Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-27 / 173. szám

KEDD, 1993. JÚL. 27. BELÜGYEINK 3 Fotó: Schmidt Andrea • KSH és a létminium Kényszerpályán fogyasztanak Az aktív háztartásokban élők 16-17 százaléka - ez 1992-ben 1,4 millió lakos volt -, az inaktív háztartásokban élők mintegy 12 százaléka körülbelül 220 ezer lakos - élt a létminium szintje alatt. A létminimum alatt élők jelenlegi száma körülbelül kétmillióra, vagy valamivel a fölé becsülhető. A becslést nehezíti, hogy a felmérésekből kimaradnak mert nem érhetők el - a hajJéktalanok. a vándoréletet folytatók. a kérdezőbiztosokkal kommunikálni nem hajlandó, A létminium alatt élők száma a romló gazdasági körülmények, a növekvő munkanélküliség, a jövedelmi differenciálódás következtében folyamatosan emelkedik. Erről a KSH adott ki részletes értékelést. Ebben megállapítják: a létminimum alatt élők száma a múlt év közepére 1,6 millióra - az összlakosság 15,6 százalékára emelkedett. félig-meddig a társadalmon kívüliek. Számukról nincs hitelt érdemlő becslés. A létminimum-érték 70 százalékánál kisebb jövedelemmel mintegy 400 ezren rendelkeznek. A létminimum szintjét eltérően ítélik meg a különféle jövedelmű rétegek. A múlt évben készített közvéleménykutatás szerint az alacsony jövedelműek átlagosan 7000 forintot, a közepes jövedelműek 9000 forintot, a más jövedelműek 11 000-12 000 forintot jelöltek meg havi létminimumként. A jellegzetes háztartástípusokra számított egy főre jutó havi létminimum összege a KSH számítása szerint jelenleg 10 980 forint. A létminimum szintjén élő családok körülbelül annyi jövedelemmel rendelkeznek, amennyit el is költenek. Míg az átlagos jövedelemmel rendelkezőknél körülbelül 15 százalékos a megtakarítás, addig a létminimumnál kisebb jövedelemnél egyre nagyobb a túlkiadás. Az ilyen alacsony jövedelemnél a családok csak kölcsönökkel, hitelekkel biztosíthatják kiadásaikat. A létminimumon és az alatta élők fogyasztása kényszerpályán mozog, döntő részben az alapvető szükségletek kielégítésére koncentrálódik. Élelmiszerre a létminimum szintjén élő aktív háztartások jövedelmük 31 százalékát, a nyugdíjas háztartások 37 százalékát fordítják. A minimumszint alatt élők esetében ez az arány 40 és 60 százalék. A létminimum-szint alatt élőknél a kenyér, liszt, zsír, szalonna fogyasztása nem, vagy alig marad el az átlagos szinten élőkétől. Jellemző viszont, hogy a zöldség-, gyümölcs-, tejtermék-fogyasztásuk csak 40-60 százalékát teszi ki az átlagos szinten élők fogyasztásának. A Dél-alföldi Pincegazdaság „F.A." tájékoztatja kereskedelmi partnereit, hogy a szőregi palackozóüzemben 1993. július 26-tól augusztus 9-ig, Anna-üzemben 1993. július 26-tól július 30-ig, Szikvízüzemben, Szeged, Gutenberg u. 1993. július 26-tól július 30-ig, Szeged I. pincészetnél 1993. július 26-tól július 30-ig az árukiadás és -átvétel leltározás miatt szünetel. • Emberölés a Cserepes soron Oncsatelepi szomszédok (Folytatás az I. oldalról.) ...amint befordulunk a Cserepes sorra s a házszámokat keresgéljük, rájövünk, hogy a keresett cím a felső részen található. A gépkocsivezető rákérdez: - Az Oncsatelepre igyekszünk? Ha Oncsatelep, legyen Oncsatelep. Az utcán purdék hancúroznak, hangjuk elvész a fák között. Sokfőrünk még megjegyzi: - Valamikor a saroknál beljebb nemigen merészkedtünk... Mikor lehetett az a „valamikor"? Most ugyanis barátságosan fogadnak. A ház. ahol a gyilkosságot elkövették, zárva. Kívülről átlagos Cserepes sori építménynek tűnik. Rostás Mária, a "szomszédasszony bőbeszédű: - Fényképezzenek nyugodtan. itt vannak a gyerekek, az unokák, engem a városgazdálkodásnál söprűvel a kezemben fényképeztek... Az utcán. Nem láttunk, nem hallottunk semmit a gyilkosság napján. Rózsika néni (F. F.