Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-23 / 195. szám

6 FESZTIVÁL DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1993. AUG. 23. Konekcióféle, szabadtéri ulán 1. „Nikolényi István a sza­badtéri igazgatói pályázat ered­ményhirdetéséig függőben (pontosabban: magában, tehát titokban) kényszerült tartani a műsortervet." (DM) A műsortervet tavaly kará­csonykor hirdettük meg, mint rendesen, sok ezer példányban sokszorosított kártyákon (hely­árakkal) indítva a közönség­szervezést. A műsor több fővá­rosi lapban megjelent, a közön­ségszervező kártyákat egy bu­dapesti és számos megyei lap közölte (lásd: marketingmun­ka). 2. „Szendrényi Katalin nem is tudta vállalni, hogy a premi­eren énekeljen." (DM) Nem Szendrényi Katalin mondta le a premiert, mi nem vállaltuk, részint a Délmagyar­ban S. E. időzített előzetese, il­letve annak következményei okán. Ezért hoztuk ide Misura Zsuzsát, két nappal a bemutató előtt, aki ugyanannyi próbát kapott, mint Szendrényi Kata­lin. 3. „A főszereplő gyengélke­dése (vagy gyengesége) miatt a másik két operaelőadás nem tudott maradéktalan élményt nyújtani." (DM) Mérlegféle a szabadtériről, zárás előtt címmel összeg­zésféle jelent meg az augusztus 19-i Délmagyarországban Sulyok Erzsébet tollából. Minthogy egész nyárévadban ennek a lapnak hasábjain nem állt módomban tájékoz­tatást adni az olvasónak, ezúttal ragadnám meg az alkal­mat mindössze a cikk tárgyi tévedéseinek korrigálására; mert ami oké, az oké. A július 22-i, második Aida az eső miatt nem tudott mara­déktalan élményt nyújtani, a Nílus-parti jelenetnél szakadt félbe. Addig semmi zűr nem történt. A megjegyzés tehát legföljebb a harmadik előadás­ra lehet érvényes, arra viszont kétségtelenül. 4. „A Temesvári Román Opera Parasztbecsület előadá­sát hívták meg... Azt kell fölté­teleznem, ezúttal nem nézték meg, hogy mit vesznek." (DM) Ha még a szingapúri Operá­ról lenne szó. De a temesvári előadást megnéztük, tavaly no­vemberben, máskülönben nem kerülhetett volna a szereposz­tásba két vendég. A nálunk is kedvelt argentin tenoristát, Dá­niel Munozt ás a szegedi ope­raigazgató-karmestert, Molnár Lászlót kifejezetten azért tettük a produkcióba, külön gázsiért, hogy az előadás méltóbb kö­rülmények közepette hangoz­zák föl a dómszínpadon. Per­sze, ha pénzünk lett volna még... 5. „Vállalkozó szellemű egyének és csoportok már meg­csinálják a maguk »buliját«... Ilyennek tekintem a szabadtéri által is támogatott Szabad Színházak Találkozóját." (DM) A Szabad Színházak Talál­kozóját a szabadtéri játékok hozta létre, immár harmadik nyáron működteti, mint a ren­dezvénysorozat szerves részét. Nem támogatja tehát, hanem működteti (mecsoda különb­ség). A Dóm tér melletti prog­ramcsokor különleges képződ­ménye, a Színházi Páholy lele­ménye, s nagyon kíváncsiak lennénk, kik támogatják még ezt a „bulit" (nem kifejezetten erkölcsileg persze!). Régóta meghaladott koncepció (a Dél­magyar' is megírta többször), hogy csupán a Dóm téri törté­nések jelentsék a fesztivált. Sajna ezen társrendezvényekre költségvetés nincs, csak a sza­badtéri vállalkozik arra, hogy a sajátjából kigazdálkodja (mi­ként a Weiner Kamarazenekar koncertjét, az Öreg rockerek fi­estáját, a Molnár Dixieland-et, vagy jelentős támogatás erejéig a Nemzetközi Néptáncfeszti­vált, hogy az operagáláról ne is beszéljünk, miként a cikk is bölcsen elhallgatta). 