Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-13 / 188. szám

6 HIRDETÉS DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. AUG. 13. • A közelgő választások miatt nemcsak a politikusok, de az átlagemberek körében is egyre gyakrabban esik szó a Parlament, illetve a kormány eddigi tevékenységéről. Ön miként értékeli az elmúlt három esztendőt? - kérdeztük dr. Grezsa Ferenc MDF-es vásárhelyi országgyűlési képviselőt. - Az Országgyűlés és a kormány munkakapcsolata az elmúlt években nagyjából megfelelt a parlamentáris demokrácia szokásainak. Mivel a kormányzatot a parlamenti többség állította, így nyilvánvalóan támogatta is annak célkitűzéseit. Amit a lakosság mostanában tapasztal a Parlament munkájával kapcsolatban, az persze teljesen szokatlan, hiszen évtizedekig nem voltak érdemi viták, a kormány csak formálisan vitte a Parlament elé javaslatait. A mostani kemény szócsaták ezért visszatetszőek lehetnek. Ez persze nerqcsak a kormányzópártok, hanem az ellenzékiek miatt is alakult így. Azt kell azonban mondani, hogy ez természetes. A nyugati demokráciákban az ellenzék sokszor erőteljesen szembeszáll a kormányzattal. Magam mégis több parlamenti helyet mi szerezzük majd meg. Az 1994es választások kimenetele főként attól függ, hogy a társadalom mennyire tudja reálisan megítélni a folyamatokat. Azt is mondhatom, hogy a józan észben bízom, abban, hogy az emberek értékelik: az ország független, szabad, valóban a parlamenti demokrácia működik, egyetlenegy pártközpontból sem utasíthatják a minisztereket, de a polgárokat sem, és a vállalatok, az egész gazdaság megszabadult a keleti kötöttségtől, amit a KGST jelentett. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ez az ország az elmúlt években képes volt egy óriási adósságtömeget is a hátán cipelni, és a nehézségek ellenére mégis megőrizte stabilitását, társadalmi békéjét. Ezenkívül tény az is, hogy több százezer ember jut földhöz, illetve lesz résztulajdonos vállalatoknál, kezd önálló vállalkozásba, továbbá a magyarság tudta Közép-KeletEurópában a legerősebben kiépíteni nyugati kapcsolatait. A külföldi kitekintést abból a szempontból is érdemes megtenni. hogyan élnek az emberek a környezetünkben, mert az egész keleti térségben sokan éheznek. Ezenkívül meg vagyok győződve arról, hogy az általunk elért fél sikerek is olyanok, amelyeknél többet, jobbat egyetlen parlamenti párt sem tudott volna felmutatni. Azaz, a legkisebb rossz volt, és lenne a jövőben is az MDF. Mindezek alapján nézek bizakodva a választások elé, bár hangsúlyoznom kell: ennek alapvető feltétele volt, hogy az MDF megnyugtatóan lerendezze belső problémáit. Ez a közelmúltban sikerült is. Persze tudni kell, hogy más pártokban is vannak nézetkülönbségek, csak ők az ilyen típusú problémáikat elég kőkeményen elfojtják, nem engedik nyilvánosságra jutni. Ugyanakkor az MDF-en belüli véleményeltéréseket széltébcnhosszában lehet taglalni, amely bizonyos értelemben az MDF belső demokratizmusának is köszönhető. Mindezek ellenére tudom, hogy lehet indulatból is szavazni 1994-ben. Lehet pusztán az alapján, hogy társadalmi, megélhetési nehézségek vannak, de ezzel nem lesz senkinek sem jobb. Az elmúlt négy évtized alatt ugyanis ez az ország gyakorlatilag felélte a jövőjét, most ennek terhe hárul ránk. N. Rácz Judit „A legkisebb rossz az MDF lenne" Interjú dr. Grezsa Ferenc vásárhelyi országgyűlési képviselővel úgy vélem, nálunk nem volt szerencsés, hogy így alakult a