Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-26 / 172. szám

ü SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK KONFERENCIA „Firtelmiség '93" Nyári Egyetem, a JATE aulában. Előadások: 9.30. Megnyitó - Besenyi Sándor 10.00-11.00. A kultúra és modernizáció a XX. század végén - Ágh Attila 11.00-12.10. Az egyetemes és nemzeti kultúra társadalmunkban Almási Miklós 12.20-13.20. A nemzeti és a kisebbségi magyar kultúra napjainkban Katona Tamás IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK Kálvária Galéria (dr. Boross J. u. 27.) Plein Air '93 Csongrád, a nemzetközi alkotótelep kiállítása. Móra Ferenc Múzeum Kőbezárt világ (kövületek) az 1. emeleten. Ókori művészet - kiállítás a Szépművészeti Múzeum válogatott gyűjteményéből - a II. emeleten. A Horváth Mihály utcai Képtárban: Testvéri diptychon. Temes megye és a Vajdaság képzőművészeinek munkáiból rendezett Szegedi Fesztivál Tárlat. Fekete-ház Baross Gábor, a vasminiszter Ortodox egyházművészet Ifjúsági Ház Werner Degreif képzőművészeti kiállítása A JATE Dugonics téri épületében (I.,1I. emelet, aula) Magyar organikus építészet ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK Móra Ferenc Múzeum Lucs-képgyűjtemény Patika-múzeum Csak egy földünk van (természettudományi kiállítás) Móra-emlékszoba „avarnak mondták magukat" (régészeti kiállítás) Csongrád megyei népművészet (néprajzi kiállítás) Mai magyar szobrászat Válogatás a múzeum képzőművészeti törzsanyagából A Szegedi Vár Szeged múltja, jelene, jöv(íje (várostörténeti kiállítás) Fekete-ház Csongrád- és Csanád megyék társadalma 18671945 Buday György élete és művei Varga Mátyás színháztörténeti kiállítása (Bécsi krt. 1 l/A) Díszlettervek, grafikák, kerámiák (14-18 óra között) < Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Szeged-Tápé, Vártó u. 4.) Szélmalom - berendezett malom (Szeged-Kiskundorozsma. Bölcs u.) HÉTFŐ, 1993. JÚL. 26. KULTÚRA 5 • „Jövőre veled ugyanitt" — ígéri sorozatának egyik előadáscímével a Nyári Szünet Színház létrehozója és mindenese, Bicskey Lukács színművész. Amióta láttam az általa rendezett, vállalkozó kedvű színésztársai és az egyetemi színpadosok által előadott Übü királyt, el is hiszém: a jövő nyáron megint megszervezik a Nyári Szünet Színházat. Mert annyira szeretnek játszani. A július 11-től 24-ig egymást követő kisszínházi esteket, vedégművészek fellépéssorozatát zárta le a saját produkció, a szegediek Übüje. Hogy miért pont Alfréd Jarry majdnem kerek egy évszázada született drámáját választotta ez a nyughatatlan társaság? Minek foglalkozik ezzel a gátlástalan puccsistával, osztogató-fosztogató diktátorral és aljanép pereputtyával egy nyári szabadságát színészetért áldozó kis csapat? Az előadásból „kiolvasható" válasz: Bicskeyéket egyáltalán nem Übíi papával, mint 20. századi drámai archetípussal összefonódó téma. a hatalmi tébolyda érdekelte; sokkal inkább az eredeti diákpamflet, melyből egy csavarral színészpamfletet csináltak. Egy felejthető - jelenet kivételével. Az Übü király összes hivatásos és nem hivatásos szereplője szemlátomást élvezte, hogy végre fesztelenül, szabadon „garázdálkodhat" a számára kijelölt szerepben és szereppel. Meglehetősen eklektikus előadás kerekedett, de azt nem lehet ráfogni, hogy nem volt benne öröm. A hangsúlyozottan