Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-06 / 182. szám

PÉNTEK, 1993. AUG. 6. A VÁROS 5 Nemzetközi néptáncgála a szabadtérin • A fellépő külföldi együtteseket a múlt hét végi újszegedi előadásokon már megismerhette a város közönsége két igazán színvonalas, jó hangulatú estén. Horvátországból, Split városából érkezett a nagy múltú, 1972-ben alakult Brodosplit együttes, saját gyűjtésű, autentikus táncaikkal bejárták már Európát, de Magyarországon most szerepelnek először. A vajdasági magyarság tánchagyományainak megőrzésére vállalkozott a Moravicáról érkezett Délibáb táncegyüttes, s ugyancsak vajdasági a Vrbas együttes; az egyik legkiválóbb szerb tánccsoport már az 1985-ös fesztiválon is nagy sikert aratott Szegeden. A Maros Táncegyüttes Románia egyik legrégibb, világjáró csoportja; szakembereik a Mezőség, a Maros- és Küküllőmente csodálatos zenei és táncanyagát dolgozzák föl. 1990 óta román és magyar tagozata működik, Szeged vendégei a román táncosok, zenészek és énekesek. Ugyancsak Romániából jött az idei fesztivál unikumegyüttese, a Szászcsávási Dalárda, amely 157 éve alakult. Elsősorban erdélyi szerzők népdalfeldozgozásai szerepelnek műsorukban, de madrigálok, más világi és egyházi énekek is a repertoár részei. A magyar folklórban ritka többszólamúság előadásuk különlegessége. Kelet-Szlovákia folklórját zempléni. abai, szepességi táncok műsorra tűzésével őrzik a kassai Zeleziar Táncegyüttes tagjai, a pozsonyi Szőttes pedig a szlovákiai magyarság reprezentatív együttese. Jellegzetes „kard és pajzs" táncaikkal aratták kezdeti sikereiket az isztambuli Yesilköy Táncegyüttes tagjai, mai repertoárjukban azonban Törökország különböző tájegységeit bemutató számok is szerepelnek. Breton táncosok most először szerepelnek a fesztiválon: a Stangala együttes jelenléte Szeged gyorsan fejlődő bretagne-i kapcsolatainak köszönhető. A péntek esti szabadtéri bemutatón, a Mesemondó cfmű táncjátékban a külföldi vendégek mellett a hazai együttesek színe-java lép fel: a koreográfus-rendező, Diószegi László - és Gaug Ágnes - csoportja, a Válaszút együttes; a Bihari, amelyet a néptáncgálák atyja, Nóvák Ferenc vezetett és persze hozott a szegedi fesztiválokra (Neuwirth Anna a jelenlegi együttesvezető); a Stoller Antal vezette Vasas, akik szintén visszatérő vendégei a szegedi seregszemlének; a Kertészeti Egyetem csapata (művészeti vezető Balla Zoltán); és természetesen a házigazdák, a Nagy Albert vezette Szeged Táncegyüttes és a dr. Tóth László, valamint dr. Tóthné Szabó H. Katalin által irányított Borica. A táncjáték az örökké síró királykisasszony Európa sok országában ismert meséjére épül (dramaturg: Nóvák Ferenc). Zenéjét Rossa László szerezte - Léka Géza verseire. A rendező-koreográfus, Diószegi László táncai mellett Stoller Antal és Zsuráfszky Zoltán koreográfiái szerepelnek a játékban. A díszlet iSzlai Zoltán munkája; jelmez és művészeti munkatárs: Gaug Ágnes. A kitűnő énekes, Berecz András lesz a mesemondó, Zsákay Júlia a kis királylány. A darab második előadását szombaton tartják meg a szabadtérin. • Ma este mutatják be Mesemondó címmel a Nemzetközi Néptáncfesztivál gálaestjét a szabadtérin. A címszerepet a kitűnő népdalénekes, Berecz András kelti életre. • Kevesen tudják, hogy nemcsak énekes vagy, hanem rendszeresen kutatod, gyűjtőd is a népdalokat, népi hagyományokat Még ma is van mit gyűjteni? - Olyan vidéket kell találni, ahol nagy eséllyel népdallal találkozol. Az ilyen helyek száma egyre csökken, de még mindig annyi, hogy egy ember élete kevés ahhoz, hogy mindent összegyűjtsön. Még mindig teremnek új variációk