helyzet, mert egy nagyot) sajátos időszakot élünk. Nincs megfelelő tapasztalatunk a parlamenti demokráciáról, ezért szerencsésebb lett volna egy kicsit több megértés egymás iránt, sőt az, ha az ellenzék inkább segítette volna a kormányt rendszerváltoztató munkájában. • Az említett ellenzéki reakciók mennyiben húzhatták keresztül az MDF elképzeléseit? - Bizonyos célkitűzéseket valóban emiatt nem sikerült megvalósítani. Sajnálatosnak tartom, hogy a kormányzat és a parlamenti többség nemcsak magára maradt bizonyos igazságtételi törekvéseiben, hanem kezdettől nagyon éles támadásokat is kapott. A kormányzati, társadalomirányítási rendszer megváltoztatásával kapcsolatos személyi döntéseknél szintén nagyon heves ellenállásokba ütközött a kormánytöbbség, holott a választások előtt e kérdésekben a pártok teljesen azonos nézeteket vallottak. Bár az is igaz, hogy valójában mi sem ismertük az ország valódi állapotát, azt gondoltuk, sokkal könnyebb lesz a kormány dolga. Emellett tudni kell, hogy nemigen létezhet a világon olyan kormány, amelyik három év alatt az összes elképzeléseit meg tudja valósítani. • Milyen esélyeket jósol pártjának a jövő évi választásokra? - Abban bízom, hogy valamennyi párthoz képest a leg• Nézetem szerint egy ország valamely településének jelentőségét, történelmi súlyát két hatásos tényező determinálja: a település szerencsés földrajzi helyzete és lakossága szellemiségének értékszintje. Az kétségtelen, hogy a szellemi értékek stabilabb megtartó alapot szolgáltatnak, mint a szerencsés földrajzi helyzet. A több évszázados tapasztalat azt mutatja, hogy a földrajzi helyzet kedvezőtlen volta, sok esetben nullszintre való csökkenése korszakaiban is, a szellemiség, a kultúra magas szintje egyedül is képes a település létét életben tartani. E két determináló tényező harmonikus együttese viszont hallatlan felfutását eredményezheti a település nemzetközi kulturális tekintélyének. Szabad legyen Szeged történetéből vett két tragikus eseménnyel alátámasztanom, bizonyítanom a mondottakat: egyik a török hódoltság százötven éve, a másik az első világháború következményeként 1920. június 4-én keletkezett, új határok adta katasztrófális helyzetünk. De előbb tekintsünk vissza arra az aranyporos-ködben űszó korszakára városunknak, amikor az említett két determináló tényező harmonikus hatással, eggyütt érvényesült. Ez a korszak a XIV-XV. századi késő középkor idejére tehető, amikor is Zsigmond király (a császár), majd a Hunyadiak csodálatos családja kormányozta az országot. Ez időben a Tisza és Maros találkozása általi szerencsés földrajzi helyzetünk nagyban gazdagította Szeged kereskedelmét, mert vízi úton szállította Erdély mesés ásványi kincseit városunkba és innen a Tisza, majd a Duna vízi útjain Nyugat nagy piacaira. így összekötötte Szeged életét Európával, amely viszonzásul fejlett, nagyszerű ipari cikkeivel módossá tette Szeged polgárságát. E korszakban nem egy ízben országgyűlés helyszíne is volt Szeged Szt. Dömötör temploma, melynek nyolcszögletű tornyocskája a Dóm téren látható ma is. A hazai, valamint a nyugati korabeli irodalmi emlékek bizonyságaként, a gazdagnak, műveltnek mondott virágzó kultúrájú Szeged polgársága, illő kényelemmel, méltóan tudta ellátni az ország nemessége színe-javát képező családokat, e nagy találkozók alkalmával. Ekkor már Szeged erős kulturális várát képezte a Johanniták után, 1440-ben ide telepedett Szent Ferenc rend. Az atyák iskolát