos: néhány utca megkönnyebbült ugyan, másutt azonban növekedett a forga­lom, dugók alakultak ki. A gyalogos és a kerékpáros köz­lekedés lehetőségei tovább romlottak. Ennek oka meggyő­ződésem szerint a részleges bevezetés volt: nem került sor ugyanis az átmenő forgalom két fő tengelyének elzárására (Kálvári és Kossuth Lajos sugárút), sem a kerékpársávok kijelölésére. A Belváros déli felén elmu­lasztott intézkedéseket a követ­kező hetekben fogják pótolni: július 30-án további egyirányú­sításokkal megszüntetik a Kálvária sugárút kapcsolatát a régi híddal, a Szabadtéri Játé­kok befejezése után pedig kerékpárutat választanak le az Oskola és a Somogyi utcában. Az északi részen tervezett intézkedéseket (pl. a Széchenyi tér nyugati és északi oldalán az átmenő forgalom kizárása) várhatóan az ősz folyamán foganatosítják. Bizony, ezek az intézkedé­sek sértik a személygépkocsi­val közlekedők érdekeit, vi­szont egy kissé fellélegezhet­nek az ott lakók és azok, akik a tömegközlekedést vagy a ke­rékpárt választják. Úgy vélem, hogy ebben az érdekütközés­ben a város lakosságának egé­szét képviselő önkormányzat helyesen döntött, amikor egy lakhatóbb, emberi életre alkal­masabb Belváros érdekében szembehelyezkedett az autósok igényeivel. oki. közlekedésémök, képviselő (Fidesz) Panaszolja a szomszédbeli ötemeletes ház lakója, hogy a zavaros ügyek - amelyekről immár az egész város beszél - megfélemlítették a közös­séget. Kilépnének abból a nagyközösségből, amelynek már sok éve tagjai, de soha nem voltak igazán elégedet­tek. Kivált mostanában, hogy zűrös ügyek rontják az amúgy sem jó hangulatot. Rá­adásul félelmetesen emelték a közös költséget. Ezt már nem lehet elviselni, és - ők úgy vélik - nem is kötelező. Kilépési szándékukat meg­beszélték a házban, majd amint már komolyabban lép­tek volna, kiderült valami. Akadály. Mindenki úgy tudja, nem lehet kilépni. Valami törvény, szövetkezeti szabály vagy miféle egyszerűen meg­tiltja, hogy kilépjenek. Ez a panasz. Morfondíroztam rajta egy­két hétig, de csak úgy, ma­gamban. Sehogyan sem ér­tem, miképpen lehetséges ez: válni akar valaki, és ennek lehet akadálya? Szerintem csakis megoldási útja és mód­ja lehet. Akadálya nem. A legbonyolultabb családi vá­lási ügyekben is van megöl­Váláspénzek dás Európában. Hogy ne len­ne egy lakóházi vitában, még ha szövetkezeti is az? Időnként megjelenik a panaszos, és elmeséli az új meg új fejleményeket. Már majdnem minden lakótárs a válásra szavazna a házban. Mondom, szavazna, ha nem jelentkezne újabb és újabb akadály. Például legutóbb, hogy az a törvény vagy sza­bály valóban létezik. Vagy a másik gát, amit néhányan nem akarnak „átugrani", hogy aki tartozik a nagykö­zösségnek, amelyik kilépné­nek, annak rendeznie kell a rendeznivalót. Hát ezt nem. Kiderült, hogy majd félszáz­nyi családból öt-hat rendsze­resen nem fizeti a közös költ­séget vagy annak egy részét. Csak úgy, egyszerűen nem. Nem! Mi az ördögöt lehet csinál­ni ilyenkor? A többség rendes, fegyelmezett, köteles­ségtudó, pontos. Öten-hatan meg másfélék. Köztük nem egy olyan, aki tudna fizetni, lenne miből, elvégre szeszre is van nekik, tudja az egész ház, mennyit isznak. Csak a közös költséget fizesse he­lyettük más. Senki se köteles erre. De részben emiatt, az ilyenek miatt nem lehet kilépni. A válásból nem lehet semmi, amíg azt az ötöt-hatot móresre nem tanítják. És ki tanítsa móresre őket? Tán az ENSZ? A polgármester? A miniszterelnök? Hogy a magyar ég alatt lehet ilyen! Már kezdtem belefáradni a szomszéd ház ügyeibe, pedig csupán hallgatója voltam eddig az egésznek. Közben örült a lelkem, hogy milyen jó nálunk. A mi házunkban nincs ilyen baj, nincsenek olyan emberek, mint a szom­szédban, ahol öt-hat tulajdo­nostárs fütyül a rendre, a sza­bályra, az aláírt szerződésre, mifenére, és egyszerűen nem fizet semmiért, ami pedig pénzébe kerül mindenkinek. De mennyire! Egyre több pénzbe kerül a fűtés, a víz, a csatorna, a kábeltévé, a gáz, a villany, az egész házfenntar­tás egyre többe kerül. De sze­rencsére nálunk megértők az emberek. De jó, hogy így van! Mit törődünk mi avval, hogy a szomszédban válnak. És hogy tilos - állítólag. Hetek múltak, már kezd­tem megbékélni ebben az ügyben, amikor ismét felke­resett a szomszéd. Újságolta, hogy - bár a válás tényleg tilos, úgy tudják, sőt lehetet­len, ám - valamiféle út mégis kínálkozik, csak pénz kell hozzá. Hogyan? Hát ajánlkozott egy szak­értő. Jó pénzért elintézné a kilépést. Hogy elválhassunk a nagy házközösségtől. Jó pénzért. Már itt tartunk hát. A pénzvilágban nincs akadály. Törvény, szabály, előírás, szerződés lehet, megszabhat akármit. A pénz viszont elin­tézheti bárminek az ellenke­zőjét is. Csak a megfelelő ember kell hozzá, aki tudja a dolgok útját. És van szakértő. A válásból lesz valami. Csak fizetni kell. Ha maradsz, ha válsz. Kaczúi István A Belváros forgalmáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom