Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-06 / 155. szám

KEDD, 1993. JÚL. 6. HAZAI TÜKÖR 5 Kazuhiro Korenaga (Japán) • Változó szemhatárok Nemzetközi kiállítás a Kálvária Galériában Ami azt illeti: stílszerű a fo­gadtatás. Mindjárt a bejárat mellett mesterien sűrített cor­pus és kálvária-motívumok fo­gadják a látogatót. Mizser Pál festőművész készítette e bra­vúros grafikát. Mindenesetre, ha én lennék a galéria tulajdo­nosa, azon nyomban megven­ném e művet. Pusztán csak azért, hogy méltó, korszerű emblémája legyen az üzletem­nek. Persze máskülönben nem kell félteni a Kálvária Galériát. Egyre inkább kitesz magáért. Nem elég, hogy egyre-másra felkarolja a rangosabb helyi és fővárosi művészeket, de mind­emellett a külföldi alkotók be­mutatására is gondot fordít. Most például belga, japán és magyar képzőművészek fest­ményeiből és grafikáiból jött létre egy érdekes, tanulságos kiállítás. Hogy hogyan? El sem hin­nénk, milyen egyszerűen. Rácz I. Géza, a galéria tulajdonosa meglátogatta Mizser Pált. Már csak azért is, mivel az ismert festő évek óta nála készítteti a kereteit. A műteremben azután kiderült: Mizser ugyanúgy ba­ráti viszonyban van a belga művészekkel, mint a japánok­kal. így egy kollektív meghí­vás következett, s máris meg­született egy nemzetközi tárlat. Ami azért mégsem minden­napos Szegeden. De nézzük a műveket! Ki­derül itt: a belgák művészi vi­láglátása egész közel áll hoz­zánk. Ők is pesszimisták, dü­hösek és elégedetlenek. Dirk de Witte figurái például a vá­rosi emberek kietlen magányát idézik. Mintha Munch vagy Ensor szelleme folytatódna bennük. Ahogy Mon Coppens és Wem Cornelissen is meg­csömörlött a civilizáció jótéte­ményeitől. Nem csoda így, hogy az egyik oldalon groteszk bábfigurának, a másikon meg természetpusztító szörnynek látják az embert. Innen adódik, hogy képeiken a vad, expresz­szfv előadás dominál. Nekem azonban a japán al­kotók művei tetszettek legin­kább (Fumio Wakabayashi, Kazuhiro Korenaga). Bennük finomságot, formai sokré­tűséget és bölcsességet is talál­hattunk. Jellemző például, hogy az előbbi aikotó egyik so­rozata mindössze csak egy po­hár folyadékra koncentrál. Mégis kozmikus sugallatokat ébresztenek e lírai absztrak­ciók. Miként Kazuhiro Kore­naga montázsos kompozíciója is a mindenség dimenzióival határozza meg az emberi léte­zést. Ha egy kiállításon öt-hat je­lentős mű szerepel: az már esemény. Azt már érdemes megnézni. Mint ahogy az sem mellékes, hogy a galéria sem­miféle többletet nem tesz rá a képek művészi árfolyamára. Szuromi Pál • A múlt csütörtöki közgyű­lésen dr. Lippai Pál polgár­mester nem volt jelen, amikor a fönti határozat megszületett. Viszont végig résztvett a pá­lyázatot elbíráló bizottság munkájában. • Egyetért Szilvásy képvi­selő úrral abban, hogy a zsűrinek nem volt joga el­dönteni a pályázatot? - A közgyűlés jegyző­könyve szerint a képviselő úr az önkormányzati törvényre hi­vatkozott, amely szerint a bi­zottságoknak nem lehetnek tagjai a hivatal dolgozói. Esze­rint hoztuk létre annak idején és működnek azóta is az állan­dó bizottságaink. A közgyűlés által jóváhagyott összetételű, a nézőtéri pályázat elbírálására felkért ad hoc bizottság azon­ban semmiképpen sem tévesz­tendő össze ezekkel az állandó bizottságokkal. A pályázatok elbírálásának folyamatában egyébként felmerült, meddig terjed a zsűri kompetenciája: csak minősít, vagy döntési jog­köre van; akkor megnéztük a januári közgyűlés jegyzőköny­vét, mely szerint a nézőtéri be­ruházási programnak arról a részéről kell döntenünk, hogy ki lesz a mobil nézőtér kivite­lezője. • Az elmúlt csütörtöki köz­gyűlésen dr. Ványai Éva egyetértett dr. Szilvásy ja­vaslatával és többször hi­vatkozott arra, hogy a pol­gármesternek is ez az állás­pontja. - A jegyzőkönyv szerint nem erre hivatkozott. Hanem arra, amibén valóban meg­egyezik az álláspontunk, hogy tudniillik a zsűri két különböző döntést hozott anélkül, hogy közben érdemben megvál­toztak volna a körülmények. Mint