Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-27 / 173. szám

KEDD, 1993. JÚL. 27. HAZAI TÜKÖR 5 Örökségeink Ezen a nyáron alighanem háborítatlan életük lesz a hattyúknak a Balatonon. Békésen korzóznak, fiókáikkal zsinórban, a partközeiben, anélkül, hogy túlságosan kerülgetniük kellene a fürdőzők hadát. Mert hogy mire beköszöntött a nyár, sok embercsalád fölélte nyaralásra félretett forintjait is. Akinek meg futja még efféle nyalánkságra, az inkább távolabbi vizek partján keres fölüdülést, ahol a luxus árakért luxus kiszolgálásban is részesül. Egy Európába tartó nép fiának egyébként egyszersmind kész tanulmányút, ha saját bőrén érzi, milyen is az igazi, olajozottan működő kapitalizmus, amelyért kezünket-lábunkat törjük, csakhogy áldásaiban mi is lubickolhassunk. Ott van például Olaszország, s a számunkra sem elérhetetlen távolságban lévő Velence: az ősök gazdag öröksége. A Szent Márk tér elkoptathatatlan kövein lépkedve, a harangtorony és a Dodge palota ódon falai láttán mindannyiszor elámul a világ minden részérói ideözönló vendégsereg, aztán elvonul enni-inni, befizet egy hajóútra, gondolázik a pocsolyaszagú csatornákon, beveti magát a bóvlik vásárává silányult butikok rengetegébe, az igényesebbje múzeumi belépőt, színház és hangversenyjegyet vesz, és tömi az ilyen-olyan szállodák kasszáját. Egyszóval: boldog, boldogtalan szórja ide a dollárban, márkában, frankban megkeresett pénzét, megélhetést, gazdagságot biztosítva a városlakóknak, s örökös utánpótlást az olasz tőkének. S ez nemcsak Velence kiváltsága ebben az országban. Hiába, jó befektetők voltak az elődök. Ügyes, okos, tehetséges, szorgalmas nép az olasz. Nem kevésbé vagyunk azok Hazánkban is egyre nő az érdeklődés az egzotikus országok iránt: számos expedíciót, társasutat szerveznek a magyarok is trópusi és szubtrópusi területekre. Az üzletemberek is gyakran távoli országokat keresnek fel munkájuk során. A visszatérők nem egyszer azonban ott előforduló betegségekről számolnak be, nem kis riadalmat keltve az utakat tervezőkben. A mendemondák helyett hasznosabb azonban, ha ki-ki idejében tájékozódik a meglátogatandó ország járványügyi sajátosságairól, a fertőző betegségek megelőzésének lehetőségéről. A tudnivalókról dr. Király Klára megyei tisztiorvostól érdeklődtünk. A trópusokon gyakoribbak és sokkal súlyosabbak a bakteriális eredetű hasmenéssel járó betegségek, mint Európában. A hastífusz és a kolera kórokozója ellen védőoltással védekezhetünk, de a dizentéria és a szalmonellák ellen „csak" a személyi higiéné szigorú betartásával. Alapszabály: forralatlan vizet nem ihatunk, az orvosok palackozott ital fogyasztását javasolják. A gyümölcsök héját alaposan mossuk meg, hámozással csökkenthetjük a fertőzésveszélyt. Súlyos, szúnyogterjesztette mi sem. Csakhogy miféle öröségre építhetjük mi a jelenünket és a jövőnket? Mi maradt nekünk századokkal ezelőtt élt őseink vagyonából, amelyet csak megőrizni és gyarapítani is elegendő lett volna? Elégették a történelem viharai, rabló forgószelek szétszórták a világ minden égtája felé. S amikor e század háborúi után kitisztult az ég, s máshol a föld alól, a pincék mélyéből napfényre kerültek a sikerrel rejtegetett értékek, nálunk söprűt vett a kezébe a hatalom, és kitakarította még a padlásokat is. Apáink generációját arra kényszerítette, hogy erejét megfeszítve légvárak alapjait rakosgassa, amelyek, mint tudjuk, mára köddé váltak. Kezdhetünk tehát mindent élőiről. Hát ezért is vagyunk oly hihetetlen messze