régi népdalokra, még mindig vannak jó énekesek, olyanok is, akiknek foguk is van, érthető is, amit mondanak. Azokon a vidékeken, ahol az utak rosszak, vagy korábban sok volt a milfcia, ott jó népdalok vannak. Amíg idősek és fiatalok lesznek, addig mindig lesz mit kérdezni az öregektől, mert valami hasznos választ mindig kapunk tőlük. • A néptáncgálán mi a feladatod? - A mesemondót játszom, ezért lényegesen kevesebb dalt énekelek, mint amennyi mesét mondok benne. Mivel nem szinész vagyok, ezért csak a magam figuráját tudom hozni élményekkel feltöltve. Furcsa is, hogy egy sötétben lévő tömegnek kivilágítva mesélek, s ráadásul nem is folyamatosan. Két percem van arra, hogy megmutassam, elmondjam amit gondolok, s fél óra múlva megint kapok két percet. Ez nagyon különös, mert amikor mesélni szoktam, akkor nyugodtan megvárom, hogy a vércukrom egy bizonyos szintre megérkezzen, s akkor már jönnek szépen a szavak. Itt igencsak résen kell lenni. Mesemondó vagyok, de csak a partról, nem a mélyből. • Milyen programod van még a nyárra? - Ha hazamegyek, egy éjszakát alszom, és Homoródfurdőre megyek, ahol a kolozsvári diákszövetség táborában szeretnék dalolni A népművészet is elemzi önmagát" w A mesemondó: Berecz András és mesélni. A nyár a táborok időszaka, a Felvidékre, Gímesbe és a Vajdaságba is megyek. Van egy nagy tervem is. A magnóra mondott vallomásokból - mert magnószalagra vettem nemcsak a dalokat, hanem amit előtte, utána elmondtak az énekes emberek most kezdem érezni, amikor újra végighallgatom őket, hogy dalt gyűjteni indultam, de valami mást is készen kaptam. Ha egyszerűen próbálok fogalmazni: zeneelméletet magyar nyelven. Mert amit az iskolában tanultunk, az egy idegenből lefordított nyelv. A magas és a mély hangot a hagyományos Fotó: Gyenes Kálmán műveltségben, magyar nyelvterületen vékony és vastag hangnak nevezik. A zenének már az alapvetése, a filozófiája gyökerestül más. Az idegen szakkifejezésekre rengeteg jól használható magyar kifejezésünk is van. Például a tremolo helyett billegtetni. Nyomon haladni a tisztán énekelni helyett. Sok példát mondhatnék még, a lényeg, hogy költői erejű, nagyon szép, s ráadásul használható kifejezések gazdája lettem a magnószéli beszélgetéseknek köszönhetően. Ezeket szeretném összegyűjteni. és egy könyvet (mi belőlük Nem keresek kiadót, előbb az igazságot keresem. Rendszerezni kívánom ezeket Vas megyétől Moldváig és a Felvidéktől a Vajdaságig. Az ember azt gondolná, hogy a népművészetben, a hagyományos közösségi művészetben a dalolás nem tudatos. Olyan, mint a munka, a lefekvés. Nem elemzi önmagát. Közben kiderült, hogy nem (gy van. pontosan ugyanúgy elemzi. Sőt atomi részecskékig lehatol, és pontosan megmondja, hogy mitől jó, vagy rossz egy énekes. Óriási memóriával rendelkeznek az erre született nótafák. Minden faluban van valaki, akire sokan odafigyelnek. Ha ő dalol, akkor az esemény, amire az ablakok is kinyilanak. • Hogyan változtak az erdélyi viszonyok az utóbbi években? - Ceausescu eltüntetése óta új jelenség, hogy mi, a „leckemegtanulók", akik az idős és nehéz sorsú erdélyi emberektől igyekeztünk megtanulni a legrégebbi rétegét a magyar népzenének, most egyszer csak azzal találkozunk szembe, hogy az ottaniak tudásuk csúcsán átjöhetnek hozzánk. Találd meg magad ebben a helyzetben te, a Budapest belvárosi ember! Ott vagy velük egy színpadon, és ugyanazt énekeled, amit a másik, akinek a génjei is azt éneklik, meg a sorsa is. Ugyanakkor bennünket is meghívnak Erdélybe. Olyan ez, mint a törvénytáblának felmondani a pontokat. Különös, zavarbaejtő helyzet. Egyelőre