6. Ami pedig a „nyomokban is alig föllelhető marketing­munkát" illeti, ajzottan várjuk S. E. frontjelentését a jó pél­dákról. Megérne egy misét, mi is a színházi marketing. Ma­gunk ugyanis legfontosabb ele­mének a jó előadásokat és az érdeklődő közönséget hisszük. Mert amíg ellenkezőjéről meg nem győznek bennünket, addig tény marad, ami tény: a költ­ségvetés közel 40 százalékának megteremtése saját bevételből változatlanul az ország leggaz­daságosabb színházává teszi a Szegedi Szabadtéri Játékokat. Erre a rendezvénysorozatra ugyanis a város évente mind­össze 5 millió forintot ajánl. Lehet összehasonlításokat ten­ni... Nikolényi István, a szabadtéri játékok igazgatója Csongrádon, Hódmezővásárhelyen, Makón, Szegeden, Szentesen, az utcai hídapárusoknál, rikkancsoknál és több élelmiszerboltban. Előfizethető telefonon, a szegedi terjesztési csoportnál Tel.: 62^481-281, Dénes Mónikánál. Lopni tudni kell! Különlegesen vakmerő mó­don tulajdonították el tolvajok az oslói Nemzeti Galériából Edvard Munch, a nagy norvég mester (1863-1944) Portréváz­lat című alkotását. A képtolva­jok a 22,5X29 centiméter mé­retű festményt péntek délután egészen egyszerűen kiemelték keretéből, majd észrevétlenül elvonultak a múzeum terem­őrei mellett. A múzeumigazga­tóság szerint a kritikus idő­pontban éppen nem működött a teremben tartózkodók moz­gását ellenőrző tévékamera. Jőtéknwlvény b keddi lapban! DÉLMAGYARORSZÁG D T JVTÍ alACr 00 T •""sT'X ("' » MS-aiAMam fi ÜMMnK CSALÁDI BINCÓJÁTÉKA Mivel hétfőn dől el, hogy lesz-e nyertes, égy a 13. játékhét tétje wagy ü^ö Itto A PONTOS ADATOT KEDDEN, A JÁTÉKSZELVÍNYBEN KÖZÖLJÜK! ÍGY N S Ha Ón előfizetőnk, vagy megvásá­rolja a keddi Délmagyarországot vagy Délvilágot, akkor már esélyt adott csa­ládjának a nyerésre. Ezekben a lap­számokban közöljük ugyanis hétről hétre a kitöltendő játékszelvényeket. Egyszerre négyet, tehát a négytagú családból mindannyian játszhatnak. Hogyan töltse ki a szelvényt? Az alábbiak szerint: * 54 !' • 45 79 A: szültési év utolsó két száma, B: születési hónap száma, Ct a születés napja, D: a személyi igazolványa számának két utolsó számjegye Egy gyakorlati példa: Ha péiaául Nagy József olvasónk 1954. április 15-én, született, és a sze­mélyi igazolványának a száma AT-II 231879, okkor 6 így fogjo kitölteni: Természetes, hogy a kisebb gyere­keknek még nincs személyi igazol­ványuk. Ők az utolsó, D rubrikába a szülők bármelyike igazolványának két utolsó számát beírhatják. Ha idáig megvagyunk, akkor már be is neveztünk a játékba. Már csak a jó szerencsét kell várni és a CSÜTÖRTÖKÖT, amikor is megjelenik a HDS & Délmadár csa­ládi lap. Ebben közöljük ugyanis a nyertes számokat. Összesen tízet. Ha ezek között szerepel az Ön, vagy bármely családtagja négy száma, akkor nyert! Természetesen a szelvé­nyek külön játszanak, egymás számai­ból nem lehet kicsipegetni! Mit tegyen, ha nyert? Csapja a hóna alá nyertes szelvé­nyét, személyi igazolványát valamint a HDS & Délmadár a heti számát és jöj­jön be szerkesztőségünkbe, a Sajtó­házba. (Szeged, Stefánia 10.) A nyer­tesek jelentkezését a nyerőszámok megjelenése utáni hét hétfőjén, 12 és 15 óra között várják munkatársaink. A megyében lakók a Délvilág városi szer­kesztőségeiben: Vásárhelyen a Szőnyi u. 1., (Szeged Tourist), Ma­kán, a Deák F. u. 2. (városi könyvtár) és Szentesen, a Kossuth u. 8. sz. alatt is jelentkezhetnek. A pénzt vagy postán utaljuk ki, vagy személyesen ve­hető fel a nyeremény a Sajtóházban. A nyeremény nettó 25 ezer forint. A nyereményadót a cég fizeti. Ha többen is szerencsések, akkor az összeg szétosztódik. Viszont, ha adott héten senki sem nyer, akkor a pénz halmozódik, átmegy a következő hétre. Ugye megjegyezték, hogy nyerni csak akkor lehel, ha megvették a HDS & Délmadár a heti számát. A családi újság korlátozott számban kapható, viszont előfizethető! Legyen szerencséje a HOROSZ ^-KAL! (A játékszelvények a keddi lapban!) Válaszféle di. Nikolényi Istvánnak, a szabadtéri igazgatójának Kedvetlenül, kifejezett szer­kesztői fölszólításra. Mert fogalmam 'sincs, hogy dr. Nikolényi most mi sértőt fog föllelni az alább követke­zőkben. Mert ebben az évad­ban ez mindannyiszor sikerült neki, valahányszor valamit ír­tam a szabadtérivel kapcsolat­ban - sőt, már az évad előtt, a nézőtér-ügyben. És mert fő­szerkesztő és vannak újságíró barátai, mindig meg is találta a módját, hogy sértődöttségében