Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-01 / 151. szám

6 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. JÚL. 1. • Kéthetente, csütörtökön Civil szolgálat • Ultrahangos előjegyzési naptár Kevés az orvos és a műszer, sok a beteg Az SZDSZ szegedi szerve­zetének jogsegélyszolgálata három esztendeje ad jogi se­gítséget a hozzájuk fordulók­nak. E szolgálat működése során szerzett - immáron több­éves - tapasztalatok arról győzték meg a tanácsadókat, hogy a változások, valamint a jogbizonytalanságok szenvedő alanya: az állampolgár nehe­zen, vagy egyáltalán nem ké­pes egymaga a hivatalos ügyei intézésére. A jogsegélyszolgá­lathoz fordulók többsége egy­egy intéznivalója kapcsán sok­szor azt sem tudja, melyik hi­vatalhoz, intézményhez, s mi­lyen formai elvárások betartása mellett fordulhat. Szükséges­nek látszik - a jogon kívül ­más területek szakembereinek bevonása is a tanácsadó mun­kába. Ezért hívják életre - a jogsegélyszolgálat mellett - az SZDSZ szegedi szervezetének civil szolgálatát, amelynek népszerűsítésére tegnap hívott össze sajtótájékoztatót Rózsa Edit, országgyűlési képviselő. A kéthetente csütörtökönként működő civil szolgálathoz bárki fordulhat hivatalos ügyé­nek intézését segítő, könnyítő tanácsért, valamint a vállal­kozások alapításával, működte­tésével, finanszírozási és egyéb kérdéseivel kapcsolatos útba­igazításért. A civil szolgálathoz fordu­lók ügyei kapcsán fény derül­het olyan problémákra, eseten­ként joghézagokra, amelyek­nek megoldására a képviselőnő javaslatot tehet a Parlament­ben. Az SZDSZ'civil szolgálata július 8-án, csütörtökön dél­után 4 órakor kezdi meg mű­ködését a párt Földvári utcai székházában. K. K. • A röntgen vezető főorvosa dr. Hoffman Ildikó munka­társaival együtt hozzászokott e kérdéshez, hiszen a páciensek, különböző stílusban - ki-ki vérmérséklete szerint - na­ponta kérdezik ugyanezt. - Először is pontosítsunk ­kezdi a főorvosnő - s ne ve­gyünk inindent egy kalap alá, hiszen nem minden röntgen­felvételre, átvilágításra kell heteket vagy akár napokat vá­rakozni. Az ultrahangvizsgá­latra, a gyomorröntgenre való­ban 3-5 hét az előjegyzési idő. Mégpedig azért, mert egyetlen ultrahangkészülékünk van. A műszerhiányt tetézi, hogy ke­vesen vagyunk. Négy szakor­vossal, egy szakképzetlen és három részmunkaidőben fog­lalkoztatott nyugdíjas orvossal egyszerűen képtelenség na­ponta több beteget vizsgálni, mint amennyit most ellátunk. Az már az én gondom, de a betegek is megszenvedik, hogy hiába hfrdettünk meg orvosi állásokat, nincs jelentkező. Ez a szakterület nem népszerű a kollegák körében, s ha mégis erre adják a fejüket, akkor is inkább a korszerű műszerekkel felszerelt klinikákra vagy kórházakba mennek, hiszen ott lehetőségük van szakmailag fejlődni, a legkorszerűbb rönt­gendiagnosztikát megtanulni. - Ez valóban belsó ügy és gond, ami sajnálatos tény, de nem hiszem, hogy a gyomor vagy hasi görcsben fetrengő beteg számára görcsoldó hatású lehet. - Az akut esetekben ­amikor sürgős vizsgálatot kér a beutaló orvos - azonnal meg­röntgenezzük, ultrahangozzuk a beteget. Egyetlen egyszer sem küldtünk el pácienst, akinek beutalóján az orvosa jelezte a sürgősséget. Mi több, az előjegyzéskor felhívjuk a beteg figyelmét: beszélje meg a háziorvosával, kivárhatja-e a 3-5 hetes időt. Ez jószerével felesleges, hiszen a háziorvos a beutaláskor már el tudja dön­teni, hogy a gyomorröntgen vagy az ultrahang halasztha­tó-e egy időre avagy sem. Tény az is, hogy az utóbbi évben jelentősen nőtt a betegfor­galmunk. Ennek egyik oka, hogy sajnos gyarapszik a bete­gek száma, a másik, hogy a háziorvosok - a megelőzés ér­dekében - pácienseiket elkül­dik szűrővizsgálatra is. • A várakozási idő - a sürgős eseteket kivéve - tehát marad az ultrahangra, a gyomorrönt­genre annak ellenére, hogy dolgoznak