Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-26 / 172. szám

4 III! SPORTJA 1993. július 26. A dél-afrikait nem az idegi fáradtság kínozta... Török Tibor és Szabó Zoltán Buffalöt is megjárta fi rozmárválogatott „kovás" lett volna! Két húszon túli fiatalember - egy sors... Mielőtt bárki is rosszra (azaz eljegyzésre, meg egyéb „szokatlan" dologra) gondolna: Török Tibort és Szabó Zoltánt jó ideje nem holmi megmagya­rázhatatlan érzelem, hanem kizárólag a sport köti össze. „Öntudatra ébredésük" óta járják már együtt a hadak útját, illetve az uszodákat. A Szeged SC két pólósa szerepelt a Komjádi Kupát nyert csapatban, az OB I. 3. és 5. helyét kiharcoló szegedi gárdában, az IBV-győztes korosztályos váloga­tottban, az ifjúsági EB-n aranyat szerző együt­tesben valamint a junior EB-n és vb-n is bronz­érmet „szakító" magyar elitalakulatban. Július derekán pedig a Buffalóban rendezett Univer­siadén mindketten (igen, ez így természetes!) a nyakláncuk mellé akaszthattak egy-egy igazán dekoratív ezüstérmet... Mindegy, hogy Délniagyart, kék Délvilágot, vagy HDS & Délmadárt olvas az ember, a lényeg, hogy az írás a pólóról szóljon! - mondja a „kis" Töröknek (a még kisebb) Szabó Zoli. (Fotó: Schmidt Andrea) Török Tibi fogorvosnak, Szabó Zoli jogásznak készül (szeptemberben kezdik a „negyediket" a SZOTE-n. illet­ve a JATE-n), vagyis kijelent­hetjük: ez a két fiú akarva­akaratlan mindent megtett azért, hogy kijusson Ameri­kába, a főiskolás és egyete­mista sportolók világjátékára. Amikor pedig már ott voltak, nemcsak arra ügyeltek, hogy egyenletesen barnítsa őket a Nap, hanem arra is, hogy minél jobban játsszanak, és minél több élményt szerezzenek. # Az első .Jülesek" arról szóllak, hogy nem csupán ti ketten fértek majd be Szegedről az llniver­siadéra utazó keretbe... - Ami engem illet - mondta a kis Török -, már hetekkel ezelőtt biztosnak éreztem a helyem a csapatban. Tény, hogy a szegedi vízilabdázók közül rajtunk kívül még né­gyen tanulnak felsőfokú okta­tási intézményben, ám valami oknál fogva a keretszűkítés után csak Zoli és én maradtam a „kalapban". Azt sem szabad elfelejteni, hogy a megbízott szakmai főnök. dr. Budavári Imre csak kevés játékost ismert jól, és a repülőre szálló együt­test gyakorlatilag az elnökség jelölte ki. • Emiatt ti aligha szo­morkodtatok. Elvégre Buf­falót látni és... - ...megbarátkozni a város 41 fokos levegőjével, nem akármi! - vágott a szavamba Szabó Zoltán. - Irtózatosan nagy hőség fogadott ugyanis bennünket, no meg az a hír, hogy a nevezett 16 csapat közül csak 13 érkezett meg Amerikába. Új sorsolás követ­kezett hát, amely után mind­három csoportellenfelünket, Dél-Afrikát (21-6), Romániát (16-3) és Kínát (13-7) is magabiztosan vertük. • Talán nem sértődtök meg, ha azt mondom: ezt a három gárdát alighanem a rozmárválogatott is meg­szorította volna... - Ne hidd! - mosolygott Török Tibi. - A kínaiak ellen a harmadik negyedben jpég ikszre álltunk, szóval, hiba lett volna a „sötét lovakat" lebecsülni. A középdöntőben azért a japánokkal (10-7) és a házigazda amerikaiakkal (8-7) keményebb partit játszottunk. Az, hogy az USA ellen is nyerni tudtunk, sokakat meglepett. - Hát még az - folytatta Szabó Zoli -, hogy az elő­döntőben 6-9-ről győztük le az oroszokat. Budavári