színházi kelléktárban - a színpadon előforduló összes kvázi-díszletelemet és minden kelléket vállaltan más előadásokból „lopkodták össze" - fergeteges bohózatot produkált az együttes, sok kitűnő színészi magánszámmal és számos - gyanítom: közös - előadói ötlettel. Ezek némelyike frenetikus stílusparódiákat eredményezett. Az önmagában is kacagtató kellékfelvonulás, mint Übü mama - Dobos Kati dudamelle, Übü király - Hegedűs Zoltán - bilikoronája, a Übü papa - pisztollyal. (Fotó: Révész Róbert) Színészek uralma avagy Übüvel vége a Szünetnek Übü mama akcióban vacsorára tálalt csontváz, vagy a Figaro házasságából elővezetett, szekfűs aljnövényzetben guruló életnagyságú „lószobor", illetve törpe társa, a plüss játékpaci, szóval e „kellék-komikum" mellett a Jarrynál nem föllelhető kiszólások, sőt jelenetek funkcionáltak, mint nevettető-injekciók. Az ötletekben dúskáló, felhőtlen színészbolondozással boldogan ki is egyeztünk volna? Hiszen Hegedűs a megszokott potrohos Übü papák helyett a maga egyszálbélű Übüjét olyan széles pantomim-gesztusokkal tette ellenállhatatlanul nevettető kackiás kakassá, szemétdombonkirállyá, hogy az oldalunk is belefájdult; Dobos Kati az emlőlátványosságot is túlharsogó groteszk mozdulatokkal és szövegintonációval kétséget nem hagyott: Übü mama minden rosszban túltesz élete párján; Markovits Bori és Sinka Károly királyi párosa maga volt az idült idiotizmus, Poszomány kapitány alkatilag egyenest Káró Sándor, s a királyfi (Varsa Mátyás) tudálékos infantilizmusát sem pusztán abból láttuk, hogy rendeltetésszerűen használta a hofnokozó csúszdáját. A JATE Klub Színpad-osai tehetségesen vették át a színészi bolondtempót. Miért akkor a fönti röpke feltételes mód? Nos, fölöslegesen keveredett egy meghatározott - csak nemrég kimúlt - diktatúrára és diktátorra utaló jelenet az ötletes, színdús, ám tartalmilag súlytalan epizódokat halmozó színészbohózatba. Mert eldöntendő, ha már Übüékhez folyamodunk, hogy a hatalmi struktúrát mutatjuk - idegborzoló drámában; vagy bohóctréfában nevettetünk, úgy általában a fékevesztett kis piszkok alkalmi regnálásán. De hagyjuk a kákán a csomót, köszönjük meg inkább, hogy a szünetben is van immár színház, s bíztassuk: jövőre is... S. E. • Pénteken este a Tisza Szálló zsúfolásig megtelt nagytermében rendezték meg a nyár talán legizgalmasabb zenei csemegéjének számító Nemzetközi Operagálát, immár az ötödik alkalommal. Nikolényi István a szabadtéri igazgatója vállalta a műsorvezető szerepéi. Köszöntőjében utalt rá, hogy a tavalyi, a Honvéd téri templomban megtartott koncert után végre sikerült minden szempontból megfelelő helyszínt találni a házimuzsikálás hangulatát idéző hangversenyhez. A koncert stílusosan Rossini Sevillai borbélyából a címszereplő, Figaro belépőjével kezdődött. Mint mondani szokták. ez az ária minden baritonista tudásának egyik próbaköve. Réti Attila, a gyönyörű orgánummal megáldott fiatal szegedi énekes jó technikával, kifejezően énekelte. Bizonyára színpadi gyakorlatlanságából adódik, hogy biztos felkészültsége ellenére még kissé görcsös a hangversenydobogón, figyelmét teljesen leköti a hangi megformálás. A következő évadban sokat fejlődhet alakítása is, hiszen Pécs leszerződtette, sőt Prágába is meghívták Anyegint énekelni. Második