Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-03 / 153. szám

12 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1993. JÚL. 3. KI OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCIMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZSGli), S\.iioii\/, PF.: 153.6740. TEUTON: 481-460 „Északid-problémák A Délmagyarország 1993. június 28-i számában Viharos közgyűlés az Északiban címmel cikk jelent meg, amellyel kapcsolatosan a közel tízezer lélekszámot (megközelítőleg háromezer szövetkezeti tagot) érintő cikk - nyilvánvalóan nem az újságíró-tudósító hibájából - több helyen helyesbítésre és pontosításra szorul. 1. A Csongrád Megyei Bíróság mint Cégbíróság az 1993. június 26-dik napjára összehívón közgyűlést nem minősítette törvénytelennek, mivel ez. az ügy a Csongrád Megyei Bíróságon még nem is volt és nem lehetett. (Az elnök távozott címszó alatt.) 2. A kiközölt meghívónak, ami a június 26-i közgyűlés összehívásáról szól. annak az a része, miszerint változatlan létszámmal a fél órával később összehívott közgyűlés határozatképes viszont törvénysértő, e/.t hirdette ki a közgyűlés levezetésével megbízott elnök. A június 26-ára összehívott közgyűlés jelenléti (vét több nem szövetkezeti tag házaspár két sorban; képviselettel megbízott ügyvéd (rta alá. amihez hozzátartozik, hogy az alapszabály szerint a nem tagnak szavazati joga nincs, ügyvéd nem is képviselhet több tagot a közgyűlésen, tekintettel arra, hogy a tagok jogaikat személyesen képviselhetik. Egyébként a határozatképtelenség nyilvánvaló volt. 3. A levezető elnököt a felügyelő bizottsággal egyetértésben igazgatósági határozattal bizonyítottan az igazgatóság bízta meg, továbbá a jegyzőkönyvvezető személyét is, ugyanis arra jogosultsága van. A levezető elnök és a jegyzőkönyvvezető személyében szavazást elrendelni szükségtelen. A jegyzőköny- hitelesítők személyét kell a közgyűlésen a jelenlévőkből megválasztani. A Csongrád Megyei Bíróság mint Cégbíróság semmilyen kitételt nem húzott át, nem is húzhatott át a június 26-i közgyűléssel kapcsolatosan. Saját magam, annak ellenére, hogy többen tettlegesen bántalmaztak, leköpdöstek, rendelkezésre álltam a sajtórfak és a rádiónak; elmondtam, mennyiben lenne törvénysértő a továbbiakban minden egyes lépés, aminek nem kívánok részese lenni. Annál sajnálatosabbnak tartom, hogy nyilatkozik dr. Ganyecz Mihály is ügyvédként, akiről majd az ügyvédi kamara fog nyilatkozni, hogy bejegyzett Ugyvéd-e, vagy netalán más foglalkozást űz. 4. Még sajnálatosabb, hogy Szemők Árpád, aki egyébként az MSZP megbízásából Szeged város önkormányzatának is tagja, törvénysértések sorozatára vette rá a jelenlévőket, semmibe véve a Csongrád Megyei Bíróság mint Cégbíróság végzését a szövetkezeti Törvény, az alapszabály rendelkezéseit. Kitől várja a törvények tiszteletét az átlag állampolgár, ha azt egy önkormányzati képviselő is lábbal tiporja? 5. Saját törvényeink szerint cfmszó alatt, a ..Miért érvénytelen a már összehívott közgyűlés?" kérdésre pontatlan a tudósító által megfogalmazott válaszom citálása, ugyanis az pontosan úgy hangzott el, ahogy a Csongrád Megyei Bíróság mint Cégbíróság végzése szól - ahhoz sem hozzátenni, sem elvenni nem kívántam, csupán erre hivatkoztam. Egyébként a Csongrád Megyei Bíróságtól semmilyen engedélyt nem kértünk - következésképp ilyen engedély visszavonására sem kerülhetett sor! Elismerem, hogy az újságírónak sem volt módja a tételes szövegmegismerésre, ezért ad alkalmat nem megfelelő értelmezésre a már hivatkozott szövegrész. Az „Északi" Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet igazgatósága nevében dr. Csorna Lajos elnök Még egyszer a Karolina iskoláról 1. Az immár megszokott bizonytalanság a tantermekkel kapcsolatban nem kérdőjelezi meg a 3. párhuzamos elemi első osztály beiskolázását a Karolina iskolába. 2. A JGYTF tantermek átcsoportosításával fel tud szabadítani egy kisebb méretű tantermet a kérdéses, harmadik első osztályunk számára. 3. A JGYFT és a Karolina iskola mindvégig a megoldások keresésén fáradozott. Ez.a fáradozás konsstruktív volt az objektív nehézségek ellenére is. 4. Elszomorft bennünket, hogy a városi önkormányzat nem tud segíteni épületgondjaink megoldásában nevezetesen a 2. sz. gyakorló iskola elhelyezésében annak ellenére, hogy a gyakorlóba és a Karolinába is szegedi gyerekek járnak. Az iskolaszervezés első évén sikeresen túl vagyunk, és ebben az önkormányzat tavaly 5, az idén 2,2 millió forinttal segített (köszönet érte). De úgy gondoljuk, hogy a 12 évfolyamos iskola teljes kiépülése csak akkor lehetséges, ha az önkormányzat nem zárkózik el az iskolaépület átcsoportosítása elől. Vargacz M. Krisztina, a Karolina Elemi Iskola és Gimnázium igazgatója Az alábbiakban - immár a közgyűlés döntésének ismeretében - közöljük azt a nyílt levelet, amelyet a Vadaspark kilenc dolgozója intézett Szeged város közgyűléséhez. Tiszteli Közgyűlés! Tisztelt Polgármester Úr! Dr. Magyar Leventének a Délmagyarországban (1993. 05. 27.) mejelent levelét olvasva, úgy érezzük, hogy a munkahelyünket ért támadások miatt tennünk kell valamit. Sértve érezzük magunkat, és visszautasltjuk dr. Magyar Levente volt állatápoló vádaskodásait. A docens úr emÁllatápolók a Vadaspark-ügyről beri hanyagságából bekövetkezett állatelludlásokról ír. Az állatokkal mi. állatápolók foglalkozunk nap mint nap. Milyen alapon minősíti a munkánkat egy kívülálló ember, dr. Magyar Levente, aki egy éve nem dolgozik itt? Hallomásból? Pletykaszinten ? Egy biztos, hogy egy ilyen állalkert működéséhez komoly, fegyelmezett munkára és az állatok szeretetére van szükség. Ennek megkövetelése az igazgató feladata. A; elmúlt évek során sokan nem voltak hajlandóak ezt tudomásul venni. Ők vették is a kalapjukat és elmentek. De mindig dolgoztak itt és most is ilyenek dolgoznak, akik Egyházi Istvánnal együtt sztvvel-lélekkel tették és teszik a dolgukat. Nos, ezek után gondoltuk úgy, hogy válaszolunk ezekre a valóságot nélkülöző vádakra. Először arra szeretnénk felhívni a Tisztelt Közgyűlés figyelmét, hogy a szegedi Vadasparkot nem tudjuk elképzelni Egyházi István igazgató úr nélkül, aki a semmiből hozott létre egy Szeged lakossága által. Magyarország szerte és nemzetközileg elismert vadasparkot, a mellette álló lelkes emberekkel együtt, aki kiválóan irányttja ezt a kis csapatot, és nemzetközileg is elismert szakember. Az állatorvosunkról is csak jót írhatunk emberileg és szakmailag egyaránt. Az általunk gondozott állatokról csak annyit, hogy szépek, egészségesek, és láthatóan jól érzik magukat, melyről akárki meggyőződhet, ha ellátogat hozzánk. Megszólal az építész Lapjuk azzal tisztelt meg, hogy 1993. június 24-i számában két fényképpel is illusztrált hírt közölt egyik munkám (majdnem) elkészültéről. Híradásukat azzal egészíteni ki, hogy az épületben két lakás olyan belső megoldásokkal és külső feljárattal újult meg, hogy mozgássérült lakó számára is jól használható. Amikor a felújítási munkák terveit készítettem, amatőr „felmérést" végeztem. Megdöbbenésemre kiderült: a kérdezettek közül senki sem tudta, kit tisztel az utcanév. Az előző kapu - szerencsére - alakra is, minőségre is oly silány volt. hogy cseréjét senki sem ellenezte. Úgy gondoltam, a rácskapun felsorakozó