emlékezetes, először a Compack javára döntöttünk, aztán a Nüssli javára megvál­toztatta döntését a zsűri, holott az új szakértői vélemény lé­nyegileg nem tért el az elsőtől. Személyes véleményem szerint semmi sem indokolta az első döntés megváltoztatását, de kisebbségben maradtam. Újra kezdtük a pályázatok meg­vitatását. végül szavaztunk és a • Nézőtér, szappanopera, X. rész: » Háborodott elmére vall w ••• Nézőtér a 30-as években. Lehet, hogy egyszerűbb lenne visz­szaállítani? Nüssli-ajánlat kapott több vok­sot. • Akkor végülis ,jól jött" a távollétében hozott csütör­töki határozat... - Nem tartom szerencsésnek egy meghatározott célra létre­hozott bizottság jogkörét utó­lag elvitatni. Hiszen ez olyan „forgalmi" bizonytalanságot teremthet, amelyben megkérdőjelezhetők a szegedi önkormányzat által lefolytatott, jövőbeni, hasonló eljárások. Úgy gondolom, fon­tosabb az önkormányzati dön­tések iránti bizalom, mint az, hogy egy döntési folyamatban érvényesül-e a polgármester, vagy az alpolgármester állás­pontja. Természetesen dr. Ványai Évát is megkérdeztük, ám ő ra­gaszkodott hozzá, hogy az ügyről teljes áttekintést adó, írásbeli nyilatkozata kerüljön nyilvánosságra; kérését - terje­delmi okok miatt - csak követ­kező lapszámunkban teljesít­hetjük. » A csütörtöki közgyűlés e na­pirendi témájának főszereplője, dr. Szilvásy László beszélgeté­sünkkor már-már megesküdött arra, hogy a zsűri több hónapos működése alatt „végig abban a boldog tudatban élt": a döntés a közgyűlésé. (Az eskütől ­kereszténydemokrata kép­viselőről lévén szó - eltekin­tettünk.) Azért nem szólalt fel a korábbi, a sajtóközlemé­nyekben is rendre döntésnek titulált zsűri-működés ellen, mert csütörtökön kapta az első olyan előterjesztést, amelyből világossá vált számára: nem-' csak a sajtó, hanem a hivatal is döntéshozóként kezeli a zsűrit. Tévesen, mert a közgyűlés csak a pályázatok minősítésé­vel bízta meg, magyarán döptéselókészítéssel. Nem is tehetett mást, hiszen az önkor­mányzati törvény nem tesz kü­lönbséget állandó és ad hoc bizottságok között amikor kimondja, hogy döntéshozó bizottságoknak nem lehet tagja önkormányzati hivatali tiszt­viselő. Szilvásy úr, mint mondta, hónapok óta arra várt, hogy a közgyűlés elé „rendes" döntés­előkészítő javaslat kerül, s eléggé mérgelődött is a tehetetlenkedés, időpocsékolás miatt. Ha a kulturális ágazat, amelyhez az. ügy tartozik, libe­rális felügyelet alatt állna, már régen szóvátette volna a tehe­tetlenkedést, de talán érthető, ha az (MDF-es) alpolgármes­ternőt „csak kellő mérséklettel illeti kritikával". Arra a kérdésre, nem érzi-e, hogy a nézőtér-ügy legújabb bonyolítójaként kárt okoz, le­járatja az önkormányzati dön­tési folyamatot, azt válaszolta: „Már igazán mindegy neki, korábban lejáratódott." Arra pedig, hogy rosszhiszemű hí­resztelések szerint azért segít az alpolgármesternőnek az olcsóbb Compack ajánlat tá­mogatásában, mert ígéretet ka­pott: a maradék pénz egyházi célokra fordítható - jóízűen nevetett. „ Jó volna a pénz, csak arra kevés volna; ami ma­radna, az raktár- és műhely­bázisra kell, meg egy új pá­lyázatra, amely a színházi in­tendatúra megvalósítását, a színházak szervezeti összevo­nását célozná meg." Végül kijelentette: nem sajnálja, ha húzódik még egy darabig a nézőtér ügye, ha ez az ára egy „elmeháborodottságra valló döntés" megakadályozásának. Mert háborodott elméjű az az ember, aki két egyformán jó minőségű áru közül a drá­gábbat választja - közölte a vá­rosatya. Sulyok Erzsébet • Megnyílt a XXIi Szegedi Nyári Akadémia Konferencia a vallásoktatásról A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola dísztermében tegnap dr. Gyulay Endre Szeged-Csa­nádi megyéspüspök beszédével megnyílt a XXII. Szegedi Nyá­ri Akadémia keretében rende­zett valláspedagógiai konferen­cia. A tanárképző főiskola nagymúltú nyári továbbképző rendezvényeinek programjára idén először került fel a vallás­pedagógia témája. A konferen­cián résztvevő hazai és határon túli magyar hittanárok és hit­oktatással foglalkozó szakem­berek hétfőtől négy napon át a legkülönbözőbb vallásokta­tással kapcsolatos témákról szóló előadásokat hallgatnak és vitatnak meg. A konferencia megnyitó­jában dr. Gyulay Endre püspök a nevelés és a tanítás között tett különbséget, mondván: vé­leménye szerint a világnéze­tileg semleges iskolák zá­tonyra futottak, mégpedig az­zal, hogy „csak" oktatásra, és A megnyitó. (Fotó: Nagy László) nem a keresztényi értékszem­léletből kiinduló nevelésre tö­rekedtek. Mint dr. Gyulay Endre elmondta, a II. Vatikáni Zsinat, amely az egyházon be­lül is újító változásokat hozott, a vallási nevelés kérdésében is lefektette azokat az alapel­veket, melyekre a tudományos felépítést kell megtalálni; A nevelés kérdésével foglalko­zott, és előadásában - az oszt­rák példa kapcsán - az élmény­irányultságú vallásos nevelést tartotta előnyösnek Martin Jiiggle professzor, a Bécsi Val­láspedagógiai Intézet és a Bé­csi Egyetem Katolikus Teoló­gia Fakultásának hitoktatás­tanára. A bécsi professzor lé­nyeglátó és rendkívül racioná­lis előadásban foglalta össze a vallásoktatók munkájának le­hetőségeit s esetleges konflik­tusait a társadalomban. Ezer­hétszáz éven át nem volt val­lásoktatás, de keresztények mégis voltak - kezdte a pro­fesszor, aki szerint mára a ka­tekézis a gyerekek katekézi­sévé, az együttélés által való természetes keresztényi tanulás pedig egyszerű hittanítássá szúkült. Ennek oka, hogy a szülői nevelés szerepe kisebb lett - „ahogy a patikák felál­lítása oda vezetett, hogy a há­ziorvoslás leértékelődött". En­nél fogva a korábbi hitoktatási rendszer tudásirányultságúvá vált, mintha a hit csak egy tanrendszer elfogadásán múl­na. Dr. Martin Jággle szerint a témát nem lehet csak" szak­emberként megközelíteni, más­felől pedig azt sem elég han­goztatni, hogy a hitoktató az egyház megbízottjaként áll a diákok elé. Ha a hittanár a val­lásos tanítást mint vitán felülit, objektív igazságként tárja elő, akkor az iskolában egyszerű funkcionáriussá válik. Istenről viszont - tartja a professzor ­csak az életkörülmények, a hét­köznapok ismeretében lehet úgy beszélni, hogy az segítsen az élet értelmének megtalálá­sában. S. P. s. • Reform vagy rendszerváltozás? Jubilál a TIT nyári egyeteme Hagyományosan arra töre­kednek a kurzus szervezői, hogy minden évben az éppen időszerű, a pedagógusokat leg­inkább érdeklő témák szere­peljenek, s szakmai tekintélyek álláspontját ismerhessék meg a tanárok. Az idén a „Reform vagy rendszerváltozás" össze­foglaló címet kapta az előadás­sorozat; azokról az aktualitá­sokról, vitákat kiváltó témákról lesz szó, amelyek a rendszer­váltás óta eltelt években nem­csak a szakmai közvéleményt foglalkoztatják. Ilyen az isko­laszerkezet változásának témá­ja, az alaptanterv és az értéke­lés, a változó vizsgarendszer problematikája. Tegnap átfogó képet kaptak a hallgatók az iskola funkció­iról az ezredfordulón. Mészá­ros István egyetemi docens előadásából. Ma. kedden dél­előtt 9-kor Gazsó Ferenc szoci­ológus, a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem tanára „Orszá­gos, regionális és helyi oktatás­politika" címmel a politika és a közoktatás viszonyát elemzi. Az Oktatáskutató Intézet tudo­A 30. alkalommal ren­dezi meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a szegedi pedagógiai nyári egyetemet. A tegna­pi megnyitón dr. Ványai Éva alpolgármester kö­szöntötte a résztvevő pedagógusokat, s a jubi­leumi kurzust dr. Ágos­ton György egyetemi ta­nár nyitotta meg, aki évtizedekig sokat tett a nyári pedagógus-tovább­képző fórum sikeréért. mányos igazgatója. Lukács Pé­ter az iskolaszerkezet változá­sainak szociológiai kérdéseiről tart előadást 11 órakor, az inté­zet főigazgatója. Kozma Ta­más pedig az oktatásfejlesztési koncepció feltételrendszerét, a politikusok és a szakértők szerepét vizsgálja délután 3­kor kezdődő előadásában. A július 9-én záruló nyári egyetem előadásainak helyszí­ne az idén is az SZBK előadó­terme.

Next

/
Oldalképek
Tartalom