a rendelő röntgen­orvosai. Bár éppen sztrájkol­hatnának is, hiszen egy szakor­vos 17 ezer forintot visz haza, s itt aztán tényleg nincs pa­raszolvencia. S a számoknál maradva: tavaly 42 ezer 235 ultrahangvizsgálatot, 76 ezer 528 röntgenvizsgálatot végez­tek az l-es rendelőintézeteben. Erre mondják, hogy nagy­üzem. Kalocsai Katalin • A dolgozók egy része meg­próbált elébemenni az esemé­nyeknek: Munkavállalói Rész­tulajdonosi Program keretében bejelentették, meg kívánják vásárolni a szegedi gyár egy részét. - Alszik az egész a cég! Se új termék, se komolyabb be­ruházás. Mindenki az új tulaj­donosra vár, meg arra, hogy történjék végre valami ­mondja Árvái László, aki a munkája mellett arra adta a fejét, hogy az elmúlt hónapok­ban két társával MRP-szerve­zetet hozzon létre Szegeden: De ez csak látszatra olyan egyszerű. A Magyar Kábelmű­veket ugyanis jól összerakták annak idején: úgy gondolhat­ták, minél nagyobb egy cég, minél hatalmasabb a leje, annál jobban dolgozhat. így azután a szegedi gyár is csak része a gépezetnek: fogaske­rék, amelyik forog, de mintha elfelejtették volna megolajozni - olykor-olykor már megcsi­kordul. - Tavaly ősszel kezdtük szervezni a Munkavállalói Résztulajdonosi Programot Szegeden. A Felkínálom cí­mű tévéműsorból jött az ötlet. De mi megtoldottuk azzal, hogy ha már vásárolunk, akkor legyünk önállóak. Szeretnénk leválni a pesti központtól, mert úgy gondoljuk, sokkal életké­pesebb lenne a szegedi cég, ha magunkra maradnánk - mond­Kábeli zűrzavar? • A dolgozók „lottóztak-totóztak" is ja Orodón András, az MRP­program másik szervezője. • Mi a hajuk a nagyválla­lattal? - Nézze, a budapesti köz­pont már régen nem tartja ke­zében a vezetést. Nincs világos elképzelésük se a piacról, se a privatázicóról. A szegediek az arany tojást tojó tyúkok: több mint három milliárdos volt ta­valy a termelésünk, 510 milliós nyereséggel. Az éves átlagke­resetünk mégsem érte a 380 ezer forintot. A pesti központ­ban viszont meghaladta a havi 160 ezret. Hol volt még a privatizáció, amikor 1985-ben már önálló­sulni szerettek volna a szegedi­ek! Az akkori igazgató, Tom­bácz József meg is próbálta ezt képviselni a vállalati tanács­ban. Nem sokkal később felvitték Budapestre: Bár néhányan azt suttogják, inkább félreállították egy idő­re. - Nem igaz, hogy a Magyar Kábelműveknek nincs határo­zott elképzelése a privatizációt illetően - fogad az irodájában az igazgató, Zádori János. Papírokat tesz elém. Mutat­tfuhahat Július 1-jétől blúzok, szoknyák, blézerek, kosztümök 40-50-60% árengedménnyel kaphatók (amíg a készlet tart) Szeged, Tisza Lajos krt. 51. ja, hogy tavaly június 29-én jelent meg az MRP-törvény. - Július 14-én, a Bastille bevétele napján emelkedett jogerőre. És nézze meg: az MKM augusztus 26-án már letette az asztalra az ezzel kapcsolatos tanulmányát. • Mégis, a szegedi dol­gozók adták be elsőként M RP-programjukat! - Zavaros ez az egész. Azon megy a vita a cégen be­lül, hogy beadhat-e egyáltalán a szegedi gyár önállóan ilyen programot. Először a vagyon­ügynökségnek szét kellene szednie a céget, csak utána lehetne önállóan pályázni. De igazából nem is ez a kérdés. Voltak dolgozók, akik a sze­gedi MRP-listát is aláírták, meg a központit is. Kitöltötték a lottót is, meg a totót is - biz­tos, ami biztos. Az a baj, hogy nagyon elhúzódott az egész privatizáció. Március 12-e óta államigazgatási felügyelet alatt áll az egész MKM. Most már mindenről ha elad bennünket, az ó fele­lősségére teszi. Egy biztos csak, az állami nagyvállalatnak át kell alakulnia részvénytár­sasággá. - Nem az az alapkérdés, hogy egyben maradjunk-e, vagy külön-külön próbáljunk szerencsét - mondja dr. Har­mati István gazdasági igazgató - Ha külföldi veszi meg a cé­get, akkor gyakorlatilag a mun­kahelyek eladásáról van szó. Tudni kell, hogy Nyugat-Euró­pában