-né) jó szomszéd. Szereti a gyerekeket. Nem voltak ezek rossz emberek. Csak ittak. Sűrűn veszekedtek. Volt, amikor mindennap. Rózsika néni valamikor a vendéglátónál dolgozott, most kapta a munkanélküli-segélyt. Az István sírköves, de nem dolgozott sehol, segélyt se kapott. Hogy vállaltak-e alkalmi munkát? Nem tudom. Az ember ütötte-verte az asszonyt. Kint, az utcán, a kútnál is megütötte. Megtörtént, hogy éjfélkor a férfi nem engedte be Rózsikát. Pedig Rózsika befogadta. Amikor még élt a férje, az István albérletben lakott náluk. Rózsikának a béna férje meghalt, akkor összeálltak, élettársi viszony alakult ki. Jó pár éve volt ez. Azóta ittak. Mondom: az ember ütötte-verte a nőt. Velünk nem volt semmi bajuk. Jó szomszédok voltak... • Nesze neked, moratórium! Magyai rádió - Horvátországból Dél-Magyarországon, a Vajdaságban és Erdély egy részén is hallható űj magyar nyelvű rádió adása jelentkezik augusztus elsejétől az ultrarövid hullámon. Balogh Zoltán főszerkesztő az MTI pécsi munkatársát tájékoztatva elmondta: az új médium tulajdonosa a Dráva Rádió Kft. magyar horvát vegyes vállalat, melynek alapítói a regionális rádiózásra évek óta készülődő magánszemélyek. Mivel nem akartak egyedi engedélyek alapján, vagy illegális kalózrádióként működni - a frekvenciamoratórium feloldására való várakozást pedig már megelégelték -, egy holland hajós rádiópéldáját követve „nemzetközi vizekre" eveztek, és megszervezték, hogy műsorukat a határon túlról, Horvátországból sugározzák. lig vagyunk néhányan a trolin. Egyik belvárosi megállóhely előtt leszálláshoz készülődik egy hatvanas formájú asszonyság. Megnyomja a vészcsengőt, de miután az nem „zöldül el", újabb kísérletet tesz. Nyomja rettenetesen. megállás nélkül. Közben a megállóhoz érkezünk, a vezetőfülkéből kiszól a sofőr, hogy: azt a másikat tessék nyomni, ez négyezerbe kerülhet magácskának!... A nő zavarában valami olyasmit motyog, hogy: olyan közel van egymáshoz a két gomb, a fene se tudja őket megkülönböztetni... Azután leszáll, a trolivezető elnézően mosolyog utána. Néhány órával később. Ugyancsak a trolin, csúcsforgalom idején. Lámpa előtt hirtelen fékez a sofőr, egy, jóakarattal talán molettnek nevezhető, fiatalasszony a mellette lévő ülésen újságot böngésző úr ölébe zuhan. Az újság összegyűrődik, az úr dühös, mitöbb, válogatott szitkokat szór a sűrű bocsánatkérések közepette feltápászkodó hölgyre. Körülöttük „megfagy"a levegő, de senki sem szól, csak hallgatja a férfi idétlen duzzogását. Nem sokáig, mert a molett hölgy leszáll, véget ér a dohogás is. Mindennapos esetek. Azok. Róluk azonban a tolerancia szó jut eszembe. Mennyit használjuk mostanában! ( Hogy helyesen vagy helytelenül, az más kérdés.) Politikusaink, akik ugyan nem is esnek egymás ölébe, a toleranciára hivatkoznak. Általában a másik féltől várják el ezt saját magukkal szemben. A gazdasági, művészeti szférában ugyanez a helyzet. A nagyvilágban szintén. Csak valamivel „árnyaltabban " adják mindezt elő. ITT] ölünk délre, a balkáni nagy felfordulásban, sajnos, Li már elfeledték ezt a szót és az értelme is megváltozott. Testvérvárosunkban, Szabadkán, ahol évtizedeken át a másság nemzeti és vallási jegyeit a magyar, horvát és szerb egyaránt tolerálta, most bomba robban Kosztolányi emléktáblájánál. Bosnyákországban pedig az életével fizet az. aki az immár etnikilag megtisztított területekre „téved", lett legyen az esetleg a szülőföldje is...Nem