Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-29 / 175. szám

l£ Sohasem volt nagyobb biztonságban Államkötvény 1995/G A Magyar Államkötvény rendszeresen kibocsátásra kerülő értékpapír. Tehát erre a befektetésre ön mindig számíthat. Mint most is, hiszen itt az Államkötvény 1995/G. Az Államkötvény 1995/G 1993. augusztus lO-én 2 év futamidővel kerül kibocsátásra. Fix kamatozású értékpapír, melynek kamata évi bruttó 19,5%. A kamatok minden év augusztus ío-től esedékesek. A kötvény 1995. augusztus lü-én jár le, tehát ezután már nem kamatozik tovább és ekkor névértéken felvehető. A futamidő azonban nem jelent szigorú lekötést. Pénze a forgalmazóhelyeken ismertetett feltételekkel, a futamidő alatt is mobilizálható. A Magyar Államkötvény 1995/G-t a jegyzési időszakban devizabelföldi, jogi- és természetes személyek, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok vásárolhatják a felsorolt forgalmazóhelyeken. A jegyzés kezdőnapja: 1993. július 26. A jegyzés zárónapja: 1993 augusztus 6. Kibocsátási árfolyam: i oo%, azaz száz százalék. Az államkötvény bármely belföldi természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra bármilyen korlátozás nélkül átruházható. Mint minden állampapírra, az Államkötvény 1995/G-re is állami garancia érvényes, tehát mind a kamatfizetést, mind a törlesztést az állam szavatolja. A Magyar Államkötvény sohasem évül el, tehát lejárta után is bármikor visszaváltható. Forgalmazóhelyek: Az MNB Csongrád Megyei Igazgatósága (6720 Szeged, Deák Ferenc u. 17.) és az MNB főpénztára. Országos Takarékpénztár Értékpapír Ügynökség Rt., 1051 Budapest V.,Vicjyázó F. u. 6. • Budapest Értékpapír és Befektetési Rt., 1052 Budapest V., Deák F. u. 5. • Corvinbróker Kft., 1054 Budapest V., Hold u. 25. • Creditanstalt Értékpapír Rt., 1051 Budapest V., Nagysándor J. u. 10. • Daiwa-MKB (Magyarország) Befektetési és Értékpapírforgalmi Rt., 1088 Budapest VIII., Rákóczi út 3. • Kulturvest Befektetési Kft., 1137 Budapest XIII., Újpesti rkp. 7. • K & H Brókerház Kft., 1054 Budapest V., Alkotmány u. 21. • Postabank Értékpapírforgalmazási és Befektetési Rt., 1051 Budapest V., József nádor tér 1. • Quaestor Értékpapír Kft., 1015 Budapest I., Donáti u. 18. • Talentum Értékpapír és Befektetési Ügynökség Rt., 1057 Budapest V., Akadémia u. 7. • Aranybróker Értékpapír Ügynökség Kft. 1054 Budapest V., Nagysándor J. u. 8. 10 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. JÚL. 29. Életmű lángokban Robigyerek jó heccet csinált. „Jó mulatság, férfimunka volt". Tök buli. Jajveszékelő háziak, sivalkodó állatok - az anyadisznónak csontig égett a háta. Minf a horrorfilmekben. Ritkán látni ilyet, a gazda még most sem látja, mert ahogy ránéz, elfutja szemét a könny. Na ja, mert a gazda érzelgős. Már az is megríkatja, hogy egy traktorgumi úgy néz ki, mint egy rosszul tekert drótköteg. Robi gondolkodik, ha hagyják, bár most úgy néz ki, egyelőre „oké a dolog", elmondta, hogy csinálta, mit csinált, aláírás, pecsét, anyja neve két példányban. Arról nem készült jegyzőkönyv, mit gondol Robigyerek a tanyai lakók lelki életéről. Egyáltalán: mi köze lehet egy eldobott gyufának (cigarettának?) a Dávidék lelkivilágához? Azt sem tudja, hogyan képes egy meglett férfi sfrni. Hogy is tudná..., ő sem tud. Csak dacos keményen leszegi a fejét és néz maga elé. Almában máglyákat lát, s ő gyújtja alatta a tüzet. Akkor boldog. A tűz szép, jó és meleg. Az ember melegségre vágyik. Az „államis gyereket" nem szeretik, megfagy körülötte a levegő. Hát felmelegíti. Nagy-nagy tűzzel. Előbb a nádas égett a tanya körül, de a tenyérnyi lángot pillanatok alatt derékmagasságúra szította a szeszélyes pusztai szél. Pusztaszeri szél. Faluszéli szél, amely éppen elég helyet találhatott volna a falu felé, ám egyenest a tanyának fordult. Vitte a lángot, megtámadta a szénaboglyát. Aztán a szalmakazlat. Égett a deréknyi rönkökből összedobált akácfarakás is. Attól meg a szalmabála, amely szinte az épületnek vetette a hátát. Nem volt menekvés. Megmozdult a falu, kirohant az egyetlen