óriási szabad kapacitá­sok vannak a kábelgyártásban. A külföldi befektetőknek piac kell, nem pedig termelőüzem. Ettől félünk. • Ki jöhet szóba vásárló­ként? - Nagy az érdeklődés, amennyire mi tudjuk. De mi hazai privatizációt szeretnénk. Olyan vevőt, amelyiknek ér­deke a termelés fenntartása. Legjobb lenne sok kis befek­tető. - Egyet akarunk a munká­sokkal: biztos munkahelyet. Csak éppen mindenki másképp képzeli - veszi vissza a szót az igazgató - Még él az a nézet, hogy csak a fizikai erőfeszítés jelent munkát. Ezért is van az, hogy a leszakadáspártiak azzal érvelnek. Pesten magasabb az átlagkereset. Valóban, a köz­pontban sok a vezető és ez emeli az átlagot. A legelszo­Viszonteladók, magánszemélyek, figyelem! Mosóporakció a Vörös és Leánya Kft-nél! Omo mosóporok, valamint új Perlux, Biopon automata, Flóraszept akciós áron való értékesítése, amíg a készlet tart! Cím: Vörös és Leánya Kft. Szeged, Damjanich u. 15/B, illetve Deszken, a Diszkontház előtt. Ne feledje, mosóporakció a Vörös és Leányánál július l-jétől! morítóbb, hogy fél éve mind a két MRP program ott pihen az AVÜ asztalán. Igazából a me­nedzsmentnek sincs már bele­szólása a privatizációba. Az azért hozzátartozik a történethez, hogy a MKM ma­ga is elvégezhette volna az átalakulást, ha időben leteszi a programját. A határidő azon­ban lejárt: maradt az állam­igazgatási felügyelet. - A vagyonügynökség is szimpatizál a szegediek elkép­zelésével - mondja Orodán András - Ezt a hatalmas céget egyben egyébként is képtelen lenne bármelyik bank finan­szírozni. Amikor december beadtuk az ÁVÜ-höz az MRP­programunkat, azonnal kitudó­dott Pesten is. Ott is aláírá­sokat gyűjtöttek, hogy egyben privatizálják az egész céget. A gyárban számolnak: a szegedi cég tisztes nyereséggel dolgozott tavaly is, de mire felért az eredmény, szét is forgácsolódott. Márpedig nem mindegy a dolgozóknak, milyen céget vásárolnak majd meg - legalábbis részben. - Miféle piaci magatartás az, hogy huszonkét százalékot rá kell tennünk minden belföl­dön értékesített kábelre, mert a központot ebből lehet csak eltartani! - méltatlankodnak a gyárban. - Tudja mi lett ennek a vége? Idejött a külföldi, meg­vette világpiaci áron a kábelt, majd rátett tíz-tizenöt száza­lékot és visszahozta eladni. A nyereséget pedig szépen csend­ben zsebretette. Ezt nem akar­juk. És éppen kapóra jött ehhez az MRP - mondják a szerve­zők. - Kétmilliárdos hitellel mű­ködik a Kábelművek. A ka­matokat természetesen eloszt­ják a gyárak között. Ezért más az eredmény itt helyben, mint mire fölér - magyarázza Zá­dori János igazgató. - Az az igazság, hogy az önállóság ellen is szólnak érvek. Mi csak bedolgozók vagyunk. Nincse­nek nemzetközi kapcsolataink, ha sikerülne a dolgozóknak megvenniük a szegedi gyárat, az egész cég jellege megvál­tozna. Bár 1985 éta nyereséges a Magyar Kábelművek, akárcsak a szegedi gyár, az azért hozzátartozik a képhez, hogy az eredmény évről-évre csökken. • - Tulajdonos kellene a cég­nek! - mondja mindenki. - Az idő viszont csak telik, a priva­tizáció azonban várat magára. Az udvaron a szocreál szo­bor széttárja három tenyerét: a muskátlik is érzik a veszélyt, amint a szél végigborzolja őket. - Egyetlen embert se tet­tünk az utcára! Szeretnénk, ha a privatizáció után is minden­kinek lenne munkahelye ­mondja búcsúzóul az igazgató. Jó esetben talán még a szo­bor is maradhat... Rafai Gábor M SYBA-FAX Függönytechnika Kft. szeretettel meghívja Önt 1993. június 1-4-ig a Mars téri vásárterületen megrendezésre kerülő OÁZIS '93 Bútoripari Szakvásár ,U" pavilonjába! Kiállított termékeink: - Syba* lamellás függönyök - Gyöngylánckezelésű roletták - Heroal® lakkozott alumínium hőszigetelő redőnyök és a - Minitokból lehúzható szúnyogháló NapvétMtm+biztonsúg Irodában+lakásban =SYB6-FUVX

Next

/
Oldalképek
Tartalom