mesélte, hogy a mérkőzés egyes pe­riódusaiban már azon gon­dolkodott, miképpen önthetne lelket belénk a „bronzmeccs" előtt. • Jött tehát a döntő, azaz egy újabb, egy minden korábbinál fontosabb ösz­szecsapás az olaszokat leis­kolázó amerikaiakkal... - Már 9-7-re vezettünk ­sóhajtott egy nagyot Török(ke) -, amikor kihagytunk egy ziccert, és ettől az. „amcsik" feltámadtak. Kikaptunk 13-12­re, és a végén, bizony, letar­giába estünk. Az idegi fáradt­ság ellen, sajnos, nem volt orvosságunk. - Lehetne a némiképpen elfogult bírókra meg a zavaró körülményekre hivatkozni ­jegyezte meg Szabó Z. -, ám szerintem csakis a balsze­rencsének „köszönhetjük" ezt a vereséget. Mindössze egy hétig edzettünk közösen az Univer­siade előtt, (gy senki nem „merte" azt mondani, hogy számunkra egyedül az arany­érem az elfogadható. Az min­denesetre örök emlék marad, hogy mindketten kezdőjátéko­sok voltunk Buffalóban, és nem lógtunk ki a váloga­tottból... • És mire emlékeztek még szívesen? - Például arra - válaszolta Török T. -, hogy vendéglá­tóink egy-két dolgot alulszer­vez.tek, mást meg túlbonyo­lítottak. Még a toalettre is „kijelölt" úton, vigyázó tekin­tetek kíséretével kellett menni, a többi versenyszfnhelyre viszont alig akarták beengedni az embert. - Én a Niagarát és azt a dél­afrikai srácot nem felejtem el soha - vigyorgott Szabó Zoli -, akit még az ebédlőben is rettenetesen kínoztak az „őszi szelek"... - Az is érdekes volt - rep­likázott Török Tibi -, hogy a pólómeccseken szurkoló laikusoknak nem egyszer szabálymagyarázatot tartottak. Ez a passzolás, ez a gól, ez a kapufa, szóval, mindent meg­mutattak nekik. - Erről jut eszembe ­lelkesedett Szabó Z. -, hogy a Szegeden is megfordult orosszal, Jurij Bicsihinnel is találkoztunk Buffalóban, aki a mi Pardinkon kívül a legjobb centerjátékot nyújtotta. Azt ne kérdezd, hogy ő milyen egye­temrejár... # Azt viszont meg kell kérdeznem, hogy mi vár rátok a következő hetekben. - Rám egy halasztott vizsga és egy mandulamőtét - szo­morkodott Török Tibi -, aztán meg az a tudat, hogy az új bajnokságban sokkal nehezebb lesz bejutni a rájátszásba, mint legutóbb... - Nekem pillanatnyilag nincs élő szerződésem a Sze­ged SC-vel - mondta Szabó Z. -, és az elmúlt egy hétben még egyetlen vezető sem jelezte, hogy beszélni akar velem a folytatásról. Szóval, a jövőm­mel kapcsolatban nem tudok semmi konkrétumot. Azt vi­szont pontosan tudom, hogy a két szegedi egyetemnek, illetve a hallgatói önkormányzatnak mindketten hálásak lehetünk, mert az ő segítségük nélkül nem juthattunk volna el az Universiadéra! RÉTHI J. ATTILA Kiskundorozsmán is megy tovább az élet... A kiesés nem okozott földrengést, csak a vezetőség mondott le testületileg Az új elnök nem ígér csodát, de változást igen Hozzáértő szakember irányítja az edzéseket Egyelőre egy stabil „megye egyes" csapatot akarnak Elindult a nemzetközi Tisza-túra A XXVI. nemzetközi Tisza­túra több száz. magyar, angol, amerikai, argentin, német, szlovák, kárpátaljai és erdélyi résztvevője Tiszabecsről vasárnap reggel elindult Szegedig tartó útjára. A vadevezősök kedvét még a hirtelen megduzzadt és felgyorsult folyó, s a szombaton este még szemerkélő eső sein vette el. A vtzreszállókal Tar Balázs , a szatmári település alpolgármestere