lajtkocsi, a kárt szenvedett háziak szerint üres lajttal, a hivatalos önkormányzati emlékezet szerint tele vfzzel. Ekkorra már öt lajtkocsi sem ért volna semennyit. Riasztás. Az életükért küzdő tanyaiak szerint egy óra is eltelt, mire tűzoltók jöttek a helyszínre, a tűzoltónapló szerint 19 perc múltán ott volt a piros autó - a kék lámpával. - Megfogtuk a tüzet mondja a napló alapján Mikovits Ottó őrnagy. - Nem ég el minden, ha előbb jönnek - mondja a sírásból felocsúdott Dávid gazda. De Dávid gazda nem az órát nézte, hanem negyedszázad önmegtagadó robotjának, kisparaszti kuporgatásának hamuvá olvadt vasdarabokká vált relikviáit. Amit tegnap még kuplungtárcsának, gyári csomagolású golyóscsapágynak, féltengelynek hívtak és súlyos ezrekben, tízezrekben mérték az árát, az mára nem több ócskavasnál, jobb esetben kárfelmérési jegyzőkönyv szomorú és lélektelen akták alapjául szolgáló - tárgyi mellékletének. - Még egy szöget is eltettem, hátha jó lesz valamire. Most még az a szög sem maradt meg. Mihez kezdek én már? - kesereg, s azt sem tudja, melyik üszkös félfájú épületmaradványnak fordítsa párás szemét. Pusztulás, mindenütt pusztulás. Ennyi az új világ, új élet ígérete. - Aztán biztosítva volt-e? Biztosítás? Akkor, amikor a „sok rossz gépből egy jót" alapon tákolja össze a mai mezőgazdasági kisvállalkozó - az ingatag piaci helyzet műszaki hátterét jelentő - gépparkját, s amikor üzemanyagra, vetőmagra, műtrágyára éppúgy kevés a pénze, mint egy jóízű vasárnapi ebédre?? Akkor a parasztember először a biztosításon spórol. Legföljebb imádkozik. „Az alattomosan támadó gyerek-gonoszságtól ments meg uram minket!" - A véletlen baleset, a gondatlanság (de még a hülyeség) ellen soha semmi és senki nem lehet bebiztosítva - mondja a tűzmegelőzési szakember, Mikovits őrnagy, aki hozzáedződött már, hogy nemcsak könnyeket lát meg egy tűztragédia helyszínén, hanem területbeosztást, anyagtárolást, gazdaságot, rendet, s minden olyan - amúgy rideg és kevésbé érzelemdús - dolgot, amelynek létét, hiányát, mennyiségét számokkal kifejezhető jellemzőit összevetheti a sokéves gyakorlaton alapuló szabályokkal, előírásokkal. Azt mondja, a hülyeség ellen nincs orvosság, tűz akkor is keletkezhet, ha vigyázunk, ám az már a legkevésbé sem mindegy, vajon a - bármi okból és bármi módon keletkezett - tűz pótolható veszteséget okoz-e vagy egy élet munkáját változtatja füstölgő romhalmazzá. Forgatja fejét az edzett tűzoltó, s elméletben rendezi az udvart. Ide rakná a gépeket, amoda a hordós gázolajat, emitt meg (gy rakná biztonságosan védett kupacba a súlyos akácfaderekakat. Lehetne, lehetett volna mindezt és mindent úgy, ahogy a gyakorlat által igazolt szabályok előírják, s ha bármikor is megkérdezte volna Dávid gazda a tűzmegelőzésre ingyen tanácsadással vállalkozó szakembert, legalább nem az egész vagyona hamvad el a lángokban. Az őrnagy szerint, ha csak egy kis „védőtávolság" van szalmakazal és istálló, fészer, szerszámos és ház között, nem történik ekkora baj. A földönfutóvá lett kisvállalkozó szerint a dübörögve égő tűznek senki és semmi nem állta volna útját. Döntetlen: a szakma és a fájdalom torzította ítélőképesség kilátástalan küzdelme. S egyáltalán: kilátástalanság. Egy kapa nem maradt épen, akár csak sejteni lehessen egy életképes parasztgazdaságot a tűz után. Dávid gazda sír, nem tud jobbat. Bent a községházán a jegyző - most hallotta a történetet először - a hivatalos önkormányzati segítség elvi lehetőségeit kutatja. Szegények ma az önkormányzatok. Már csak egyetérteni és megérteni tudnak, pénzük alig-alig van. Némán gurulunk hazafelé kilométereken át a sokat próbált tűzoltóval. Nagysokára megszólal: - Most alakul át a mezőgazdaság, felmbomlik a téeszmozgalom, megszűnőben a hivatalos rendszer, amely a tűzmegelőzést segítette. Mindenki a maga ura, a maga elszámoltatója. Kevesen tudják, pedig tudhatnák, hogy bárkinek ad ingyen is segítséget, tanácsot a tűzoltóság minden faluban. Változik a világ, csak a tűz a régi. Meg a tűzveszély... Igriczi Zsigmond Fotó: A szerző felvételei