csudálkozással vegyes örömmel fogadtak bennünket. •. Zs. Olcsó, nagyméretű női és férfiruhát, cipőt vásárolok! Ruha-, cipőbizományos, Szeged, Kereszttöltés u. 2S/B. Nyitva: hétfőtől-péntekig 14-18 óráig. Szombaton: 8-12 óráig. • Beszélgetések a SZOTE rektorával 2. A tudatos gazdálkodás felé Dr. Fráter Loránd a szükségletekről, a számítógépes rendszerről a műszerfejlesztésről ÁHam az államban - mondták évtizedekig, amikor város és az egyetemek kapcsolatáról volt szó. Való igaz, ami az egyetemek falai mögött zajlott, nem tartozott a köznépre, így aztán misztikus ködök lengték körül a nagy nevű profészszorokat, a nemzetközi hírű intézeteket s a néha kiszivárgó ellentmondásokat. Aztán kieresztették a palackból a szellemet. Minden a visszájára fordult, az egyetemek lettek a leginkább megszellőztetett botrányok színhelyei, a professzorokat, kutatókat pedig hőssé, vagy aqtibőssé avanzsálta a hirtelen jött nyilvánosság. Tudjuk, az egyetemi hierarchia nehezen kikezdhető, s ellentmondásban van a gyakran hirdetett demokráciával, liberális szemlélettel. Nehéz megtalálni az egyensúlyt egy intézmény belső élete és a nyilvánosságnak szánt információk között. Az azonban mégis figyelmet érdemel, hogy az elmúlt két évben a SZOTE botrányok sorozatának terepévé vált. S mindezt jó ideig az egyetem rektora szótlanul viselte. Dr. Fráter Loránd, akit a köztársasági elnök a közelmúltban bizott meg újabb négy esztendőre a SZOTE vezetésével a legfrissebb viharokat követően maga kereste a kapcsolatot lapunkkal: szívesen válaszolna kérdéseinkre. íme! • Sok panasz éri az egyetemi klinikákat: nagy a zsúfoltság, a tisztaság és a rend is hagy kívánnivalókat, az egyes klinikák, intézetek között akadozik az információcsere. Ugyanakkor egyes újságok túlköltekezésről. túlzott reprezentálásról, a lehetőségeket messze túlhaladó fejlesztési tervekről beszélnek. Rektor Úr, miként ítéli meg, van-e lehetőség a gazdálkodásra, vagy egyszerűen csak elköltik a rendelkezésre álló pénzt? - Az elmúlt két esztendő talán legfőbb eredménye, hogy túljutunk azokon az éveken, amikor a kapott pénzt valahogyan elköltöttük. Kezdünk oda jutni, hogy megjelennek a tudatos gazdálkodás első jelei, ezt a folyamatot követni is képesek vagyunk. A jelenlegi pénzügyi rendszerben - az esztendő zárómérlegét csak a következő év áprilisában tudjuk meg! - a gazdasági tevékenységünk vakrepülés. A legkülönbözőbb és egymásnak ellentmondó előírások kötik meg kezünket. Fáradságos munkával többféle kimutatás készül, az egyik szerint 500 milliós hiányunk van. a másik alapján megtakarítottunk 200 milliót, de a végösszegben ez már csak ötmillió, s kiderül, hogy egyik sem igaz, mert a hiányunk 170 millió. Ez káosz, ez tarthatatlan. Előrelépést jelent, hogy a félévi állapotot már a napokban megkapom. Be kell építenünk a SZOTE minden munkatársának gondolkodásmódjába és természetesen cselekedeteibe is, hogy mi mennyibe kerül. Tonnaszámra használjuk a vattát, de soha senki nem mérte föl, mennyi az optimális szükséglet. Rettentő erőfeszítésünkbe került, amíg kidolgoztuk azt a nyilvántartási rendszert, amellyel végigkövethetjük a gyógyszerek útját a beérkezéstől a felhasználásig. Felméréseink alapján kiderült, hogy a szükséges fogyasztás olykor fele is elkallódik!? Ez egyetemi viszonylatban százmilliós tétel. Ha nem is ilyen nagyságrendben, de ezt tapasztaljuk a vegyszerek terén is. A laborviszonyokat is átvilágítjuk, s átallunk egyszer használatos műanyag vérvételi rendszerre. Ezzel a módszerrel mikromennyiségekból sokféle vizsgálat automatikusan végezhető. Az automata ára egy-két év alatt - a vegyszerek