köszöntötte, közöltük a legfiatalabb 4 éves Sz­bő Tamást és a legidősebbet, a 70 éves németországi Hans Peler Gabl-t. aki már egy évtizede rendszeres vendég a túrán. Egri Kiss Tibor, a túra vezetője arra figyelmeztetett: mindenki legyen nagyon óvatos, mert a hirtelen megáradt Tiszának nagy a sodrása. Vasárnap reggelre már kisütött a nap, vízre kerültek a sátrakkal, élelemmel, itallal, praktikus ruha­neművel felpakolt kenuk és ka­jakok. majd röviddel 8 óra után kis csapatokban elindultak a hajók 564 kilométeres útjukra. A végcélt - a tervek szerint - augusztus 13-án éri el a vlzikonvoj. Ilyen nagy érdeklődés még soha nem volt a tiszai vtziprogram iránt, hiszen a hivatalosan nevezők létszáma már szombat estére meghaladta a háromszázat, ennél azonban vasárnap jóval többen szálltak vlzrc. s az alsó szakaszokon is sokan csatlakoznak még. így a csaknem 3 hét alatt a létszám valószínűleg eléri a hétszázat. A magyarok és külföldiek ezt azzal a i yarázzák, hogy a folyó és niyezete viszonylag még mindig intetlen, ezért közeli kapcsolat alakulhat ki az ember és a . mészét között. Kiskundoro/.smán - akár­csak az. ország más részén ­igen nagy népszerűségnek örvend a labdarúgás. Mond­hatnánk ügy is, hogy nagy hagyományai vannak ennek a játéknak, számos tehetséges futballista nevelkedett, s került el innen. Az elmúlt bajnok­ságban azonban a kiskundo­rozsmaiaknak búcsút kellett mondaniuk az NB lll-nak. S ez a búcsú nem volt váratlan, hiszen a csapat az egész baj­nokság alatt úgy játszott, hogy a kudarc előre vetítette az árnyékát. Egy-egy fellángolás erejéig a bajnokság közben történt valami, de lényeges változás nem. A csapat kiesése nem okozott földrengést Kis­kundorozsmán, csupán azt, hogy a vezetőség testületileg lemondott, s nemrég a Kiskun­dorozsmai Egységes Sportkör élére vadonatúj vezetőség és héttagú elnökség került. Az élet tehát megy tovább... Fejes Ernővel, a szegedi Tisza Tég­lagyár igazgatójával, a spojt­kör új elnökével a csapat múltját és jövőjét boncol­gattuk. • Minek tudható be, hogy a régi vezetőség testü­letileg lemondott? - Elsősorban természetesen a csapat kiesésének. De nem csupán ennek. Mert esett ki már máshol is csapat, de ha egyes vezetők távoztak is, voltak, akik továbbra is a helyükön maradtak. Nálunk viszont a vezetőség minden tagja benyújtotta lemondását, egyikőjük sem akart maradni. S hogy ez minek tudható be? Amint említettem elsősorban a csapat kiesésének, de nem ez volt a fő ok. Sajnos ezeket az emberekét úton-útfélen gya­núsítgatták azzal, hogy el­herdálták, eltulajdonították a csapat baráti körétől származó pénzeket. • S nem így volt? - Határozottan állíthatom, hogy nem! Az új vezetőség első ténykedései közé tartozott, hogy átvizsgálja a pénzügyi aktákat, s megállapította, hogy semminemű törvénysértés, szabálytalanság nem történt, a régi vezetőség minden tagja becsületes, tiszteséges ember, tehát nem illeti meg őket a gyanúsftgatás. • Az alaptalan gyanú­sitgatással az új veze­tőségnek is számolnia kell... - Tanultunk az esetből, s elhatároztuk, hogy nagyobb nyilvánosságot adunk mun­kánknak. Minden egyes bejött és kiment forintról, minden negyedévben beszámolunk a tagságnak. Emellett minden klubtagunk előtt nyitva áll az ajtó. betekinthet munkánkba, gazdálkodásunkba. Minden