tartottak fenn és a korabeli leghíresebb egyetemeken: Krakkóban és Bolognában képzett szerzetesek a város humán és orvostudományi szintjét igen magas fokra felemelték. E virágzó felfejlődést az 1526-os mohácsi vész által ránk zúdult „török hódoltság" 150 éve szinte tőbül elmetszette. Megsemmisült a szerencsés földrajzi helyzet minden adottsága, mert a kereskedelminek éppen nem nevezhető, rablott bőséges áru, a keleti ozán birodalomba irányult. A zsarnoki fosztogatás elől a népesség részben a Habsburg uralom alatti területekre menekült, az itt maradt megcsappant lakosság szép fiait és lányait rabszolgasorsra elhurcolták. Városunk egy kisszerű török helytartóváros rangjára sülylyedt, hol a mecsetek sokasága és az iszlám térítő tevékenysége kötötte fizikai és szellemi gúzsba a lakosságot, hogy magyarságát lassan megsemmisítse. Ámde meggátoló erővel közbelépett a nagy virágzás korából itt maradt „erős vár", a ferencrendi atyák jelenlétében. Ők az elnyomó üldöztetések alatt sem hagyták abba a tanító munkát. Mind iskolájukban, mind a szónoklataikban a templomban hirdették a népnek az erőt adó igéket. Az ő szellemiségük: e vékonynak látszó, de vaskötél erősségű köldökzsinórja kötötte Szeged népét európaiságához, kereszténységéhez, melynek tudata majd négy generáción keresztül is töretlenül megmaradt. így tartotta meg Szeged létét, magyarságát és szellemiségét a 150 évig tartó rabiga alatt. 1686-ban, a török kitakarodása után hajnalodott Szeged második virágzása. A város értelmes vezetősége 1719-ben meghívta a korabeli oktatás és tudomány nagyhírű művelőit: a Piarista Atyák tanítórendjét. Az ő nyugati, keresztény kultúrára épült nevelésük egy új, művelt potgárságot alakított ki ittlétük alatt. Bár ez az űj polgárság A szellem győzelmei Gondolatok egy történelmi jelentőségű szegedi képzőművészeti találkozó kapcsán Városunk képzőművészeti vezetősége már a szovjet szocializmusnak nevezett sokkoló, lidércnyomásos korszak után közvetlenül, az 1991. év január havában aktív lépéseket tett Szeged képzőművészetének új fejlődése irányába. így azonnal megszüntette a 45 éven át kényszerűen elviselt - a megyénk területén belüli - egy másik város - művészeti szellemiségének alárendelt, megalázó, úgynevezett „Filiahelyzetünket". Megszervezte két tekintélyes művészeti csoportját, melyek egységes célul tűzték ki Szeged sajátos karakterű, egyéni képzőművészeti arculatának kialakítását. Fnnek a gondolatnak a szolgálatában megvalósította a triennálé-rendszerű (három éven át ismétlődő) tárlat-típusunkat, melynek kultúrtörténeti jelentőségét adja az a tény, hogy a politikai határokon túl élő és alkotó magyar képzőművészeket a tárlatra meginvitálva kifejezi összetartozásunkat. Ezáltal az európai közös fejlődésünket munkálva, mindannyian előbbre jutunk. E szinte seregszemle-tárlatunk nagyszerű alkalmát megragadva, szeretnék néhány gondolatot felvetni és közölni, melyet a több évszázados történelem tanulsága, valamint a Nesztori hosszúságú szemlélődő élet súg a figyelő gondolkodónak. Hiszem azt, hogy a nagyon távoli és közeli múlt tapasztalatai útmutatóink lehetnek a jövőbe most, amikor a történelem buktató szakadékain, mély vfzárkain sikerrel kívánunk „száraz lábbal" átkelni. nem mutat tiszta magyar neveket, mert a biztonságot kereső néptöredékeket Szeged szívesen betelepítette. A piarista atyák nevelése által jó, a hazához hú állampolgárokká lettek. így az új polgárság ragyogó szellemi arculata kezdett hasonlítani a török hódoltság előtti, szegedi karakterre. Ma már csak a nevek mutatják e színmagyar polgárság valamikori eredetét. Hangsúlyozni kívánom ismét, hogy ennek az új polgárságnak a fejlődése olyan jó ütemben haladt a piarista atyák majd 200 éves hatása alatt, hogy nem torpant meg az 1848-as szabadságharc viharai által, valamint a nagy szegedi 1879. évi árvíz fizikai pusztítása alatt sem. Sőt, ez a nagy árvíz is csak hasznára lett •városunknak. Az árvíz által földdel egyenlővé téve a régimódi vályogvárost, helyére egy új, Európa-szerte korszerű település emelkedett ki a Tisza habjaiból, mely vénusi szépségű eklektikus-szecessziós stílusú, új gyönyörű Szegedként uralta immár a délvidék tájait. Tisza Lajos, e kitűnő szervező, kormányzati hatalommal felruházott államférfiú, a Monarchia legnagyobb városterÍH-H" H?r-' H • H-i+H H ' •H-H-H-r+H t-H-H+H -t * ? t- * t i I ÍTTfTTT TESTVÉRI • DIPTYCHON SZEGED! FESZTIVÁL TÁRLAT TEMTS MEGVS (ROMÁNIAI ÉS A VAJDASÁG IJOGOSEIAVIAI KÉPZŐMŰVÉSZEINEK AE.K0TASAÍBŐL A MÓRA FERENC MÚZEUM KÉPI ARABAN SZEGED. HORVÁTH VTHÁLV u 5, MEGTEKINTHETŐ. 1993 JtA.CS tt«H SZEPTEMBER U19. 10 19 ŐRAIS hETPŐN ZAAVA vezői, építőművészei, valamint a szegedi és környező falvak szorgalmas paraszti népének segítségével, Európa, majd minden államának hatalmas pénzajándékai által, alig 10 év alatt felépítette a ma is látható Szeged belvárosi részét. De(sajnos, jött a bevezetésemben említett második történelmi tragédiánk, az első világháború és annak minden ismert következménye, kezétlábát elvesztett torzóvá bénította Szegedet. Határszéli helyzetével megfosztotta minden gazdasági előnyétől, melyet régebben szerencsés földrajzi fekvése biztosított. A lassú sorvadás és a szellemi halálréme fenyegette ismét a várost. Ámde Szeged új kulturált vezető polgársága már nem volt az a képlékeny szellemi massza, mint a török hódoltság katasztrófája idején. Jogászi műveltséget magasan megemelték az ideköltözttett Kir. ítélő Tábla országos hírű jogtudósai. így a polgárság kitűnő éleslátással megválasztotta országgyűlési képviselőjének, a kor talán legnagyobb kulturpolitikusát, gróf Klebelsberg Kunót, aki egész életében Szeged védelmezője és patrónusa volt. Gróf Klebelsberg Kunó megtalálta azt a gyógyító injekciót, melynek ereje évszázadokra megalapozta Szeged létét és kulturális jövőjét. Ez a nagyerejű gyógyszer a több évtizedes akkor menekülni kénytelen kolozsvári tudományegyetem idetelepítése volt. Az erdélyi fejedelmek által patronált európai hírű szellemi öröksége mind ide került. Drága humuszával megtermékenyítette Szeged szellemi talaját. Kiépült a Tisza-part parkokkal övezett nagyszerű egyetemi városrész, klinikáival, kutatóintézeteivel, melynek tudós professzorai hírneve egész Amerikáig ismertté tették Szeged tudományos hírnevét. Végül is mindezt megkoronázta a Nobel-díj, SzentGyörgyi Albert személyében. A Szegedre menekült Csanádi püspökség díszére, befejeztette gróf Klebelsberg Kunó a megkezdett hatalmas Fogadalmi templomnak nevezett dómot, melynek nagyszerűsége csodálattal tölti el az idegent. A lassan két egyetemmé oszlott alma mater vonzásában számos felsőfokú oktatási intézmény és középiskola, valamint a most 120. évét ünneplő tanárképző főiskola jelenléte tette hfres iskolavárossá Szegedet. Ezek a példák bizonyítják, hogy egy város szellemisége erejével képes legyőzni a szerencsétlen földrajzi helyzete tragédiáját is. Kopasz Márta képzőművész c. főiskolai tanár