nevek - Kiss Ernő vértanú honvédtábornok nevének kiemelésével - tisztelettel terjeszt majd ismeretet. A kapu terveinek ké>szttése közben aztán abban is reménykedni kezdtem, hogy a puszta névsor az utca járókelőinek fejében néhány besulykolt téveszmét is eloszlathat. Feltűnhet, hogy a nevek - viselőik tudatosan áldozták életüket a magyar szabadságért, Magyarország függetlenségéért - csupán kisebbik fele „magyar". A többi német, osztrák-német, szerb, horvát... Feltűnhet a keresztnevek között az Arisztid itt nem Tasziló hülye partnere, mint a viccekben. Talán a magyar arisztokrácia történelmünkben vitt szerepe sem volt mindig olyan negatív, mint az iskolában tanulhattuk... A vértanúk közismert (?) tablóján csupa szakállas férfifej. Gyerekként „öreg" bácsinak láttam lüket. Kis házi feladat az olvasónak - nézzen utána, hány évesen végezték ki őket! Miközben az adatokat keresi, biztosan talál egyéb elgondolkodni valót is... Ha már a neveknél tartunk: cikkükből kiderül, ki végezte a felújítási munkákat, mely cég készítette el a „kovácsoltvas" (?) kaput, ki készítette a közölt fényképeket. Ugye, nem kell a szerzői jogi törvényre hivatkoznom annak közlését kérve, hogy a felújítás és a kapu terveit munkatársaimmal én készttettem. Darvas Imre épftész, Alföldi Agrober Kft. Egy kutyabarát észrevételei Nap-nap után olvasok az újságban kutyaellenes cikkeket. Ez adta a kezembe a tollat. Helyesnek tartom, hogy szabályozzák, milyen kutyákra kell szájkosár és póráz. Minden gazdának kötelessége a kutyáját ismerve megóvni a gyerekek és a többi embertársa testi épségét. Tapasztalatom az, hogy a kutyaellenes tábor egyes emberei már eleve agresszívan és gúnyolódva szólnak a kutyákhoz. A fő panasz, hogy a kutyák piszkítanak. Ugyan kérem, hát egyes embertásaink - tisztelet a kivételnek - mit csinálnak? Favágás tízezerért Szeretném a Délmagyarország olvasóival megosztani egy problémámat, amely a „rendszerváltás" után is jól bizonyttja, hogy a hivatal semmibe sem veszi az állampolgár panaszait. 1993. május 3-i keltezéssel kérvényt nyújtottam be a polgármesteri hivatal műszaki irodájához fakivágás tárgyában. A kérvényben négy nyárfa kivágását kértem azzal az indokkal. hogy vihar estén a letörő feltámadt szél letört egy combvastagságú - és még néhány „kisebb" - ágat, ami ráesett a villanykarótól a házhoz vezető tápvezetékre. (Emiatt két napig nem volt áram). Még „szerencse", hogy ennyire erős volt a szél, és a a szó szoros érteiméhen elfújta az ágat, mert ha az a tetőn landolt volna, biztosan nagy kárt okoz. 1993. június 19-én meglepve és örömmel észleltem, hogy egy emelőkosaras gépkocsi érkezik a fák kivágására. De örömöm csak addig tarott. amfg a favágó urak nem közölték; őket csak a letörött ágak csonkjainak levágására küldték, nem pedig a fakivágásra. Elmondásuk szerint a fák eltávolítása kb. tízezer forintba kerül, de ezt a költséget a polgármesteri hivatal nem tudja vállalni. Ezek után a két úr hozzáfogott a „nagy" munkához. Levágtak néhány kisebb ágat és annak a nagy ágnak a csonkját, amelynek a további letörésétől már abszolút nem kell tartani. Miután 15 perc alatt végeztek, amilyen hirtelen érkeztek, olyan hirtelen távoztak. Tehát szinte nem csináltak semmit, csak tettek errefelé egy panoráma kilátással egybekötött kocsikázást, a probléma pedig továbbra is ugyanaz maradt ami volt. Ezért kár is volt kijönni. A 10000 forintos kivágási költségről pedig az a véleményem, hogy sok, de ha a fák az egész tetőt lesodorják, az is sokba kerül valakinek és akkor már nem tízezer forintról lesz szó, hanem százezerrről. Költői kérdéseim: Miért kell a polgármesteri hivatalnak megvárnia azt, hogy valakit kár érjen, ráadásul az ő fái által? Miért nem lehet a bajt előre megelőzni és elhárítani? Önök most talán joggal kérdezhetik, mennyiben tartozik ez a nyilvánosságra. No, <j/t hiszem, amikor az illetékesek 40 nap után sem méltatnak válaszra és telefonon való érdeklődésre csak annyit mondanak, „majd hivatalból intézkedünk", akkor az emberben felmegy a pumpa és legszívesebben hagyná a csodába az egészet. Mert ilyen a hivatal! Tanács Mihályné A létminimumról Meg kellene nézni a lakóházak liftjeit, alagsorait, folyosóit! Én már nem egyszer láttam emberi váladékkal, eldobált használt papí/.sebkendőkkel szennyezett utakat, tereket. A kutyaellenes tábor ezeket miért nem látja meg? Az állatok nem csinálnak ilyen koszt, mint némely emberek, viszont hűségesek, szeretni tudják a gazdájukat. Példát vehetnének róluk, mert sajnos már az emberekben nincs szeretet és egymással való törődés. Svicz Lászlóné, Szeged, Budapesti krt. 6/B A múltkor olvastam a Délmagyarországban, hogy a kormánytagok által meghatározott létminimum egy főre eső összege 15 ezer forint. Hogy lehet az, hogy a tanácsi szociális ebédért mégis fizetnem kell 80 százalékot? 9746 forint a nyugdijam. Egyedül élek egy vizes szükséglakásban. Pénzhiány miatt jobbra cserélni nem tudom. Második csoportos rokkant vagyok. Azt mondták a gondozóban, hogy náluk a létminimum 6000 forint. Hogy van ez? A kormány szerint 15 ezer forint, a tanács szerint csak 6 ezer? A tanács külön határozza meg? Miért? Még valami. Még február végén kértem a tanácstól szociális segélyt. Többször bent voltam, sorban álltam órákat, megsürgetni, de még a mai napig sem kaptam meg. Pedig szerintük jár nekem. Az bosszant, hogy azok az ismerőseim, akik később adták be a kérelmet, már megkapták. Üdvözlettel: egy rokkantnyugdíjas • A jövőért és igazságért Nyugdijasok figyelem! ágak veszélyeztetik a telefonvezetéket, az itt haladó középfeszültségű villanyvezetéket, és elsősorban két házat, ami előtt és mellett állnak. Nem beszélve arról, hogy a fák gyökerei növekedésüknél fogva felnyomják a járdalapokat és idővel a falakat is megrepesztik. Aztán eljött június 12. estéje, jéggel, orkánerejű széllel és bekövetkezett az, amitől már régen tartottam. A hirtelen A magyar demokrácia eddig még példa nélküli lehetőséget biztosított ahhoz, hogy pártot alapítva beleszólhassunk saját sorsunk, nemzetünk és gyermekeink jövőjének alakulásába. Több mint kétmillióan vagyunk. Hatalmas erő ez. Szavazatainkkal képviselőket juttathatunk be a Parlamentbe és megakadályozhatjuk a meddő vitákat, az eredménytelen személyeskedéseket, a gyűlölködő torzsalkodásokat, amik sehová sem vezetnek. Szenvedéseink árán szerzett tapasztalatainkkal felemelhetjük népünket abból a mélységből, ahová két vesztett világháború és az. elnyomó diktatúrák taszították. Nyugdíjas magyar testvéreim! Nc engedjük, hogy megoszs/.anak bennünket! Ne engedjük, hogy szétforgácsolják erőnket a különböző demagóg jelszavakat hangoztató szervezetek! A magunk és utódaink érdekeit csakis mi képviselhetjük. Ezért hát szilárd egységben álljunk mindannyian a Nyugdíjasok Pártja mögé! Lépjünk be minél többen a mi pártunkba! Ugyanis a taglétszám dönti el pártunk súlyát a többi pártok között, valamint az anyagi támogatás nagyságát. A jövőért és igazságért, jogaink védelméért jöjjetek velünk! Galántai Tibor nyugdíjas Bór lapunk pártközleményeket kizárólag fizetett hirdetés formájában jelentet meg. ismervén a nyugdíjasok többségének anyagi helyzetét, ezúttal - egyszeri csel! kivételt tettünk Galántai Tibor olvasónk levelének közlésével. (A szerk.)