Európától. Bűn, hogy elégedetlenek, hogy türelmetlenek vagyunk? Aligha. Vétek azonban azt hinni, hogy ez a távolság, a megtételéhez szükséges idő rázós mellékutakon, szabálytalan előzésekkel megrövidíthető. Épp ellenkezőleg. Fájó, de számolnunk kell vele: a ma élők számára sajnos ez egyelőre inkább a lemondások, mintsem a felhőtlen jólét ideje...Bízni csak abban bízhatunk, hogy talán mi nem a szégyent és kifordított üres zsebeinket hagyjuk az utókorra. Persze csak akkor, ha képesek vagyunk az orrunknál tovább látni. Ha az arany tojást tojó tyúk helyett most nem kerülünk - mondjuk a hattyúk bűvöletébe. Amelyek, bármennyire szépek is most a szemnek, tudvalevő, hogy ártanak a Balatonnak. Márpedig az is benne van a hagyatéki leltárban. Higygyük: nem lesz mindig kihalt a tópart, ha ilyen perzselő a nyár... Chikán Ágnes vírus által okozott megbetegedés a sárgaláz. Ellene hatásos védőoltással vehetjük föl a harcot. A trópusokon és szubtrópusi klímájú területeken napjainkban is reális veszélyt jelent a szúnyog közvetítette malária megbetegedés. A védekezésnek két módja van: a gyógyszeres megelőzés és a szúnyogriasztó szerek használata. A szakember tanácsa: feltétlenül vigyünk magunkkal speciális szúnyogriasztókat, SZU-KUkrémet és spayt, valamint elektromos szúnyogriasztót. A szúnyogok kirajzásának időpontja este 8 és hajnali 2 óra közé esik, lehetőleg ebben az időben ne tartózkodjunk a szabadban. A malária megelőzésére ajánlott gyógyszert a családorvos, Szegeden az ANTSZ nemzetközi oltóhelyének orvosa is fölírhat. Utazás előtt két héttel kell elkezdeni a tabletták szedését. Aki a trópusokon belázasodott, vagy hazatérve felszökött a hőmérséklete, azonnal forduljon orvoshoz! Utazás előtti járványügyi tanácsadást az ANTSZ megyei intézetében lehet kérni a 401-088 és a 401-01 l-es telefonon. Védőoltást szerdán és pénteken 9-11 óráig az ANTSZ Csongrád Megyei Intézetében működő nemzetközi oltóhelyen lehet felvenni. Ch.Á. Az önkormányzati és alapítványi támogatásokból megszervezett. Értelmiség '93 elnevezésű, tegnap megnyílt nyári egyetemen elsőként Ágh Attila filozófus és politológus, valamint Katona Tamás politikus és történész (a Miniszterelnökségi Hivatal államtitkára) tartott előadást az egyetem aulájában. • Ágh Attila kijelentette: az ország a 19. századi ipari modernizáció útján halad, s a kultúrában is a múlt század végi fejlett konzervativizmus a modell; a feladat: ennek a múltszázadiságnak a leküzdése. „A kultúra és a modernizáció a 20. század végén végén" című előadásában ennél többel nem is igen szentelt a témának, inkább politológiai megközelítésből elemezte a mai magyar demokrácia állapotát. Az intézményrendszer jogi megteremtése annyit ér, amennyit a tárgyalásos, kommunikatív demokrácia hívei ki tudnak hozni belőle - Magyarországon pedig (csakúgy, mint a többi volt szocialista országban) az a helyzet, hogy egymástól elszakadtak és elkülönültek az egymástól különböző politikai nyelvek. A dialógusok összekapcsolódása helyett süketek párbeszéde folyik - ez, a hazai szellemi és politikai élet legnagyobb betegsége. A politikai • A magyar kultúra állami finanszírozása átalakulóban van, s úgy néz ki, hogy az intézmények pillanatnyilag két veszély között választhatnak. Ha az egyedi szponzorálás gazdasági és hirdetési érdekeinek nem kívánnak eleget tenni, akkor az állami oldal felől a politikai befolyástól kell óvakodniuk. Ön szerint valós-e ez a két veszély? - Igen, ezek valós veszélyek. Nyilvánvaló, hogy a kultúra és a kulturális