pocsékolásának megszüntetésével megtérül. Nem olcsó az átállás, de szűkös anyagi helyzetünkben is meg kell oldani éppen a betegek és az egyetem jövője érdekében. Meggyőződésem, hogy a költségvetés jövőre sem kínál bővebb lehetőségeket, s ha erre nem tudunk felkészülni, béklyóba kényszerülünk. A kórházak nagy része már csődöt jelentett, tódulnak a betegek a klinikára, s a klinikák már nem tudják továbbküldeni őket. E kettős teher alatt létkérdésekké válnak azok a fejlesztések, amik a laikusok számára esetleg luxusberuházásnak tűnnek. Mint említettem, a betegforgalom növekszik, ezt ágyszámnöveléssel lehetetlen követni. Egyetlen lehetőségünk, hogy a beteg a létező legrövidebb időt töltse ágyon, kizárólag a gyógyítás időszakára feküdjön be. A diagnózis felállítására, az utókezelésre nem kell ott lennie. Egy részét jobb szervezéssel, az ambulanciák bővítésével, előjegyzéses módszerekkel meg tudjuk oldani. • Ezekhez az elképzelésekhez már nem elegendő a karton és a toll, ehhez egységes, jól működő számítógépes rendszerre van szükség. - Valóban nélkülözhetetlen a számítógépes rendszer, az informatikai hálózat kiépítése. Alapfeltétel, hogy a jelenlegi kórlap helyett elektronikus módon tároljuk azokat az adatokat, diagnosztikai felméréseket és vizsgálati eredményeket, amelyek egy-egy beteghez kötődnek. Ez á rendszer kezd kiépülni és működni, már él a radiológiai klinika egyes épületei között. Ott már a képtovábbítás módszereinek kísérletei folynak. A laboreredményeket már számítógépbe tápláljuk, s több intézet és klinika is készül a rendszerbe való bekapcsolódásra. A teljes működéshez, a rendszeres használathoz nagyon fontos a rutinos és kiképzett szakembergárda, az úgynevezett emberi tényező. Ehhez két-három évre van szükség. • Ha egy professzor külföldi tanulmányútja, ismeretségei, vagy munkája révén ajándékműszerhez, klinikai eszközhöz jut, mindjárt megjelenik a sajtó és világgá kürtöli az eseményt. Kevesebb szó esik viszont az egyetem tervszerű műszerfejlesztéséről, technikai beruházásairól. - Az ajándékba kapott berendezések az egyetem tervszerű műszerbeszerzésének mintegy 10 százalékát ha kiteszik. Ugyanakkor az egyetemi program számol nem csupán a műszer vagy eszköz beszerzési árával, de annak működtetési feltételeit is megteremti, kialakítja a szükséges helyiséget, biztosítja az elektromos áramot, a vegyszert, a működtető személyzetet. Az ilyen ajándékoknak viszont mindig olyan költség- és szervezési vonzata van, amely nem tervezhető, mindig váratlan és pluszkiadásokat jelent az egyetemnek. Ebből következik, hogy jó néhány műszer kihasználatlanul, az infrastruktúra hiánya miatt áll. Az egyetemi műszerbeszerzés gyengén, de nem rosszul működik. A klinikák és intézetek évről évre beadják műszerbeszerzési elképzeléseiket, ez az igény mintegy tízszerese a lehetőségeknek. A műszerbizottság rangsorol, s bizony körültekintő mérlegelések után sem könnyű a döntés, a sorrend megteremtése. Előfordul, hogy különböző klinikák, teszem azt háromféle centrifugát igényelnek. Ez azt jelentené, hogy három helyről kellene megszervezni az alkatrészbeszerzést, szervizelést stb. El kell dönteni, melyik típus használható a legjobban, s csak azt szabad megrendelni. A költségvetés eleve félretesz bizonyos összegeket pályázatokra. Egyeztetések, indoklások, körültekintő érvelések nyomán egyetemünk sokféle pályázaton szerepel sikerrel. A műszerbizottság a kutatást igyekezett preferálni, most viszont prioritást a diagnosztikára kell helyezni, ezt kell legelőször felfejleszteni, mert ez mindenféle gyógyftómunkának az alapja. (Folytatjuk.) T. L.