számát, a Don Carlosból a kétrészes nagyáriát, Posa halálát is rokonszenvesen, szép sikerrel szólaltatta meg. Mario Malagnini, aki a közönséget tovább doppingolta. (Fotó: Révész Róbert) é • Operagála a Tiszában Gail Gilmore-é a korona Erdélyi Erzsébet, az Aida főpapnője Saint-Saéns Sámson és Delilájából Delila híres Csókáriáját énekelte. A kitűnő mezzoszoprán finom líraisággal, nagyszerűen ábrázolta azt a szuggesztív érzékiséget, amely Sámson szerelmét lángra lobbantotta. Második számával, a nagy sikert hozó színpadi szereppel, Azucena Máglya-áriájával ezúttal is hatalmas tapsot aratott. Az est egyik meglepetése volt a nemzetközi karrietje kezdetén álló szép és tehetséges fiatal szegedi szopránénekesnő, Frankó Tünde fellépése. Dvorak Ruszalka című operájából a főszereplő áriáját szólaltatta meg nagy átéléssel, biztos technikával, majd a Figaro házasságából énekelte Susanne áriáját a IV. felvonásból játékos könnyedséggel és humorral. Mint hírlik, a következő évadban a külföldi szereplések mellett Szegeden Tatjánaként láthatjuk. Anatolij Fokanov, a Magyar Állami Operaház bársonyos szép hangú orosz baritonja, aki az Aidában Amonasrót alakította, a koncerten az Álarcosbál Renéjeként és a Carmen Escamillójaként mutatkozott be. Ráadásul az öreg Germont „Apa-áriáját" énekelte a Traviátából. Mindhárom számával kivívta a közönség elismerését. Az őt követő Szonda Éva a Sevillai borbélyból Rosina cavatináját (Una voce poco fa) és Dorabella áriáját énekelte a Cosi fan tuttéből. Mindkettőt remek technikával, a figurát is megjelenítve és biztosan intonálva. A közönség szűnni nem akaró köszöntő tapsától alig tudta elkezdeni műsorát Airizer Csaba, a szegediek felfedezettje és nagy kedvence. Delibes Lakméjából és a Simon Boccanegrából énekelt egy-egy áriát, majd ráadásként sikerszámát, Mefisztó rondóját adta elő virtuóz technikával és utánozhatatlan profi mimikával. Szendrényi Katalin slágerszámot, Tosca imáját választotta. A szegedi születésű énekesnő gyönyörű, sötét színű hanggal rendelkezik, éneklése kifejező, átélt, de sajnos bizonytalan a hangjának a szoprán szerepekhez elengedhetetlen magas regisztere, így azután - miként Aidaként a színpadon - a csúcshangokat kínosan alul intonálta. A hangverseny egyre forrósodó hangulatát Mario Malagnini fellépése tovább doppingolta. Először a Bajazzókból Canio híres monológját énekelte, amelyben a megcsalt férj dühe kerül összeütközésbe a jelenésre váró színész készülődésével. Rendkívül szuggesztív, kidolgozott volt, ritkán lehet hallani ezt az áriát ilyen profi biztonsággal, ilyen intenzív drámai erejű előadásban. Nem is fogta vissza magát a hallgatóság, olaszos hevülettel hangzottak fel a bravók. A kitűnő tenortól még két nápolyi és egy spanyol szerelmes dalt hallhattunk, amelyek után a közönség nem akarta elengedni. A koncertre az amerikai Gail Gilmore parádés fellépése tette fel a koronát. A tavaly Carmenként, idén Amnerisként bemutatkozott izgalmas hangú mezzoszoprán Gershwin Porgy és Bess című operájából amely a spirituálé, a blues és a jazz elemeire épül - énekelt két csodás részletet. A tomboló hallgatóságot végül azzal kápráztatta el, hogy az addig remekül kísérő Patkó József helyett maga ült a zongorához, és egy néger spirituáléval zárta a nagyszerű hangulatú estét.