bejött és kiadott fillérről bi­zonylatot készítünk, még akkor is. ha a kifizetés után adó­illetményt kell számulnunk... • Úgy tudom, hogy a múltban a játékosok ösz­tönzési rendszere sem mű­ködött valami olajozottan... - Voltak ott is problémák, éppen ezért úgy határoztunk, hogy új ösztönzési rendszert vezetünk be. Ennek lényege, hogy a játékosok differen­ciáltan lesznek premizálva. Egy győzelem esetén például lehet 3-5 ezer forintot is, de csak 500-at is kapni... A játé­kosok permizálására minden esetben az edző tesz javaslatot, s ennek alapján a héttagú el­nökség dönt, hogy ki mennyit kap... • Azt mondják egyesek, hogy az új vezetőség tagjai eddig nem voltak „otthon" a labdarúgásban... - Ez nem éppen fgy van. Én például évekig aktfv labdarúgó játékvezető voltam, s a többiek is valamilyen formában kap­csolódtak a focihoz. • Ezek után senki sem állíthatja meg a Kiskun­dorozsmát, hogy vissza­kerüljön az NB lll-ha... - Nézzük reálisan a dol­gokat. Kiesni sokkal könx­nyebh. mint bekerülni. A/ új vezetőség tisztában van ezzel. Éppen ezért az elvárás egye­lőre csak az a csapattal szem­ben, hogy stabilan helyt álljon a megye egyben, egy olyan ütőképes együttessé formá­lódjon, amelytől aztán a nem is olyan távoli jövőben megkö­vetelhető legyen a vissza­kerülés. Egyébként is a játé­kosállományunk sem olyan, hogy attól azonnali vissza­kerülést várhatnánk. • Távozott valaki az együttestől? - Nekünk nem jelentette be senki távozási szándékát, de úgy tudom, hogy Mihálffy Zs. a HLC-nál edz, Gábor, Szabó T. és Kothencz pedig az SZVSE-nél alapoz. Kiadatásuk ügyében még eddig nem tárgyaltunk senkivel. # Van-e már áj edzője a csapatnak? - Örömmel jelenthetem, hogy sikerült megegyeznünk a volt kiskundorozsmai, de eddig Zsombón tevékenykedő Ottlik Sándorral, aki vállalta a csapat szakmai irányítását. Gondo­lom, hogy vele sokat nyertünk, általa távlatokban is gon­dolkozhatunk. • Mi szükséges ahhoz, hogy elképzeléseik testet öltsenek? Szemléletvált4sra van szük­ség mind a játékosok, mind pedig a közönség részéről. A szurkolók a szakmai munkát bizzák a vezetőségre, legyenek fegyelmezettek, buzdítsák, biztassák a csapatot, a vált­ságos időszakban is álljanak az együttes mellé. Az új elnökség mindent meg tesz a jó sze­replés érdekében, de csak a megengedett körülmények között. Szükséges továbbá, hogy régi támogatóink megma­radjanak, s az is, hogy újakat szerezzünk. Mert csak biztos anyagi alappal végezhetünk eredményes munkát. • Mit tesznek még az anyagi körülményeik javí­tásáért? - Különböző rendezvé­nyeket szervezünk, amelyek bevételét a csapat kasszájába irányítjuk. így például augusz­tus 8.-án a csapat egyik elő­készületi mérkőzése előtt Kis­kundoroszma - Hódmező­vásárhely öregfiúk mérkőzést tartunk, s itt tombola jegyeket árusítunk. A tombolán a fődfj egy négytagú család számára egyhetes üdülés a Téglagyár mátraszentmiklósi üdülőjében. De lesznek még más értékes dfjak is... • Tehát az új vezetőség teljes erővel akcióba lé­pett... - így van! Szeretnénk foly­tatni azokat a jó hagyomá­nyokat. amelyek a dorozsmai labdarúgást jelemzik, s ame­lyek egész biztosan most is meghozzák a várt eredményt. • Kívánjuk, hogy így legyen! SÁNDOR JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom