Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-05 / 154. szám

1993. július 5. Ili" SPORTJA 3 A Szeged SC NB Il-es labdarúgócsapatának sorsa, mint ismert, a június 19-i, utolsó fordulóban dőlt el. Akkor vált biztossá, hogy nem esik ki a másodosztályból, és végül 28 pontjával (10 győzelem, 8 döntetlen, 12 vereség, 39-46-os gólkülönbség) a 13. helyen zárta a bajnokságot. A végső helyezés elsősorban a csúfondáros őszi szezon számlájára írandó, ugyanis csak a tavaszi idény eredményeit véve figyelembe, 17 pontjával (22-19) az előkelő negyedik helyet foglalja el a Szeged SC... Tavaly ősszel, három fordulóval az idény befejezése előtt vette át a csapat irányítását Czibere László. Vezetőedzőként 18 mérkőzésen irányította a társaságot, amely vele 8 győzelmet, 6 döntetlent és 4 vereséget ért el. Ez, akárhogyan is nézzük, 61 százalékos teljesítmény. Ha összességében ennyit teljesített volna a társaság, osztályozót játszhatott volna! A szégyenletes őszi vergődés végére a 24. órában bekövetkezett edzőváltás tett pontot. Az addig csak az ifjúságiakkal foglalkozó Czibere László csak némi vajúdás után adta be derekát. - Ingadoztam, mert nem láttam biztos anyagi hátteret a csapatnál - avat be a klub „titkainak" egyikébe. - Hiúságom legyőzte aggályomat, mert úgy gondoltam, edzőként kiemelkedhetek a szürkeségből. Döntésemet nem bántam meg, ugyanis számomra óriási élmény volt ilyen jó focistákkal együtt dolgozni. Az ellehetetlenülés határán - A nagyszerű közösséget alkotó együttes mégis úrrá tudott lenni az ismert nehézségeken, képes volt felülkerekedni az egyéni érdekeken... - Amit tettek, egymásért, a csapatért, szenzációs helytállásként tudom minősíteni! Lehetőségeinket meghazudtoló, igen-igen erős alapozáson vettek részt a játékosok, akik zokszó nélkül csináltak mindent. Az akkor végzetteknek köszönhetjük, hogy a későbbiekben - a már említettek Egy házi gólkirályt (balról Kiss Ferenc) nem lehet letaglózni. (Fotó: Gyenes Kálmán) A Czibere László kilép a „körből"? A lelátón csak pocskondiázták a focistákat fl bennmaradás nem oldott meg semmit. - Akikkel majdhogy zátonyra futott, és majdnem bukott az edző is... Mert ugye, ha ne adj' isten kiesik az NB ll-ből a csapat, a „nép szája" mindent, csak jót nem mondott volna a társaságra. Függetlenül attól, hogy rajta kívülálló okok is jócskán közrejátszottak a történésekben. - De még mennyire! Az ellehetetlenülés határán álltunk, egy megyei másodosztályú csapatnál különbek voltak a körülmények. Tudom, az olvasónak már a könyökén jönnek ki sirámáink, mégis emlékeztetnék arra, hogy a mai napig nem kaptunk fizetést és pontpénzt, az edzések után hosszú heteken át hideg vízben fürödtek a játékosok... Május 16-án játszottunk Kazincbarcikán, akkor kezdődött, és hét meccsen át tartott Canossa-járásunk. Kiderült, hogy fizetésképtelen a klub, csak hitegettek bennünket a vezetők, miközben élethalálharcot vívtunk a bentmaradásért. ácsnak: Zoli, ne Egy nyugodt pillanat a gránitkeménységű kispadon miatt — nem csuklott össze a társaság. A délutáni edzéseken, mert a vfzgondok miatt csak akkor gyakoroltunk az utóbbi időben, az „öregek" vitték a prímet, biztatták, hajtották a fiatalokat. Hogy mennyire komolyak, élesek voltak ezek az egymás elleni csaták, bizonyság rá, mindenki sípcsontvédőben játszott... Hallottam jóakaróinktól, hogy öreg-fiatal ellentét alakult ki a csapaton belül. Ez így nem igaz! Lehet, hogy volt, akinek nem tetszett az ösztökélés, az, hogy az edzésen és az előkészületi meccsen is hajtani keli, de aki ebből gondot csinál magának, megérdemli sorsát. A kollektívát a szegénység kovácsolta baráti közösségé, amelyre mindvégig a régi idők focijának csodálatos hangulata volt a jellemző. Még Nagy Zsolt is lelkesedett — Szándékosan kerülöm, hogy bármiféle rangsor szerint kerüljenek szóba a játékosok. Olyan focisták azonban minden csapatban vannak, akik valamivel kitűnnek társaik közül. A Szeged SC-ben kik voltak ezek? - Esetünkben tényleg nem lenne szerencsés bármiféle értékrendet is állítani. Akiket megemlítek, elsősorban emberi tartásukért teszem. A pályán mutatott teljesítményüket olykor-olykor lehetett vitatni, ám mégis ők tartották össze a gárdát, főként nekik köszönhető, hogy nem esett szét a csapat. Közéjük tartozik Hajdú Attila, Nagy Zsolt (lelkesedéséért, példamutató edzésmunkájáért), Ott lakán Mihály, a Takács fivérek, József és Zoltán, Takó Feri és Kiss Feri. - Volt egy bajnokság, amit a Szeged SC szempontjából - a tapasztalatok kellő módon való hasznosítása, a tanulságok levonása után - gyorsan el kell felejteni. A vezetőedzőtől, mert ki mástól kérdezném: hogyan tovább? - Nincs tovább! Egy évvel sikerült elodázni az összeomlást, de bentmaradásunkkal semmi, a klubon belül uralkodó zűrzavar meg pláne nem változott, sőt... A csapat játékosai június 22-én önerőből, illetve támogatóink - a HungItalia Kft., Fenyvesi László vállalkozó, Gerecz Péter üzv letember. Kása Zsigmond vállalkozó, az Aranylabda étterem -jóvoltából finanszírozott közös vacsorán búcsúztak el egymástól. A vezetők annyira sem érdemesítettek bennünket, hogy közöljék velünk szándékaikat, azt, hogy kire számítanak, kire nem! Kilenc labdarúgónak lejárt a szerződése, hogy mi lesz a sorsuk, nem tudom megmondani, mint ahogyan azt sem, mit csinálok ezután... Közöny vette körül a csapatot - Erről, ha lehetne valamit bővebben... - Szép is, jó is, de borzasztóan nehéz is volt az olykor gránitkeménységűnek tetsző kispadon. Kétségbeejtő közöny vette körül a csapatot, ugyanakkor gyűlölet sugárzott a pocskondiázó Tisza-parti leátóról, mintha mindenről csakis a játékosok tehettek volna! Minket gyűlöl a vezetőség - mert nem estünk ki -, szid a szurkoló, miért nem játszottunk jobban, eredményesebben, szóval elegem lett az egészből! Munkahelyet keresek, meglehet, hogy egyelőre legalábbis - „kilépek" a szegedi labdarúgóéletből. * Utószóként csupán annyit: a klub 12 pontért járó - szerződésben foglalt - prémiummal és háromhavi fizetéssel tartozik a játékosoknak, akikkel július 13-án találkoznak (?) az egyesület vezetői... GYÜRKIERNŐ