intézmények szeretnének fennmaradni, s el kell dönteniük: melyikkel nézzenek szembe. Én azonban nem hiszem, hogy a kormányzat részéről lenne olyan szándék, amely nagyobb mértékben rá kívánna telepedni a kultúra intézményeire. A kormányt azzal vádolták - és valóban ez a helyzet - hogy a minisztériumi pénzeket kiviszi alapítványokba, és így kívánja finanszírozni a kultúrát. Dehát szerte a világon ezt a módszert alkalmazzák. Mert ez stabilabb, mert ez rendszeresebb, s mert egyenletesebb támogatást biztosít, mint a költségvetés ingadozásainak kitett minisztériumi finanszírozás. Arról nem is beszélve, hogy az állami költségvetést feltétlenül karcsúsítani kell, vagyis le kell választani róla mindazt, ami nem egy ország költségvetésébe való. Itt, fájdalom, erősen hiányzik egy legitim, választáson alapuló megye, hogy az alapítványi kultúra-finanszírozás feladatát elvállaja. Az alapítványok esetében mindenesetre gondoskodni kell a társadalmi ellenőrzésről, amely kizárja, hogy a mindenkori kormányzat politikai befolyása érvényesülhessen. • Ön azok közé a politikusok közé tartozik, akik többször véleményt nyilvánítottak a sajtóról. Most, hogy u .SZEGEDI ÜNNEPI HETEK{ elitet három típusba sorolta az előadó: a küldetéses típust (akinek történelmi víziója van, nem az érdekli, mit lehet most tenni, hanem az, hogyan szerepelhetne a jövendő történelemkönyvekben) nevezte dominánsnak; a moralizáló típushoz sorolta az egykori értelmiségi ellenzékieket, akik „lebegnek az érdekek és az értékek fölött", s a „véletlen politikusokat" nevezte meg a harmadik, „legrosszabb" típusba tartozókként, akik azt hiszik, a közösség dolga nem más, mint hogy az ő egyéni frusztrációikat feloldja. Nem pontosan derült ki Ágh Attila előadásából, vajon a politikai elit fönti összetétele, vagy más egyéb akadálya van az általa is ideálisnak tartott közelegnek a választások, ön mit vár a magyar sajtótól? - Úgy gonolom, a nyomtatott sajtó most jutott el ahhoz, hogy három év után a korábbinál egy kissé kerekebb képe legyen a politikáról. A megelőző években ugyanis - nézetem szerint - az írott sajtó munkatársai két párttal voltak kapcsolatban. Egyikkel azért, mert azt ismerték az előző rendszerből: vagy híven szolgálták, vagy küzdöttek ellene. Ki-ki nézete szerint. De az ismeretségek és kapcsolatok megvoltak, s ez öröklődött a szocialista pártra. A másikkal, mert az újságírók maguk is egyik-másik fővárosi és vidéki nagyvárosi értelmiségi társasághoz tartoztak - ezt távolról sem elmarasztalóan mondom - s ez javarészt a szabaddemokratákhoz kötötte KONFERENCIA „Értelmiség '93" Nyári Egyetem, a JATE aulában. Előadások: 9.00-10.00. Piacgazdaság és a kultúra finanszírozása - Zelnik József 10.10-11.10. Az átalakuló állami mecenatúra - Fekete György kommunikatív demokrácia kialakulásának, a mindenki részvételén, a szabadon nyilvánított vélemények ütközésén alapuló politikai életnek. Mindenesetre abban igaza lehet az előadónak: Magyarországon nem abban a tárgyalásos formában folyik a szellemi polgárháború, mint kellene... Nem cáfolt rá erre Katona Tamás, aki azzal kezdte egyébként „A nemzeti és a kisebbségi magyar kultúra napjainkban" című - előadását, hogy örömét fejezte ki: most végre megtudta, hogy ő egy „véletlen politikus". A továbbiakban megvilágította, hogy Ágh egy „ideálszférát" vázolt fel, a 21. századi - kommunikatív - demokráciát. Kétségtelen, hogy kultúra nélkül moőket. így, véleményem szerint a magyar sajtónak hosszú időn át viszonylag egyoldalú képe volt a magyar politikáról. Következésképp pedig a magyar politikának, kivált a kormányzati politikának, sértődött és ügyetlen reakciói voltak a magyar sajtóval szemben. De ezen a tragikomikus helyzeten túljutottunk. Ebből a szempontból a sajtó biztosan nem lesz partner abban, hogy a választási kampány balkáni nívójú és hangnemű legyen. Ami pedig a politikát illeti, azt hiszem, csakis azoknak a szélsőséges erőknek volnának ilyen törekvéseik, amelyek amúgy is esélytelenek arra, hogy a parlamentbe kerüljenek. • A nyári egyetemen ön is, Agh Attila is hangsúlyozta, hogy a környéken egyetlen országnak sincs más al11.20-12.20. Kulióra és al önkormányzat az átalakulásban - Marschall Miklós 15.00. Konzultáció Töttössy Istvánncval, az MKM Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztályának vezetőjével. dern demokrácia nem képzelhető el, veszekedni is meg kell tanulni, de a kommunikatív demokrácia sem ment meg a döntésehozástól. A döntések kényszerét és felelősségét a kultúra nem tudja megoldani. Reagált még az előadó Ágh Attilának a sajtó szabadságáról, mint a demokrácia működésének és hatékonyságának alapvető jellemzőjéről kifejtett nézeteire is - erről interjúnkban mond bővebbet. Kifejtette továbbá, hogy a 20. század végén a derűlátás kötelező és az egészség ragályos, nem a betegség. A kultúráról szólva elmondta, mennyivel hatékonyabban, átvilágíthatóbban működnek a kultúrafinanszírozó alapítványok, mintha a minisztérium osztogatná a pénzt. Mivel létfontosságú külföldön megmutatni az értékeinket, nem monstrum hivatal létrehozása, hanem külföldi magyar intézetek fejlesztése a cél. S. E. ternativája, mint az Európa által kínált út. A magyar külpolitika tükrében azonban mintha más volna Magyarország és más a szomszédok törekvése. Mi lehet ennek az oka? - Az előítéletek és a gyanakvások. Ezektől kell megszabadulni, és én úgy érzem, magyar részről már sikerült. Meghatároztuk azokat a módszereket, amelyekkel a külföldi magyarságot hathatósan lehet segíteni, úgy, hogy ezzel ne sértsünk román, szlovák és más érdekeket. Két ilyen módszer említenék. Az egyik az Európa-politikánk. Köztudott, hogy Európa szeretné, ha a régió számára kialakulna egy illemkódex, s ez tartalmazná azoknak a viselkedési mércéknek az összességét, amit a kisebbségek ügyében érvényesíteni kell. Mindenki tisztában van vele, hogy ha ez nem érvényesül, annak beláthatatlan, akár jugoszláv-dimenziójú kö. vetkezményei lehetnek. A másik módszerünk a gazdasági együttműködés, a határok megnyitása. Reméljük, a szomszédos államokban olyan irányba halad majd a gazdaság, ahonnan már nem térhet vissza valamilyen kétségbeesett központosító hajlam arra, hogy mindent Pozsonyban, vagy Bukarestban döntsenek el. Mert, ha például á cserekereskedelemben meg tudunk jelenni áruinkkal Romániában, s jó gazdasági támpontokat sikerül ott kialakítani, azzal jó pozícióba tudjuk hozni azokat, akik mindkét nyelvet beszélik, akik mindkét ország kultúrájában, társadalmában otthon vannak. Ez is a határon túli magyarok egyfajta segítése lenne, hiszen mihelyt bizonyos exisztenciális biztonságban vannak, szabadabban folyhat gazdasági és kulturális önszerveződésük is. Panek Sándor • Trópusokra utazóknak Nem fenékig egzotikum Lejári a sértődött válaszok kora - mondja Katona Tamás államtitkár Fotó: Révész Róbert Értelmiség '93 Megnyílt a nyári egyetem Katona Tamás, a Miniszterelnökségi Hivatal politikai államtitkára az „Értelmiség "93" Nyári Egyetem első napján tartott előadása után válaszolt kérdéseinkre.