tolerálják. A napokban vettem részt Németországban egy nemzetközi diákrendezvényen. Csaknem 20 országból jöttek össze a 13-15 éves gyerekek. Különböző anyanyelvű, vallású, életvitelű kamaszok. Bőrük színe is különbözött. A búcsúesten együtt ropták a táncot, együtt énekeltek, fogták egymás kezét és úgy köszöntek el egymástól. Mindenki a saját anyanyelvén. Nem volt fontos, hogy nem értették egymást. Mert a türelmesség, mások megértése, elfogadása már az ő erényük. A tolerancia. Talán, valahol itt kellene kezdeni. VICO-FILMEK VÁSÁRA! UldEO A KÖLCSÖNZÉS TOVÁBBRA IS CSAK 69 FT! Klauzál tér 6., üzletház Extra méretű exklusiv női ruhákkal és hagyományos férfinadrágokkal, öltönyökkel, valamint udvarias kiszolgálással várjuk kedves vásárlóinkat. Előrendelést felveszünk, kiértesítést vállalunk. Munkaruha-utalványát árura beváltjuk. Alföldi Ruhaház dolgozói Szeged Tisza Lajos krt. 51., • Veszem a telefonkönyvet és kinyitom az állatok „címszó"nál gondolván, állatmegőrző vagy netán állatmenhely nevű intézményre lelek. Találom az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomást. Több állati név nem lévén, hívom ezt. Az állomás szakállatorvosa, dr. Müller Mária nem sok jóval kecsegtet: - Nagy szükség lenne állatmenhelyre és állatpanzióra is, de tudtommal az egyetlen, a domaszéki is megszűnt. Szegeden csak a gyepmesteri telep „ad otthont" a kóbor állatoknak. Megőrzést, gondozást ott nem vállalnak. Őrzik ugyan néhány napig a gazdát vesztett ebeket, cicákat, s ha ennyi idő után a tulajdonos nem jelentkezik, akkor az elhagyott, elűzött négylábút vagy kiirtják vagy az orvosegyetemnek adják el kísérleti célra. - Egyre több a kóborló kutya és macska a városban. A napi begyűjtéseken kettőthármat befogunk - tudom meg Farkas Lászlótól, a gyepmesteri telep vezetőjétől, aki azt is elmondja, hogy igencsak költséges a kóbor állatok tartása. Hat napig kötelesek őrizni a begyűjtött ebet, macskát, várva a gazdák jelentkezését. Naponta 180 forinba kerül egyegy kutya tartása. A gyepmesternek is csak egyről, a domaszéki menhelyről van tudomása. BANK • Volt egyszer egy állatmenhely Kutyavilág Fotó: Gyenes Kálmán Tegyük fel, hogy van egy kutyám, dc nincsenek barátaim, jószomszédaim, akikre nyugodt lélekkel rábíznám az ebemet, amíg nyaralok. Persze közbejöhet egy betegség, kórházban töltendő hetek, ami alatt nincs gazdája az én egyetlen hű társamnak. De előfordulhat az is, hogy kényszerűségből örökre meg kell válnom tőle. Próbálkozom tovább a domaszéki önkormányzattól kapott telefonszámon. Az egykori állatmenhely tulajdonosa csak azt hajtogatja, hogy társadalmi oka van annak, hogy az ő domaszéki menhelyét be kellett zárni. Hiába teszem fel a kérdést többféleképpen, hogy konkrétan mit kell ezen értenem, csak annyit hajlandó mondani, hogy ez a társadalom nem alkalmas az állatok védelmére. Képtelen vagyok kihúzni belőle a nevén nevezett okot, amiért fel kellett sz'ámolnia állatmenhelyét. Időközben gyűlnek a telefonszámok a noteszban, köztük a dorozsmai önkormányzaté, valaki ugyanis tudni véli, hogy Dorozsmán van kutyapanzió. Nincs, nem volt, nem lesz hangzik a tömör válasz, ám, hogy ne menjek el üres kézzel, újabb, ezúttal algyői telefonszámot kapok. A vonal másik végén tudatják: nem kérem, ez nem megőrző, nem panzió, ez az elhullott jószágok gyűjtőhelye. Ide élő négylábú csak állatorvosi megfigyelésre kerül. Az állataik ideiglenes megőrzését avagy végleges gondozását igénylőknek megspóroltam néhány telefont. Ne tessék keresni se állatpanziót, se állatmenhelyet, mert Szegeden és környékén ilyen intézmény nem található. K. K.