sértsen. Széles nyilvánosság előtt és privát. Ez sok munkát adott neki - viszont én is sok fórumon szerepeltem (lásd: marketing, mégis). Nemcsak az ízlésem szerint való tehát, de az üzleti viszo­nosság is azt kívánta: szemé­lyes sértettség ne színezze fön­tebb általa citált írásomat. Most azonban, Tiogy olvasom „Korrekcióféléjét", úgy talá­lom, nem lenne csoda, ha a sa­ját lapomban, amelyben én nem szorulok reklámra, ő kap­ná vissza, legalább a töredékét mindannak, amit oly bőkezűen szórt rám. De az a helyzet, hogy a sza­badtéri - szerintem - nem lehet ürügy. Hanem a szabadtéri egy olyan ügy, ami se nem dr. Ni­kolényié, se nem az enyém, senkié, mert mindenkié, s ame­lyet másokkal együtt sok éven át mi is, dr. Nikolényi is és ­persze az övéinél jóval szeré­nyebb eszközeimmel - én is szolgáltam, s magam ezután is erre törekszem. Az kétségtelen, hogy valaha egyetértettünk: a szabadtéri szolgálatáról van szó és nem a mindenkori főnö­kének szolgálatáról - de ez olyan régen volt, hogy akkor dr. Nikolényi még se a szabad­térin, se az újságnál nem volt főfőnök, csak kisfőnök (én vol­tam a beosztottja és efféle szol­gálatra tanított - oké, ami oké). Tehát: 1. Készséggel elhiszem, hogy karácsonykor volt műsor­terv sokszorosított kártyákon, de az én kezemhez - követke­zésként a lapomba - egyetlen kártya se jutott el (lásd: marke­ting, plusz: ha még Szingapúr­ból kellett volna küldeni...). 2. „Időzített előzetest" - in­terjút Szendrényi Katalinnal ­nem én, a kollégám írt a Dél­Felsőfokú pénzügyi, számviteli képesítéssel rendelkező munkatársakat keresünk költségvetési, revizori munkakörbe. Pályázatokat „Irányítás 3228/12" jeligére kérjük a Sajtóházba. Szórakozni akar? Jöjjön a Forrás Bárba! Éjszakai műsorunk nemzetközi színvonalú. Élő zene,tánc. Jó hangulat, szolid árak. Asztalfoglalás: 430-130/518. Belépő: 200 Ft/fő Csoportos foglalás esetén (min. 6 fő) a belépőből 30% kedvezményt biztosttunk. magyarba; én Tokody Ilonával inteijút készttettem, amely ter­jedelmi okok miatt került a lap magazinjába, hét végén, mert akkor van magazin. Sose hal­lottam még, hogy bármilyen inteijú miatt a rendezőség nem vállalná az általa felkért fősze­replő felléptetését. Ez nekem új. De ha így volt, bocsánatot kérek az olvasóktól, amiért rosszul informáltság miatt fél­revezettem őket. 3. Oké, a megjegyzés csak a harmadik előadásra érvényes. „Arra viszont kétségtelenül." 4. Annál rosszabb. Ezentúl nem szépítek, kerek-perec megírom, hogy nagy baklövés volt ezt a Parasztbecsületet idehozni; de azt azért se írom meg, hogy miért és hogyan változott az idők folyamán a karmesterválasztás terve (lásd: marketing, miszerint azt is kell tudni, mibe avassuk be az új­ságírót amikor még jóban va­gyunk vele, mert esetleg nem annyira feledékeny). 5. A „támogatás" az általam nem túl szépnek talált, de be­vett sajtónyelvben egyértelmű­en „anyagit" jelent; amúgy nem a szabadtéri gárdája, ha­nem Balog József és társai szervezik és rendezik a Talál­kozót - ez valóban különbség. 6. Szerintem a jó bornak is kell cégér; a rosszat eladni meg valóságos művészet, hosszú tá­von nem is szokott sikerülni. A közönség megtévesztése sem kifizetődő; a város milliói mel­lé a minisztériumi milliókat is illik odatenni, s aztán azt a szá­mot, ami az idei saját bevételt jelenti. Ha van miért, gratulá­lunk. így korrekt. Összehason­lítani más színházakkal a sza­badtérit? ezt az országban, sőt Közép-Európában egyedülál­lót? a hatezres nézőtérrel a hat­százast? az egy-másfél hóna­pos, hétvégekre koncentrálódó előadássorozatot a 10 hónapig játszó, esetleg háromtagozatú színházzal, amelynek operája repertoárszínház? Szakember ezt nem mondhatja komolyan. Ezzel a fűzettel kedvezményesen vásárolhat! ILCSÓ HOLMIT! L?MIT? BENNE VAN! FILLÉRES MBJrfliMi— hhh* lyJteT Óriáa nveremenyidefí; keresse a hírlapárusoknál, a holtakban és a rikkancsoknál!

Next

/
Oldalképek
Tartalom